Ez az év is elkezdődött. Ugyan télen nem volt se kedvem, se időm fotózni, de ahogy közeledett a tavasz, megint kicsalt az idő a tópartra szétnézni. Féltem mi talál ott, mert télen le volt eresztve a tó, és nem tudtam, hogy takarították-e a medret. Szerencsére mindent változatlanul találtam, a nád szélét a fa alatt, ahol tavaly a lesem lebegett. Előtte a kiülő fákat, ami egyébként egy természetesen bedőlt fa ágai, is a helyén voltak. Nagy madár mozgást nem láttam, de egy csapat kerce keringett a tavon... jó lesz ez idén is!
Gyors telefon az engedélyért, majd várakozás a válaszra. Közben itthon felújítottam a majd egy éve az udvaron pihenő úszó lesem. Amint megjött a válasz, ment is a vízre. Valami történhetett az elmúlt időben, mert a vízszinthez vészesen közel kerültem :)... lehet még növésben vagyok.
Következett az első hajnal... március 7. Nagyon hideg volt még. -7 fokot mutatott a hőmérő, amikor magamra rángattam a mellcsizmát és a combommal a jeget törve elindultam a les felé a tóban. Ahol be kell szállnom a lesbe, illetve kimászom rá, ott már majdnem mellig ér a víz, úgyhogy nem egyszerű a mutatvány de azért sikerül. Hamar túltettem a magam a hidegen... hiányzott már ez a hajnal a tavon, ahogy éled a nádas, derengenek a fények, madár pocsolások mindenfelé, majd a felkelő nap fényében felszáll a pára a vízről és kibontakoznak a madarak körvonalai. Sok madár még nincs a vízen, de a nyári lúd pár előttem úszkál. Pár szárcsát látok még, ők is kevesebben vannak, mint tavaly. Egyszer csak a nyárik felém veszik az irányt, majd meg is érkeznek...
Kellemes fényekben haladnak el előttem. Később még egy szárcsa kergetőzést sikerül elkapnom, aztán ezzel véget is ér a hajnal..
A fények még jók lennének, de átfagytam a hidegben. A csizmát nem tudom levenni a lesbe, két nadrágnál nem fér több alá és a két zokni is eddig tartott...
A következő hajnal is hasonlóan hideg volt, szintén szerény madármozgással.. kevés faj van még jelen és a kercék a tó másik végéből nem mozdulnak. Még sötétben beül egy tőkés egy gyors légyott után, aludni egy kicsit...
Miután továbbálltak sokáig semmi nem történt, majd egyszer csak előjött a nádból a nyári pár, és egyenesen felém vették az irányt...
Szép reggeli fényekben kimászott elém mind a két madár a kiülőre, de mivel nem libára lőttem be a távot, így a 300mm-el se fért bele minden akció a képekbe...
Ezt a reggelt ők vitték el.
A következő reggelen még mindig elég hideg volt (persze ezek között az alkalmak között pár nap eltelik)... nem is volt nagy eresztés.. egy kis vöcsi és egy tőkés pár keveredett elém, és megérkezett a búbos vöcsi is, ami tavaly egész tavasszal egyedül kerregett a tavon pár hiányában.
Melegedett az idő, és lassan kezdett élni a víz. Minden hajnalon új fajok kerülnek elő. Már március 26.-án járunk. Amikor a sötétben gázolok be a vízbe, előkotorni az egyhetes szél után a nádasból a tutajom, fura pittyegéseket hallok a kiülő felől... két erdei cankó ücsörög a fán a másfél méteres víz fölött. Gondoltam ezt buktam, de türelmesen megvárták amíg a helyére kerül a les, és bemászok....
...sőt a napkeltét is.
Sok expó készült, de igazán ezek a nyugodt habitusok tetszenek a legjobban. Beköszönt a búbos is, még mindig párra várva...
Majd a kis vöcsi is beköszönt és szaladt is tovább...
Hazafelé menet mindig végig távcsövezem a vizet, és egy tavalyi vágyott fajt fedeztem fel újra... a fütyülő récét... de jó is volna ha elém keveredne. Az élményen felbuzdulva a hajnal újra a lesbe talált. Szerencsére már plusz fokokból indulok, így komfortosabb a foglalkozás. Kezd élni a tó... tele lett minden szárcsákkal, nem győzik taposni a vizet. A ludak már ülnek a tojásokon, és a récék új fajai sorba érkeznek. Ismerős pittyegéseket hallom majd egyszer csak kacsa közelít felém... de vajon milyen lehet... ahogy elfordul már látom is... a csörgő..
Sípolás vegyül a madárhangok közé... csak nem?! De.. ő az.. a fütyülő gácsér úszik el előttem! Sajnos egy picit messze...
Gyenge képek, de legalább itt vannak! Pár szárcsa jött még be, ezzel véget is ért a reggel..
Nem hagy nyugodni a dolog.. itt a fütyülő, járt is előttem... mennem kell! Ismét a vízen, bár reggel tétováztam, miután elég felhős volt az ég, amikor kinéztem az ablakon. Kicsit meg is késtem, már világosba mászok be. Előszedem a gépet, elrendezkedek és amikor kinézek láss csodát... a vöcsire rátalált a szerelem... párban úszkálnak a nádfal előtt... megy a szerelmi tánc. Elég hihetetlen, de még nem fotóztam a nászukat, pedig jó pár éve fotózom a vízimadarakat. Nem volt nagy napfelkelte, de a búbosok elém keveredtem, majd megint, és megint.... és megint... és minden alkalommal összeúsztak egy kis násztáncra!
Sajnos mindig vonalba voltak velem, nem akartak oldalra fordulni. Ez a pár kocka körülbelül 4 alkalomból sikerült. El voltam velük, de titkon nem őket vártam... csak lesz még valami... bár már a vöcsik is elvitték a reggelt... Szembe a nádfal előtt mozgolódik valami... majd ezt látom...
ó igen! Ő az! A két tojója mellém tesz le, nem is látom őket, de a szerelmes gácsér vadul fütyülve elém keveredik!
Na ez már döfi! Újabb réce faj amit sikerült fotóznom... összesen a tizedik! Nagy az öröm, amikor az embernek összejön amit eltervez, az az igazi beteljesülés. Remélem lesz még ilyen, mert szép hajnali fényekben is szeretném lencsevégre kapni őket... egyenlőre még itt vannak! Ezután még egyszer bejött a vöcsi is... nagyon be akarta mutatni a párját! Egyszer még keresztbe is fordultak, akkor meg kilógtak a 300mmből... tessék nekem semmi nem jó!
Tavaly ilyentájt kellett kivennem a lest a vízből, remélem idén maradhatok még egy kicsit! Folyt. köv.
