Barcogás

Egy héttel a legutóbbi fotózásom után, újra felkerekedtem, immáron vadászbarátom társaságában, ugyanis érkezett a telefon, hogy beindultak a ködlovagok, és olyan az erdő, mint egy méhkas. Sajnos az időjárás nem volt kegyes az elmúlt napokban, annyi víz leesett, hogy a kijutás a területre is kétségessé vált, de nem rettentünk, el és nekiindultunk.

2015.10.20 hajnal, cserkelés

Sötétben érkezünk, permetező eső, hol jobban, hol csendesen veri az ablakot. Nem valami jó kilátások, de ilyenkor ki kell használni a lehetőséget. Hétvégén egy szerencsétlen balESETnek köszönhetően az objektívem a szervízben pihent, így S barátom kölcsön obijával indultam neki a reggelnek. Ahogy kiszállunk az autóból az erdő mellett már hallani, hogy megy a  műsor a barcogó helyen, több bika mondja a magáét. Beosonunk rájuk, az eső csepeg. Nem akar világosodni... három bika barcog előttünk, de a sűrűben nincs tiszta pozició. Egy hasadlapátú van legközelebb, több tarvaddal forog. Az élmény nagyon jó, de ábrázolni nagyon nehéz. Egy gyenge kísérletet teszek:

Iso 1600; f2,8; 1/20s, ki van facsarva a gép. Amikor kiürül a tánctér elindulunk a teknők felé. Menetközben a szemem sarkából látom, hogy a hasadt lapátú egy másik bikával érkezik vissza az udvarlás helyszinére. Gyorsan lebújunk, közben az eső rákezd, a két bika pedig egy pillanat alatt összefordul. Csattognak a lapátok, repül az avar a levegőbe a felkapált sárdarabokkal együtt. Egyből kapcsolok... a verekedő bikák csak egymással vannak elfoglalva, így szinte futva bemegyek rájuk 25-30 méterre, innen figyelem a harcot. Életre szóló élmény!

Majd száz expóból talán ennyi elfogadhatót találok, sajna a fényhiány ilyen az erdőben! Azért remélem átmegy valami az élményből! :) Ezután indulunk vissza a kocsihoz, majd irány a munka. Teljesen átáztunk, még délután négykor is vizes alsónadrágban ülök az irodában...

2015.10.21 délután, cserkelés

Újra próbálkozunk, de ezúttal engedélyt kérek hogy külön utakon járjak, így a fotó lehet a fő célpont. Nagy reményekkel indulok el a kocsitól, ellenkező irányba mint amerre a vadászok. Kb 20 métert teszek meg, még pakolászok mikor egy bika lép ki elém. A csatorna partra tart, szomját szeretné oltani. Az erdő tényleg mint a méhkas úgy zsong a bikák hangjától. Benne vagyok a javába...
A nyílt részen próbálok rámenni a bikára, enged egy darabig, de csak 300mmel vagyok, úgyhogy nem vagyok elégedett a távval...

Félszárú bika, úgy látom barkában törhetett le a szár,így dolgozott még a szemágra egy kicsit, mintha erősebb lenne mint az ép. Csak gyanús leszek egy idő után és visszaballag először az erdő szélére...

majd az erdőbe...

Micsoda kezdés, még látom az autót... Befordulok én is az erdőbe és egy nyiladékon, majd egy sűrűn át haladok a legközelebbi barcogás irányába. Meg is látom a bikát, sőt menetközben is látok, de ezek a bikák nem akarnak fényképezkedni, mindíg a sűrűben, takarásban udvarolnak. Kinézek egy nyiladékot, a bika a tarvadakkal a teknőn 80 méter körül nyomja, várom hátha kimozdul, 15-20 percen át nézem őket egy fa tövéből, de nem akarja ezt a szivességet megtenni, csak a tehenek mozognak...

Ezután kezdődik a szerencsétlenkedés. Ide oda mozgok a barcogó bikák között, szinte mindegyiket megnézem, de egyszerűen nem tudom lefotózni őket, a szép tiszta hely és a barcogó bika valahogy sosem akar egy képre kerülni. Egy bikát sikerül még viszonylag nagy takarás nélkül fényképeznem, de nem vagyok elégedett...

