Vissza a lóra....

Legutóbbi bejegyzésem után, úgy éreztem túl sok volt a "ha" és a "majdnem", így hiányérzetem orvosolni kellett. Barátom szerint továbbra is jól mozognak a muflonok. Napközben is többször kint legelésznek a vetéseken. Úgy alakult hogy a fővárosban akadt munkám, és szerencsére hazafelé útba tudtam ejteni a Mátra lábát egy gyors sétára. Barátom nem tudott elszabadulni, de mivel ismerem a területet, mondta hogy nyugodtan ugorjak ki. Meg is érkezdtem délutáni napsütésben a területre. Gyors öltözködés a kocsi mellett, majd indulás a hegy felé! Két vetés között, két oldalán garáddal takart úton haladtam felfelé. Hol az egyik, hol a másik vetésre kukkantottam ki. A felső vetés szélén mintha muflon állt volna, de még messze. Ütemesen sétálok az úton, a következő átjárónál kikukkantok, de muflont nem látok, átnézek az alsó vetésre, ott viszont egy kis négyes nyáj legel kint, amiket eddig egy hajlat takart. Szelem jó, fények még jól, mehet a lopakodás feléjük. Ki-ki kukkantok, még a helyükön vannak. Amint jónak találom a távot, centiről, centire átkúszok a sűrű bozótos garádon (utána kiderült 20 méterre voltam az átjárótól :)). Előttem legelnek, szaladoznak, figyelnek. Aki figyelt már meg táplálkozó, legelő muflonokat, az tudja mennyire kiszámíthatatlan állat a muflon. Alanyaim is fel alá szaladoztak, hol felém, hol elfelé, néha futva legeltek. Pár expót ellőttem, de nem sokat engedtek. Gondoltak egyet és futás át a táblán az erdőbe.

Exif adatok: 400mm; f/5,6; iso400; 1/400s; -0,3; 3lábú állvány

Amint továbbálltak én is tovább sétáltam. Ahogy az erdőhöz értem, bégetés fogadott a domboldalból. Vártam kicsit, de nem jöttek ki. Visszafelé menet a felső vetésen 2 napozó őzbakba botlottam.

Ahogy visszanéztem a domboldalban, egy szórón is muflonok voltak kint...

Tényleg jól mozognak... Ha nem járnék évek óta utánuk, a délután után gondolhatnám a muflon egy könnyen fotózható vadfajunk! folyt. köv.

Kudarcok...

Kudarc, kudarc hátán... két fotózást osztanék meg Veled kedves olvasó. Igazából a címmel le is lőttem a poént. A jó kép elmaradt.

2014.11.13 nagyvadazás, cserkelés

Ismét Tiszadob volt a célpont, egy barátomat kísértem el. Bágyadt őszi napsütésben indultunk el a lábaserdőben. Pár száz méter után, egy kisebb domb mögül kibukkanva, pár darabból álló rudliba botlunk. Bent állnak a szálasban, de egy figyelő szempár rögtön ránk tapad. Egy expó és mennek is...

Tovább haladunk... Szép őszi színekben játszó avarszőnyeges ligetbe érünk... Miért nem itt futottunk össze velük??!! Később újra szálas, ahol magányos bika ballag felénk, de olyan sűrű az erdő, hogy normális kép nem készül, csak dokumentálom, szép bika volt. Kiérünk a nyiladékra, itt mindíg találkozunk átváltó dámokkal, így volt ez most is. Árok partjáról elugró rudli után egy magányos csapos bika sétál. Visszanéz egy doku fotóra...

Kifelé tartanak a még álló kukoricába. Kell az energia a télre.
Macskát veszek észre egerészni pár száz méterre előttünk. Gyanítom vadmacska, bár rengeteg a keverék manapság, pár százalékuk tisztavérű már csak... Egyenesen rámegyek amég engedi, de a fények rohamosan fogynak.

Minden paramétere stimmel a vadmacskával, de nekem a szeme valamiért gyanús... Vágtam egy közelit csak a dokumentáció kedvéért.

Ahogy a macseknak gyanús lettem leugrott az útról, és megijesztette az addig ott legelő, nem látszó tehenet és borját, akik kiperdültek elém a nyiladékra. Úgy váram egy bikát is a sor végére, de "csak" ketten voltak...

Exif adatok: 400mm; f/5,6; 1/15s; iso400; Mf; állvány + tükörfelcsapás + távkioldó

Miután továbbálltak be is sötétedett, és ismét bikafotó nélkül tértem haza...
A következtetéseket levontam. Barcogás után nagyon nehéz a fotózás. Az avar zörög, a szemes vad kiszúrja a mozgást. Bizonytalanul mozog, rejtett életet él, sokat pihen.

