Újra egy kis vizeskedés

Kicsit elfáradtam az őzek kergetésében, ezért úgy döntöttem meglátogatom a vizes élőhelyet. Délután végignéztem a területet, és megállapíthattam, hogy a vizek nagyrésze kiszáradt. A fekete gólyás tocsogó szinte teljesen eltűnt, majd a lest is behozom valamikor. A jégmadaras lesnél ugyan még van víz, de a méteres mélység kb. 20 centisre csökkent, előkerültek a nádtorzsák, a les is kikerült a sárba. Már nem kell mellcsizma  a megközelítéséhez. Na mindegy, gondoltam azért kicserélem a jégmadaras beszállót, beljebb húztam a lest, így igaz kicsit közel került a háttér, de gondoltam megnézem a reggelt, hátha itt vannak még a madárkák.

Hajnalban 4:20-kor indulás. Kocsiban a fotós felszerelés, és a civil ruha is. Egyenesen onnan lesz ma a munkába menetel.
Befekszem a lesbe, odafelé feltűnt, hogy munkagépek állnak a tarló szélén.
Ahogy fekszem, állítgatom a gépet, fények még semmi.. egyszercsak toccs.. aztán mégegy és mégegy...
Fekete gólyák érkeznek a kis vízfelületre. Kifejlett madarak és fiatalok egyaránt. Nem jönnek annyian, mint egy hónapja, de 6-7 db beesik. Sokáig nem exponálok a fényhiány miatt. Sípolást hallok, érkezik a jégmadár is. Hát itt van még. Megpróbálok pár kockát készíteni. Mivel a les a jégmadárra készült, a nagy gólyákat szinte csak portrézni lehet.

Kócsag érkezik...

Ennyi fajra nem számítottam. Valószínűleg most lett jó a vízmélység a nagygázlóknak. Zajt hallok, autó érkezik a munkagépekhez. A gólyák elröppennek a kócsaggal együtt. Marad a jégmadár. Sajnos be van borulva, bár hajnalban még csillagos éggel indultam útnak.

Szürkegém is beszáll, szinesítve a reggelt, majd a gólyákból is ismét érkezik 1-2 példány.

A madársereg ismét elrepül, amikor a munkagépek elindulnak hazafelé a morotva mellett. Ekkor vettem észre, hogy récék is voltak a lesem mellett. A jégmadarat nem érdekli a zaj, ő kitart. Kétszer fog halat, de a záridőm még nem engedi hogy kép készüljön róla...egyszer elcsípem! :)

Pár perc elteltével megint jönnek a gólyák, a gém, a kócsag! Nemsok víz lehet a környéken, ha ennyire ragaszkodnak ehhez az 50 m2-es vízhez!

Sajnos az időm véges, indulni kell munkába, így ki kell másznom a lesből, közben az eső is elkezd esni. Egész reggel magas ISO-val fotóztam, ez valamelyest meg is látszik a képeken, és ígyis csak 1/50s volt a legrövidebb záridő. Nem adom fel a szép napfelkeltés, halatfogó jégmadár fotót! Folyt.köv...

Ismét az őzek hazájában

A héten többször, több helyen próbálkoztam hívással. A vadásztatás sikerült, jöhet egy kis szórakozás.
Abban az igazi nagybetűs ŐZHÍVÁSban még nem volt részem a szezonban, mint amit várnék. Ugráltak a bakok, de nem úgy, ahogy kellett volna. Hétközben egy bakról készült kép normálisabb távolságról, de nagyon kora délután.

A legutóbbi vendégfotózásom után vegyes érzelmek maradtak bennem. A terület nagyon jó, sok őzet láttunk, de be is borult, és a képeket is bemozgattam. Úgy döntöttem, ha lehetséges, teszek még egy próbát ma reggel. Sanyi invitált, így 4:20-kor el is indultam a területre.
Letettük az autókat és irány a terület. Ezúttal cipeltem a háromlábút. Fasoron csúszunk befelé, jobbra-balra merőlegesen váltják egymást a kukorica, napraforgó, lucerna táblák, tarlók. Az első lucernán hívunk... bak ugrik ki a kultúrából, de nem jön be, eloldalaz...

Szép nagy koros bak, kár hogy nem jött be...

Haladunk tovább a következő hely felé. Egy eredménytelen hívás után egy lucernára érünk. Bak van kint előttünk, ráhívunk... futva jön...

Nem fért bele a 400-asba, maradt a portré. Ez is jó korú, szép bak.
Haladunk tovább mikor egy páros vonatozik ki elénk, sajnos kicsit messze...

Érdekes jelenet játszódik le. A suta megáll, a bak egyből ugrik a hátára, azonban a suta kiszalad alóla, a bak pedig úgy meglepődik, hogy úgy marad kétlábon állva a levegőben...

