Szalakóta

Úgy kezdődött, mint szerintem megannyi kezdő fotósnál. Ámulva néztem mások szines madarakat ábrázoló fotóit, és amikor én is madárfotózásra (is) adtam a fejem, szerettem volna én is ezeket a madarakat megörökíteni. A Top 3 madár nekem a gyurgyalag, jégmadár, szalakóta voltak. Az első kettő nem okozott gondot. Gyurgyalag telepet egész gyerekkoromban ismertem a barangolásaim miatt, el is készültek az első szedett vetett mobil lesemből a gyurgyalag fotók rögtön az első évben (szinte első értékelhető madárfotóim voltak ezek). A jégmadár már nehezebbnek bizonyult, mivel vizes élőhelyeken nemnagyon mozogtam és elég nagy feladatnak tartottam pl egy patakon megtalálni azt a kicsi madárkát. Tavalyi évben elkezdtem vizes élőhelyeket keresgélni, és itt is alkalmi és fix, de nagyon puritán, épphogy a célnak megfelelő leshelyekből vizimadarakat fotózni. Egyszer jágmadarat láttam villanni a víz felett, és pár nap múlva már fotóztam is a madárkákat a kihelyezett beszálló ágon. A harmadik madár, jelen bejegyzésem főszereplője a szalakóta, viszont sokkal keményebb diónak igérkezett, mivel a közelemben lévő területeken, nem fordul elő. Még nem is láttam csak fényképen, amikor pár évvel ezelőtt megláttam S barátom fényképein. Mivel érdekelt a téma és tudtam, hogy saját erőből nem fogom tudni fotózni, ezért megkértem S-t, hogy fotózhassan az általa megfigyelt madarakat. Nem utasította el a kérésem, azonban azt tanácsolta, hogy sokkal komolyabb madár ez annél, hogy szinte az elején lekattogtassam és leértékeljem magamba ezt a gyönyörű madarat. (vadász se bőgő bikát akarjon elejteni első vadjaként!) Megértettem és megfogadtam amit mondott és nem is eröltettem a dolgot. Következő év nyara elment a vizes élőhelyek feltérképezésével, fotózásával, de aztán eljött az idei nyár.

Tavasszal már nézegettük a madarak helyét, a kihelyezett odut, és vártunk. Egyik hétvégén eljött a nap amikor S-től jött a hír "megjöttek a madarak és már el is foglalták az odut". A remény újjá éledt. Pár nap/hét eltelte után a madarak stabilan etettek, használták a beszállót, és hosszas egyeztetés időpontkeresés után jött a meghívás, hogy akkor szombaton gyere el hajnalban és menj ki fotózni a szalakótát! :) Nem volt azonban ilyen egyszerű a dolog. Nagyot hibáztam. A több hetes alvás nélküli éjszakák után (azthiszem ezt kisgyerekes apukáknak nemnagyon kell magyaráznom) péntek este a barátok invitáltak egy esti leskelődésre, amire igent mondtam. Ugyan mondtam nekik, hogy hajnalban is megyek ki, nem maradok sokáig, mégis olyan eredményesre sikerült az esti zabörzés, hogy éjfél körül kerültem az ágyamba. A hajnal 3kori indulás helyett 10 órakor arra ébredtem, hogy S hív, na mi a helyzet? már haza is mentem? :) Hát nem, el sem indultam. Elszalasztottam az alkalmat. Mivel S-el elég jó barátságot ápolunk, ezért egész héten ehhez hasonló üzeneteket kaptam :D :

Meg persze az általa fényképezett szalakótákat! :)
Egy hét után végül bekéredzkedtem és kaptam is lehetőséget, hogy végre tényleg fotózhassam a kék madarat.

Hajnalban (ezúttal) még sötétben indultam a tett színhelyére, és háromnegyed 4kor már a széklesben ültem a beszálló előtt, várva A madarat. Ahogy világosodott be is indult a madár, elkezdte hordani a szöcskéket a kotló párjának. Egy bibi volt, mindíg az odura szállt. Egyszer egy pillanatra a beszállóra libbent, de úgy megilletődtem hogy nem fotóztam. Közben a puszta madarai meg meg pihentek a beszállón: mezei veréb, rozsdás csuk, sárga billegető:

De a szalakóta csak nem akart a megfelő helyre ülni, már kezdtem feladni, hogy soha nem lesz szalakóta fotóm. Mikor már kb 15-20adszor érkezett az odura úgy döntöttem csinálok róla képet ott, legalább dokumentáló céllal.

