Melléktermékek

Eső, belvíz, áradt patakok, tocsogó hegyoldalak... körülbelül ez jellemezte eddig márciust. Ahogy egy egy délután kibukkan a nap a vadakkal együtt engem is kicsalogat egy kis sétára a friss levegőre. Célpont a fehér suta. Tartja a helyét, de soha nem onnan jön ki ahonnan várom. Idén még normális távról nem sikerült fotóznom sajna, de a sikertelen cserkelések, várakozások alkalmával, valami azért mégis mindíg kerül a kártyára.
Egyik délután, végre egy kis napsütés, neki is vágok a hegynek. Elülső oldalon nincs kint, másik oldalon a völgyben megtalálom egy garád szélén legelve. Ahogy közeledek belép a takarásba, nem baj, majd kijön még. Leülök egy magasles lábai közé és várok. Róka lép ki a bokrok közül, félkeresztben de közeledik, hátrafelé figyelgetve. Fotózgatom, de ahogy el akar fordulni, rá kell cincognom, erre mintha zsinóron húznám, bejön 3 méterig!

Miután elment két agancsozó jelent meg a szembe domboldalban, módszeresen végighajtva az erdőt, amjd rajtam is körbeautózva, így én is távoztam, lévén kiürült a játszótér...

Egy hét múlva megismételtem a kirándulást. Felső oldalban a kidült les előtt bak legelt, a fehéret nem látta. Odacsúsztam a bakhoz és vártam...

Egy nagy őrgébics vadászott mellettem, de nem enged soha közel magához...

Miután nem mozdul semmi gondoltam megnézem a völgyben a kint fekvő bakot a sutájával meg a gidával ott, ahol a rókát behívtam előző alkalommal.
Mire leérek átmennek a garád másik oldalára. Utánuk lopakodok, de látom vissza fognak jönni. Lefeküdtem, gondoltam elém jönnek... így is lett.

Egyszer valami belső sugallattól vezérelve oldalra nézek és már kezdek is számolni magamban...

... ahol előtte feküdtem, a kidőlt les mellett, ott vigyorog ráma  fehér suta... :)  A nyílt platzon fekszem, esélytelen innen a közelébe kerülni... na majd legközelebb.. ha kisüt a nap! :)

Szeszélyes évszak

Eltelt a február is. Eső, szürkeség, az embernek kimenni se sok kedve volt. Ültem egy üreset a ragadozós lesbe, de befejeztem a szezont. Inkább már a tavaszi terveket szövögettem. Kiraktam pár odut a vércséknek. A rengeteg víz feláztatott mindent. Ahol eddig a lesemhez bejártam, most 30 centis víz. Traktoros segítség is kellett az odukihelyezés végére. Majd meglátjuk milyen eredmény lesz. Lassan a bankaoduimat is rendbe rakom, hátha idén banka veszi birtokba valamelyiket...

Napközben kocsiból sokszor látok gímet, őzet, de igazából nem lehet normális fotót készíteni.

A fehér őzek közül a suta tartja a helyét így pár alkalommal kimentem megnézni. Egyik délután szép napsütésben kiszaladtam egy gyors sétára. A hegy tarvágás felöli oldaláról érkeztem, végig távcsöveztem az oldalt, de nem láttam a fehéret, úgyhogy irány a másik, védettebb oldal. Ahogy átértem őzek legelésznek, fekszenek a nyílt részeken, de a keresett nincs közöttük. Nem baj, rámegyek két fekvő őzre amég tudok, aztán várok egy kicsit. Nagyon süt még a nap amikor lehasalok a garádba.(többen kérdeztétek már tőlem mi az a "garád"?! Itt felénk a fákkal tűzdelt bokorsort hívjuk így) Tizenfok meleg, tavaszi hangulat, madárdal. Ahhoz képest, hogy a február még téli hónap, nyoma sincs a fagynak, hónak...sajnos. Alanyaim heverésznek, én is ezt teszem. Egyszercsak sötét felhők közelednek, a kis barkás bak feláll...

Ahogy nézegetem a keresőbe az őzet, valami kopog a hátanom. Nem hiszek a szememnek, az őzeket süti a nap, közben jeges havas eső kezd szakadni, na ebből még lehet valami...

Pár percig szakadt az égi áldás, majd ahogy jött, úgy vége is lett.

Az őzek elballagtak, így én is a kocsi felé vettem az irányt. Amikor visszanéztem a hegyre nem volt nehéz kiszúrni hófehérkét. Ma nem akarta elhagyni a sűrűt, de azért egy "keresd az őzet!" fotót kattintottam róla, szigorúen kezdőknek!

A hó végével a vadásszezonnak is vége, úgyhogy jön egy kis nyugalom az őzek életében. Alkalomadtán megpróbálok majd a közelükbe kerülni.

Idén rohamléptekben tavaszodik! Már vettem fel hullajtott gím agancsot, és az erdei szalonkák is nászrepülésüket lejtik. Kíváncsian várom, mit hoz március...

