Tavaszi vízeskedés II.

Nagyon bejött a tutajos fotózás. Egyébként is szeretem a hajnali ébredő nádas hangjait, fényeit, de idén különösen tetszett. Több mint tizenöt reggelt ringatóztam a vízszínén, és minden alkalmat elvitt valami jelenet, akció, szinte soha nem jöttem haza expó nélkül. Érdekes, hogy mindig más faj produkálta magát előttem. Ahogy telt múlt az idő, úgy fogytak a színes kacsák í vízről... továbbálltak költeni. A nyári ludak előhozták a kislibákat, és megjelentek a nagy gázlók, akik előszeretettel használták a kiülőt. Nagy sztorikat nem emelnék ki, de volt amikor a gém halat vett ki előttem, a vöcsök szintúgy, a szárcsa egy negyed órát kiabálva csapkodott a kiülőn, a barátok meg már szinte barátaim voltak, ahogy elém úszkáltak nászoló hangukon gurgulázva. Majd egyik nap jötta  telefon, hogy a tógazda megkér hogy vegyem már ki a tutajt egyenlőre... örültem hogy eddig is lehetőséget kaptam, és remélem lesz alkalom folytatásra, ha más nem jövőre! Jöjjenek a fotók:

Tél helyett tavasz

Gondoltam írok egy téli posztot...aztán rájöttem hogy nem volt tél. Azt a szürke, vizes, langyos, sáros valamit nem nevezném annak. Nem is fotóztam tulajdonképpen semmit, kedvem se volt. Pár kocka kocsiból napközben, kutyafuttában. Hagyjuk is.

Menet közben újítottam a felszerelésemet is. Egy 2,8/300 L-es csupán csak 30 éves objektív lesz az új játszótárs. Egyenlőre egy kétszerezővel próbálgatom.

Téli programjaim közben felfigyeltem pár kis tóra. Mindig láttam rajta pár madarat, de semmi extrát, amíg egyszer fel nem tűnt pár kerceréce a tőkések között. Mivel mindig szerettem volna ezeket a madarakat lencsevégre kapni, gondoltam egyet és felkutattam ismerősöket és engedélyt szereztem a földtulajdonostól, hogy egy úszó alkalmatossággal elüthessem az időd a vízen. Így valahogy:

Otthon készült a tutaj, nem az első már, rutinosan épül... közben terepszemléket tartok, merről kel a nap, milyen fények hogy érik a nádat, háttér stb.

 Elkészült a les, irány a pálya. A végső álcázást ott kapta meg.

Szombaton előkészültem és a vasárnap hajnal már a lesben lebegve talált. Jó volt újra mellcsizmát húzni és belegázolni a tóba a -3 fokba :). Aki nem próbálta még, az el se tudja képzelni milyen hangulata van amikor ébred egy tó. Sejtelmes hangok mindenfelől, csobbanások hallatszanak, és ahogy a fény erősödik úgy rajzolódnak ki a madarak a párából. Kibontakozik előttem a nádfal, a bedőlt fa törzse. Szárcsák és tőkések lebegnek előttem, majd egyszercsak feltűnnek a fekete fehér kacsák. Ilyenkor emelkedik a pulzus...vajon bejönnek e "lőtávra"...

Nagy az öröm. Gácsér és tojó is érkezik elém. Igaz a szép fények elmaradnak, be van borulva. Kezdésnek nem rossz! :)

Meghozta a kedvem a teszt, és mivel közel a hely több reggelt is rászánok. Nem gondoltam volna hogy ilyen fajgazdagsággal fogok találkozni. Minden alkalommal új fajokkal találkozok, valami mindig beúszik ami elviszi a reggelt. Nem írok le több alkalmat inkább ömlesztve mutatom az eddigi eredményeket.

Eddig az alábbi madár fajokat figyeltem meg a lesből: kis vöcsök, búbos vöcsök, szárcsa, bütykös hattyú, tőkés réce, kerceréce, barátréce, csörgő réce, cigány réce, böjti réce, kanalas réce, fütyülő réce, nyári lúd.

Van fantázia a helyben! Remélem további fotókkal tudok jelentkezni a következő posztban is, és ne feledjük, tisztítanak a bakok is! ;)

Egy nap barcogás

A barcogás azért kicsit tovább tart egy napnál, azonban idén nekem ennyi jutott belőle. Ez év októberében is lehetőséget kaptam egy jó dámos területen tölteni egy napot, még a vadász vendégek megérkezése előtt. A tavalyihoz képest egy héttel korábban érkeztem, így a díszlet színei most inkább a sárga és zöld volt a tavalyi pirossal barnával szemben.
Még sötétben megérkeztünk, és a röfögéstől hangos domboldalak között baktattunk a már ismert fő barcogó hely felé. -1 fokot mutatott az autó hőmérője, fehér dér borított mindent. Már szinte láttam magam előtt a párát röfögő bikákat a hajnali fényekben. Nem tévedtem sokat, ez a látvány fogadott ahogy beértünk a teknőkhöz. Egy valami hiányzott azonban... a mindent kirajzoló ellenfény. Helyezkedni nem tudtam, mivel a szél kitakarította volna a placcot. A fedett terepen megkerestem 1-1 már ismert nyiladékot, és ezeken próbáltam elcsípni a lovagokat.

Mikor sötét háttér elé értek azért volt némi pára...

 Amikor túl közel értek egymáshoz, egyből összefordultak, és csak úgy csattogtak a lapátok... persze mindezt gondosan takarásban csinálták. Ahogy múlt az idő a bikák lanyhultak, a fények viszont egyre szikrázóbbak voltak...

Ez a szín világ sem volt ellenemre. Csatolok egy videót is a hangulat kedvéért: videó

Köszönöm az idei lehetőséget és remélem ez a hagyomány jövőre is folytatódik! :)