2018. augusztus 1., szerda

Nyár-őzhívás

... fülledt nyár van. Fotós szemmel eléggé uborka szezon. A növényzet magas, a madarak fészkeikben... ilyenkor nem sok téma van ami mozgatna. Idén sincs ez másképp. Azért néha be be esik valami...
Egyik nap körutamon nagy fakopi hangja üti meg a fülemet. Nagyon kiabál, majd ahogy figyelem a fák között kiszúrom az odúját is... szóval ez a nagy veszekedés oka. Gondoltam megnézem mit lehet belőle kihozni. Nem kapkodtam a tervezéssel, aminek az lett az eredménye hogy pár nap múlva ki is repültek a madárkák... :) Pár kocka azért született róluk:





A nyári gyakori viharok felkeltették az érdeklődésem, így egyszer egy villám fotózással is megpróbálkoztam a házam mögött.




Érdekes sport ez, egy próbálkozásnak jó volt. :)

Új jövevény érkezett hozzám Polli kutya személyében, aki szintén elrabolta a reggeleimet illetve esti barangolásaimtól az időt. Ugyan nem természet fotó, de megmutatom. :)




Mivel augusztus elsejét írjuk, illene szólnom az őzekről is. Pár napja beindultak az agancsos lovagok, a 35 fokokban lógó nyelvvel kergetni a sutákat a faj fenntartási ösztöntől tüzelve.

S-hez látogattam el, jó volt már egy kicsit kimozdulni, egy közös fotózásra.. Első tarló és lucerna találkozásánál páros legelészik...messze vannak, sípra nem reagálnak így tovább állunk. Virágos rét következik, na ez már mindjárt más... Páros perdül ki elénk, és a bak vadul hajtja a sutát. Kattognak a gépek, de a bak rutintalan... hiába áll meg neki a leányzó, nem jön össze a nász.




Közben egy suta is színre lép a gidájával... róluk is exponálok.



Miután kiürül a tánctér szétválunk S-el. Várok egy kicsit, majd gida hanggal próbálom visszacsalni a párost. Végig fújok pár strófát, de sikerül kicsalnom őket...


A kergetőzés hevében eltávolodnak... utánuk lépek, de a baknak gyanús valami.. nincs mit tenni ráfújok suta vágyakozóval... és csodák csodájára beszalad... pedig a sutát nem szokták otthagyni holmi sípolásra...




Napraforgók között cserkelek tovább egy lucerna felé... gébicsek röpködnek körülöttem...


Lucernára  kiérve sugárgombás sutára megyek rá, de nem tudtam értékelhetően megörökíteni. Ismét virágos rét felé veszem az irányt. Kör bálás kaszáló tele színes virágokkal...ez a környezet mindent megér, csak valami alany érkezzen. Hívni kezdek egy bála mögül, majd látom is hogy egy udvarló indul meg az irányomba...szépen zsinórozik befelé..

https://www.youtube.com/watch?v=cMqcHoSQeYo

Egy idő után fotóra váltok, és próbálom szépen belekomponálni a tarka körítésbe. Közben hallom, hogy S is sípol valahol, de a bak szépen közeledik...








Miután kiszórakoztam magam, és bak csalódottan tovább állt, S is előkerül. Majd másnak érkezik az alábbi fotó tőle:


Túl messzire ellát ez a kályha cső! Vagy nem is volt olyan messze?! A "láthatatlan őz fotós" :)

Együtt ballagunk vissza a kocsi felé amikor egy korosabb bak kerget egy fiatalt elénk. Próbálom az öreget megcsípni... 2 bála között sikerül...


A nap már lebukik mikor a kocsi mellett az első pároshoz visszaérünk. Próba szerencse alapon rájuk sétálunk a nyílt terepen, majd hívunk... felállnak... kergetőznek... de nem sok közük van a síphoz. Itt se jött össze a borítás... és közben be is sötétedett...




Jó móka volt! Újra megjött a kedvem is a fotózáshoz! :)

Másnap reggel a lakóhelyem környéke következett. A táj siralmas... kultúra mindenhol, tárcsázás, tarló, árva kelések..sehol egy virág, egy fasor, ami hátteret adhatna... Mozognak az őzek, de egy bakot tudok értelmesen lencse végre kapni...


Este távolabb gondoltam szétnézni, de teendőim miatt megkések... megállok útközben mielőtt lebukna a nap. Repce árva kelés és gazos szélén látok őzet mozdulni. Gyorsan átkapcsolok négykézlábba és amíg tudom lopom a távot a nyílt tarlón. Mikor látom elém kilépni a sutát, hasra vágom magam. A táv 30 méter, nem kell sípolni... lovag is érkezik mögötte... nem is rossz bak, pont a lebukó nap fényei simogatják az oldalát... csak az a fránya falu a háttérbe... nehéz komponálni.






Persze egyből kiszúrtak, de azért körbejárnak... később látok még egy párost, na őket majd reggel megvallatom, mert lement a nap.

