Rapid kakukk őzekkel

Eltelt az április közepe is... lement a külföldi őz bakos csoport. Sokat vagyok kint ilyenkor. Igazából az állatok vedlenek, fotózásra nem a legjobb formájukat hozzák, de a langyosan lengedező tavaszi szellő, a hullámzó búza vetések, vagy a sárguló repcék kihúzzák a természet kedvelőt a négy fal közül. Pár expót elengedek azért néha, de sokszor fénykép nélkül értem haza...

A legutóbbi küllős magnózáson felbuzdulva, gondoltam kipróbálom kakukkon is. Az első próba helyszíne a süvis les. Kifelé menet ismerős bakocskával találkoztam...

Ismerős a helyzet, két hónapja ugyanitt állt :)

A lesben ücsörögve megérkeztek a kakas, citromsármányok, örvös és új fajként a balkáni gerle is. Távolról szól a jellegzetes kakukk-kakukk-kakukk...itt az idő indulhat a hívás... pár strófa után már a fejem fölött "brekeg"...

Működik a dolog! Hamar rájövök hogy a terep viszont nem alkalmas... magas fák alatt a les, van hova ülni, nem jön le a lomb koronából, csak elsuhan néha a hangszóró fölött. Új hely kell!

El is indulok a síkra, a sas lesem környékére. Velem tart HI, gondoltam dumálunk egyet, miközben felderítem a terepet. Párhuzamos fasorok, közötte legelő, egyik garád végében nagy kökény bokor... négy madarat látok bogarászni, ez az én pályám! Megvan a terv és a kép is fejemben! Ha már kint vagyunk sétálunk egyet. Bakocska alszik háttal nekünk a vetésen, előre engedem a vendéget, had szórakozzon! :)

Kicsit túltolta... :) irány a nádas széle. Nagy művelt tábla közepén a nádas, őzek fekszenek előttünk a nyílt terepen. Nincs más választás, irány rájuk, de már látjuk, hogy mögöttük fog lemenni a nap, erre gyúrunk... bevárnak, de van egy izgága suta a rudliban, aki mindig elviszi őket pár métert...

Alakulnak a fények, és pár őz megnyugodva legelészik. Méterről méterre lopjuk a távot, hol lehajolva, hol négykézláb, de az utolsó métereken már kúszva... A nap már a fák tetejéhez ér, amikor két suta érdeklődve felénk legel...

Szépen elballagnak a lemenő nap alatt. Kis barkás bak a harmadik a sorban, őt várom, de mire beérne a két suta megunja a dolgot...

Eredményes délután volt. Megvan a hely a kakukknak és még pár ráadás őzes fotót is adott a délután.

Másnap jöhet az éles bevetés. Borús az égbolt, amikor indulok, de eltántoríthatatlan vagyok! Megérkezek, látom a madarakat. Gyorsan leütöm a beszállót, elhelyezem a gépet az állványon a kökény bokorba, és eldugom az autót. Visszaérve a bokorhoz bemászok. Össze vissza szúr és csikar a tüske, de ilyenkor nem foglalkozok ezekkel a kicsinységekkel. Indulhat a móka! Eltelik 5 perc...válaszolgat, de nem jönnek közelebb. Látták ahogy bevackoltam, lehet ez zavarja őket?! Eltelik 10 perc majd brekegés a fejem fölül...itt van...és már látom is ahogy a nagy szélben billeg a beszállóra...

Pár expó és már hussan is tovább... de a szám már fülig ér! :) Mindig azon agyaltam gyurgyalagozás vagy más madarászás közben, hogy milyen jó lenne ha egyszer beszállna elém egy kakukk és most a kis hangszóró megadta nekem ezt! Sétáltam még egyet őzek után, de semmi említésre méltó nem sikerült már...de nem is baj! Ez a gyors eredmény is elég volt.

Posztom zárásaként mutatok még két képet. Egyik este egy lucerna tábla mellett üldögéltem, amikor suta csipegetett ki elém. Szinte sötét volt, de gondoltam kipróbálok valamit. Élesíteni már csak manuálisan tudtam, isot felnyomtam1600ra, ami valljuk be az 50Dnél túl van az élvezhető minőségen, záridő 0,8s. Nem akartam már a táv kioldóval zörögni így beállítottam 2 másodperces önkioldóra az állványon a gépet. Exponáltam egyet...kettőt... de ugye ilyenkor egy sárga segéd fény jelzi a visszaszámlálást, amit a suta egyből kiszúrt. Jól jött ez nekem, mert kimerevedett az érdekes látványtól...na így készült a két alábbi fotó! :)

