"Sas" les teszt

2014.10.23

Mit tehet a fotós, ha a négy napos hétvége szakadó esővel kezdődik? Kimegy fotózni egyet! Volt két belsőség az autón, amit ki kellett vinnem a ragadozós leshez, aminek a készítéséről írtam, és gondoltam, ha már úgyis odamegyek, beülök egy kicsit, tesztelem a lest. Az eső esett mikor megérkeztem. Még sötét volt. Kidobtam a dögöket a les elé, láttam hogy az előző kettő már dézsmálva van... jó jel...
Bevackoltam a lesbe és vártam, hogy kivilágosodjon. Nagyon lassan akart világosódni a szitáló esőben, azonban fél 7 felé mégis megelevenedett a rét a les előtt. Szarkák kezdtek el beömleni a dögre. 15 darabot is számoltam egyszerre a les előtt! Gondoltam hogy lesz szarka, mivel a les mögötti bokorsoron is fészkelnek, de ennyire nem számítottam!

Jönnek mennek a szarkák, amikor károgás üti meg a fülemet, majd három dolmányos varjú landol előttem.

Előző télen is etettem ragadozót egy erdőszéli lesből, de ott ezek a fajok nem éltek, úgyhogy újdonság volt nekem mindkét faj a fotózásban. Később egy szajkó is elugrált a les előtt, de ő már szerepelt a fotós jegyzékemben.

Egy kis werk a lesből:

A video telefonnal készült, úgyhogy csak a hangulat kedvéért teszem fel.
Kezdésnek mozgalmas 2 órát töltöttem a lesben.


2014.10.26

Előző nap a lesem közelében ment a fácánvadászat és a vadőr barátom mondta hogy rengeteg madarat látott a les előtt. Volt közte valami nagy is, lehet, hogy a sas! Na nekem se kellett több, ma reggel már a lesben talált a napfelkelte! Megjöttek a minuszok, ropogott a fű a lábam alatt, ahogy a sötétben közelítettem a leshez. Az ajtaja nem úgy volt, ahogy hagytam.. hmm.. valaki nézegette. Remélem meg áll ennyinél. Húst nem hoztam, lévén 4 belsőség volt a les előtt, gondoltam van még bőven. Meglepődve láttam hogy pár cafaton kívül minden elfogyott. Ahogy kezdett világosodni holló hangját hallom a fejem felett. Átsiklik a les előtti rét fölött... de jó lett volna ha lejön, miért nem hoztam kaját?! kérdem magamtól. Pár perc múlva nagy cserregéssel megérkezik a szarka raj, rávetik magukat a koncokra, nem sokat gondolkodnak.

Aztán egyszercsak láss csodát, nagy suhogásokkal holló landol előttem, aztán még egy, még egy... Ment az evés, civakodás... Volt amikor 9 holló ült előttem! Atya ég! Tavaly télen egyet sem sikeüt levarázsolnom, mikor az akkori lesben voltam. Ez most jobb konstrukció lett. Sajnos ködös a reggel, ami nekem fotózni nem a legjobb, lévén nemnagyon megy még, de azért kottog a gép a kezemben!

Megy a jövés menés, amikor ölyv huppan elém! Megjött az idei első! Nem sokáig van lent, csak nézelődik aztán megy is.

Később még a hollók, szarkák jönnek mennek.

Egy kis video werknek, szokásos telefonos a nézőüvegen keresztül:

3 gombázó vet véget a mókának! Meddig nő még gomba??? Hihetetlen hogy a bőgéstől a gombázokkal küzdök! Valamit viszont elrontottam. A les irányát az augusztusi napfelkelte és napnyugtához igazítottam, nem számoltam azzal, hogy mostanra több fokkal eltolódott, így reggel oldalfényem van, ellenfény helyett. Igazítok kicsit a lesen, na nem a tájolásán, pár ásó földet kiveszek a lábam alól, hogy kényelmesebb legyen, aztán indulok. Tele a kártya, jó kis reggel volt ez is!