2014.11.14-15 este/hajnal, cserkelés nagyvadra

Mátra lábánál élő barátom jelentkezett, hogy ha van kedvem, menjek el hozzá, jól mozognak a muflonok. Fel is kerekedtünk S. barátommal, egy jó kis fotózás reményében. Mivel elég jól ismerem a területet, ezért elindultunk a délutáni napsütésben. Muflonok? Na azokat nem láttuk... :) Egy gazos, csipkés domboldalból vártuk a mufikat a kaszálóra, de nem jöttek ki. Ahogy besötétedett a kaszáló másik oldalán lévő vetés megtelt fekete pontokkal. Közelebb mentünk, és ahogy kikukucskáltunk a takarás mögül, láss csodát, tele a vetés szarvasokkal és kosokkal, de már csak a holdfényben, távcsővel láttuk őket. Nem baj. Hajnalban ugyanitt folytatjuk.
Egy jó beszélgetés, vacsorázás, koccintás után a kályha fényénél aludtunk pár órát a pinceházban, pár száz méterre a vadaktól.
Hajnal 5, csörög az óra, nagynehezen kászálódunk. Beiratkozás a területre, hogy ne találkozzunk vadászokkal, kár lenne zavarni egymást (ez az előnye annak, hogy én is vadászok). Ahogy a kocsiból kiszállunk, pár méter után rálátunk a vetésre.. tele kosokkal az egész.. ezaz! "csak" rájuk kell cserkelni a domboldalban, gyerek játék. Gondoltuk mi! Kiérve a vetés szélére, sehol egy árva négylábú. Vezényszóra kilegeltek a táblából, és már a kaszáló túloldalán a csipkés szélén ácsingóztak. :(

Innentől csúfos vereségek következtek. Kb 3-4 alkalommal sikerült utólérni a kosokat a csipkésben, de egyszerűen nem bírtunk egy épkézláb képet készíteni. Valami mindíg közbejött.

Pedig voltak benne 80 cmnél hosszabb csigájú kosok is! Ejj de kár érte... Hazafelé indulva egy másik vetésre kinézve látjuk, hogy ott is legel egy nyáj a legjobb helyen. Alattuk van egy út az erdő szélén, így teljes takarásban rájuk tudunk menni, a szél is jó, úgyhogy indulunk is. Kinézek az első hajlantál, minden oké, kint legelnek. Vegyes nyáj 4-5 kossal. Nagyrészük fekszik, nyugodtak. Körülbelül 80 méterre járhatunk, amikor zúgást hallunk mögülünk és fél perc múlva már el is száguld mellettünk a  vetésen egy permetező traktor! Ilyen nincs! Elzavart mindent. Csalódottan kullogunk haza... ismét elmaradt a jó fotó... Nem adom fel! Egyszer csak szerencsém lesz! :)

Vegyes

Egy kis összefoglalóval szolgálok az elmúlt napokból. Vegyes lesz a bejegyzés, vegyesek az érzéseim is. Volt nagyonjó mozgás, és eseménytelen kirándulás is. Jöjjenek a rövid leírások:

2014.10.28 "sas" les, hajnal

Mivel egészen lehült a levegő, hajnalban -3 fok körülire is, így ismét megnéztem a beetetett lest. A les elől elfogyott 4 belsőség, a dögevők jól járják. Velem volt vadőr barátom is, gondoltam megmutatom neki miben mesterkedek, mégis csak az ő területe. Ez volt a hiba... bevackoltunk sötétben, de 4 szarkán kívül semmi felénk sem jött. Közel sem volt az előző alkalmakhoz hasonló nyüzsgés a les előtt. Hát ez van mikor valaki velem tart... törvényszerű!

2014.10.29 nagyvadas, délután

Beszéltem a hivatásos barátommal, mondta, hogy ráér, kiugorhatunk körbeszaladni a területen. Van érdekes fotótéma nála, amit szeretnék elcsípni, de többet egyenlőre nem árulok el róla. Sajnos mire a területre értünk, beborult. Vadat se nagyon láttunk. Róka egerészik kint az egyik réten... lehúzódunk.. rácincogok..semmi. Nem hallja. Jöhet a nyúlsírás. Amint felhangzik a panaszos hang a róka felkapja a fejét és olyan hévvel indul felénk félkeresztben, hogy ennyire heves beugrást régen láttam. Menet közben készül a fotó. majd miután észreveszi, hogy átverték, tovább robog. Pár unottan legelésző őzet leszámítva ennyi történés jutott aznap délutánra.

