2014. július 3., csütörtök

Üdvözöllek Kedves Olvasó!

Üdvözöllek Kedves Olvasó!

Leskó Gábornak hívnak és Borsodban vadászom. Mindíg is szerettem a természetet és úgy gondoltam, hogy szeretném az ott szerzett élményeket fotó formájában is megörökíteni. 2012-ben vásároltam egy Nikon D3100-as gépet egy Tamron 70-300-as obival, amivel elkezdtem a fényképezést. Hamar rájöttem, hogy közel sem olyan egyszerű amit elképzeltem, így elkezdődött egy tanulási folyamat melyben nagy segítségemre van Jakab Sanyi barátom.
2013-ban lecseréltem a felszerelésem egy Canon 40D vázra és egy Sigma 50-500-as bigmával folytattam a fotózást. Ezzel az aparáttal már sikerült saját magamnak is tetsző képeket készítenem.
Aggtelek környékén és a Tisza parton, Tiszakarád környékén is van területes tagságom, és a közel 20 éves vadászpályafutásom során szerzett ismeretségem próbálom felhasználni a fotózáshoz kisebb, nagyobb sikerekkel.
2013 év végén építettem egy lest a Bükk lábánál, ahol ragadozó madarakat, rókákat, illetve énekeseket etettem. Itt kezdett elválni a fotózás számomra a vadászattól, amikor már nem a vadászat közben, vagy vendégvadász kísérése közben készültek a képek, hanem kifejezetten fotózni jártam ki a természetbe. Jelenleg a vizes élőhelyek madárvilágával ismerkedem, saját készítésű lesek használatával. Kedvenc témáim az őzbak és a gímszarvas.
Remélem lesz aki kíváncsi lesz a képeimre, és még akár tetszeni is fognak! :) Ime pár kép az elmúlt 2 évből! Üdv: Lesi




























2014. július 2., szerda

A tocsogó

Miután már van SAJÁT vizes lesem, gondoltam nagyképűen kiugrom fotózom egyet.. Nem jött össze. :( 5 nappal a tesztfotózás után, nagy csalódással láttam a leshez érkezéskor, hogy a vízszint legalább 20 centit apadt, és így a búzamező előkerült a víz alól, teljesen elrontva ezzel a környezetet. Gondoltam azért sem adom fel, megnézem a morotva körül lévő kisebb tocsogók valamelyikét, hátha van még pár napom a kiszáradásukig. Kb 500 méterrel a lesemtől találtam egy U alakú tocsogót egy kukoricás és egy búzaföld határán. Ez jónak tűnik. Ha összeütök egy lest az U alak közepére, akkor az egyik ágat lemenő napfénynél végig látom. Az elhatározást tett követte. Másnap csepegő esőben, kis családommal a kocsiban már a tocsogó szélén álltam, és jó 20 perces munkával, félcipőben ( a gumicsizmát sikeresen otthon felejtettem :)) összekalapáltam a lest. Nagy terveim voltak, ugyanis a helyhez közeledve az alábbi látvány fogadott:

 Hoppá!!! Micsoda madármozgás, és mennyi fekete gólya??!!

Az elkészült leshelyem végtelen egyszerű. Raklap, pár léc, némi fekete fólia és egy álcaháló. A célnak pont megfelelő, ahogy Sanyi barátomtól tanultam.



A sok cankó, és főleg a nagygázlók, fekete gólyák miatt alig vártam a másnapot, hogy kipróbáljam a lest (annak ellenére, hogy figyelmeztettek, hogy a madaraknak azért pát napot szokni kellene). Sietni akartam, nehogy innen is elfogyjon a víz.
Délután 16-kor már másztam befelé a lesbe, elzavarva egy gólyát és két szürke gémet. Legalább az láttam hogy nagyon nem félnek a víz szélén álló bunkertől. Az alján lévő fóliát túllógattam a tetején, így sikerült az összes vizet bevezetnem a lesbe, mivel éjszaka esett... no de sebaj gondoltam... indulhat a móka...

Kis lile, majd erdei cankók érkeztek először... nyugodtan táplálkoztak...



Elkezdett csepegni az eső.. gondoltam ennek annyi, de pár csepp és 2 fiatal kanalas érkezése után abbamaradt az eső. Sajnos az eső elvonulásával a kanalasok is távoztak...
Elkezdett kisütni a nap, a madarak mozogtak, de a cankók kivételével minden madár az U alak másik végére, mögém szállt be..



 Füstös cankó, mint utólag megtudtam...

Réti cankó...


A mögöttem táplálkozó madarak annyira szűrték a vizet, és olyan közel, hogy néha reflexből fel akartam húzni a lábam, hogy rá ne lépjenek, előttem meg üres volt a víz. Kezdtem elkönyvelni, hogy nem jó végére tettem a lest a tocsogónak, amikor hirtelen toccs... hoppá egy fekete gólya... csak most nehogy mozduljak, el ne menjen!!!

Aztán újjabb toccs..toccs..toccs.... sorban ömlenek be a madarak a les elé 5-10 méterre. Ízzik a gép a kezemben. Néha olyan közelre is kerülnek, hogy felteszem az 50-500-as helyett a 18-55-ös kitobit és azzal is fotózom. Közben a legszebb fények világítják meg a madarakat. Meg sem számolom őket, de ennyi fekete gólyát még összesen nem láttam idáig. Van köztük 2 fiatal kanalas is, szürke gémek, nagy kócsagok. A feketék láncba állnak és úgy fésülik át a tocsogót oda-vissza... Hamar teleszaladt a memóriakártya. Sajnos a rutintalanságom miatt sokkal kevesebb lett a használható kép, mint amit ki lehetett volna hozni a dologból. Vannak dokumentáló fotók is a képek között, hogy a látványt megpróbáljam visszaadni. Beszéljenek a képek:








 a látvány a lesből...







A kit obival készült képek:

 Az 500-as is dolgozott, bár a legtöbb kép 150-300mm között készült:





Mire a kártyám teleszaladt, addigra a nap is lebukott... A madarak még vadul táplálkoztak, de indultam haza... Hazafelé menet hívtam a "mesterem", hogy belenyúltam a tutiba, jöjjön próbálja meg ő is. Mondta, hogy lehet egyszer volt Budán kutyavásár, és a tesztfotózása a helynek valószínűleg a csúcson történt, de azért eljön. (Mondanom sem kell, hogy semmit nem látott másnap. :( ) Az élményekkel úgy elteltem, hogy este alig bírtam elaludni, csak a képeket böngésztem. Folyt. köv... remélem nem a csúcson kezdtem a lessel! :)