Dámbarcogás

Úgy történt a dolog, hogy édesapám elhatározta, hogy dám bikára szeretne vadászni a barcogásban. Rögtön kaptam az alkalmon, hogy elkísérem, hátha tudok pár képet készíteni, erről a számomra kuriózum vadról. A helyszín Tiszadob, ahol egyébként már kipróbáltam ezt a fajta vadászatot, még 2007-ben.

Hajnalban próbálkoztunk először. Reggel 6 órakor találka, majd idulás a területre. Megálltunk egy csatorna partján, és hallgatózunk, még sötét van. A terület mezőgazdasági jellegű, kisebb erdőfoltokkal, nádcsíkokkal, gazfoltokkal tarkítva. Ezek a kedvelt barcogóhelyei a pöttyös bundájú bikáknak. A kísérő kitalálva a haditervet irányít az egyik erdőfolthoz minket. Letesszük az utót, több felől hallatszik a dámok jellegzetes nászhangja, amit a tehenek jelenlétében hallatnak. Elindulunk körbecserkelni egy kis nyárfást. Ebben is barcog egy bika, de ritkán szólal. Nem is látjuk meg, tovább haladunk. Nyiladék előttünk, jobb oldalán sűrű, bal oldalán tölgy ligeterdő. A ligetben barcog egy nagy bika, még nem látjuk, de a kísérőnk ismeri, túl nagy számunkra. Egyszercsak fiatal bika lép át előttünk, kissé lemaradok, a fél feje már takarásban. Ezután barcogás jobbról a sűrűből. Mindenki készenlétben. 20 méterre kidugja a bika a fejét. Kitölti a 400ast portréja! Állványon vagyok minden stimmel, de nem merek exponálni, hogy el ne ugorjon. Istenem milyen kép lenne, de elugrik... ilyen ez amikor az ember vadászat mellett próbál fotózni, úgy hogy a fotó az utolsó... ilyen "majdnem" fotók tömkelege készülhetett volna el a reggel folyamán, de érékelhető kép nélkül tértem haza, pedig a ligetben megnéztük a nagy bikát, mellete egy másik nagy is sétálgatott, valamint 3 kölyökbika, de itt meg a gaz volt túl magas, nem tudtam belőle fotózni. Ezután árokparton sétáltunk, nád és fűzfabokrok között. Még legalább 3 bikát láttunk, de semmi erdemény.

Este édesapám egyedül ment ki. Persze remek alkalmak nyíltak volna fotózni. Délután 4 és 5 között 3 nagy bikát néztek meg, volt amire 60 méterre rácsúsztak, a bika fekve barcogott a körülöttük fekvő teheneknek, természetesen rájuk sem bagóztak. :)

Másnap reggel megint együtt indultunk. A menetrend a  szokásos. Cserkelve indult a kis karaván a barcogó bikák után. Elöl a hivatásos, utána édesapám a vadász, a sor végén pedig én, kezemben a háromlábú és a fényképező. Gazfolt és kaszáló határán barcogott egy bika hat tarvadnak, amit sikerült is belopni, és még a kibukkanó napkorong látványa előtt terítékre került a nemes vad.
Miután a jó fények előtt befejeződött a vadászat így megkértem a kísérőt, hogy menjünk már, nézzünk meg egy bikát, hogy én is tudjak fotózni valamit, ezzel előre lépve a fontossági sorrendben. Szerencsére belement a dologba, úgyhogy az első reggelen megnézett tölgyligetet vettem célba és indult is a cserkelés. Egy bika szépen barcogott, de nem az erdőben, hanem a mellette lévő sűrű szélén. Ahogy felé cserkeltem a  szálasban, már láttam kölyökbikákat, tarvadakat szaladozni. Egy bika rám akart jönni, de nem láttam, így megmozdultam mielőtt kilépett volna a gazból! Grrr... az ideg ölt meg, ha még fél percet maradok a bika elém masírozik a ligetben a gyönyörű színekben játszó lehullott levelek alkotta szőnyegen... Tovább cserkelve elértem a liget szélét, a bika 100 méterre barcogott előttem, amikor pár tarvad egy fiatal bikával, kiszaladt a liget mögött lévő tarlóra. Itt készült el az egyetlen valamire való fotó. Miután elmentek, tovább csúsztam a bikára, de a sűrűben nem sikerült meglátnom. Volt egy kisebb nyiltabb rész, abban volt a teknője, de a tarlóról nem lehetett belátni, így gondoltam belépek. Amint bedugtam a fejem az erdőt övező sűrűn, a bika 20 méterről nézett rám, 3 tehén társaságában. Mintha rajtakaptam volna őket, olyan érzésem volt, zokon is vették, elugrottak. :(  Ezzel véget is ért ez a hirtelen jött fotózási lehetőség...

