Bakok innen-onnan...

Megy az üzekedés, mindenfelé próbálkozok hívással, amerre megfordulok, kisebb nagyobb sikerekkel, azonban az igazi ugró bak fotó még várat magára... Volt ami túl közel bukkant fel a 5,6/400-nak, volt amit a fedett terep miatt nem tudtam megfotózni.
Ime 1-2 kép az elmúlt pár napból:

Tegnap délután vendégségbe mentem mentoromhoz Sanyihoz, megnézni az ő "vadászterületét". Őz tekintetében egy paradicsom a terület. Kultúrák, napraforgók, kukoricák, tarlók, köztük nádfoltok, fasorok, és őzek mindenfelé. Először gondoltam minden őzet dokumentálok, de hamar letettem róla, mivel a kocsiból kifelé menet már legalább 10 őzet láttunk. Párosok kergetőztek, keresőbakok szaglászták a mezőt, elfektetett gidák minden fasoron.
Először egy kergetőző párost próbáltunk az objektív elé csalni, de a suta rá se hederített a gidahangra, ezt ott egyébként tapasztaltam egész délután, pedig felénk ha kocsiból ráhívok a sutára, szinte elüt, úgy szalad a gidahangra!

Ahogy hívunk, fiatal bakocska sétál ki az egyik bokosból, és közeledik, azonban nem várjuk meg, indulunk tovább.

A tarlón kergetőző pár keveredik elénk. A suta lefekszik, a bak strázsál mellette. Rácserkelünk, sípra rá se hederítenek, hiába csillogtatjuk mindketten őzhívó tudományunkat. Közben sajnos beborul, úgyhogy ugrik a szép naplemente esélye.

Miután észrevettek minket, odébbállnak. Kereső bakot látunk meg messze a tarlón, ráhívunk. A bak felkapja  a fejét és futás befelé... ezaz.. Magányos suta álldogál a bak meg közöttünk, sejtettük, hogy ez nem a legjobb nekünk, hát nem is lett az. A bak mikor eléri a sutát, egy rövik szaglászás után már a hátán is van...pfff

Percekig néztük őket, a bak többet volt két lábon mint négyen, de sajnos messze! Köszönhet nekünk egy jó délutánt! :)
Továbbállunk. Egy csík kukoricán és nádon átjutva lucernás szélére érkezünk. Elkezdünk hívni, két bak bukkan elő, egy törött szárú, és egy fiatal legény. Sanyi hív, a bak tétova, visszalép a napraforgóba. Elkezdek én hívni, hátha az én sípom jobban tetszik, és már repül is a bak felénk...

Az agancs mechanikai sérülés eredménye. Szépen beszaladt a bak, azonban valahogy nem tetszenek a képek, nem tudom még, mit csináltam rosszul.
Miután elmentek előre nyomulunk, a kisebb bak is előbukkan a hívásra, de gyanús vagyok neki, nem mer tovább jönni.

Átlépünk egy másik kaszálóra, repce árvakelésre. Bak csipeget kint a sutájával. Nagyon sötétedik, fény szinte semmi, vihar közeleg. Azért még megpróbáljuk elcsalni a legényt, el is jön!

Iso 1600, f/5,6, -1 exp, és mindössze 1/60s záridő kézből, hát meg is látszik! :)

Ez volt az utolsó kép. Találtunk még bakot hazafelé ballagva is, de már nem foglalkoztunk vele, ígyis az utolsó párszáz métert már futva tettük meg az autóig, ugyanis akkora jégeső, felhőszakadás érkezett meg, amilyenben már régen volt részem! Talán ellátogatok még az őzek hazájába az üzekedésbe, ha sikerül! Köszönöm a lehetőséget Sanyi! Folyt. köv. a saját területemen egyenlőre.