Később behívtuk a bakot, de annyira ránkszaladt a kukoricában, hogy nem lehetett lefotózni. Hasonló a helyzet a továbbiakban.
Hazafelé menet csatornaparton cserkelünk, amikor a túloldalon őzpárt veszünk észre. Reagál a sípra, de nem jön át a bak. Sebaj, visszajövünk a másik oldalon, és megnézzük őket.
A kocsihoz érve suta 2 gidával ácsingózik a gazban. Ráhívok, a suta beszalad, nyomában a gidákkal.

Miután a suta ellép, a gidákkal elszórakozunk...

Cukiság faktor a plafonon! :)

Visszamegyünk a  réten hagyott párhoz. Fekszenek, nem vesszük észre őket, csak amikor a bak feláll. Egy kis kúszás, majd miután megnyugodott ráhívunk... jön... ezaz...

Szép fényekben, szép öreg visszarakott bak! Miután gyanusak lettünk neki odébbáll, de nem siet. Ácsingózik, lefekszik, majd egy gombázó csapat ugrasztja el a sutájával együtt.

Elégedetten indulok haza. Na ez volt a nagybetűs ŐZHÍVÁS! :) folyt. köv...

Bakok innen-onnan...

Megy az üzekedés, mindenfelé próbálkozok hívással, amerre megfordulok, kisebb nagyobb sikerekkel, azonban az igazi ugró bak fotó még várat magára... Volt ami túl közel bukkant fel a 5,6/400-nak, volt amit a fedett terep miatt nem tudtam megfotózni.
Ime 1-2 kép az elmúlt pár napból:

Tegnap délután vendégségbe mentem mentoromhoz Sanyihoz, megnézni az ő "vadászterületét". Őz tekintetében egy paradicsom a terület. Kultúrák, napraforgók, kukoricák, tarlók, köztük nádfoltok, fasorok, és őzek mindenfelé. Először gondoltam minden őzet dokumentálok, de hamar letettem róla, mivel a kocsiból kifelé menet már legalább 10 őzet láttunk. Párosok kergetőztek, keresőbakok szaglászták a mezőt, elfektetett gidák minden fasoron.
Először egy kergetőző párost próbáltunk az objektív elé csalni, de a suta rá se hederített a gidahangra, ezt ott egyébként tapasztaltam egész délután, pedig felénk ha kocsiból ráhívok a sutára, szinte elüt, úgy szalad a gidahangra!

Ahogy hívunk, fiatal bakocska sétál ki az egyik bokosból, és közeledik, azonban nem várjuk meg, indulunk tovább.

A tarlón kergetőző pár keveredik elénk. A suta lefekszik, a bak strázsál mellette. Rácserkelünk, sípra rá se hederítenek, hiába csillogtatjuk mindketten őzhívó tudományunkat. Közben sajnos beborul, úgyhogy ugrik a szép naplemente esélye.

Miután észrevettek minket, odébbállnak. Kereső bakot látunk meg messze a tarlón, ráhívunk. A bak felkapja  a fejét és futás befelé... ezaz.. Magányos suta álldogál a bak meg közöttünk, sejtettük, hogy ez nem a legjobb nekünk, hát nem is lett az. A bak mikor eléri a sutát, egy rövik szaglászás után már a hátán is van...pfff

Percekig néztük őket, a bak többet volt két lábon mint négyen, de sajnos messze! Köszönhet nekünk egy jó délutánt! :)
Továbbállunk. Egy csík kukoricán és nádon átjutva lucernás szélére érkezünk. Elkezdünk hívni, két bak bukkan elő, egy törött szárú, és egy fiatal legény. Sanyi hív, a bak tétova, visszalép a napraforgóba. Elkezdek én hívni, hátha az én sípom jobban tetszik, és már repül is a bak felénk...

Az agancs mechanikai sérülés eredménye. Szépen beszaladt a bak, azonban valahogy nem tetszenek a képek, nem tudom még, mit csináltam rosszul.
Miután elmentek előre nyomulunk, a kisebb bak is előbukkan a hívásra, de gyanús vagyok neki, nem mer tovább jönni.

Átlépünk egy másik kaszálóra, repce árvakelésre. Bak csipeget kint a sutájával. Nagyon sötétedik, fény szinte semmi, vihar közeleg. Azért még megpróbáljuk elcsalni a legényt, el is jön!

Iso 1600, f/5,6, -1 exp, és mindössze 1/60s záridő kézből, hát meg is látszik! :)

Ez volt az utolsó kép. Találtunk még bakot hazafelé ballagva is, de már nem foglalkoztunk vele, ígyis az utolsó párszáz métert már futva tettük meg az autóig, ugyanis akkora jégeső, felhőszakadás érkezett meg, amilyenben már régen volt részem! Talán ellátogatok még az őzek hazájába az üzekedésbe, ha sikerül! Köszönöm a lehetőséget Sanyi! Folyt. köv. a saját területemen egyenlőre.