Igazából nemsok minden, de hiánypótlónak jó volt, főleg hogy a fiam is velem volt.
Aztán eljött a nagy nap, péntek 13.-a! Megszületett a kislányom Milla!
Miután a kórházból hazajöttünk megint nem dúskáltam az időben. Maradtak a kirándulások a fiammal, de csak a ház körül. Tudtam már előző évben is egy kis partfalat, ahol pár gyurgyi költött, gondoltam megnézzük őket. Örömmel konstatáltam, hogy idén is megérkeztek, sőt már 6-8 pár is röpködött a területen, úgyhogy kedvet kaptam egy kis fotózásra. Leszúrtam egy beszállót egy alkalmasnak vélt helyre és a hazaútón talált szőnyegdarabból és pár fadarabból eszkábáltam egy kis bunker félét egy bokor alá, amin előszeretettel ücsörögtek a madarak. Még aznap délután ránéztem, használják-e a madarak az új ülőhelyet?!
Pár perccel érkezésem után már a boton hegyeltek jó gyurgyalagokhoz híven. Igazítottam még a távolságokon és a bunkeren, majd távoztam is. A legjobb a helyben, hogy 5 perc alatt ott vagyok a kapuból, ilyen ínséges időkben ez nagyon fontos!
Másnap megint adódott egy óra amikor mindkét gyerkőc elaludt. Kicsit még magasan volt a nap, de nem volt más választásom. Mondtam a páromnak, hogy ha valami van csörögjön, és 5 perc múlva már másztam be a kunyhóba. A madarak jöttek mentek, gondoltam hogy még az elején vagyunk a fészkelésnek, reménykedtem, hogy láthatok valami akciót... 1-1 beülő bámészkodó madár után megérkezett az első kajafutár...
Szokásos püfölés után, át is adta a választottjának...
Elröppentek egy körre, majd a következő beülésnél meg is történt aminek meg kellett...
Azthiszem több akciót nem is kívánhattam volna erre a szűk órácskára. Minden évben rájövök hogy szeretem ezeket a színes madárkákat! Szerintem meglátogatom még őket párszor... ha lesz egy szabad órám...