Őznász kezdetén

Vegyes érzelmekkel gondolok vissza az elmúlt hétre. Meg van az új társam egy Canon 5,6/400-as objektív személyében. bigmám bár az új gazdája kezében készíti a képeket. Egész héten ki szerettem volna próbálni nagyvadon, egész pontosan őzbakot szerettem volna fotózni. Délutánonként több területet megnéztem, sípoltam, de semmi... 2 ismert sután kívül semmi nem ugrott be, ők is csak a hét vége felé reagáltak a sípra. Beszedtem 2 defektet, amit 1 pótkerékkel elég bajosan tudtam megoldani. Pozitív élmények is voltak, végülis sikerült bakot fotózni, és a vendégvadász is elégedetten távozott a területemről.
Nézzük a hétvégét..
Pénteken délután irány Tiszakarád. Szétnéztem a területen, fácánt őriztem a nevelőnél, és fotóztam.. végre...
Délután nekivágtam a területnek cserkelni egyet. Kukoricások, tarlók, kaszálók váltják egymást. Ideális hely az őzeknek, azonban egyet se látok. Megállok egy ígéretes tarlón, sípolok...semmi. Gondoltam na itt sem indult még be az üzekedés, továbbállok. Kiérek egy nádfoltokkal, vadvirágokkal tarkított rétre. Elhelyezkedem és elkezdem a őzbak csalogatást. Az első strófa után, egy fej emelkedik ki a növényzetből... ezaz...

Fújom a sípot, de a bak visszafekszik. Itt valami nincs rendben, biztos vele van a sutája, azért nem jön. Közelebb cserkelek, és lám egy suta feje emelkedik ki a bak mellől...

Jól gondoltam. Hívom a sutát, de nem reagál a gidahangra. Semmivel nem bírom felállítani a bakot,de észreveszek egy foltot a rét végében. A hívásra egy másik bak érkezik.

Bejön 100 méteren belülre, de nem mer tövább jönni, szerintem érzi a másik bakot, elballag. A szép fények kezdenek eltűnni a rétről, úgyhogy gondoltam a figyelő suta ellenére közelebb megyek. A suta elugrik, a bak feláll, és néz.. én levágom magam a földre és az állvány mögé lapulva exponálok...

Még rám is kacsint mielőtt elindulna a sutája után...

Egy nádfolton átérve még a sípra visszanéz, aztán ugik is tovább...

Miután a párost elnyelte  a napraforgó előrébb nyomultam. Az előző egyedüli bak még kint volt, hívtam, de már nem jött. Egy harmadik bak ugrik ki a napraforgóból előttem, szétnéz és visszaugrik...Hmm.. ez még nem az igazi. Indulás vissza a fácánnevelőhöz...

Másnap hajnalban egy tavasszal ismert torz bakot akartam megnézni, de a defekt keresztbe húzta a számításom. Maradt a tegnap esti rét a másik oldaláról megközelítve. A hajnali pára beteríti a talajt, a fácánok a bála tetején szárítkoznak...

Közben a Nap emelkedik a horizonton...
Bála mögé húzódok majd elkezdek sípolni. Bak jelenik meg mögötte, de csak figyel, nem jönnek be a sípra..

Elmennek, haladok tovább. Egy kis bakot veszek észre, ahogy előttem sétál az úton, bogáncs mögé térdelek és hívom. Felkapja  a fejét, megfordul és jön... ezaz... végre...
Pár méter után megtorpan.. mi van már megint??!! Ekkor veszem észre, hogy egy fej csúszik be a keresőbe a kis bak és közöttem...
A fiatal perdül, az idősebb kiáll az útra, majd minden hívás ellenére elballag. Hihetetlen.

Tovább megyek, elérem a tegnapi rét szélét. Hívok, de nézelődő bakon kívül semmi nem reagál

Van élet a réten. A tegnapi bak hajtja  a sutáját, közben elkergeti a riválisokat, de a sípra semmi nem ugrik. Nem értem a dolgot.

Elnézek a szomszédos rétre. ott is kint áll egy magányos bak. Ráhívok, semmi eredmény.

Feladom. Hazafelé bandukolva a réten a páros még mindíg kint van.

