Tél helyett tavasz

Gondoltam írok egy téli posztot...aztán rájöttem hogy nem volt tél. Azt a szürke, vizes, langyos, sáros valamit nem nevezném annak. Nem is fotóztam tulajdonképpen semmit, kedvem se volt. Pár kocka kocsiból napközben, kutyafuttában. Hagyjuk is.

Menet közben újítottam a felszerelésemet is. Egy 2,8/300 L-es csupán csak 30 éves objektív lesz az új játszótárs. Egyenlőre egy kétszerezővel próbálgatom.

Téli programjaim közben felfigyeltem pár kis tóra. Mindig láttam rajta pár madarat, de semmi extrát, amíg egyszer fel nem tűnt pár kerceréce a tőkések között. Mivel mindig szerettem volna ezeket a madarakat lencsevégre kapni, gondoltam egyet és felkutattam ismerősöket és engedélyt szereztem a földtulajdonostól, hogy egy úszó alkalmatossággal elüthessem az időd a vízen. Így valahogy:

Otthon készült a tutaj, nem az első már, rutinosan épül... közben terepszemléket tartok, merről kel a nap, milyen fények hogy érik a nádat, háttér stb.

 Elkészült a les, irány a pálya. A végső álcázást ott kapta meg.

Szombaton előkészültem és a vasárnap hajnal már a lesben lebegve talált. Jó volt újra mellcsizmát húzni és belegázolni a tóba a -3 fokba :). Aki nem próbálta még, az el se tudja képzelni milyen hangulata van amikor ébred egy tó. Sejtelmes hangok mindenfelől, csobbanások hallatszanak, és ahogy a fény erősödik úgy rajzolódnak ki a madarak a párából. Kibontakozik előttem a nádfal, a bedőlt fa törzse. Szárcsák és tőkések lebegnek előttem, majd egyszercsak feltűnnek a fekete fehér kacsák. Ilyenkor emelkedik a pulzus...vajon bejönnek e "lőtávra"...

Nagy az öröm. Gácsér és tojó is érkezik elém. Igaz a szép fények elmaradnak, be van borulva. Kezdésnek nem rossz! :)

Meghozta a kedvem a teszt, és mivel közel a hely több reggelt is rászánok. Nem gondoltam volna hogy ilyen fajgazdagsággal fogok találkozni. Minden alkalommal új fajokkal találkozok, valami mindig beúszik ami elviszi a reggelt. Nem írok le több alkalmat inkább ömlesztve mutatom az eddigi eredményeket.

Eddig az alábbi madár fajokat figyeltem meg a lesből: kis vöcsök, búbos vöcsök, szárcsa, bütykös hattyú, tőkés réce, kerceréce, barátréce, csörgő réce, cigány réce, böjti réce, kanalas réce, fütyülő réce, nyári lúd.

Van fantázia a helyben! Remélem további fotókkal tudok jelentkezni a következő posztban is, és ne feledjük, tisztítanak a bakok is! ;)

Egy nap barcogás

A barcogás azért kicsit tovább tart egy napnál, azonban idén nekem ennyi jutott belőle. Ez év októberében is lehetőséget kaptam egy jó dámos területen tölteni egy napot, még a vadász vendégek megérkezése előtt. A tavalyihoz képest egy héttel korábban érkeztem, így a díszlet színei most inkább a sárga és zöld volt a tavalyi pirossal barnával szemben.
Még sötétben megérkeztünk, és a röfögéstől hangos domboldalak között baktattunk a már ismert fő barcogó hely felé. -1 fokot mutatott az autó hőmérője, fehér dér borított mindent. Már szinte láttam magam előtt a párát röfögő bikákat a hajnali fényekben. Nem tévedtem sokat, ez a látvány fogadott ahogy beértünk a teknőkhöz. Egy valami hiányzott azonban... a mindent kirajzoló ellenfény. Helyezkedni nem tudtam, mivel a szél kitakarította volna a placcot. A fedett terepen megkerestem 1-1 már ismert nyiladékot, és ezeken próbáltam elcsípni a lovagokat.

Mikor sötét háttér elé értek azért volt némi pára...

