A mezők hercegei

 Igazából idén kevesebb kedvem volt fotózni, mint szokott lenni, de a területen sokat voltam. Kezdődött tavasztól a bakok figyelésével, szépen sorra venni a területet foglalt daliákat, miután a rudlik felbomlottak. Ebben a szezonban kevesebb rendellenes bakot láttam, sok volt viszont a törött agancsú... gyenge volt az idei felrakás. A nyári melegben a langyos hajnalok, a szúnyogoktól zsongó esték sok élményt adtak... feszülten vártam az üzekedést.

Nyár elején a gímek is építették már fejdíszüket... velük is összefutottam néha...

Aztán egy forró júliusi délutánon magányos gidába botlottam, ami szépen be is ugrált a síp hangjára, innentől már tudtam, hogy elkezdődött az őzek násza. Jöhettek az esték, reggelek... 4-5 bak rendre beugrott egy egy kimenetelre...

Sok kimenetel... még több beugró bak.

Elértük augusztus közepét, az őzek násza véget ért... eltűntek a fáradt hercegek..

"És azután, ha az augusztus végi esték és hajnalok hűvösebbre váltanak, akkor valahol egy távoli erdőszélen megszólal az első" , de ők már a következő bejegyzés alanyai lesznek.. a gímszarvasok! :)

Tavasz a tavon 2

 Folytatódtak a hajnali vizes kalandok. Nem kellett idén kivennem a tutajt. A libák törzsvendégek a kiülőn, és a vöcsik is folyamatosan a les előtt úszkálnak. Minden reggelt elvitt valami faj. Voltak szép napkelték, csepegő eső, köd, pára, minden ami kell. Zöldülni kezdett a nádfal, a szembe domboldalban a vetés, majd egyszercsak sárgába borult a víz, amikor a tó körüli repcék virágozni kezdtek. Ahogy telt múlt az idő a színes kacsák helyét a nagy gázlók váltották. Jöjjenek a képek:

A reggel általában ugyan azon koreográfia szerint zajlottak. Sötétben érkezem, bevackolok a tutajba, fekszem 2-3 órát, amíg a szép reggeli fények tartanak, majd irány haza a földeken keresztül, hátha összefutok valami érdekessel. Egyik ilyen alkalommal a patak parton egy bagolyra lettem figyelmes. Egyből felismertem a réti fülest, ami előtte még soha nem láttam, készült is gyorsan pár kocka:

Másik érdekes eset amit kiemelnék, egy borús hajnalon volt, amikor a nádfal előtt cirkáló barna rétihéják egyiket bevágott a nádba. Azt hittem fészek anyagot szed, ezt el is könyveltem magamban, azonban kis idő múlva újra jött, ekkor már rákészültem. Újra lecsapott és valamivel a karmai között távozott. A képeken láttam hogy egy döglött halat vett ki a nád közül. Sajnos a kivétel pillanatában egy nád takarta a szemét, így 2 kockával későbbi mozdulatot mutatom meg:

Még bent van a les, de már nem járok bele... párhuzamosan az esték már az őzbakoké voltak, és szép lassan hanyagolni kezdtem a tavat. A következő posztom már az agancsosoké lesz. :)