Meg kell állapítanom, hogy még nagyon az elején van az üzekedés ezen a területen. Este egy másik területen kísérek vendéget. 2 helyen 2 bak ugrik be. Ott már javában megy a nász, de ott a fényképező pihen egyenlőre. folyt. köv.

Még mindíg jégmadár...

Nem bírok leszakadni a témáról. Annyira tetszenek a kis madárkák, amikor  a lesem előtt halásznak, és annyi fotó születik a fejemben a témáról, hogy ma reggel is kiugrottam a meló előtt egy órácskára.
A forgatókönyv a szokásos, de most borús az ég.. nem akar világosodni. A két jégmadár összesen négyszer ült be egy óra alatt, ebből háromszor hallal. Úgy látom fiókákat etethetnek, mert a halat csak fához csapkodják, aztán elviszik a zsákmányt. Állítottam egy kicsit a beszállón, így a háttér homogénebb lett, és egy vékonyabb gallyat is feltettem.
Nagy volt a fényhiány, a képeim nagyrésze kb. így festett:

Az utolsó 10 percben tudtam pár éles képet készíteni:

Exif adatok: iso500; f/8; 1/30s; 417mm

Addig üsd a vasat...

A tegnapi jégmadár kaland után, úgy döntöttem ma hajnalban is rápróbálok a vizes lesre. Abból kiindulva, hogy a 20 fős kócsag és fekete gólya csapatok egyik napról a másikra eltűntek, úgy voltam vele, kitudja a jégmadarak is meddig lesznek a morotván.
A forgatókönyv megegyezik az előző napival... a gyerek óránként kel, így nem probléma 3kor beleugranom a ruhába... fotós hátizsák a hátsóülésre, mellcsizma  a platóra és már robogok is a tett színhelyére. Befekszem a lesbe, világosodik. Tegnap az első expót 4:36-kor csináltam, most 4:40-kor jelenik meg a madár. Először a gyűrű nélküli, utána a gyűrűs. Nem bírok fotózni még párnáról sem, a záridő 1/4 ; 1/8
A 2 madár felválltva jön-megy, fürdenek, tollászkodnak, és nekem minden kép bemozdul a fényhiánytól pfff...
Egyszercsak csobbanás mellettem, majd a gyűrűs madár villan is az ágra egy kishallal a szájában..ezaz.. erre váram. Kattog a gép, na most hátha sikerül. Minden mozdulat megúszik a képeken, de talán egy sikerült...

Igen.. az áhított kép, igaz a fények még mindíg nem az igaziak, de ilyen közel még nem voltam hozzá. A gyűrűs madár elkezd nyújtózkodni, tollászkodni, sajnos nem tudom megörőkíteni, amikor a keresőben furcsállom, hogy miért vágja magát támadó pózba. Kinézek a gép mögül, és lám, mind a 2 madár a beszállón egymásnak fordulva, gyorsan visszahúzom a zoomot 500mm-ről de addigra verekedve elröppennek... oooh.. erről lemaradtam. Vissza se jöttek többet.

Most kicsit jobb volt a madármozgás, mint előző nap.

Új vendégem volt a bölömbika:

A kisvöcsök is jelentkezett anyányi fiókájával:

7 óra után már nagyon élesek voltak a fények, úgyhogy szedtem a sátorfámat... folyt. köv. (hogy mikor azt még nem tudom, mert úgy néz ki obi nélkül maradok egy időre)...

Egy kis erdő, egy kis mocsár...

A héten ismét meglátogattam a szarvasokat. Egyre érik a fejemben a les, már megvannak az elképzelt fotók, csak egy utolsó engedélyre várok, és a szeptemberre! Ezúttal Sanyi barátom is elkísért, kíváncsi voltam a véleményére a helyről, a leendő les helyzetéről. A völgy aljából indultunk hajnalban, 1,5 óra alvás után, kissé fáradtan, de izgatottan. Egy kilométer cserkelés után még nem láttunk vadat.. ajjaj.. aztán a vadföldre vezető nyiladékon borjú ácsorog.. na csak látunk valamit. Kiérünk a kaszált rétre, itt egy kis rudli legelészik... közelebb kúszunk, de valahogy nem vagyok elégedett a készült képekkel.