Tapasztalatnak jó volt. A hangulata mesebeli a barcogó ködlovagok látványának. Fotózás szempontjából a helyzet hasonló a gímekéhez, barcogásban folyamatos vadászat van, hiszen ebből élnek, úgyhogy lehetetlen a területre kijutni... Ettől függetlenül reménykedem, hogy hátha sikerül még valamikor! :) Íme az egyetlen kép:

Exif adatok: iso640; f/5,6; 1/640s; 400mm; Af

Felkészülés

Közeleg a téli szezon, így elkezdtem előkészülni én is egy ragadozó madár fotózásra. Tavaly volt az első év, amikor építettem egy lest S. barátom segítségével, tanácsaival, amiből ragadozó madarakat, valamint énekeseket próbáltam lencsevégre kapni a Bükk lábánál. Voltak sikerek, de volt sok üres kiülés is. Stabil kényelmes les, de üveget nem használtam, az optika mellett leskelődtem. Még meg van a lesem, lehet idén is bevetem:

Idén új területen, egy sík kaszálón próbálok szerencsét. Hetek teltek el, mire a megfelelőnek vélt helyet kiválasztottam (majd eldől, mennyire volt jó választás). Ezután fejben már meg is volt a les. Eldöntöttem beásom, és egy leskelődő ablakot is csinálok rá, hogy többet lássak, ne csak a beülőt. Az anyag pikk-pakk összeállt a leshez a ház körüli maradék anyagokból. Szeretek kis költségvetésből dolgozni, lényeg, hogy a célnak megfeleljen. Pár kép (csak gyenge telefonos képek) a lesépítésről. Mit ne mndjak megizzadtam mire egyedül összekalapáltam... :)

Következő alkalommal megkapta a terepbe illő festést, és belölről a szőnyeg borítást. Ezt már egy barátom segítségével csináltam:

Ezután utolsó lépésként, lefóliáztattam tükrös fóliával egy rossz képkeret üvegét, ami aztán a mozizó ablak üvege lett. És íme a kész mű!

Remélem lesz eredménye a munkának... alig várom már a telet, a havat! :) 

Szeptember 26.

Lanyhul a bőgés... fogy a lelkesedés nem csak a bikáknál, de a szorgalmasan erdőt járó fotósnál is. Mielőtt feladtam volna erre az évre a szarvasbőgést, még tettem egy próbát. Bágyadt délutáni napsütésben indultam a munkahelyről egyenesen a területre. A kb. egy órás utazás alatt, hol gyönyörű napsütésben vezettem, hol az eső verte a szélvédőt. Amint a terület közelébe értem, szakadó eső fogadott. Nem baj, gondoltam, ha már itt vagyok... Vártam egy ideig a kocsiban, aztán mikor csendesedni látszott az eső, elindultam a helyre, ahol már annyi délutát eltöltöttem, bevackolva a fűbe egy fa alatt.
Róka egerészett, szárítkozott, majd egy suta egy bakkal jött ki az erdő szélére. Gyenge mozgás lévén, ahogy szürkült, úgy döntöttem elindulok, de az addigra takarásba kerülő őzeket azért megnézem közelebbről, így feléjük cserkeltem. Meg is láttam a bakot, ami egy gyors fotó erejéig ki is merevedett...

