Délutáni fények

Mostanában nem túl kedvező az idő a fotósoknak. Szürke napot még szürkébb napok követnek. Vadászni kell a napsütéses órákat. Az évszakhoz képest meleg idő miatt az etetők forgalma gyér. A síkvidéki "sasles"-nél még pockoznak a ragadozók, csak elvétve néznek az etetésre. Az erdő ilyen szempontból jobb. Ott nincs annyi pocok, jobban érdekli a hús a dögevőket. Megy az énekes etető is, bár itt is a már megszokott alap fajok, szajkók, cinegék, csuszkák a látogatók. Egy-egy délután kiültem a két lesbe megnézni a délutánt, a lemenő nap fényeit. Először a "sasles" volt terítéken:

2014.12.05 "sasles", délután

13 óra körül keveredtem a leshez. Szarkákat riasztottam el érkezésemmel. Miután elfoglaltam a helyem, egy órás várakozás következett. Gondoltam, miután a madarak látták érkezésem, így marad a fények tanulmányozása. Tévedtem. Egy óra elteltével elkezdtek visszaszivárogni a szarkák. Igaz más vendégem nem volt, de velük el lehetett szórakozni. Rá kellett jönnöm, a les tájolását, a hetekig tartó tervezés ellenére, teljesen elrontottam. A lemenő nap fényeinél a les fölötti bokor leárnyékolja a beszállót, illetve az etetést. Pár kép azért készült.

2014.12.12 Etetős les, délután

Kimaradt egy etető feltöltés, így etetés volt a fő cél, de gondoltam, ha már kimegyek, akkor beülök egy-két órára a lesbe. Minden mag elfogyott, pótoltam. Került némi hús is a ragadozóknak, akik egyébként egy óra múlva már fölötte köröztek, de nem jöttek le. Két nagy vödör vegyes mag került az önenetetőbe, illetve köré. Kitart egy hétig. Szép délutáni fények voltak, azonban egyenlőre a fajszegénység a jellemző.

A kedvenc ez az érdeklődő szajkó lett:

Exif adatok: 400mm; f/5,6; iso500; 1/1250s; -1 exp; állvány

Jöhetne már egy kis hó!

Dögevők dögivel

Három reggel lesezését osztanám most meg. Miután a szürke napok, az erdőben még szürkébbek, így a nagyvadak fotózása helyett a leseimet vettem elő, egy kis hajnali leskelődésre.

2014.11.29 "sas"les, hajnal

Igazából kicsit elhamarkodott dolog volt "sas"lesnek neveznem a lest, ugyanis azt egyenlőre a dögevők látogatják előszeretettel. A két hete lezajlott disznóhajtás után bőrőkkel, fejekkel megrakottan érkeztem a leshez. Kissé furán néztek rám a terítéknél, amikor a sok önjelölt hentes között, én a beleket, fejeket gyüjtöttem.:) Eltelt egy hét az etetés óta, így gondoltam beülök, megnézem, mi látogatja az erősen fogyó etető anyagot. Sötétben érkezem, bevackolás, elhelyezkedés, és indulhat a mozi. Szokás szerint szarkák csapata érkezik... 15-20 darabból álló csapat kezdi itt minden napját, ahogy az első fények megjelennek. Egy-két kocka készül róluk, de inkább csak a hangulat és a dokumentáció végett...

A szarkák után megérkezik két dolmányos is nagy károgással. Ők is falatoznak, majd egy kis kiabálás után továbbállnak.

Új fajként megjelent két vetési varjú. Nem egy kuriózum faj, miután akármelyik parkban, akár bérház ablakából megfotózható, de mégis egy strigula  afajok listáján az etetésen.

A nézelődésemnek, legnagyobb meglepetésemre, két gombázó vet véget... nem akarom elhinni, hogy még mindíg gombáznak?!! A hó alatt is gombát fognak kereni??!!

2014.11.30 Etetős les, hegyoldalban, hajnal

A vasárnap hajnalt a frissen beindított hegyvidéki lesemben töltöttem. Ez volt az első lesem, előző évben építettem S. segítségével. Előző héten ide is került egy kis hús, bőr, fej, ami két nap alatt eltűnt. Az énekeseknek gyártott etetőmből is szépen elfogyott egy hét alatt a magkeverék (kukoricát, napraforgót és búzát keverek egyenlő arányban).
Sötétben érkezem, beülök a lesbe és várom az első fényeket. Teljesen más környezet, mint a saslesnél. Egy meredek domboldalban épült a les, erdő háttérrel. Az érkező madarakat szinte csak az utolsó pillanatban látom meg, mivel itt még nem használtam néző üveget, csak az objektív mellett kukucskálok. Ahogy ébred a természet ölyv villyog, és köröz fölöttem, de nem jön le. Pár perc múlva hollók teszik meg a tiszteletköröket, de ők sem mernek leszállni. Pár perc csend következik, majd beindulnak az énekesek. Szén, kék, barátcinege, csuszka a fajlista, illetve egy nagyobb 7-8 db-ból álló szajkó csapat randalírozik az etetőn...