2014.10.30 munkahely, délután

Igazából nincs sztory. Erdőszélek is hozzám tartoznak a munkahelyemen, és területbejárás közben találkoztam ezzel a kis gombnyársas bakocskával, ami egy portré erejéig megvárta, amég előszedem a gépem a hátsó ülésről...

2014.11.01 "sas" les, hajnal

Szombat hajnal ismét beültem a ragadozós lesbe. Jók ezek a hajnalok, egyrészt szeretem az ébredő természetet, másrészt mire a család felkel otthon vagyok, így sok surlódást elkerülök! :)
Kitettem a húst, ugyanis megint elfogyott már, amivel az előző alkalommal etettem, majd bevackoltam és vártam, hogy világosodjon. Az első fényeknél már hallottam, ahogy a szarkák ébredeznek a les mögötti bokrokban, pár percre rá be is esnek az elsők, majd szépen sorban a többiek. Valamiért egy kicsit távol röpködnek a lestől, nem nagyon értem miért. Később kiderült, hogy az előző adag húsból húztak el, és azt csipkedték. Azért pár fotó készült róluk. Próbáltam helyesen kiexponálni őket, talán már sikerült.

Ölyv landol a beszállón. Nem enni jön, csak szétnéz. Közben a nap is feljön, eltűnik a dér. A szarkák nem hagyják nyugodtan ücsörögni..

Később még 3 ölyv jelent meg, de még nem érdekli őket a dög. Jó mozgás volt, nem lesz itt baj...

2014.11.05 nagyvadazás, hajnal, délután

Úgy alakult, hogy ismét egy vadász barátomat kísértem el a dámok hazájába. Hajnalban kezdtük a cserkelést. Gondozott, telepített erdőkön át cserkeltünk, gyönyörű színekben játszik az őszi erdő. A barcogás már véget ért, egy hangot sem hallani. Több rudliba botlunk a fák között, de fotózásra alkalmatlan a környezet. Bikákat is látunk, de hasonló a helyzet. Nyiladékon, ellenfényben lép ki bika elénk... megnézzük egymást, majd továbblép...

Szinte csak nyiladékokon adódik alkalom fényképezni, de fotós szepontból jó távra nem vár be vad.

Délután is hasonló a helyzet a reggelihez. Az erdőben folyamatosan fényhiány van, a vad már később indul. Megint maradtak a nyiladékok.

Az utolsó képnél a záridő 1/3s. Jövő héten teszünk mégegy próbát, remélem több sikerrel...

"Sas" les teszt

2014.10.23

Mit tehet a fotós, ha a négy napos hétvége szakadó esővel kezdődik? Kimegy fotózni egyet! Volt két belsőség az autón, amit ki kellett vinnem a ragadozós leshez, aminek a készítéséről írtam, és gondoltam, ha már úgyis odamegyek, beülök egy kicsit, tesztelem a lest. Az eső esett mikor megérkeztem. Még sötét volt. Kidobtam a dögöket a les elé, láttam hogy az előző kettő már dézsmálva van... jó jel...
Bevackoltam a lesbe és vártam, hogy kivilágosodjon. Nagyon lassan akart világosódni a szitáló esőben, azonban fél 7 felé mégis megelevenedett a rét a les előtt. Szarkák kezdtek el beömleni a dögre. 15 darabot is számoltam egyszerre a les előtt! Gondoltam hogy lesz szarka, mivel a les mögötti bokorsoron is fészkelnek, de ennyire nem számítottam!

Jönnek mennek a szarkák, amikor károgás üti meg a fülemet, majd három dolmányos varjú landol előttem.

Előző télen is etettem ragadozót egy erdőszéli lesből, de ott ezek a fajok nem éltek, úgyhogy újdonság volt nekem mindkét faj a fotózásban. Később egy szajkó is elugrált a les előtt, de ő már szerepelt a fotós jegyzékemben.

Egy kis werk a lesből:

A video telefonnal készült, úgyhogy csak a hangulat kedvéért teszem fel.
Kezdésnek mozgalmas 2 órát töltöttem a lesben.