Exif adatok: 400mm, f/5,6, iso640, 1/3s záridő!!!!

Ahogy az őzzel szórakozok, tarvadak sorjáznak ki a rétre, pontosan öten, majd mögöttük ballag egy bika is. Középkor elején járó bika, ismertem már a bőgésből. Nem bőg, csak kerülgeti a tarvadakat. Sajnos kicsit távol voltak, és közben majdnem besötétedett a beborult égbolt miatt. Pár expót lőttem, de nagyrésze bemozdult, hiába a háromlábú állvány+távkioldó. Mégis lett egy kép, ami talán a legjobban tetszik ebből a bőgésből. A csepegő erdőből a tehén után ballagó, fáradt bika.

Exif adatok: 400mm, f/5,6, iso640, 1/2s záridő!!!

Még egy kép, mielőtt visszaért volna az erdőbe rábőgtem, megállt egy pillanatra, az exif adatok ugyanazok mint az előzőé:

Másnap reggel még két bikát megnéztem, az egyik jól bőgött, de a fák takarásában értem utól és nem várta meg amég feljön a nap, így fotó nélkül távozott. Erre az évre nekem ennyi volt a bőgés... szép volt megint, bár sokkal kevesebb bikát láttam, mint előző évben... folytatás jövőre...

SZARVASBŐGÉS

Igen! Csupa nagybetűvel. Vadászként is és fotózni szerető emberként is az év leginkább várt eseménye számomra. A nagyvadazás csúcsa. Idén azomban két szóval tudnám jellemezni az eddigi bőgést: köd, eredménytelenség. Egyszerűen nem jön össze az áhított fotó. Szeptember első két hetében a megfigyelés volt a fő feladat, mivel egy vendégem érkezésére készültem, aki a bőgésben szeretett volna egy szarvasbikát terítékre hozni. A megfigyelések alatt jóformán nem is láttam bikát! Langy meleg lengedezett minden este, reggel. Csendes volt az erdő, a tarvadak egyedül mászkáltak. Jóformán csak melléktermék fotók készültek, vagy még azok se. Aztán eljött a vadásztatás ideje. 3 kimenetelből csak egy kölyökbikát tudtam mutatni, úgyhogy egy területváltás után kénytelen voltam elvinni a vendéget máshova. Az új területen nagyon jó bőgés volt már (ezen a részen szoktam nyáron fotózni, de vadásztatás alatt lehetetlen bejutni). Néha 15-20 bika is bőgött körülöttünk, ahogy a vendég megjegyezte, mintha  a Jurassic Parkban sétálnánk. Sikeres is lett a második kimenetelen, egy szép, de ködös hajnalon. 5 bika bőgött, forgott előttünk a réten, amiből sikerült választani. Miután a vendég elégedetten távozott, még S. barátommal kimentünk egy esti-reggeli cserkelésre a társaságom területére. Reggel négy bikát néztünk meg, volt amit 30 méterre bebőgtem, de hiába a nyílt réten bőgött előttünk a fénytelenség, pára, köd miatt nem bírtam fotózni. Talán még teszek pár próbát idén, bár egy kicsit elfáradtam, "lebőgtem magam". :)
Jöjjön pár kép, ha már fotós blog:

És a melléktermékek:

Gyűrűs fekete

Ebben az évben megpróbálkoztam a vizimadarak fotózásával. A blogban végig dokumentáltam is az eseményeket. Legutóbbi madaras posztomban mutattam egy gyűrűzött fekete gólyát. 20-25 fős gólyacsapat járta a területet ahol fotóztam, de kizárólag az utolsó alkalommal láttam a gyűrűzött példányt. Hogy végig ott volt, vagy csak akkor csatlakozott a csapathoz, nem tudom?! Mindenesetre elég feltűnő volt a gyűrű a lábán.
A képeket, adatokat megküldtem az illetékeseknek és ma reggel megérkezett a válasz. A gólyát 2005-ben 1 éves korában gyűrűzték meg Szlovákiában, Kassa mellett, egy bizonyos Jozef Mihok madarász. 10 éves madárral találkoztam. :) Érdekesek ezek az információk. a fotós néha nem is tudja mivel találkozik.