Be kell látnom, hogy ez sem könnyebb semmivel mint a bőgő gímbika. Megnéztem 9-10 bikát, de nem készült épkézláb fotó! Barátom sikeres volt, úgyhogy ezzel úgy tűnik számomra véget ért ez a barcogás. Ha lesz még lehetőség mindenképpen élek vele, ha nem akkor talán jövőre!

Esős napok

Az utolsó bőgéssel töltött estém után körülbelül két nap alatt vége lett a szarvasok nászának, mintha elvágták volna. Jöhetett egy kis pihi, de a szemem sarkából már az októbert néztem a naptárban, ugyanis ezévi terveim között szerepel egy szép környezetben, jó fényekben barcogó nagy vitorlás dámbika lefényképezése! :) A helyszín a tavalyi próbálkozásaim színtere Tiszadob. Az állomány jó, az egyedsűrűség is, és ez a legközelebbi hely amit ismerek, és ami a legfontosabb: vadon él a dám, nem kertben! Az engedély megszerzése után, gondoltam kihasználom a vadászat előtti napokat, és gyorsan megbeszéltem egy reggeli cserkelést múlthétre.Sötétben indulás, sötétben érkezés. Kint vagyunk a területen, de nem akar világosodni... be van borulva. Megyünk egy kört, egy bika barcog, de még most kezdik. Több helyen látunk tarvadcsapatokat és pár bikát is, de fotózni esélytelen az erdőben. Rámegyünk a barcogó bikára is, de róla se készül kép. Végülis expo nélkül indulok haza, és megállapítom, hogy korai volt még. Tegnap újra hívom a vadőrt, de semmi jó híre nincs. Ott is esett napok óta, minden agyig sáros, és barcogást se hallani. Le is teszem a telefont, hogy ne eröltessük, de pár perc múlva visszahívom. A héten nem lesz máskor időm, meg időt is rosszat jósolnak, úgyhogy próbáljuk meg... beleegyezik.

2015.10.13 hajnal, cserkelés

Ismét sötétben megérkezem, nyílik az ajtó, mosolyogva száll be a terület gazdája és már indulunk is a területre. A terepjáró jobbra balra táncol a felázott földúton, de nem akar világosodni. Párás, ködös borult idő van. Nem igazán jött be a reggeli napsütéses jóslat... Gímekről, dámokról beszélgetünk, majd megállapítjuk a legnehezebben bírálható vad a gím (neki) és a dám (nekem) :) Ahogy gurulunk agancspár üti meg a szemem egy napraforgó tarlón. Jó bika ácsingózik, koros, szép lapátokkal, és egy extra hosszú farkasággal. Próbálom a ködös tájba illeszteni, miközben megtámasztom az obit a visszapillantó és az ajtó közé. A záridő 1/4s...le se merem írni!

Ahogy le van húzva az ablak, hallom egy bika barcog... na csak lesz valami. A bika elballag, és mi is megyünk tovább a célunk felé, ami egy nagyobb erdőtömb.
Megérkezünk, kicuccolunk, de már egy barcintást se hallani. Hamar abbahagyják, egyenlőre csak éjszaka zeng az erdő. Elindulunk egy nyiltabb részre, ahol egy palánk is fel van állítva. Egy kis bika és egy tehén mászkál előttünk, de sűrűben vannak és fény sincs. Tovább indulunk, amikor látom, hogy a szálasban egy tehén és egy csapos bika keresztezné utunkat. Gyorsan előre csúszok, majd várom hogy kilépjenek. A tehén óvatoskodik is... a gépem állványon, tükör felcsapva, távkioldó benyomva...

