Mivel az év vége nagyon gyengére sikerült, így egy kis összegzéssel zárnám az idei fotós élmények leírását. Sokminden történt idén, sok tervem végét siker koronázta, és persze voltak olyanok is, amik nem sikerültek, de ez így van rendjén.
Az előző tél februárban mutatta meg magát, amikor is beért az addigi etetésem ragadozó fronton. Sikerült szép rókát fotóznom, ölyvbunyót, a sas azonban elkerülte a lesem.
Márciusban az éledező természettel elkezdtem a határt járni. Búbosbankát szerettem volna fotózni, így odukat telepítettem, de sajna ez a projekt nem végződött sikerrel. Seregélyek foglalták el az odukat, csak egy helykeresgélés közben készített banka fotó vigasztalt.
Ellátogattam a Mátrába is, egy vadászbarátom invitálására. A fotós célpontok a muflonkosok voltak. Párszor sikerült is a közelükbe kerülni.
Elkezdődött az őzbakszezon is. Külföldi barátaimnak jártam ki bakokat figyelni, illetve egy két éves projektben is eredmény született, sikerült a megyében élő fehér őzeket megtalálni, és kb tíz kimenetelből kilencszer meglátni és egy párszor lefotózni őket. Külön öröm, hogy Sanyi barátomnak is sikerült megmutatni őket!
A tavasz után saját projektjeimbe uborkaszezon következett. A növényzet feljött, az őzek eltűntek a takarásban. Madaras projektem nem sikerült, előző évi klassz vizes területem a nagy aszályban kiszáradt. Sanyi barátom invitálására az ő helyét látogattam meg párszor, és nagy élményekkel tértem haza minden egyes fotózás után. Számomra új fajokat sikerült néha túl közelről is megfigyelni, fotózni.
A gyurgyalagokat is megnéztem egy alkalommal. Bár beleseztem, de igazából nem volt időm látogatni őket.
Volt érdekes kalandom a nagyvadas területemen is, amikor egyik este egy uráli bagoly ült le nem messze a magaslestől, amin leskelődtem.
A nyár közepén meguntam, hogy mindenért autózni kellett, úgyhogy elhatároztam, azzal főzök amim van. Építettem egy kis kezdetleges lest a házam mögött található bányatavak egyikén, és elkezdtem a sirályok, csérek életét figyelni. Jó kis téma lett belőle, nem is gondoltam volna. Új fajokat fotóztam ismét.
Emellett cigánycsukokat is beleseztem egy nádszélben. Itt a fiókákat etető szülők vadászata idézett elő érdekes helyzeteket.
Augusztus első hetére beindultak az őzbakok is, csúcsára ért az üzekedés. Nálam elég gyengére sikerült, valahogy nem akartak ugrálni a bakok. Azért pár legényt ígyis sikerült becsapni.
A szeptember az eddigiektől eltérő módon nem a hazai erdeink gímszarvasával kezdődött, hanem idegen tájakra látogattam. Egy barátom meghívásának eleget téve Norvégiában töltöttem egy szűk hetet. Hatalmas élmény volt, az új tájakon, számomra nem mindennapi állatok utáni cserkelések.
Hazaérve bevetettem magam az Aggteleki karszt erdeibe a bőgő gímbikák után. Végre sikerült bőgő, és jó fényekben szép bikával összefutnom. Ezt is nagy eredménynek tartom ebben az évben!
Októberben a dámbikák felé fordítottam az optikámat, és a barcogásban próbáltam meg érdekes jeleneteket megörökíteni. Igazából nem tudtam az áhított képeket elkészíteni, de azért volt izgalmas pillanat.
Novemberben decemberben újra elkezdtem etetni a ragadozós lest, amit áthelyeztem. Egy fiatal rétisas közreműködésével elkészült az első sasfotóm saját lesemből! Részeredmény, hiszen a területen egy adult és egy szubadult egyedből álló parlagi pár él, amiket egyenlőre a távolból csodálok, ebédre még nem ugrottak be. De majd talán ezen a télen?!
Jöhet 2016! Új remények, új tervek, és remélem sok jó élmény és sok szép kép vár rám! Ezúton szeretnék minden kedves olvasónak boldog Karácsonyt, és sikerekben gazdag Új évet kívánni! Szép fényeket! Folyt. köv... Lesi