Az énekesekre jó a táv, de a tavalyi zoomos bigmával még fotózható szajkók, ezen a távon már túl nagynak bizonyultak a fix400-nak, így maradtak a portrék. A nap legjobban tetsző képe is egy ilyen portré lett, bár egész nap fényhiány uralkodott...

Exif adatok: 400mm; f/5,6; iso500; 1/125s; állvány+távkioldó

2014.12.04 "sas"les, hajnal

Mára napos időt jósoltak végre, így hajnalban megpróbálkoztam a saslessel, bár a hőmérséklet nem akar minuszba csúszni. Hajnalban felkeltem, kinézek az ablakon, csillagos az ég.. ezaz! Már repülök is lefelé az emeletről öltözködni, és irány a terület. Sötétben megérkezem, beülök, letörölgetem az ablakot, amit aztán egész reggel törölgettem a párától, de szerencsére vittem magammal egy autós ablakmosót amivel egyszerűen orvosolható volt a probléma. Menetrend szerint megérkeztek a szarkák.. majd hollók egy csapata szállt le a rétre. 13 darabot számoltam. Fel fel röppensve szépen közeledtek, de a dögig nem mertek bejönni, hiába a sok lakmározó szarka...

Egy telefonos video, csak úgy:

Egyszercsak gondoltak egyet és odébbálltak. Szarkák jöttek mentek, majd egy ölyv repült fölém. Ezután csend következett. Megettem a két szendvicsem, gondolván, lehet ennyi jutott mára, amikor ölyv landol előttem közvetlenül. Valószínűleg a fejem fölött gubbasztott, ezidáig. Pár portré és doku kép után továbbsuhant, pedig vártam hogy beszállón törölgeti le a csőrét, de nem. A környezet a dög látványától értékelhetetlen, de örülök a képeknek, mert idén először evett ragadozó a les előtt!

Vissza a lóra....

Legutóbbi bejegyzésem után, úgy éreztem túl sok volt a "ha" és a "majdnem", így hiányérzetem orvosolni kellett. Barátom szerint továbbra is jól mozognak a muflonok. Napközben is többször kint legelésznek a vetéseken. Úgy alakult hogy a fővárosban akadt munkám, és szerencsére hazafelé útba tudtam ejteni a Mátra lábát egy gyors sétára. Barátom nem tudott elszabadulni, de mivel ismerem a területet, mondta hogy nyugodtan ugorjak ki. Meg is érkezdtem délutáni napsütésben a területre. Gyors öltözködés a kocsi mellett, majd indulás a hegy felé! Két vetés között, két oldalán garáddal takart úton haladtam felfelé. Hol az egyik, hol a másik vetésre kukkantottam ki. A felső vetés szélén mintha muflon állt volna, de még messze. Ütemesen sétálok az úton, a következő átjárónál kikukkantok, de muflont nem látok, átnézek az alsó vetésre, ott viszont egy kis négyes nyáj legel kint, amiket eddig egy hajlat takart. Szelem jó, fények még jól, mehet a lopakodás feléjük. Ki-ki kukkantok, még a helyükön vannak. Amint jónak találom a távot, centiről, centire átkúszok a sűrű bozótos garádon (utána kiderült 20 méterre voltam az átjárótól :)). Előttem legelnek, szaladoznak, figyelnek. Aki figyelt már meg táplálkozó, legelő muflonokat, az tudja mennyire kiszámíthatatlan állat a muflon. Alanyaim is fel alá szaladoztak, hol felém, hol elfelé, néha futva legeltek. Pár expót ellőttem, de nem sokat engedtek. Gondoltak egyet és futás át a táblán az erdőbe.

Exif adatok: 400mm; f/5,6; iso400; 1/400s; -0,3; 3lábú állvány

Amint továbbálltak én is tovább sétáltam. Ahogy az erdőhöz értem, bégetés fogadott a domboldalból. Vártam kicsit, de nem jöttek ki. Visszafelé menet a felső vetésen 2 napozó őzbakba botlottam.

Ahogy visszanéztem a domboldalban, egy szórón is muflonok voltak kint...

Tényleg jól mozognak... Ha nem járnék évek óta utánuk, a délután után gondolhatnám a muflon egy könnyen fotózható vadfajunk! folyt. köv.