Koca, Bak, Küllő

Történt egyszer, hogy észrevettem a reggeli körutamon, hogy egy koca lefialt a úttól nem messze. Készült is pár kép róla, amit itt közzé is tettem:
http://lesig.blogspot.hu/2016/03/az-idei-elso-malacok.html

Történt még egyszer... azaz megismétlődött a tavalyi kaland. Már áprilist írtuk, a java kocák már malacaikat vezették, amikor megint megjelent a koca a keddi körutamon, méterre ugyanott, ahol előző évben malacozott. Gyanúsan nem akart elugrani, sejtettem, hogy a vackot béleli. Szerdán nem jelentkezett, csütörtökön viszont, amikor megálltam az autóval és benéztem a szederbe, már 2 malac mozgolódott a koca mellett. Éppen fialt, de mivel sűrűben volt és nem akartam zavarni, tovább álltam. Délután visszanéztem, a koca a helyén, de már 4 kis csíkos hátút láttam. "De jó lenne egy kocán ugráló malac fotó" álmodoztam, de sajnos ilyenkor nem szeretnek nyílt részen mutatkozni. Másnap ismét benéztem a szederbe, de üres a vacok... na mondom elvitte őket, de ahogy tovább gurultam, húsz méterrel odébb egy nagy tölgy alatt ott feküdt a kis család:

Megörültem neki, hogy ilyen "tiszta" helyre kifeküdtek, úgyhogy visszatértem még, ki akartam hozni valamit a helyzetből, de megzavarni semmiképpen nem akartam őket.

Ahányszor rájuk néztem, annyi féle helyzetben feküdt a koca... élvezte a melengető napsugarakat. Ahogy nézegettem őket, egyszer az egyik kis csíkos hátú felkerekedett és átbaktatott anyja hátán.:)

Következő nap már nem láttam őket, idén is ennyit engedtek betekinteni a magánéletükbe. Mutatok egy werket a fotózásról, csak hogy el lehessen képzelni a helyzetet. :)

Egyik nap hazafelé gondoltam sétálok egy órácskát, megnézem az őzeket az út mellett. Üres volt a vetés mikor elindultam, gondoltam végig sétálok a garád mellett, majd mozdul valami... Első bokornál gyerek bak ugrik ki előlem, de nem tudja mi lehet miután hasra vágtam magam, így kíváncsian felém lépdel...      

Tovább indulok, egy kisebb rudli meg is indult előttem a vetés közepére... nem bajlódok velük, agancsost nem láttam közöttük. Van egy torz bak ezen a részen, láttam már egyszer, őt lenne jó megtalálni. Testesebb bak indul a garádból egy sutával, de több száz méterre... gondolok egyet, utánuk megyek a nyílt placcon, nincs jobb ötletem. Ahogy haladok, az őzek szépen átsorjáznak a szomszéd vetésre, ahol egy másik rudlival összekeverednek. Jó messze vannak, nem lesz ebből semmi, gondoltam, amikor látom hogy 2 bak összefordul, na most nincs idő gondolkodni, futás rájuk, amíg egymással vannak elfoglalva. Szalad a sok őz is, meg én is, de a két bak marad. Közeledek hozzájuk,  de nem merem feszíteni a húrt, így hasra vágom magam egy nagyobb fű csomónál, sajnos vágni kell a képeket, de a jó jelenetek most vannak...

Közelebb nem merek menni, egy idő után ahogy alábbhagy a feszültség ki is szúrnak.. az egyik a különleges amit kerestem...

Miután elfutottak, én is felálltam és az LCDt nézegetve baktattam a kocsi felé. Egyszer felnézek, és látom hogy a két bak előttem van... megkerültek. Igaz futnak, nem is nagyon foglalkoztam velük, de egyszer csak az egyik felém fordul és vágtázik, ami a csövön kifér... csattog az 50D, mint a géppuska...

Jó kis móka volt, megérte megállni...

A fácán projekt nem halad. Kaptam kölcsön egy 70-200as obit, amivel talán jobban boldogulnék az erdőben. Felszerelkeztem hangszóróval, kakas dürgő hanggal, de azóta nem akar a közelembe jönni... mialatt a hosszú farkút vártam próbaképpen küllő hangot játszottam a hangszórón, mivel rá is utazok, de soha nem akarnak lejönni, pedig a les körül röpködnek. Elkezdtem játszani a hangot, pár percig semmi, de aztán hallom a jellegzetes hangját a repülő küllőnek, majd a rikácsolását... hatással van rá a hang. Következő alkalommal megint megpróbáltam, de csak nem akart megérkezni, illetve mozgott de csak a fák koronájában. Már majdnem feladtam amikor berren a szárny, és behuppan elém, nem az itatóra hanem a mellette kiálló fa csonkra.