Ahogy elkezdtem exponálni a madár szerintem az expo hangjától megijedve leült előbb egy száraz gallyra...

Majd a következő beszálláskor a kiszemelt helyre libbent és elkészülhetett az első terv szerinti szalakóta kép, majd azt követően még sok:

Gyönyörű madár! Ámulok azóta is! Egyenlőre lombszöcskéket hordanak, majd később jönnek a nagyobb falatok, ha a fiókák nagyobbak lesznek. A felhős időben nem szikráztak a fények, de így hosszabb idő adódott a fotózásra, nem vágták agyon az éles sugarak a képeket. Egy csapat tengelic is beesett a bogáncsot csipkedni, róluk is készült kép:

Ezután a szalakóták többször is a beszállóra ültek, és készült pár habitus köztük a kedvenc képem:

Exif adatok: iso500, f/7,1, 1/125s, 400mm, Mf, állvány + távkioldó

Készült kép zsákmánnyal, anélkül, és vágtam egy erőset portréra is (ebbe a méretbe még elmegy)

8 órakor megérkezett a gulya és velük távoztam én is. Jó móka volt! Még hogy az ajándék fotózásért nem kell szenvedni! :) Teljes a Top 3-am! Köszönet érte S.-nek! Következő bejegyzésben hazai vizekre evezek, egy új projekttel!

Malackák

Nem sok időm volt mostanában fényképezővel tekeregni. A nyár egyébként sem az a kifejezetten nagyvadas idény. A vadak későn mozdulnak a melegben. Nagyrészük a kultúrárkra jár, ami jobb helyeken derékig ér, szinte ki sem látszanak belőle. Hajnalban nagyon korán világosodik, és szinte percek alatt használhatatlanná erősödnek a fények. A napi levegőzésem szinte kimerül a munkában a területbejárásokkal. Egy ilyen reggeli (9 óra) bejárás alkalmával akadtam össze pár napja 3 malaccal, amik az út szélén turkáltak. A koca vagy nem volt velük, vagy valahol feküdt a sűrűben, így engedték magukat fotózni. Kicsúsztam a kocsiból és lefeküdtem az útra, hogy  a nézőpontom minél jobb legyen, de félszemmel azért a sűrűt figyeltem, nehogy anyu is kidugja a fejét! :)

Kánikula

Az elmúlt napokban a hőmérséklet 30 fok fölé kúszott napközben. Porzik az erdő a szárazságtól, a vadak csak későn mozdulnak meg. A fotós is nehezebben indul el a hőségben, szinte eseménytelenül telnek a napok. Minden héten rutinszerűen összefutok a bakkal a reggeli körutamon, van amikor fáradtan hűsöl az erdőben. Fel sem akar állni az autótól. Kocsiból fotózom,  szinte vágatlan kocka:

Ismerősnek tűnik a legény, visszanézem a képeim. Megmutatom pár ismerősömnek is, megoszlanak a vélemények. Szerintem ugyanazt a bakot fotózom tavaly augusztustól.

Meglátogatom a csukos helyet is, de nagyot nőtt a fű egy hét alatt, szinte ki sem látszik a lesem. A gyurgyalagjaimat is megnéztem, de cserben hagynak. Nem használják a beszállót, egy párkánnyal lejjebb foglaltak lyukakat a falban, mint ahova beleseztem, változtatni már nem akarok. Látok ajándékozást, párzást, bunyót, de fotózás szempontjából nem  a legjobb helyen zajlanak az események, így nem eröltetem a dolgot.

