A nagyvadazás után egy kis szünet következett. Igazából az idő se kedvezett a fotózásnak, és elfoglaltság is akadt bőven. Beüzemeltem az erdei itatóm, etetőm. Kis átalakításokat végeztem, ugyanis valahogy nem tetszett a tálca. Valami erdei pocsolya hatást akartam elérni, nem a fatörzsekkel körberakott vízen akartam fotózni. Egy két rövid beülés alkalmával, új fajok is jelentkeztek, amiknek nagyon örültem, illetve a régi ismerősök is hamar odaszoktak. Íme az új terep ami a madarakat várja:
És jöjjön pár vendég:
Egyik vasárnap egy barátommal mentünk ki etetni a területére. Nem vittem a fényképező, gondoltam csak a sarat dagasztjuk... mondanom sem kell egy uráli bagoly kb öt méterre várt be, úgy szemeztem vele. Azt hittem megüt a guta... ilyen szerencsém van és nem vittem a gépet. Még másnap is ezen gondolkodtam, amikor vizet vittem az itatóba. Szajkók kiabálása ütötte meg a fülem, amikor kiszálltam a kocsiból. Nem szoktak ezek a madarak ok nélkül hangoskodni, ahogy kerestem a szememmel a hangok forrását, egy szürke buci fej nézett ki a fenyőből, kb. 30 méterre a lesemtől és 10 méterre egy épülettől :)
Nem akarok hinni a szememnek, házhoz jött egy uráli... egy ideig fotózom aztán megunja a szajkók támadását és elsiklik az épület túloldalára. Örültem a szerencsémnek, megtöltöttem az etetőt, itatót, majd gondoltam távozok, de a kis ördög csak ott motoszkált bennem... hátha leült még valahol. Elindultam a kocsi felé, majd ahogy megkerültem az épületet felnéztem, és láss csodát ott ül a bagoly a kocsi fölött... helyezkedek ide oda, tiszta helyet keresek a lomb között.... ennyit sikerült kihoznom helyzetből:
Sajnos eléggé meg kellett erőszakolni a képeket az utómunkával, de szerintem elfogadhatóak lettek. :)
Másnap ismét vittem vizet, már célirányosan kerestem a baglyot, de nincs minden nap gyerek nap... úgy látszik egyszer volt csoda... de mégsem.. harmadnap amikor vittem a vizet a ködben nagy alak suhant a fák között...
Itt volt, hátha megtetszett neki a hely... negyedik nap szemerkélő eső, már nagyképűen urálizni mentem :) A bagoly a szokott helyén, de az expó előtt átlibbent az épületek között. Utána settenkedtem és meg is találtam egy fenyőn. Addig helyezkedtem amíg sikerült tisztán lefotóznom. Vágatlan kocka:
Még vágással is elmegy, van megapixel :)
Már mindenféle terveket szőttem, hogy fogok egy szintbe kerülni a bagollyal, de sajnos ez volt az utolsó találkozásunk... valamerre tovább állt.
Közben egyre hűlt az idő, jöttek a fagyok, és egyre több madár látogatta az etetőt. Láttam fenyő pintyet és fenyves cinegét is, ami eddig nem jelentkezett. Sajnos csak dokumentálni tudtam őket. A fácánok is hamar felfedezték a helyet a tavaszi dürgés óta. Kilencet is számoltam rajta. Érdekes módon eltűntek a fekete rigók, de a léprigó rendszeres ivó a pocsolyán.
Másik jó kaland volt amikor a fiammal mentünk ki feltölteni az etetőt. Amíg én a magokat töltöttem ő a les felé kíváncsiskodott. Mondtam neki üljön be ha tetszik, majd megyek én is. Körülbelül 10 percet tölthettünk a lesben de folyamatosan volt madár előttünk. Cinkék, csuszkák, szajkó, fakopi. Örültem hogy élvezte! :)
Esett egy kis hó is, a forgalom egyre jobb, már folyamatos a látogatót jelenléte, de sokszor csak nézelődök...
Lassan ennek az évnek is vége. Remélem leesik egy tartósabb hó és újra nagyvadak felé fordíthatom a lencsémet, addig is egy tavaly téli képpel szeretnék minden kedves olvasómnak boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánni!
2017. december 22., péntek
Etetős kalandok
Címkék:
Citromsármány,
Csuszka,
Fácán,
Kék cinege,
Közép fakopáncs,
Léprigó,
Muflon,
Nagy fakopáncs,
Szajkó,
Szén cinege,
Tengelic,
Uráli bagoly,
Werk
2017. október 26., csütörtök
Ködös október
Lassan vége októbernek is. Köd borítja reggelente a völgyeket, van amikor egész nap kitart. Szépen kiszínesedett a táj, de amilyen gyorsan felölti tarka ruháját az erdő, olyan gyorsan le is dobja. A fáradt gím bikák élvezik az utolsó melengető napsugarakat. Hullanak a levelek és érdekes brekegő röfögő hangokkal telnek meg a domboldalak. Ez bizony a dámbikák szerelmes muzsikája, ők is elkezdték. A tavalyi évben kimaradt a dámok fotózása, de idén újra szerencsét próbálok.