3-4 expó portréra a 400assal aztán röppen is tovább. Egy villanás volt az egész, de erre a villanásra vártam novembertől! Nagyon örültem neki! Utána is próbálkoztam még egy alkalommal a hang lejátszásával, de már ilyen közel nem jött, csak egész alakosra, amikor a fények nem voltak a legjobbak...

Nagyon szép madár, remélem lesz még hozzá szerencsém. Fácános fotó is készült pár, de még magnózás előtt :)

Érdekes jelenet szemtanúja voltam, valószínűleg meggyvágó udvarlást láttam, amikor a hím sípoló hang mellett szárnyát verdesve pózolt a tojó előtt.

A végére még mutatok egy vedlő szarvast, velük is összefutok néha :)

Futó projektek

Több vasat tartok a tűzbe általában. Igyekszem úgy intézni a lehetőségeket, hogy inkább amiatt kelljen agyalni mert sok a fotózható téma, ne amiatt, hogy nincs. Pezseg az élet az erdei lesnél. Még az etetés is húzza a madarakat, de már a víz is mágnes a szomjukat oltó madaraknak. Miután már télen rendszeresen megjelentek a fácánok, ezért azt gondoltam berendezem a terepet egy tavaszi dürögő kakas fotóhoz. Egy tuskón képzeltem el a hajnali beszűrődő fényekben verdeső fácánt. Így rendszeresen oda etettem. Bajban voltam azonban a távokkal. Szűk a hely, és közel a háttér, de mivel nagyon jól ideszoktak a madarak, úgy döntöttem nekimegyek így.

Rövid beüléseim alkalmával már hallom a kakatolásokat, kezdődik lassan a műsor, így korábban kelek reggel, hogy lecsekkoljam a madaraimat.

Elfoglalom a helyem, még semmi fény a fák alatt. Pár nap alatt zöldült ki az erdő, teljesen mások a fény viszonyok, mint ősszel, amikor telepítettem a lest. Már odafelé hallom a kakast kiabálni az erdő sávból. Általában végigmeneteli az erdőt oda vissza, mivel csak egy keskeny erdőről van szó. El is ballag előttem a gazos részen még fények nélkül... Na gondoltam ez ennyi... közben be be esik egy két erdei pinty, meggyvágó, sőt egy örvös galamb pár is kinézte magának az etetést, mint új faj ők is jelen vannak. Már éppen indulnék, amikor egy tyúk jön be az énekes etető alá...

Hoppá! Ha itt a tyúk, akkor jönni fog az uraság is. Nem is kell sokáig várnom, már ballag is befelé... felugrik a tuskóra... ez az!

Ejj szűkös...gyorsan elfordítom a gépet állóra, de abban a pillanatban nyúlik is a nyaka a kakasomnak... visszakapom a gépet és közben megy is a kakatolás...

Megvan az áhított kocka a főpróbán, illetve mégse, amitől féltem beigazolódott... szűk az alja, közel a tuskó...

Délután újra próba, immáron korrigáltam a hibát. A főszereplő most is megérkezik... és a helyére huppan.

Most már jó lesz, de nem akar dürögni... a fene. Körbejár, majd bejön az énekes etetőhöz...

Nincs minden alkalommal gyereknap. Ezután többször vártam a megfelelő jelenetet, de még nem jött össze. Volt hogy nem jött. Volt hogy jött de nem dürgött. Volt amikor dürgött de háttal, nem a tuskón. Maradtak a "majdnem" képek és a portrék...

Így alakult át a süvisles fácánlessé... :) Közben készült jó pár fotó a többi fajról is. A zöldikék is megjelentek, velük már 20 körülire saccolom a fotózott fajok számát. Van egy vicces kis mókusom is, aki bekukkant néha...

A másik élőhely, aminek a fotózása ilyenkor izgalommal tölt el, az a víz! Sajnos a vizes madár paradicsomom évek óta porzik, így kénytelen voltam S barátomhoz bekéredzkedni. Voltam olyan pofátlan, hogy lessel együtt mentem :). A víz mindíg jó, tele madárral, mégis lutri, hogy éppen az ember fia elé úszik e valami, vagy csak néző marad. Két hajnalban is nézelődtem, van egy feelingje a dolognak, amikor mellcsizmába gázol az ember a hideg vízben, majd a lesben hasalva ringatózva várja az első sugarakat és a madarakat. Pár kép a teljesség igénye nélkül...

Lesz még folytatás itt is, ott is... remélem! Történt pár kaland a napokban is! ;)