2015.06.12 vízpart, hajnal

Ezek után ismét a víz felé vettem az irányt. Jól esik egy kis kirándulás, hajnal 3kor már zötyögök S felé. Elfoglalom a lesem, idén a víznek ezen a részen még nem fotóztam. Már bemenetel közben látom hogy "él" a víz, sok madár mozog. Ahogy világosodik kezdenek körvonalazódni az alakok.

Sok tőkés és szárcsa mozog, etetik a csibéket. Csak egy képet csinálok róluk, valahogy nem mozgatnak...

Libák bukkannak fel a túloldalon, ahogy az első fények besütnek a nádszélbe kiülnek napozni.

Vadászó kócsagok mozognak a víz tulsó végében, de távol tőlem... egyszer az egyikük úgy gondolja elém toccsan. Vadászni kezd, de halat nem fog. Éppen hogy belefér a képbe.

Az árnyékos oldalon pecázik, majd lassan távolodva elsétál. Figyelmem oldalra fordul. Mozgás van mellettem is. Ugyan nem ez a fotózás iránya a lesből de felhúzva a les oldalán a ponyvát, egy oldalról érkező nyárit kezdek fotózni. Szépen beúszik és fürdőzik.

Tollászkodik, lubickol.

Vágok két portrét is:

Illetve a reggel számomra legjobban tetsző képe is elkészül:

Exif adatok: iso500, f5/6, 1/500s, Af, 400mm, babzsák

Vizityúkok mozgolódtak, majd bekövetkezett, ami szinte minden vizes fotózásnál eddig... számomra még nem fotózott faj érkezett a vízre... a kanalas réce!

Sajnos nem jött közelebb, de ígyis örültem neki! Ismét jól telt a reggel. Legközelebb a szárazföldön folytatódik a móka! :)

Csukok, gyurgyik

A sok vendég vizeskedés után, egy kis változatosságként, kinéztem a saját vizes területemre. Ahogy már írtam, teljesen ki van száradva. Porzik a föld a fű alatt, ahol egy éve méteres vízben lubickoltak a vizimadarak, fekete gólyák, jégmadarak. A száraz nádfolt mellett cigánycsukokat láttam röpködni, pontosan egy párt. Ha ló nincs... gondoltam kirakom rájuk a mobil lesemet.

2015.05.21 mobil leskunyhó, délután

 Egyik délután úgy döntöttm beülök egy kicsit. Pár perc elteltével a csukok egyre közelebb ücsörögtek a nádszálakon, majd egy fél óra után vadászni kezdtek. Érdekes volt figyelni őket, nem gondoltam volna, hogy így lekötnek majd. Amég az egyikük vadászott, addig a másik a nádon ült és figyelt, majd váltás. Íme a páros:

A hím és a tojó:

És két fotó a vadászatról:

Ezek még csak tesztképek, de látok fantáziát a dologban, úgyhogy dolgozok még a témán!
Itt a les amiből fotózok, werk képpen:

2015.05.24 mobil les, kora délután

Egy vadőr barátom bemutatott egy gimnazista kissrácot, aki érdeklődött a fotózás, természet iránt, így úgy döntöttem segítek neki pár dologban, felszerelés beszerzésében, és fotózásban is. A gyurgyalagokat minden évben belesezem (bár tavaly egyszer néztem rájuk), így tettem idén is. Ahogy megérkeztek a madarak kb 1 hete, úgy gondoltam ez jó lehetőség, hálás téma lesz egy kezdő természetjárónak. Tegnap délután szóltam hát neki, hogy szaladjunk ki egy fotózásra, mivel van még 2 szabad órám. Együtt kimentünk, becuccoltunk az 1m2-es lesbe, nem mondom hogy kényelmes volt, de azért ketten is elfértünk. A madarak röpködtek, veszekedtek, bogaraztak, tollászkodtak, szóval élték a gyurgyalagok mindennapi életét, mi pedig 4-5 méterről figyeltük őket. Ilyenkor mindíg rájövök, hogy tulajdonképpen én is szeretem a gyurgyalagokat. Bár hagytam az ifjú kollégát kibontakozni, pár képet készítettem azért a háta mügül:

Ezzel az objektívvel még nem is gyurgyiztam, de nagyon tetszik a rajzolata! Lesz még folytatás mindkét fronton! :)