Kudarcok...

Kudarc, kudarc hátán... két fotózást osztanék meg Veled kedves olvasó. Igazából a címmel le is lőttem a poént. A jó kép elmaradt.

2014.11.13 nagyvadazás, cserkelés

Ismét Tiszadob volt a célpont, egy barátomat kísértem el. Bágyadt őszi napsütésben indultunk el a lábaserdőben. Pár száz méter után, egy kisebb domb mögül kibukkanva, pár darabból álló rudliba botlunk. Bent állnak a szálasban, de egy figyelő szempár rögtön ránk tapad. Egy expó és mennek is...

Tovább haladunk... Szép őszi színekben játszó avarszőnyeges ligetbe érünk... Miért nem itt futottunk össze velük??!! Később újra szálas, ahol magányos bika ballag felénk, de olyan sűrű az erdő, hogy normális kép nem készül, csak dokumentálom, szép bika volt. Kiérünk a nyiladékra, itt mindíg találkozunk átváltó dámokkal, így volt ez most is. Árok partjáról elugró rudli után egy magányos csapos bika sétál. Visszanéz egy doku fotóra...

Kifelé tartanak a még álló kukoricába. Kell az energia a télre.
Macskát veszek észre egerészni pár száz méterre előttünk. Gyanítom vadmacska, bár rengeteg a keverék manapság, pár százalékuk tisztavérű már csak... Egyenesen rámegyek amég engedi, de a fények rohamosan fogynak.

Minden paramétere stimmel a vadmacskával, de nekem a szeme valamiért gyanús... Vágtam egy közelit csak a dokumentáció kedvéért.

Ahogy a macseknak gyanús lettem leugrott az útról, és megijesztette az addig ott legelő, nem látszó tehenet és borját, akik kiperdültek elém a nyiladékra. Úgy váram egy bikát is a sor végére, de "csak" ketten voltak...

Exif adatok: 400mm; f/5,6; 1/15s; iso400; Mf; állvány + tükörfelcsapás + távkioldó

Miután továbbálltak be is sötétedett, és ismét bikafotó nélkül tértem haza...
A következtetéseket levontam. Barcogás után nagyon nehéz a fotózás. Az avar zörög, a szemes vad kiszúrja a mozgást. Bizonytalanul mozog, rejtett életet él, sokat pihen.

2014.11.14-15 este/hajnal, cserkelés nagyvadra

Mátra lábánál élő barátom jelentkezett, hogy ha van kedvem, menjek el hozzá, jól mozognak a muflonok. Fel is kerekedtünk S. barátommal, egy jó kis fotózás reményében. Mivel elég jól ismerem a területet, ezért elindultunk a délutáni napsütésben. Muflonok? Na azokat nem láttuk... :) Egy gazos, csipkés domboldalból vártuk a mufikat a kaszálóra, de nem jöttek ki. Ahogy besötétedett a kaszáló másik oldalán lévő vetés megtelt fekete pontokkal. Közelebb mentünk, és ahogy kikukucskáltunk a takarás mögül, láss csodát, tele a vetés szarvasokkal és kosokkal, de már csak a holdfényben, távcsővel láttuk őket. Nem baj. Hajnalban ugyanitt folytatjuk.
Egy jó beszélgetés, vacsorázás, koccintás után a kályha fényénél aludtunk pár órát a pinceházban, pár száz méterre a vadaktól.
Hajnal 5, csörög az óra, nagynehezen kászálódunk. Beiratkozás a területre, hogy ne találkozzunk vadászokkal, kár lenne zavarni egymást (ez az előnye annak, hogy én is vadászok). Ahogy a kocsiból kiszállunk, pár méter után rálátunk a vetésre.. tele kosokkal az egész.. ezaz! "csak" rájuk kell cserkelni a domboldalban, gyerek játék. Gondoltuk mi! Kiérve a vetés szélére, sehol egy árva négylábú. Vezényszóra kilegeltek a táblából, és már a kaszáló túloldalán a csipkés szélén ácsingóztak. :(

Innentől csúfos vereségek következtek. Kb 3-4 alkalommal sikerült utólérni a kosokat a csipkésben, de egyszerűen nem bírtunk egy épkézláb képet készíteni. Valami mindíg közbejött.

