Tavaszodik

Roham léptekben halad a tavasz. Madár csicsergés, itató töltés, őz bak nézegetés, levegőzés, melengető napsugarak, tocsogó völgyek, avar illat és a megérkező erdei szalonkák korrogó nász hangjai. Ilyen hangulatokban telnek a napok. Készül közben pár fotó is azokból szemezgetek. Az itatón új fajok jelentek meg, mint az ökörszem, mókus. A zöld küllők párban kiabálnak a les fölött az öreg tölgyeken, de nem akarnak lencse végre kerülni...

Megérkezett a tavasz

Ahogy a naptár februárról márciusra billent át, körülbelül ilyen sebességgel érkezett meg a tavasz is és olvasztotta el az utolsó hó kupacokat is a hűvösebb hegy oldalakból. Egyik héten még 10 centi hóban cserkeltünk, ma pedig rövid ujjú pólóban, 18 fokban rendezgetem a süvöltős lesem.

Újra élesztettem az itatót, és ahogy várható volt, a süvöltők vissza is tértek a friss vízre. Minden beülésemnél megjelennek, de nem akarnak jó helyre ülni, úgy hogy rendezgetem még a terepet, megpróbálok túljárni az eszükön. Pár kocka az inni érkezőkről:

Vannak más látogatói is a lesemnek, a figyelmem most feléjük fordul. Ők pedig a fácánok:

Ők azok.. a kakasok.. hárman vannak, és néha a tyúkok is velük vannak. Róluk szeretnék majd pár dürögő pillanatot elcsípni, de bajba vagyok. Túl nagyok a 400as objektívnek az erdőbe, úgyhogy még egyenlőre folyik a rendezkedés. :) Találkozok a lesnél lévő bakocskával is, napról napra nő a kis barkás gomb a fején:

Ahogy elkezdődött a március a nemzeti park oldalán látok egy posztot hogy felébredtek a szalamandrák. Évek óta a karszton fotózok, ott volt a kerületem, de még soha nem jutott eszembe lefényképezni ezeket az érdekes sárkányokat idéző kis lényeket. Gondoltam itt az alkalom, és el is indultam, megnézni őket, de sikerrel nem jártam, sajnos szarvas hibát követtem el, aminek aksihoz és töltőhöz van köze... :) Szombaton fent volt dolgom, így úgy döntöttem adok magamnak még egy esélyt, így hamarabb indultam, hogy legyen rájuk 1-2 órám. Útközben bakot látok legelni egy réten, megállok egy pillanatra, ennyit megér bár még nem jött fel a nap... ahogy a közelükbe érek hárman lesznek...

Ahogy felérek a hegyek közé, elég hűvös a levegő, fagypont közelében van... keresgélek egy órát a friss levegőn, de nem találok szalamandrát... a fene... nem akarnak közreműködni, már hazafelé venném az utam amikor megpillantom a patakban mászó kétéltűt. Meg van mentve a reggel! Szóval pár kocka az "aggteleki sárkányról".

Ha a +20 fokok nem győznének meg valakit, a szalamandrák megjelenésében bízhatunk, hogy megérkezett a TAVASZ.

Havas napok

Végre olyan tél van amire évek óta várok! A karszton 30 centi hó, etetőnél mindenhol fehérlik a táj. Minden körülmény adott... kivéve egy dolgot... az állatok valahogy nem akarnak fotózkodni. Nem hogy a megálmodott képeket, de egyáltalán havas vad fotókat se nagyon tudok exponálni. Az időm is másra megy el, és a másfél hónapig tartó betegség se sokat segít.

Munka közben futok össze őzekkel, szarvasokkal, róluk készül pár kocka ha már mindig a hátsó ülésen pihen a felszerelés...

A süvis lesbe is tettem pár rövidke próbát. A süvikre nem láttam esélyt mivel a -21 fokokban csonttá fagyott az egész itató, de azért megpróbáltam téli hangulatú képeket fotózni.

Sokat bakiztam, de azért van pár kép ami tetszik. 

Egy következő alkalommal fény nélkül próbáltam ugyanezt :) A harkályokból dömping van, vonzza őket a háj mint a mágnes. A hó fogy, de azért még van. Ahogy pár enyhébb nap is becsúszott a lesemen keresztül patak folyt...

Akcióztak is a rigókkal egyetemben, de sajnos mindenről lemaradtam :(

Ahogy átléptünk februárba, csöpögős, ködös napok következtek....

Kihasználva talán az utolsó havas napokat a karszton is fotózok egyet... állatok híján maradnak az erdei hangulatok...

Süvisles szürkeségbe borult. A hó elment, viszont megérkezett két újabb faj, amiket én "szóró" fajoknak hívok, lévén az erdei nagyvadas szórókon elsőként jelennek meg, de ezidáig a fotós lest elkerülték. Ők a mezei veréb és a citromsármány. Dokumentálás céljából készült róluk is pár kocka. Stabilak lettek a fácánok is az etetésen, de nagyon óvatosak...

Ahogy melegszik az idő, úgy tűnik el a tél. Marad a sár, a víz. Feltöltöttem újra az itatót, van még pár süvöltős fotó amit szeretnék elkészíteni. Meglátjuk...