Ahogy kel a nap kint talál a völgyben. Csend van még, nem hallani dámokat. Ahogy telik az idő, bika jelenik meg a domboldalban. Kiballag a rétre, majd lassan lefekszik, úgy melengeti magát. Később átvált még pár társa, majd ahogy jöttek, úgy nyeli el őket a tölgyes...
Délután egy másik terület rész a cél. Langy meleg van, tombol a vénasszonyok nyara. Már amikor a kocsiból kilépek hallom a jellegzetes hangot... igen.. ők azok, akik miatt jöttem. Gondosan kikapart teknőikben várakoznak, és amikor egy dám tehén a közelükbe ér azonnal megbolydul a méhkas és barcogásba kezdenek a daliák, hogy rájuk essen a hölgyek választása. Velem van a terület gazdája is, együtt csúszunk be a barcogó helyre. Bokrokkal benőtt fedett domboldalba vannak a bikák, ahova besüt a délutáni napfény. Az orrunk tele a penetráns bika szaggal, ügyelnek a fiúk a parfümre is. :) Jönnek mennek a legények, de nem találom a megfelelő helyet. 5-6 bika szól folyamatosan, de tiszta képet nehéz elcsípni. Ha kép nem is sok készül, az élmény mindent megér...
Csinálok egy 2 képes panorámát...nincsenek messze. :)
Ahogy sötétedik, elhagyjuk a terepet. Mire elfogy a fény, már mindenhol szólnak a bikák...
Nagy élményekkel feltöltődve érek haza. Ritka, mikor az ember a fő barcogásba kijuthat egy jó területre, még a huszonéves kiterjedt kapcsolat rendszer mellett is. Azonban ez az október máshogy alakult. Pár nappal a fotózás után jött egy üzenet, hogy tetőfokára hágott a nász, és adódik még egy lehetőség belesni a dámok rejtett életébe.
Hajnal van, még szinte sötétben indulok. Először a köd lepte rétekre lesek be, hátha kint ragadt valami. Dámok szólnak innen-onnan, de nagy nyüzsgés nincs. Gím bika ácsingózik az első völgyben... nem rossz látvány, de még elég mostohák a körülmények a fotós rendszeremnek...
Festői a látvány, de ahogy a bika, úgy én is haladok tovább. Átcsúszok egy erdő sávon, így a következő rétre alulról érkezem. Itt is kibontakozik két gím sziluettje. Javulnak a fény viszonyok, de itt a köd is sűrűbb, igaz csak derékig ér...
Nagy kedvencem lett a derékig ködben álló bika fotója! Miután itt a dámok nem mozgolódtak bevettem magam a barcogóhelyre...
Komoly tarvad rudli sétált a teknők között, így igazán élvezetes volt a látvány, telt is a kártya rendesen...
Most jól sikerült a helyezkedés. Igaz csap pár méterrel voltam a legutóbbi helyemtől, de innen mégis beláttam három tisztább nyiladékot is, amibe a sürgés forgás közepette mindig keveredett egy egy szerelmes legény. Csak kapkodtam a fejem, mikor agancs csattogás hangzik fel a közelemből. Fordítom az objektívet, de sajna a gazos részen ment a harc, tisztább képet a pózolásukról sikerült elcsípni.
Már elégedett voltam a nappal, tulajdonképpen a reggeli ködös gímnél is ezt éreztem, de mostanra egy kártya csere után már azt gondoltam ezt nem nagyon lehet fokozni. Ülök egy fa tövében és gyakorlatilag körbe masíroznak a barcogó dámok. Ahogy teltek a percek, órák, egyszer csak elkezdett a köd megérkezni. Nem írhatom hogy leszállt, mert tulajdonképpen fölfelé szállt, alólam a völgyből, hozzám a domboldalba. Hamisítatlan októberi hangulat kerekedett és több mint egy órán át ki is tartott. Most aztán kattogott a zár...
A szél megélénkül és ahogy érkezett, úgy távozik is a köd. A dámok kezdenek csendesedni, de ez csak addig tart, amíg egy újabb tarvad fel nem bukkan. Néha már fekve barcognak, de barcognak. Csak ülök a fa alatt, már vagy három órája, és nincs kedvem megmozdulni, élvezem a műsort...
Csináltam egy werket is a kit obival :)
Egyszer a gyerek napnak is vége. Gondoltam nem kisértem a szerencsét és elindulok a kocsihoz, de sok év szerencsétlenkedés után, ma szinte vonzottam a szarvasokat. Egy rét közepén sétálok, amikor egy dám tehén kis híján elgázol... az utolsó pillanatban a levegőben fordul el... vágatlan kockák.
Még két kis rudlival futok össze, mire a kocsihoz érek... ez a mai nap... nem semmi!
Búcsú kocka, majd indulás haza! Utólag is köszönöm a lehetőséget!