A kép minőség nem az igazi, pedig végigcipeltem a 3 lábú állványom + távkioldót is használtam. Ahogy azt már megfigyeltük a völgy mindig párás, ködös, talán ez zavar be a képeknél. A kis rudli tovább áll, és mi haladunk előre a völgy vége felé. A szembe domboldalban fiatal bikákat fedezünk fel... indul is a hadművelet, de mielőtt átmennénk a garádon, még benézünk az előttünk lévő hajlatba, amit valamiért nagyon szeret a szarvas. A látvány magáért beszél...

Közel 40-es rudli legel a hajlatban... kattognak a gépek...közben az imént látott bikák is csatlakoznak a rudlihoz, kisebb tarvad csapatokkal együtt.. így már 60 körüli a létszám. Lassan legelve bevonulnak az erdőbe... a bikákról csinálok pár dokumentáló fotót, csak hogy a vadőr barátom is megnézhesse az agancsosokat...

Miután a rudli elvonult, nagy kerülővel visszasétáltunk a kocsihoz, és irány a munkahely...azt hiszem egy esti-reggeli vadászat-fotózás után nem esett túl jól a munka, de hát így jár, aki nem bír a fenekén maradni.

.................................................................................................................................................................

Előző hét végén elhatároztam, hogy a vizes lesem lebontom, vagy áthelyezem, mert nem sok esélyt láttam valamire való képet készíteni belőle a környezet miatt. Az előző 2 napi eső feltöltötte vízzel a morotvát és a tocsogókat, mondanom se kell, hogy nyakig sáros lettem mire kiértem. Nekiláttam a les szétszedésének. A hullámpalát úgy döntöttem nem használom fel legközelebb, nagyon tájképromboló. Miután szétkaptam a lest, mellcsizmában nekivágtam a víznek megnézni, hogy esetleg át tudom-e helyezni valami jó helyre. Ahogy megkerülöm a nádfoltot jégmadár repül el előlem... hohóó... akkor meg is van az új/régi célpont. Mióta laikusként fotózásba kezdtem, azóta a madarak közül álmom volt jégmadarat és gyurgyalagot fotózni. Később, ahogy belemerültem a témába, rájöttem, hogy igazából egész könnyen fotózható madarak... ha van madár! Ugyanis eddig nem találtam sehol stabilan mozgó jégmadarat. A lesnek kinéztem egy megfelelőnek vélt helyet, reggeli fényekre tájolva, gyorsan összekalapáltam, elé a beszállót. Mivel nádszövetet találtam ki rá, így másnap vissza kellett jönnöm befejezni. Íme a végeredmény...

Ma reggel gondoltam itt az idő kipróbálni a lest. A vízszint éppen a padló alatt van, de azért mellcsizmát veszek. Ahogy befekszek, éppen elhelyezkedek, a gépet a párnára teszem, amikor berrenés, sípolás, és a jeges a beszállón landol... ezaz.. az óra azonban még csak 4:38-at mutat, záridőm iso 800-on sincs, úgyhogy normális kép nem készül. Meg kellett várnom a harmadik beszállást, mire éleset tudtam exponálni, pedig a második beszállásnál halat is fogott előttem. Az első két beszállásnál egy gyűrűzött példány jött, később a párja ült a gallyra, de ő már nem volt felékszerezve. Szép reggeli fényekben sikerül pár habitus kép. Megvan amire több mint egy éve pályázok!

Nem volt nagy madár mozgás egyébként, egy pár tőkés mozgott a nád szélén még szürkületben, később pedig egy szürke gém csapat húzott át a fejem fölött, de nem szálltak le. A jégmadarak ötször szálltak be a beszállóra, plusz egyszer a lesem tetejére. Nagy élmény volt, hogy harminc centivel a fejem fölött napozott a madár. Remélem lesz még folytatás...

