Tekergések és gyurgyalagok

Eljött a május is. A fotózásra fordítható időm egyre kevesebb, közelgett az új jövevény, pontosabban a kislányom születésének dátuma. Az utolsó hetekben a fényképezés kimerült a kisfiammal való tekergésekben, hogy anyát egy kicsit tehermentesítsük. Odukat nézegettük, a földutak szélén feszítő kakasokat, egy-egy őzet figyeltünk, amik az erős napban ugyan fölösleges volt fotózni, azonban valami kellett... A lényeg inkább a levegőzésen volt...

Igazából nemsok minden, de hiánypótlónak jó volt, főleg hogy a fiam is velem volt.

Aztán eljött a nagy nap, péntek 13.-a! Megszületett a kislányom Milla!

Miután a kórházból hazajöttünk megint nem dúskáltam az időben. Maradtak a kirándulások a fiammal, de csak a ház körül. Tudtam már előző évben is egy kis partfalat, ahol pár gyurgyi költött, gondoltam megnézzük őket. Örömmel konstatáltam, hogy idén is megérkeztek, sőt már 6-8 pár is röpködött a területen, úgyhogy kedvet kaptam egy kis fotózásra. Leszúrtam egy beszállót egy alkalmasnak vélt helyre és a hazaútón talált szőnyegdarabból és pár fadarabból eszkábáltam egy kis bunker félét egy bokor alá, amin előszeretettel ücsörögtek a madarak. Még aznap délután ránéztem, használják-e a madarak az új ülőhelyet?!

Pár perccel érkezésem után már a boton hegyeltek jó gyurgyalagokhoz híven. Igazítottam még a távolságokon és a bunkeren, majd távoztam is. A legjobb a helyben, hogy 5 perc alatt ott vagyok a kapuból, ilyen ínséges időkben ez nagyon fontos!
Másnap megint adódott egy óra amikor mindkét gyerkőc elaludt. Kicsit még magasan volt a nap, de nem volt más választásom. Mondtam a páromnak, hogy ha valami van csörögjön, és 5 perc múlva már másztam be a kunyhóba. A madarak jöttek mentek, gondoltam hogy még az elején vagyunk a fészkelésnek, reménykedtem, hogy láthatok valami akciót... 1-1 beülő bámészkodó madár után megérkezett az első kajafutár...

Szokásos püfölés után, át is adta a választottjának...

Elröppentek egy körre, majd a következő beülésnél meg is történt aminek meg kellett...

Azthiszem több akciót nem is kívánhattam volna erre a szűk órácskára. Minden évben rájövök hogy szeretem ezeket a színes madárkákat! Szerintem meglátogatom még őket párszor... ha lesz egy szabad órám...

Banka projekt újratöltve

Tavalyi évben szerettem volna gépem elé csalni a bankát, mégpedig 2 odú és egy régi kaptár kihelyezésével a területre, ahol a banka pár minen évben jelen van. Akkor nem sikerült a terv, amadarak maradtak a régi jól bevált helyüknél, gondolom én, mivel az oduk üresen, azaz inkább banka nélkül maradtak. Az egyikben seregély a másikban rozsdás csuk költött.
Mivel a költőládák kint maradtak, idén is reménykedem hátha...

Pár napja elindultam megnézni mi a helyzet a revírben. Az egyik odú sajna eltűnt... na ez jól kezdődik. A másikból mezei veréb rebbent ki és tele van hordva fészek anyaggal... nem tudom a banka mennyire agresszív, kirakja-e a verebet?! Ha nem, akkor itt sincs keresnivalóm. Maradt a kaptár utolsó esélynek, egyenlőre üres. A madarakkal találkoztam, a helyüket tartják...

Eltelt pár nap, de nem hagyott nyugodni a dolog. Délutáni borús időben indultam el a családdal, hogy nézzük meg a bankákat... Gurulunk a földúton, fiam folyamatosan kérdez, bankáknak nyoma sincs... Hát ez nemsok így... Nyulak szaladgálnak előttünk az úton. Mondom a feleségemnek, hogy ezek ilyenkor annyira magukkal vannak elfoglalva, hogy sokszor a kocsi mellett egy méterrel is elszaladnak, úgyhogy kifekszem pár percre a kocsi mellé, hátha...