Kis összegzésként június 25.-től augusztus 28.-ig összesen 16 alkalommal voltam kint valamelyik lesemben a 3-ból és több mint 2000 fotó készült, több mint 25 fajról. 5 gyűrűzött madarat fotóztam, amiből a 3 kanalasgémnek és a fekete gólyának sikerült leolvasni a gyűrűjét, sajnos a jégmadárnak nem (annyi biztos hogy magyar gyűrű volt rajta). Kezdésnek nem volt rossz ez a nyár... sőt...

Köd, köd, és megint csak köd!

2014.08.30 - Szombat hajnalban ismét a szarvasfotózás van porondon. Előző napi próbálkozásomat agyonvágta a köd, gondoltam újra próbálkozom. Hivatásos barátomnak meghagytam, hogy reggel küldjön egy smst, ha megint köd van, és akkor halasztjuk a dolgot. Felkelek, nincs sms, jó jel! Kinézek az ablakon, csillagfényes derült az ég. Ezaz! Indulok is. Egy óra múlva felveszem P.-t, még mindíg tiszta a levegő! :) Kiérünk a területre, összecuccolok, és indulás. Ekkor szinte vezényszóra elkezdődik a ködképződés, és 10 perc múlva már megint beborít mindent a fehér homály... Pfff. Ez az én szerencsém. Nekiindulunk, egy bika nyekereg az első rét mellől, de már beért a gyömülcsösbe, erről lemaradtunk. A ködben szarvask ugranak el sajnos nem látjuk őket. Erdőszélre érve disznót turkálnak előttünk. Szelünk jó, nem látnak. 2 koca malacokkal. Elkezdek elhelyezkedni, Állványt beállítom, minden kész, mikor megugranak, de nem tőlünk. A koca figyel, a malacok felénk szaladnak. Közel vannak, kitöltik a 400ast. Kattognak az expók, mind a 2 koca befut, majd kimerevedve figyel, aztán távoznak. Záridő: 1/15s

Miután elvonulnak tovább indulunk. Erdősáv széléhez érve gally reccsen a talpunk alatt, erre bika bőg ránk az erdő széléről. Gyors válasz is érkezik rá előlünk a rétről, ezaz, kint vannak! Kiérünk... nincsenek... :( Pont beértek. Még feleselnek egymással, meg velünk, de már nem jönnek ki a sűrű takarásából. A réten tarvad rudlik legelnek. 4-5 tíz fő körülni rudli, de csapos kölykökön kívül említésre méltó bika nincs velük. Első csapat bevállt előttünk az erdőbe, megyünk tovább. A következő rudlihoz bika szalad fel a patakpartról. Rábőgünk, megáll, visszabőg, de nem időz kint sokáig, elvonul a rudlival. Közben a köd folyamatosan ereszkedik, jól látszik ez a képeken, ahogy lassan elfedi a csapatot.

Haladunk tovább. Ismét egy rudli vált vissza az erdőbe. Közelükbe jutok, de a levegő csöpög a párától.

Mire az erdőszélre érnek, mintha oszlana a köd...

Amint az erdőbe érnek, kisüt a nap, kitisztul a levegő. Legel még 2 kisebb rudli a domboldalban, de olyan nyílt helyen vannak, hogy lehetetlen megközelíteni őket, főleg hogy ők is befelé vonulnak a nappali beálló helyükre. Egy két dokuképet csinálok még, aztán indulás hazafelé... Egyszer csak belefutok már egy szép napkeltébe... folyt. köv.