Júliusi szeptember

A vizes leskelődések után ideje volt már az erdő felé vennem az irányt. Pár esős nap után, reggelre újra napsütést ígért a meterológia, gondoltam körülnézek az egyik barátom területén. Engedélyt kaptam egy fix fotós les letelepítésére, mivel a saját területemen ugyan van szarvasbőgés, de kiszímáthatatlan, és annyira fedett a terep, hogy jó fotót készíteni bőgő bikáról szinte lehetetlen. Már előző évben is segédkeztem Pisti barátomnak bikákat figyelni a vendégvadásztatás előtt, úgyhogy láttam, jó szarvas mozgás van ezen a területen.
Mikor megérkezem a területre már világosodik.. az autót a gerincen hagyom, onnan ereszkedem le a völgybe cserkelni. Sűrű ködbe burkolózik a táj, hiába halad az idő, nem akar világosodni, teljesen szeptemberi hangulat. Őzek, szarvasok ugrálnak el előlem, esélytelen még a fotó. Elérem a helyet ahova a lest gondolom építeni...

Sajnos a hajnali fényeket, háttereket nem tudom megnézni a köd miatt. Na majd legközelebb, segítséggel. Őzek, szarvasok szállingóznak az erdőszélen, de érdemi fotó nem készül.

Egy konda disznó vonul nagy hanggal mellettem az erdőben, de egy szőrszálat sem látok belőlük. Még csinálok 2-3 fotót a helyszínről, perspektívákról aztán a völgy elején lévő vadföld felé veszem az irányt. Kikukkantok a rétre, mielőtt visszaindulok az autóhoz... nem látok semmit... elkönyvelem a mai nem volt egy sikertörténet, amikor egyszercsak valami gyanúsat fedezek fel a vadföld felső sarkán...távcső..egy bika... indulás is közelebb hozzá...

Mintha a köd itt nem lenne olyan sűrű... nem látom a bikát, egy hajlatban van, ahogy haladok előre a mellig érő növényzetbe. Épphogy végigfut az agyamon, hogy már valahol itt kell lennie előttem, amikor megltom a barna foltot. A bika feje lent van, legel. Gyerünk még közelebb.. de jajj.. még egy barna folt.. és még egy az erdő szélén is, de ott már egy figyelő szempár figyel rám...ajaj...

Egy ötös rudli van előttem, de csak a bika agancsa látszódott ki mikor elindultam. A tehén folyamatosan figyel, ennél közelebb nem juthatok. 500mm-en a bika kitölti a keresőt, de nem bírom kitartani. Mindent elkövetek, hogy egy kis záridőt nyerjek...
Exif adatok: iso640; f/8; 1/200s expo -2/3, 363mm-re visszahúzva.

A tehén megunja, riaszt aztán távoznak... fiatal, reményteljes, mindkét oldalon koronás bika, egy pár év múlva komoly dalia lehet belőle.

Vissza sétálok a kocsihoz aztán irány haza. Alig megyek pár métert suta ballag előttem, mögötte bak. Megállok még egy képre, de a köd semmit nem oszlott, amióta reggel elindultam...

Érdekes volt a reggelben, hogy a látott bakok (5-6 db) szinte mindegyike sutával volt, gidát pedig egyet sem láttam. Lehet közel az üzekedés???

Újra a tocsogón

Úgy tűnik tényleg belenyúltam a tesztfotózáson. Ma is kilátogattam a tocsogóra, nem bírok a fenekemen maradni, de sajnos a nagy madártömeg elmaradt. A kócsagok, fekete gólyák, kanalasok, szürke gémek ma is más tocsogót választottak, csak a hazafelé úton láttam őket egy út széli 20 négyzetméteres kis vízfolton tolongani. Cankók szórakoztattak, illetve 2 fiatal barázda billegető találta jó játszótérnek a lesem. Folyamatosan a tetején ugráltak. Remélem eljön még az én időm... vasárnapig pihentetem, remélem addigra a kisebb vizek kiszáradnak, és újra a lesem elé jönnek a madarak. Ha nem, akkor új les után nézek. Becuccolok a mocsárba. :)