Kicsit messze kergetőznek a nyulak amikor a semmiből egyszer csak dünnyögés üti meg a fülem. Vállam a keréknek támasztva fordulok a kocsi elé figyelve amikor meglátom a kocogva közeledő vadmalacot! Azthiszem mind a ketten meglepődtünk, de azért 3 kockát sikerült exponálnom mielőtt beért a közelponton belülre!!! :)

A legjobb az egészben, hogy miután kopogtam az ajtón, a család is végignézte, ahogy a kismalac 3 méterről figyeli apát, amit hasal az úton! :) (érdekes lesz, mikor majd a gyerek elmeséli valahol ezt a sztorit)
Valószínűleg lemaradt a kondától, vagy éppen a közelben feküdtek, és mivel még embert nem látott, így eljött megnézni, mi a fenét csinál ez a fura lény?! Miután megnéztük egymást tovább kocogott, mi pedig vidáman indultunk tovább...

A tanulság, hogy ha az ember kint van a természetben, minden pillanatban történhet valami, és ez a legjobb az egészben!

Tavaszi bakok

Ez a (számomra) hosszú hétvége is véget ért. Négy nap a pusztán az őzek nyomában. Igazából mivel nem a fotó volt a cél, így nem is sokat kattintgattam, de azért pár képet megmutatok:

Azt hiszem érződik a hangulat... bár ahogy közeledik a nyár, egyre rövidül a fotózható időszak, hamar élesek a fények.

Még múlthéten kimentünk a fiammal "kavicsozni" a ház végében lévő bányatóra. Egy pár vöcsök olyan bizalmasan úszkált előttünk, hogy elhatároztam, csak nézek én valami fotózható helyet, mert a meredek szakadt partokon eddig nem találtam. Egy kis félszigetre sétáltam be a tavat megkerülve, pont ellenfényre találtam is egy alkalmasnak tűnő helyet. Még alakítok rajta, de pár tesztképet csináltam, csak úgy ledőlve a víz szélére...

Remélem lesz belőle valami...

Tekergések

Eljött az április is, egyik napról a másikra hirtelen nyár lett. Kizöldült a természet, beindultak a vízimadarak,a  fácánok dürgésbe kezdtek, az őzbakok szép barnára dörzsölték agancsaikat. Hirtelen sok téma lett, mindenfelöl különleges bakokról érkeztek hírek, a kosokat is megnézném egy szép zöld környezetben, a fehér őz is a helyén van... Kicsit kapuzárási pánikom  lett, mivel májusban új családtaggal, egy kislánnyal bővül a családom, ezért előre látom, hogy a fotózás egy időre háttérbe fog kerülni. Nyakamon az őzbakszezon is, a hétvégén már érkeznek norvég barátaim. Próbáltam minden belezsúfolni a napokba, de kicsit fejetlen kapkodás lett a dologból.

Építettem egy vizes úszólest, amit valószínűleg nem fogok egyenlőre használni, úgyanis a víz is szárad rohamosan, és időm se engedi. Talán nyáron a fekete gólyákra jó lesz, ha lesznek...

Szintén LBP les (Low Budget Photography) :)

A nagyvadas területen is jártam, ott még nem igazán zöldült a környezet. Beültem a magaslesem alá, de igazán nagy mozgás nem mutatkozott...

Pár üres őzezős kör után a hétvégén a kosok következtek...volna... ha láttam volna egyet is. Sajnos ahogy kizöldül minden és szép lesz a környezet, ezzel egyidőben a muflonok az erdőben is megtalálják a táplálékukat, így nagyon hektikusan járnak ki a rétekre. Szerencsétlenség, hogy most tartott velem egy fotós társam is BG, akinek így nem tudtam mufit mutatni. Maradtak az őzek. Körbecserkeltük a vetést, kúsztunk másztunk egy kicsit, és pár kép került a memória kártyákra is.