Hó vége

Január végére nem lehet panaszom, bár pont a sasos lesemnél éppenhogy csak valami fehérlett, de azért jó minuszok voltak, és azért a havas táj az csak havas táj.
Próbát tettem a ragadozós lesbe, elkísért egy barátom is, ami a vesztemet is okozta. Jó hideg volt, metsző széllel, így fél 10 felé sajnos annyira fázott kísérőm, hogy ki kellett jönni. Pár ölyvfotón kívül nem is nagyon exponáltam, hagytam a vendégemet érvényesülni, neki nagy élmény volt a madarak közelsége...

Muflonos területről érkezett a hír, hogy a hegyben jó hó van és a mufik, a nagy mumusaim, is jól mozognak. Rászántunk egy reggelt S barátommal. Tényleg szép havas táj volt, és a mozgásra se volt panasz, de kicsit elkéstünk... a muflonok szarvasok már az etetőn voltak, így nem tudtunk pozicióba kerülni. Egy előttünk átvonuló jerkéről készült pár kép... Szép idő volt, de a fotóhoz nemsok szerencsével...

S. jobb híján nekem gyártja a werkfotókat! :)

Kinéztem a tavakra is a házam mögött. Ebben a nagy hidegben hóban a madarak összetömörültek a lihogókon! Kifeküdtem az egyik mellé, de nem jót választottam. Szárcsákkal vártam a naplementét.

Miután lebukott a nap elindultam a madárricsaj irányába, és botrányosan sok madárba futottam a következő, valószínűleg legnagyobb lihogón!

Inkább csak dokumentáltam.

Melegedett az idő, de még egy utolsó havazás után úgy gondoltam teszek mégegy próbát a saslesben. Megtörtént az ami még soha... szép havas idő, mondjuk hideg nem volt, friss kaja az etetőn, és egy darab madár sem jött, nemhogy sas! Egy szarkán és egy ölyvön kívül semmi nem jött le! Expo nélkül másztam ki délben. Mérgemben felmentem a nagyvadas területemre, de ott is nagy volt a csend! Az őzek szürkületben érkeztek, és hiába a szép havas környezet, csak ez a ravaszdi mutatta meg magát...

Gyengécske az eredmény.

A munkahelyemen a napi ellenőrzéseim során gyakran találkozok vadakkal, amik viszonylag állják is az autót, de a környezet mindíg rossz. Belóg valami, sűrű az erdő alja. Ma is beleakadtam egy rudliba a csepegő esőben, megmutatok két képet... hát ilyeneket lehet erdőben autóból fotózni:

Remélem februárban lesz még tél, bár rossz előérzetem van...

Gyors ismétlés

Ahogy leírtam az előző bejegyzés utolsó sorait, el is döntöttem, hogy másnap gyorsan ráismételek a havas lesezésre, kitudja meddig lesz hó?! Nem bizonyult rossz döntésnak a dolog. Hajnalban, sötétben kitotyogok a házból, esik az eső... na szép. Fogom hű csalinyulam, aki megint a házban töltötte az estét olvadással, és indulás a területre. Van még hó, a lesnél nem esik, de nincs hideg. Kiteszem a csalit, látom van rókanyom is bőven, hátha benéz a vörös frakkos is ma...

Elhelyezkedem, beállítom a gépet, elrendezem a felszerelést, a leszsákba be sem ülök, nem fázok. Egyszer valami mozgást észlelek a szemem sarkából, szinte sötét van. Róka? Nem! Ölyv huppant le elém. A gép be sincs kapcsolva olyan sötét van még, nem baj, gondoltam elbohockodom vele. Nagynehezen ráállok, manuálban élesség és távkioldóval exponálok. Hát ez nemsokat ér, minden kép egy nagy paca a mozgástól és a 2,5 másodperces záridőktől. Aztán egyszercsak hopp elugrik az ölyv a kajára, pont expó közben. Nézzük csak ez még érdekes lehet... és íme:

Iso500; f/5,6; 2,5s; MF; állvány + távkioldó

Megszületett A puszta szelleme című képem. Nem vagyok egy művész lélek, de ez tetszik.

Ezután az ölyvek folyamtosan a les előtt élték életük. Ettek, verekedtek, ücsörögtek. A sas is elrepült a les fölött a slepjével, de ismét nem nézett le...:( Helyette kárpótolt a jó egerész mozgás...

Még másfél hónappal ezelőtt leszúrtam egy körisgallyat terméssel a les elé. Szerettem volna régen süvöltőt fotózni és mindíg a les fölött, mögött hüppögnek a kőriseken. 10 óra magasságában egyre közelebbről jött a hüppögés, majd egyszercsak piros hímet vettem észre virítani a les fölött. Sajnos nem jött le, de két tojó társa úgy döntött megnézi, hátha ez a mag finomabb, mint ami a fa tetején van!

Nem maradtak sokáig, pár kocka és mentek is.

Az ölyvekből volt amikor 5-6 is a földön volt egyszerre, rendesen meggyepálták a nyulat, de amik sokkal vehemensebben tépték, azok a hollók voltak! Röpködtek előttem, de csak 10 után jöttek le. Hihetetlen ahogy beesnek 20 méter magasból, fűggőlegesen a dögre!

Dél után nem sokkal ki kellett jönnöm. A hó addigra szinte elfogyott, és az idő is felmelegedett. Nyulamat kinthagytam, a hollók nagyon meggyomrozták. Nem bántam meg hogy beültem, remélem lesz még tél, de szerintem ebből a négy havas napból kihoztam amit lehetett!