Azt hiszem idén ennyi volt a dámozás...bár...
Ahogy kel a nap kint talál a völgyben. Csend van még, nem hallani dámokat. Ahogy telik az idő, bika jelenik meg a domboldalban. Kiballag a rétre, majd lassan lefekszik, úgy melengeti magát. Később átvált még pár társa, majd ahogy jöttek, úgy nyeli el őket a tölgyes...
Délután egy másik terület rész a cél. Langy meleg van, tombol a vénasszonyok nyara. Már amikor a kocsiból kilépek hallom a jellegzetes hangot... igen.. ők azok, akik miatt jöttem. Gondosan kikapart teknőikben várakoznak, és amikor egy dám tehén a közelükbe ér azonnal megbolydul a méhkas és barcogásba kezdenek a daliák, hogy rájuk essen a hölgyek választása. Velem van a terület gazdája is, együtt csúszunk be a barcogó helyre. Bokrokkal benőtt fedett domboldalba vannak a bikák, ahova besüt a délutáni napfény. Az orrunk tele a penetráns bika szaggal, ügyelnek a fiúk a parfümre is. :) Jönnek mennek a legények, de nem találom a megfelelő helyet. 5-6 bika szól folyamatosan, de tiszta képet nehéz elcsípni. Ha kép nem is sok készül, az élmény mindent megér...
Csinálok egy 2 képes panorámát...nincsenek messze. :)
Ahogy sötétedik, elhagyjuk a terepet. Mire elfogy a fény, már mindenhol szólnak a bikák...
Nagy élményekkel feltöltődve érek haza. Ritka, mikor az ember a fő barcogásba kijuthat egy jó területre, még a huszonéves kiterjedt kapcsolat rendszer mellett is. Azonban ez az október máshogy alakult. Pár nappal a fotózás után jött egy üzenet, hogy tetőfokára hágott a nász, és adódik még egy lehetőség belesni a dámok rejtett életébe.
Hajnal van, még szinte sötétben indulok. Először a köd lepte rétekre lesek be, hátha kint ragadt valami. Dámok szólnak innen-onnan, de nagy nyüzsgés nincs. Gím bika ácsingózik az első völgyben... nem rossz látvány, de még elég mostohák a körülmények a fotós rendszeremnek...
Festői a látvány, de ahogy a bika, úgy én is haladok tovább. Átcsúszok egy erdő sávon, így a következő rétre alulról érkezem. Itt is kibontakozik két gím sziluettje. Javulnak a fény viszonyok, de itt a köd is sűrűbb, igaz csak derékig ér...
Nagy kedvencem lett a derékig ködben álló bika fotója! Miután itt a dámok nem mozgolódtak bevettem magam a barcogóhelyre...
Komoly tarvad rudli sétált a teknők között, így igazán élvezetes volt a látvány, telt is a kártya rendesen...
Most jól sikerült a helyezkedés. Igaz csap pár méterrel voltam a legutóbbi helyemtől, de innen mégis beláttam három tisztább nyiladékot is, amibe a sürgés forgás közepette mindig keveredett egy egy szerelmes legény. Csak kapkodtam a fejem, mikor agancs csattogás hangzik fel a közelemből. Fordítom az objektívet, de sajna a gazos részen ment a harc, tisztább képet a pózolásukról sikerült elcsípni.
Már elégedett voltam a nappal, tulajdonképpen a reggeli ködös gímnél is ezt éreztem, de mostanra egy kártya csere után már azt gondoltam ezt nem nagyon lehet fokozni. Ülök egy fa tövében és gyakorlatilag körbe masíroznak a barcogó dámok. Ahogy teltek a percek, órák, egyszer csak elkezdett a köd megérkezni. Nem írhatom hogy leszállt, mert tulajdonképpen fölfelé szállt, alólam a völgyből, hozzám a domboldalba. Hamisítatlan októberi hangulat kerekedett és több mint egy órán át ki is tartott. Most aztán kattogott a zár...
A szél megélénkül és ahogy érkezett, úgy távozik is a köd. A dámok kezdenek csendesedni, de ez csak addig tart, amíg egy újabb tarvad fel nem bukkan. Néha már fekve barcognak, de barcognak. Csak ülök a fa alatt, már vagy három órája, és nincs kedvem megmozdulni, élvezem a műsort...
Csináltam egy werket is a kit obival :)
Egyszer a gyerek napnak is vége. Gondoltam nem kisértem a szerencsét és elindulok a kocsihoz, de sok év szerencsétlenkedés után, ma szinte vonzottam a szarvasokat. Egy rét közepén sétálok, amikor egy dám tehén kis híján elgázol... az utolsó pillanatban a levegőben fordul el... vágatlan kockák.
Még két kis rudlival futok össze, mire a kocsihoz érek... ez a mai nap... nem semmi!
Búcsú kocka, majd indulás haza! Utólag is köszönöm a lehetőséget!
Azt hiszem idén ennyi volt a dámozás...bár...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)