Ezek a képek egyben az "új" vázam egy 50D tesztképei. Lecseréltem a jóöreg 40D-t, kellett egy kis plusz pixel, remélem hasonló jó élményeim lesznek vele, mint az elődjével.

Hazafelé menet megálltam S-nél. Egy kis barkácsolás volt a cél, de megtoldottuk egy cserkeléssel is, amit erő hiányában hamar abbahagytunk (Kicsit korai volt a hajnali kelés úgy látszik :)).
Kifelé menet a kocsi előtt egy kakas sétálgatott három tyúkjával. Nem igazán szokott a fácán, mint fotós téma megmozgatni, miután töltöttem el pár hetet fácánnevelő telepen, ahol bottal terelgettük őket :), de most gondoltam teszek egy próbát. Pár méterre megálltam a kocsival a kakastól, kicsúsztam, lehasaltam, erre a kakas dürgött egyet!

Na ez jól sikerült. :)

A munka után az őzezésnél nemsok sikerrel jártam. Repcében szerettem volna bakot fotózni, de nem akart összejönni. Vagy belépett egy másik őz is a képbe, vagy elugrottak, de valami mindíg közbejött. Egy sutát sikerült tetten érnem egy permetezőnyomba.

Sárgálló repcés kép is csak sutával jött össze:

Visszafelé gurulva két bak ácsingózott a réten és nézte végig ahogy melléjük érünk... valahogy a kocsitól most semmi nem félt... Ismét kicsúztam egy fotóra:

Még egy fekvő nyúllal találkoztam hazafelé, amire megpróbáltam rácsúszni a háta mögül.

Még egy métert akartam közelebb kúszni, amikor hirtelen a nyúlból kettő lett és már ugrottak is, majd gyanakodva visszakémleltek...

A következő posztban őzbakok jönnek... remélem... következik 4 nap a pusztán!

Az idei első malacok

Mint már többször írtam, a munkám során szinte minden nap végig járok egy utat, aminek egy szakasza az erdőben kanyarog. Többször látok vadat, azonban autóból minden terv nélkül fotózni eléggé csak dokumentáló jellegű. Néha azonban összejöhet a dolog, illetve találkozhat az ember érdekes helyzetekkel.

A minap délelőtti körutamon voltam, amikor lenézve a domboldalból, egy disznó füleit veszem észre a szederben. Hohó alszik a röfi. Az autót leteszem a gerincen és jó széllel megpróbálom fényképezőmmel megközelíteni. Oda is érek 25 méterre, elhelyezkedek, majd elkezdek köhögni, füttyögni, de a röfi nem reagál. Úgy döntök egy röggel csapok zajt, arra hátha olyan irányba indul el a gazból, hogy tudom fotózni. A tervem bevállt a disznó nagy mérgesen kimegy a szederből majd morogva pár lépést jön felém, de csak figyel...

Amikor megunja a szemezést, elkocog.
Örültem a képeknek, végre jó fényben, jó távra találkoztama röfivel, igaz egy picit korrigálni kellett az indákon.

Másnap mikor a körutamon járok, azon gondolkodok, hogy azért minden évben találkozok így röfivel, de milyen szerencsém volt.. ekkor lenézek, és a tegnapi disznó ugyanott fekszik... hmm. Gyanús a dolog, de megnézem megint. Az események a tegnapihoz hasonlóan zajlanak. Amikor elhelyezkedek, látom, hogy a disznó engem néz... itt valami nem kerek!

Ahogy nézem a disznót, mozgást látok a hasánál... szóval ezért nem szaladt világgá tegnap! Egy kocával van dolgom ami a vackon fekszik! Így nem volt nagy kedvem ijesztgetni, de azért pár röffenés után csak kimászik a szederből, és hívjaa is a malacait, akik szépen utána sorjáznak...

Harmadik nap ismét a vackán volt a koca, és bár zavarni már nem zavartam, mégis odébbállt mikor valami gyanúsat észlelt. A malacok a vacokban pihiztek a meleg "fészekben".

Idén ők voltak az első malackák akikkel összefutottam. Remélem látom még őket!