Pedig voltak benne 80 cmnél hosszabb csigájú kosok is! Ejj de kár érte... Hazafelé indulva egy másik vetésre kinézve látjuk, hogy ott is legel egy nyáj a legjobb helyen. Alattuk van egy út az erdő szélén, így teljes takarásban rájuk tudunk menni, a szél is jó, úgyhogy indulunk is. Kinézek az első hajlantál, minden oké, kint legelnek. Vegyes nyáj 4-5 kossal. Nagyrészük fekszik, nyugodtak. Körülbelül 80 méterre járhatunk, amikor zúgást hallunk mögülünk és fél perc múlva már el is száguld mellettünk a  vetésen egy permetező traktor! Ilyen nincs! Elzavart mindent. Csalódottan kullogunk haza... ismét elmaradt a jó fotó... Nem adom fel! Egyszer csak szerencsém lesz! :)

Vegyes

Egy kis összefoglalóval szolgálok az elmúlt napokból. Vegyes lesz a bejegyzés, vegyesek az érzéseim is. Volt nagyonjó mozgás, és eseménytelen kirándulás is. Jöjjenek a rövid leírások:

2014.10.28 "sas" les, hajnal

Mivel egészen lehült a levegő, hajnalban -3 fok körülire is, így ismét megnéztem a beetetett lest. A les elől elfogyott 4 belsőség, a dögevők jól járják. Velem volt vadőr barátom is, gondoltam megmutatom neki miben mesterkedek, mégis csak az ő területe. Ez volt a hiba... bevackoltunk sötétben, de 4 szarkán kívül semmi felénk sem jött. Közel sem volt az előző alkalmakhoz hasonló nyüzsgés a les előtt. Hát ez van mikor valaki velem tart... törvényszerű!

2014.10.29 nagyvadas, délután

Beszéltem a hivatásos barátommal, mondta, hogy ráér, kiugorhatunk körbeszaladni a területen. Van érdekes fotótéma nála, amit szeretnék elcsípni, de többet egyenlőre nem árulok el róla. Sajnos mire a területre értünk, beborult. Vadat se nagyon láttunk. Róka egerészik kint az egyik réten... lehúzódunk.. rácincogok..semmi. Nem hallja. Jöhet a nyúlsírás. Amint felhangzik a panaszos hang a róka felkapja a fejét és olyan hévvel indul felénk félkeresztben, hogy ennyire heves beugrást régen láttam. Menet közben készül a fotó. majd miután észreveszi, hogy átverték, tovább robog. Pár unottan legelésző őzet leszámítva ennyi történés jutott aznap délutánra.

2014.10.30 munkahely, délután

Igazából nincs sztory. Erdőszélek is hozzám tartoznak a munkahelyemen, és területbejárás közben találkoztam ezzel a kis gombnyársas bakocskával, ami egy portré erejéig megvárta, amég előszedem a gépem a hátsó ülésről...

2014.11.01 "sas" les, hajnal

Szombat hajnal ismét beültem a ragadozós lesbe. Jók ezek a hajnalok, egyrészt szeretem az ébredő természetet, másrészt mire a család felkel otthon vagyok, így sok surlódást elkerülök! :)
Kitettem a húst, ugyanis megint elfogyott már, amivel az előző alkalommal etettem, majd bevackoltam és vártam, hogy világosodjon. Az első fényeknél már hallottam, ahogy a szarkák ébredeznek a les mögötti bokrokban, pár percre rá be is esnek az elsők, majd szépen sorban a többiek. Valamiért egy kicsit távol röpködnek a lestől, nem nagyon értem miért. Később kiderült, hogy az előző adag húsból húztak el, és azt csipkedték. Azért pár fotó készült róluk. Próbáltam helyesen kiexponálni őket, talán már sikerült.

Ölyv landol a beszállón. Nem enni jön, csak szétnéz. Közben a nap is feljön, eltűnik a dér. A szarkák nem hagyják nyugodtan ücsörögni..

Később még 3 ölyv jelent meg, de még nem érdekli őket a dög. Jó mozgás volt, nem lesz itt baj...

2014.11.05 nagyvadazás, hajnal, délután

Úgy alakult, hogy ismét egy vadász barátomat kísértem el a dámok hazájába. Hajnalban kezdtük a cserkelést. Gondozott, telepített erdőkön át cserkeltünk, gyönyörű színekben játszik az őszi erdő. A barcogás már véget ért, egy hangot sem hallani. Több rudliba botlunk a fák között, de fotózásra alkalmatlan a környezet. Bikákat is látunk, de hasonló a helyzet. Nyiladékon, ellenfényben lép ki bika elénk... megnézzük egymást, majd továbblép...

Szinte csak nyiladékokon adódik alkalom fényképezni, de fotós szepontból jó távra nem vár be vad.

Délután is hasonló a helyzet a reggelihez. Az erdőben folyamatosan fényhiány van, a vad már később indul. Megint maradtak a nyiladékok.

Az utolsó képnél a záridő 1/3s. Jövő héten teszünk mégegy próbát, remélem több sikerrel...