2014.10.26

Előző nap a lesem közelében ment a fácánvadászat és a vadőr barátom mondta hogy rengeteg madarat látott a les előtt. Volt közte valami nagy is, lehet, hogy a sas! Na nekem se kellett több, ma reggel már a lesben talált a napfelkelte! Megjöttek a minuszok, ropogott a fű a lábam alatt, ahogy a sötétben közelítettem a leshez. Az ajtaja nem úgy volt, ahogy hagytam.. hmm.. valaki nézegette. Remélem meg áll ennyinél. Húst nem hoztam, lévén 4 belsőség volt a les előtt, gondoltam van még bőven. Meglepődve láttam hogy pár cafaton kívül minden elfogyott. Ahogy kezdett világosodni holló hangját hallom a fejem felett. Átsiklik a les előtti rét fölött... de jó lett volna ha lejön, miért nem hoztam kaját?! kérdem magamtól. Pár perc múlva nagy cserregéssel megérkezik a szarka raj, rávetik magukat a koncokra, nem sokat gondolkodnak.

Aztán egyszercsak láss csodát, nagy suhogásokkal holló landol előttem, aztán még egy, még egy... Ment az evés, civakodás... Volt amikor 9 holló ült előttem! Atya ég! Tavaly télen egyet sem sikeüt levarázsolnom, mikor az akkori lesben voltam. Ez most jobb konstrukció lett. Sajnos ködös a reggel, ami nekem fotózni nem a legjobb, lévén nemnagyon megy még, de azért kottog a gép a kezemben!

Megy a jövés menés, amikor ölyv huppan elém! Megjött az idei első! Nem sokáig van lent, csak nézelődik aztán megy is.

Később még a hollók, szarkák jönnek mennek.

Egy kis video werknek, szokásos telefonos a nézőüvegen keresztül:

3 gombázó vet véget a mókának! Meddig nő még gomba??? Hihetetlen hogy a bőgéstől a gombázokkal küzdök! Valamit viszont elrontottam. A les irányát az augusztusi napfelkelte és napnyugtához igazítottam, nem számoltam azzal, hogy mostanra több fokkal eltolódott, így reggel oldalfényem van, ellenfény helyett. Igazítok kicsit a lesen, na nem a tájolásán, pár ásó földet kiveszek a lábam alól, hogy kényelmesebb legyen, aztán indulok. Tele a kártya, jó kis reggel volt ez is!

Dámbarcogás

Úgy történt a dolog, hogy édesapám elhatározta, hogy dám bikára szeretne vadászni a barcogásban. Rögtön kaptam az alkalmon, hogy elkísérem, hátha tudok pár képet készíteni, erről a számomra kuriózum vadról. A helyszín Tiszadob, ahol egyébként már kipróbáltam ezt a fajta vadászatot, még 2007-ben.

Hajnalban próbálkoztunk először. Reggel 6 órakor találka, majd idulás a területre. Megálltunk egy csatorna partján, és hallgatózunk, még sötét van. A terület mezőgazdasági jellegű, kisebb erdőfoltokkal, nádcsíkokkal, gazfoltokkal tarkítva. Ezek a kedvelt barcogóhelyei a pöttyös bundájú bikáknak. A kísérő kitalálva a haditervet irányít az egyik erdőfolthoz minket. Letesszük az utót, több felől hallatszik a dámok jellegzetes nászhangja, amit a tehenek jelenlétében hallatnak. Elindulunk körbecserkelni egy kis nyárfást. Ebben is barcog egy bika, de ritkán szólal. Nem is látjuk meg, tovább haladunk. Nyiladék előttünk, jobb oldalán sűrű, bal oldalán tölgy ligeterdő. A ligetben barcog egy nagy bika, még nem látjuk, de a kísérőnk ismeri, túl nagy számunkra. Egyszercsak fiatal bika lép át előttünk, kissé lemaradok, a fél feje már takarásban. Ezután barcogás jobbról a sűrűből. Mindenki készenlétben. 20 méterre kidugja a bika a fejét. Kitölti a 400ast portréja! Állványon vagyok minden stimmel, de nem merek exponálni, hogy el ne ugorjon. Istenem milyen kép lenne, de elugrik... ilyen ez amikor az ember vadászat mellett próbál fotózni, úgy hogy a fotó az utolsó... ilyen "majdnem" fotók tömkelege készülhetett volna el a reggel folyamán, de érékelhető kép nélkül tértem haza, pedig a ligetben megnéztük a nagy bikát, mellete egy másik nagy is sétálgatott, valamint 3 kölyökbika, de itt meg a gaz volt túl magas, nem tudtam belőle fotózni. Ezután árokparton sétáltunk, nád és fűzfabokrok között. Még legalább 3 bikát láttunk, de semmi erdemény.

