Ahogy kel a nap kint talál a völgyben. Csend van még, nem hallani dámokat. Ahogy telik az idő, bika jelenik meg a domboldalban. Kiballag a rétre, majd lassan lefekszik, úgy melengeti magát. Később átvált még pár társa, majd ahogy jöttek, úgy nyeli el őket a tölgyes...
Délután egy másik terület rész a cél. Langy meleg van, tombol a vénasszonyok nyara. Már amikor a kocsiból kilépek hallom a jellegzetes hangot... igen.. ők azok, akik miatt jöttem. Gondosan kikapart teknőikben várakoznak, és amikor egy dám tehén a közelükbe ér azonnal megbolydul a méhkas és barcogásba kezdenek a daliák, hogy rájuk essen a hölgyek választása. Velem van a terület gazdája is, együtt csúszunk be a barcogó helyre. Bokrokkal benőtt fedett domboldalba vannak a bikák, ahova besüt a délutáni napfény. Az orrunk tele a penetráns bika szaggal, ügyelnek a fiúk a parfümre is. :) Jönnek mennek a legények, de nem találom a megfelelő helyet. 5-6 bika szól folyamatosan, de tiszta képet nehéz elcsípni. Ha kép nem is sok készül, az élmény mindent megér...
Csinálok egy 2 képes panorámát...nincsenek messze. :)
Ahogy sötétedik, elhagyjuk a terepet. Mire elfogy a fény, már mindenhol szólnak a bikák...
Nagy élményekkel feltöltődve érek haza. Ritka, mikor az ember a fő barcogásba kijuthat egy jó területre, még a huszonéves kiterjedt kapcsolat rendszer mellett is. Azonban ez az október máshogy alakult. Pár nappal a fotózás után jött egy üzenet, hogy tetőfokára hágott a nász, és adódik még egy lehetőség belesni a dámok rejtett életébe.
Hajnal van, még szinte sötétben indulok. Először a köd lepte rétekre lesek be, hátha kint ragadt valami. Dámok szólnak innen-onnan, de nagy nyüzsgés nincs. Gím bika ácsingózik az első völgyben... nem rossz látvány, de még elég mostohák a körülmények a fotós rendszeremnek...
Festői a látvány, de ahogy a bika, úgy én is haladok tovább. Átcsúszok egy erdő sávon, így a következő rétre alulról érkezem. Itt is kibontakozik két gím sziluettje. Javulnak a fény viszonyok, de itt a köd is sűrűbb, igaz csak derékig ér...
Nagy kedvencem lett a derékig ködben álló bika fotója! Miután itt a dámok nem mozgolódtak bevettem magam a barcogóhelyre...
Komoly tarvad rudli sétált a teknők között, így igazán élvezetes volt a látvány, telt is a kártya rendesen...
Most jól sikerült a helyezkedés. Igaz csap pár méterrel voltam a legutóbbi helyemtől, de innen mégis beláttam három tisztább nyiladékot is, amibe a sürgés forgás közepette mindig keveredett egy egy szerelmes legény. Csak kapkodtam a fejem, mikor agancs csattogás hangzik fel a közelemből. Fordítom az objektívet, de sajna a gazos részen ment a harc, tisztább képet a pózolásukról sikerült elcsípni.
Már elégedett voltam a nappal, tulajdonképpen a reggeli ködös gímnél is ezt éreztem, de mostanra egy kártya csere után már azt gondoltam ezt nem nagyon lehet fokozni. Ülök egy fa tövében és gyakorlatilag körbe masíroznak a barcogó dámok. Ahogy teltek a percek, órák, egyszer csak elkezdett a köd megérkezni. Nem írhatom hogy leszállt, mert tulajdonképpen fölfelé szállt, alólam a völgyből, hozzám a domboldalba. Hamisítatlan októberi hangulat kerekedett és több mint egy órán át ki is tartott. Most aztán kattogott a zár...
A szél megélénkül és ahogy érkezett, úgy távozik is a köd. A dámok kezdenek csendesedni, de ez csak addig tart, amíg egy újabb tarvad fel nem bukkan. Néha már fekve barcognak, de barcognak. Csak ülök a fa alatt, már vagy három órája, és nincs kedvem megmozdulni, élvezem a műsort...
Csináltam egy werket is a kit obival :)
Egyszer a gyerek napnak is vége. Gondoltam nem kisértem a szerencsét és elindulok a kocsihoz, de sok év szerencsétlenkedés után, ma szinte vonzottam a szarvasokat. Egy rét közepén sétálok, amikor egy dám tehén kis híján elgázol... az utolsó pillanatban a levegőben fordul el... vágatlan kockák.
Még két kis rudlival futok össze, mire a kocsihoz érek... ez a mai nap... nem semmi!
Búcsú kocka, majd indulás haza! Utólag is köszönöm a lehetőséget!
Azt hiszem idén ennyi volt a dámozás...bár...