Reggel a két kukorica közötti tárcsázáson keresem a párost. Megint nem volt időm szebb helyre kiérni, be se öltözök, csak farmer, póló, munkába menet. Kiszúrom őket a kukorica szélébe pihenni, elindulok a szélső sorba. Valami gyanús lett a baknak, mert ellenfélnek vélt, és rám rohant... olyan gyorsan megérkezett hogy nem tudtam exponálni, csak mikor elperdült és megállítottam :)


Mivel a suta a helyén maradt, így mentem még és róla is készítettem egy fotót, majd megindultak a bakkal együtt a másik táblába...




Mozgalmas napokat élünk ilyenkor, ennek van szezonja, de belátom hogy csak szép helyen érdemes keresni a lovagokat... ezt a sivár tájat nem erőltetem.

2018. június 1., péntek

Tavaszi bakok nyomában

Az egyik legkönnyebben elérhető nagyvad fotózás szempontjából az őz. Gyakorlatilag mindenhol megtalálhatóak... mindenhol is! :) Ha csak autózik az ember, vagy bármi más téma miatt elindul, mindig beleakad egy két példányba. Ez az egyik ok amiért szeretem fotózni őket. A másik, hogy nagyon változatos agancsot tudnak produkálni, és ha az ember még keresgél is, igazi különlegességekbe akadhat.

Mivel az időm egyre kevesebb, amit a természetbe tudok tölteni, ezért egyre közelebb próbálok témákat keresni. Gyakran lekorlátozódik a tevékenység a munkába menetelre és onnan haza. Ilyen rövid kirándulások alkalmával akadtam bele egy igen érdekes vén bakba. Már barkában is láttam egy nagy rudliban feküdni, amit egy havas posztomban be is mutattam. Titkon reméltem hogy összefutok vele, amikor elindultam szokásos órás sétámra. Egy garád mellett haladtam, és onnan figyeltem a másik oldalon elterülő nagy sík placcot. Nem sok vaddal találkoztam, és amiket láttam, azok is hamarabb kiszúrtak és rendre el is ugráltak. Gondoltam ez így nem sok semmi, de a fasor végéből őzet látok keresztbe előttem elindulni... akárhogy nézem bizony ennek töke van... de a feje meg üres.. hogy is van ez?! Hát ő az.. az ismerős öreg. Mese nincs, fedezék nélkül indulok utána, hátha nem figyel maga mögé, mivel kissé elfelé halad...


Néha rám néz, de nem ideges.. igazi kuriózum. Még csak április elejét írunk, de már letisztítva, bebarnított aganccsal. Félkörben megpróbál szél alá kerülni... nem győzöm csodálni..


Amikor szagot kap begyorsul, majd szinte elrepül...


Egy másik érdekesség egész közel lakik hozzám. Reggelente mikor a kontyosokat nézegettem, akkor futottam vele össze többször is. Már első pillantásra gyanús volt valami az aganccsal. Minél többször láttam annál inkább érett bennem a gondolat hogy rászánok pár kimenetelt a legényre.
Hajnalban combig harmatban gázolok a búzában... valahol itt lakik a bak, mindig ide vált vissza. Körbejárom a kis erdőt, de nem találom. Ilyen az én szerencsém, ha szeretném nem sikerül a találka... ilyen gondolatok között haladok vissza az autó felé amikor 2 agancs szár emelkedik előttem a búzába... hoppá... jön haza a revír ura, megkésett egy kicsit. Gyorsan akcióba lendülök és próbálok a művelő nyomokban elé keveredni... egy idő után kiszúr, de nem tud beazonosítani, így még közeledik is...


Jó korú, erős testű bak. Amikor már nagyon gyanús vagyok neki, riasztani kezd... gondoltam mit veszthetek, én is riasztásba kezdek... erre idegesen folyamatosan kiabálva jár körbe..







Miközben az érdekes őzeket kerestem, sok mással is találkoztam ám.. eleven a határ hajnalonta... hogy az éneklő nádirigónál álltam meg, hol más bakok késztettek exponálásra... felvillantanék most pár kockát ezekből a reggeli munkába menetelekből is.














Volt egy másik érdekesség is, amire véletlenül akadtam. Egy kis patak hídon vezet keresztül az utam, aminek a beton tuskóján füsti fecske napozott reggelente. Többször elautóztam mellette, amikor egyszer egy expó erejéig csak megálltam. Ekkor vettem észre hogy gyűrűs a madárka. Innentől már kihívás volt kideríteni, hogy mikor lett felékszerezve a kis tollas. Mit ne mondjak ráment pár expó, de nagy nehezen sikerül beazonosítani őkelmét...