Este édesapám egyedül ment ki. Persze remek alkalmak nyíltak volna fotózni. Délután 4 és 5 között 3 nagy bikát néztek meg, volt amire 60 méterre rácsúsztak, a bika fekve barcogott a körülöttük fekvő teheneknek, természetesen rájuk sem bagóztak. :)

Másnap reggel megint együtt indultunk. A menetrend a  szokásos. Cserkelve indult a kis karaván a barcogó bikák után. Elöl a hivatásos, utána édesapám a vadász, a sor végén pedig én, kezemben a háromlábú és a fényképező. Gazfolt és kaszáló határán barcogott egy bika hat tarvadnak, amit sikerült is belopni, és még a kibukkanó napkorong látványa előtt terítékre került a nemes vad.
Miután a jó fények előtt befejeződött a vadászat így megkértem a kísérőt, hogy menjünk már, nézzünk meg egy bikát, hogy én is tudjak fotózni valamit, ezzel előre lépve a fontossági sorrendben. Szerencsére belement a dologba, úgyhogy az első reggelen megnézett tölgyligetet vettem célba és indult is a cserkelés. Egy bika szépen barcogott, de nem az erdőben, hanem a mellette lévő sűrű szélén. Ahogy felé cserkeltem a  szálasban, már láttam kölyökbikákat, tarvadakat szaladozni. Egy bika rám akart jönni, de nem láttam, így megmozdultam mielőtt kilépett volna a gazból! Grrr... az ideg ölt meg, ha még fél percet maradok a bika elém masírozik a ligetben a gyönyörű színekben játszó lehullott levelek alkotta szőnyegen... Tovább cserkelve elértem a liget szélét, a bika 100 méterre barcogott előttem, amikor pár tarvad egy fiatal bikával, kiszaladt a liget mögött lévő tarlóra. Itt készült el az egyetlen valamire való fotó. Miután elmentek, tovább csúsztam a bikára, de a sűrűben nem sikerült meglátnom. Volt egy kisebb nyiltabb rész, abban volt a teknője, de a tarlóról nem lehetett belátni, így gondoltam belépek. Amint bedugtam a fejem az erdőt övező sűrűn, a bika 20 méterről nézett rám, 3 tehén társaságában. Mintha rajtakaptam volna őket, olyan érzésem volt, zokon is vették, elugrottak. :(  Ezzel véget is ért ez a hirtelen jött fotózási lehetőség...

Tapasztalatnak jó volt. A hangulata mesebeli a barcogó ködlovagok látványának. Fotózás szempontjából a helyzet hasonló a gímekéhez, barcogásban folyamatos vadászat van, hiszen ebből élnek, úgyhogy lehetetlen a területre kijutni... Ettől függetlenül reménykedem, hogy hátha sikerül még valamikor! :) Íme az egyetlen kép:

Exif adatok: iso640; f/5,6; 1/640s; 400mm; Af

Felkészülés

Közeleg a téli szezon, így elkezdtem előkészülni én is egy ragadozó madár fotózásra. Tavaly volt az első év, amikor építettem egy lest S. barátom segítségével, tanácsaival, amiből ragadozó madarakat, valamint énekeseket próbáltam lencsevégre kapni a Bükk lábánál. Voltak sikerek, de volt sok üres kiülés is. Stabil kényelmes les, de üveget nem használtam, az optika mellett leskelődtem. Még meg van a lesem, lehet idén is bevetem:

Idén új területen, egy sík kaszálón próbálok szerencsét. Hetek teltek el, mire a megfelelőnek vélt helyet kiválasztottam (majd eldől, mennyire volt jó választás). Ezután fejben már meg is volt a les. Eldöntöttem beásom, és egy leskelődő ablakot is csinálok rá, hogy többet lássak, ne csak a beülőt. Az anyag pikk-pakk összeállt a leshez a ház körüli maradék anyagokból. Szeretek kis költségvetésből dolgozni, lényeg, hogy a célnak megfeleljen. Pár kép (csak gyenge telefonos képek) a lesépítésről. Mit ne mndjak megizzadtam mire egyedül összekalapáltam... :)

Következő alkalommal megkapta a terepbe illő festést, és belölről a szőnyeg borítást. Ezt már egy barátom segítségével csináltam:

Ezután utolsó lépésként, lefóliáztattam tükrös fóliával egy rossz képkeret üvegét, ami aztán a mozizó ablak üvege lett. És íme a kész mű!

Remélem lesz eredménye a munkának... alig várom már a telet, a havat! :)