 Amikor túl közel értek egymáshoz, egyből összefordultak, és csak úgy csattogtak a lapátok... persze mindezt gondosan takarásban csinálták. Ahogy múlt az idő a bikák lanyhultak, a fények viszont egyre szikrázóbbak voltak...

Ez a szín világ sem volt ellenemre. Csatolok egy videót is a hangulat kedvéért: videó

Köszönöm az idei lehetőséget és remélem ez a hagyomány jövőre is folytatódik! :)

Szeptemberi kirándulások

A cím sokat elárul, lehetne szarvasbőgés is, de most az erdőzúgás volt a több...sokkal több.

Nagy reményekkel indultam a hónapnak. Egy pihentetett terület, kaszálók, tölgy telepítések, jágerkender, öregerdő vágással... minden adott volt. Már első kimenetel alkalmával egy jó tizennégyes bikával találkoztam.

Hordtunk ki a rétre répát, almát, ami szépen fogyott is, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez Borsod, mindegy mit csinál az ember. Teltek múltak a hajnalok, de pár rövid videón kívül nem akartak jönni a képek. A hangulat varázslatos, a bőgés megy, de a bikákból csak villanásokra részletek kerültek szem elé.

Amikor benyekegtem valami fiatalt, akkor sem volt még elegendő fény egy szép képhez.

Közben találkoztam disznókkal, őzekkel, volt köd, pára...

Egyik reggel megtörni látszott a rossz széria, ugyanis egy kisebb bőgő gócban sikerült annyira ingerelnem a nagyhangút, hogy kilépett elém az útra egy expóra. Még jó hogy hátráltam kicsit, így belefért a jó tizenhatos bika.

Fellelkesedve az alkalmon sikerült megint mennem pár nulla expós kört :)
Aztán jött egy eredményes reggel. Szürkületben még egész jó bőgés volt, de már csak az erdőből. A répáról már megindultak a hegy felé, így én is arra tartottam. Amikor bőgve sétáltam egyszer válasz érkezett a telepítésből. Lehúzódtam de már láttam is a közeledő agancsárt. Mivel nagyon közel jött volna abbahagytam a bőgést...pár másodperc fülelés majd kicsit távolodva haladt a legény egyenesen az útra. Amikor kiért ráböffentve szépen befordult pár kocka erejéig, majd tovább ballagott vetélytársat nem látva.

Ezután felmentem a vágásba a bika után, ahol ő bőszen bőgni kezdett (előttem bezzeg nem!). Nekiálltam én is ingerelni. Ugyan a fotózott bika nem mutatta már magát, de egy csapos gyerek előóvatoskodott.

A kicsit is becsülni kell na! :) Már jó fél órája vitatkoztam a bikákkal szarvas nyelven, néha tehén hangokkal fűszerezve...gallyat verve (eljátszottam egy komplett tarvad rudlit csapatbikástól mellékbikástól), de a nagyhangúak csak nem akartak lejönni. Utánuk menni esélytelen lett volna a sűrű terep miatt. A nap már szépen besütött a vágásba amikor recsegés ropogás, na végre érkezik valami... hát nem a nagyhangú...

Egy második agancsú ifjonc... de legalább portréra jön... Miután gyanús neki a helyzet de beazonosítani nem tud eliramodik, de újabb hangokra újra újra beforog...

Semmi komoly szarvas, de legalább bikák, és volt mit exponálni. Na ezután ismét erős visszaesés következett... fotó nélküli kirándulások... Volt amikor egy bakra sikerült rámenni, de a nagy hajlongásba úgy maradtam :) azt hittem a kocsiig se bírok elmenni.

Egyik este dagonyáról induló bikára mentem rá bőgve, de a sötét erdőben ő is csak egy expót engedett az úton... hiába bőgött ott mellettem fotózhatatlan volt...

Múlt hét második felében egy nagy zápor közepette elkészült az utolsó bika fotóm is ebben a szezonban egy dárdás hatosról, ami megint nem törné össze a mérleget.

Ezután egyik napról a másikra teljesen megállt a bőgés. Még háromszor kimentem, de már egy nyekkenést sem hallani, a tarvadak egyedül legelnek, néma az erdő... egy évig megint...