És íme a mai napon érkezett levél részlete:

Gyűrűszám: Budapest [HGB] W255280


Gyűrűzési adatok:
Madárfaj: Füsti fecske (Hirundo rustica) [9920]
Kor: jelentett: 1+ [4]; Elfogadott: 1+ [4]
Ivar: jelentett: Hím [M]; Elfogadott: Hím [M]
Dátum: 2013.09.09.
Időpont: 06:30
Hely: Sumony (Madárvonulás-kutató Állomás), Baranya, Magyarország [HG30]
Koordináták: 45°58'10"É 17°53'59"K
Koordináták pontossága: Pontosan a megadott koordinátákon [0]
Státusz: Ismeretlen/Nem kódolt [U]
Gyűrűző: Gregorits János 245
Biometiai adatok: Tömeg (g): 24;
Elfogás módja: Függönyháló [M]
Csali használata: Nem volt csali [N]
Manipuláció: Nem történt (fogás helyén elengedve/szabadon hagyva) [N]

Megfigyelési adatok:
Verifikáció: Ellenőrizve van [1]
Madárfaj: Füsti fecske (Hirundo rustica) [9920]
Kor: jelentett: F [2]; Elfogadott: 2+ [6]
Ivar: jelentett: Ismeretlen [U]; Elfogadott: Ismeretlen [U]
Állapot: Egészséges (szabadon hagyva vagy engedve) [7]
Körülmények: a fémgyűrű számát a madár befogása nélkül olvasták le [28]
Dátum: 2018.05.31.
Dátum pontossága: A megadott napon [0]
Időpont:
Hely: Mályi (patakhíd), Borsod-Abaúj-Zemplén, Magyarország [HG42]
Koordináták: 48°1'20"É 20°51'28"K
Koordináták pontossága: Pontosan a megadott koordinátákon [0]
Státusz: Ismeretlen/Nem kódolt [U]
Megtaláló: Leskó Gábor
Távolság: 320 km; 43 fok
Eltelt idő: 4 év 8 hónap 22 nap [1 725]
Hivatkozás: 2018/1470

2018. május 8., kedd

Egy bak története

A történet 2016-ra nyúlik vissza. Süvöltők vertek tanyát minden évben a munka helyemen egy használaton kívüli épület mögött. Akkor építettem egy kis itatós etetős lest, amiből fotóztam őket. Már az első pár alkalommal mikor a leshez mentem feltűnt, hogy egy két őz bejárkál a leshez. Egy ilyen etető feltöltésnél érdekes kis bakocskát fotóztam.


Tavaszi időben még megfordultam ott, ilyenkor készült pár kép a bakról amikor összefutottunk. Miután gyakran bejárt az épületek közé, így nem volt túl ideges ha mozgást látott.





 Nyári időben nem jártam arra, így az őzekkel se foglalkoztam. Következő évben megint folytattam a madarak etetését így ismét gyakrabban megfordultam azon a területen. Néha készült pár kocka, de a hitvány bakocska nem mozgatott meg túlságosan. Télen az agancs is lepergett, és eljött a tavasz, amikor elkezdte a kis bak felrakni harmadik agancsát. Egyik márciusi fotózás alkalmával egész közel kerültem a bakhoz, amihez közben egy suta a gidájával is csatlakozott.


Az elkészült kocka után elkezdtem gondolkodni, hogy milyen jó lenne dokumentálni egy agancs felrakást, illetve ha nem tűnik el a bak, akkor a harmadik letisztított agancsával is meglenne egy sorozat. Ezután elkezdődött a tudatos őz fotózás. Minden reggel munka kezdés előtt 1-1,5 órával bementem figyelni a bakot, ami a dolgozók érkezésével egyidőben szépen visszaváltott az erdőbe. Sok érdekes fotó készült a gyakran urbánus környezetben mozgó őzekről, illetve visszanézve az előző hónapok doku képeit találtam fotókat az előző évi agancsáról is és tar fejjel is. A sorozat elejét össze tudtam rakni.




















Telt az idő és egyre jobban izgultam, hogy bak eltűnik vagy úgy pucol le hogy nem látom. Már húsvétkor vártam a tisztítást, minden nap bent voltam hétvégén is hogy le ne maradjak, de csak nem akarta lekaparni a barkát. Közben meg is fososodott a tavaszi zsenge hajtásoktól, úgyhogy csak az izgalom fokozódott. Április 21. én reggel láttam a bakot, de megugrott, még teljesen barkába. 22.-én nem találtam, hiába kerestem. 23.-án reggel pedig végre letisztított fejdísszel állt előttem. Hatalmas megkönnyebbülés a sok hajnal után. Teljes a sorozat!



A három évben, főleg idén tavasszal, több száz expó készült a bakról. Volt hó, napsütés, kemény fagy, köd, szakadó eső, minden amit az időjárás tartogathat. A fenti pár kép csak egy kis ízelítő, a 21 napos sorozatba is a jobb képeket válogattam be, egyébként több napról van fotóm, de próbáltam a minőségre is figyelni.


A bak teljesen vad és szabad, agancsa alapján egy gyenge közepes nagyon rövid szem ágakkal, úgyhogy lőhető kategória, ettől függetlenül remélem megússza az idei szezont is, és a következő agancsát is tudom majd dokumentálni, egy hasonló sorozattal. Nem kis munka, de megéri!