Meleg aszályos októberünk volt. Jót tett ez a lassú meleg a leveleknek. Nem peregtek le egyik napról a másikra, viszont mindenféle színekben pompáztak.
Hónap lején úgy gondoltam hogy befejeztem a gímek bőgésének fotózását az évre, nagyon csendesedett már a móka az erdei színpadokon, de H.P. cimbivel úgy döntöttünk megyünk még egy utolsó hajnali kört levezetés képen, afféle jutalom játéknak. Gondoltam dumálunk egyet, közben meg nézzük a tájat, de várakozáson felül sikerült a kirándulás. Nagyon jó bőgésbe csöppentünk a hajnali fagyos domboldalakban. Minden felé harsogtak a bikák, amerre cserkeltünk, és a világosság megérkezésével sem nagyon lanyhultak. Nekem ismeretlen volt a terep, de P. tudta merre járunk, kedvelt helye ez a vidék. Még a fő bőgő helyet nem értük el, de már belefutottunk fiatal bikákba, disznókba...
Beérve a főbőgőhelyre egy bika uralta a placcot, mellette a széleken csipegetett még pár fiatal.
Nagy csaták helye volt ez az előző éjszakán, melyről földön heverő törött fél szár árulkodik... micsoda erők csaphattak itt össze, hogy egy ilyen csont eltörik...
A fiatal bikák a környező domboldalakba húzódnak, így tettünk egy kört, mivel a rét ura elérhetetlennek tűnt.
Szép az október eleji erdő is, a szín paletta egyre szélesebb. Visszaindulunk az autónk felé, miután csend van, nincs bőgés. Újra a réthez érünk... gyanútlanul sétálunk, amikor egy hajlatból 2 korona bukkan elő... húúú... a bika itt fekszik előttünk. Gyorsan visszahúzódtunk, ügyelve, nehogy túl közel legyünk, és kilógjon majd a bika a képekből. Elhelyezkedünk. Mondom P.nek, hogy tehén hanggal megpróbálom felhívni a hajlat felénk eső szélére, ahova már besüt a nap. Elhangzik a szokásos eng... és már fordulnak is a szárak, és a második harmadik eng után emelkedik a fej majd a test és a bikánk ahogy terveztük szépen feljön a hajlat szélére... na csak most bőgjön egyet... és igen! Elbőgi magát az ismeretlen tehén felé...
Csak új fújja a párát a hidegbe... micsoda jelenet... csillognak az ág végek a fekete szárakon, ahogy a napfény eléri őket. És a bika csak közeledik... és újra bőg...
Elkészül eddigi életem bőgő bika fotója... jó fényekben, párát lehelve, az Északi-középhegységben!
Miután teljesen nyílt helyen guggolunk, nyilván gyanús lett a harcosnak, hogy nem gím tehén áll előtte, de a hormonok ilyenkor eléggé elveszik az eszét, így szépen körbeforogva ballag el, van idő fényképezni,
videózni...
Nem várt élményeket adott ez az utolsó gímes reggel a bőgő szezonba. Ritka szerencse hogy hideg is legyen, a nap is fent legyen, a bika vágatlan távolságra bejöjjön, és még meg is tudja bőgetni az ember.
A gímek után szünet következett. Vártam az alkalmat, hogy az erdő "röfögő" pettyes lovagjait is lencse végre tudjam kapni. Közben vázat váltottam. Hirtelen felindulásból úgy döntöttem megnézem magamnak a full frame világát és egy 6D-re cseréltem a 70D-t. Az új technikával és nagy reményekkel indultam neki, amikor jött a hívás hivatásos ismerősömtől, hogy na most szabad a terület és a barcogás is a tetőfokához közeledik.
Hajnalban indulás, majd a már megszokott úton zötyögök ki a fő barcogóhelyre. Ahogy nyílik a kocsi ajtó már hallom a jellegzetes "röfögő", "horkoló" hangokat minden felől... na ez jó lesz... megkapom az irány mutatást, majd cirka 10 órát töltök kint a teknők körül forgolódó bikák között. Ez idő alatt körülbelül 800 db expót csináltam, ez azoknak akik ismernek sokat mondó szám. :) A környezet sokkal szebb, mint egy évvel ezelőtt.. a színes levelek még a fákon, bokrokon vannak, és sok belógó gallyat már lekardoztak a főszereplők a lapátjaikkal. Igazából a hangulat leírhatatlan, ha tehén érkezik a területre, mint egy méhkas úgy bolydul fel a sok bika, amikor távozik a menyasszony, akkor pedig elcsendesedik minden.. lefekszenek az udvarlók is kihasználják az alkalmat a pihenésre.. A barcogó hely közepén vannak a legerősebb bikák teknői, ide várják a tarvadakat. A szélek felé haladva egyre kisebb, fiatalabb bikák próbálnak tehénhez jutni... a párzásban még aktívan szerepet nem vállaló sihederek pedig köröznek az egész erdőrész körül, mint a legyek... őket minden bika megzavarja, ha a közelébe ér.
Sikerült fotózom barcogást, tarvaddal, borítást, alvó bikát... szinte mindent amit lehetett... egyedül a verekedés nem jött össze... Kezdésnek mutatok videókat a
barcogásról,
teknő kaparásról,
pihenésről.
Ezután pedig jöhetnek a képek...
Hulla fáradtan értem haza, de ezek a napok mélyen bevésődnek az emlékezetembe. Egy egy ilyen jól sikerült nap után nem sok motivációm van gyengébb területre kimenni. Erősre sikerült ez az október, pedig nem sokat voltam fotózni, az új váz is jól vizsgázott... lehet hogy ez lesz a kedvenc hónapom?! :)