Megvan pár kocka, a záridő 1/8s... úgylátszik ez ilyen sport:) Várom a bikát, de nem akar kilépni. A tehén is visszafordul, próbálok helyezkedni... végülis egy kockára sikerül a spíszert is elcsípni.. (1/8s)

Cserkelünk tovább az erdei úton. Most segít a nedves talaj osonni, csak a rengeteg lehullott makk nehezíti meg a lopakodást. Bika legel előttem az úton, de mire odaérek besétál a szálasba. Megpróbálok egy feltáróúton elémenni, de elvesztem szem elől. Egy kisebb rét mellett vezet az út, megállunk egy pillanatra. Borjú lép ki a túlsó végén a platznak legelni, de egyedül van. Úgy döntünk nem pazaroljuk rá az időt, inkább megpróbálunk bikát találni, így tovább sétálunk. Kerszetbe nyiladékon 3 tarvad legel, de kiszúrnak mire tisztán látnánk őket...nem egyszerű ez így! Bemegyünk az erdőbe, hogy azon át visszakanyarodunk a kocsihoz, amikor dámokat látunk előttünk a szálasba. Fotózhatatlan a terep, de próbáljuk meg... Ahogy közeledünk, látjuk, hogy a legutóbbi alkalommal megnézett barcogó bika van előttünk a tarvadakkal. Hába bújkálok a fák között, nem mutatja magát tisztán, ezért elkezdünk oldalazni, hátha sorirányba meg tudom látni. Amikor előbukkan a bika, már ő is figyel... kicsúszok a sorközbe, enged 4 expót mielőbb továbbsétál.

1/20s záridő iso500-on! Micsoda vakító fények! :) Ennyit lehetett kihozni a dologból, a semmitől jobb! :) Visszafelé még látunk pár dámot, de fotótávon kívül. Nem baj, majd legközelebb! Remélem lesz még! Köszönöm a lehetőséget, és várom a folytatást! Folyt. köv.

Minden jó, ha a vége jó!

A legutóbbi szarvasbőgéssel töltött nap feltöltött, de aztán jött a hiányérzet... az a fránya bika ott bőg a réten, én meg itthon örülök annak a kb két éles fotónak, amit sikerült elcsípnem. Ebben több van... Kitudja mikor lesz időm megint szarvasok után mászkálni? Kitudja lesz-e még bika a réten, ami ilyen jól tartja a helyét? Lesz-e szabad bejárásom a terület ezen részére? Ilyen kérdések között gyötrődve csak meggyőztem magam (és feleségemet) egy utolsó kimenetelre... majd mégegyre... :)

09.29 Hajnal

A hajnal mindíg jobb volt szarvasra, mint az este. Hajlamosak elfelejtkezni magukról a bőgés hevében, és előfordulhat, hogy kint ragadnak a nyílt részeken. Persze nagy szerencse kell, hogy a szemfüles fotós éppen ott legyen, és ki bírja várni az alkalmat! Arról nem is beszélve, hogy a család is jobban viseli, mivel mire felkelnek már egyébként sem vagyok otthon.
A menetrend a szokásos. Megállok az út szélén, még sötét van. Ahogy pakolászok egy bika ugrik ki mellettem a rétre, nem is értem... Gondoltam ez jól kezdődik! Hallom az első tetőn a szokásos bika bőgicsél.. a szél fúj.. lehült az idő. Felérek a gerincre, kint van egy rudli az első réten, de már bika nélkül. A bika már elhallgatott, de az erdőből hallottam utoljára. Könnyű helyzet lenne bevackolni az erdő szélére, úgyis ide váltanak vissza, de mivel nincs bika velük, beáldozom őket. Elindulok le a patakpartra, hogy azon átcsúszva kint érjem a villás koronás bikát, ami 3 másik társával harsog. Amikor kiérek a rét sarkára, már nem látok semmit, rét túlsó szélén már bentről hallom őket bőgni... a fene, lekéstem, fények még semmi, úgyhogy fotóra nem volt esély. Beülök a rét szélére, ha már itt vagyok. A réten húzódó gazcsíkból feláll egy bak a sutájával, lassan világosodik. Rájuk csúszom egy-két kép erejéig.

Órámra nézek, ideje indulni. Elindulok a patakon át. Csinálok egy képet seggre eséseim színteréről, csak hogy érezze az olvasó a mélységeket! :)

 Felfelé sétálok a tetőre és magamban azon agyalok, hogy hiába a múltkori fellelkesedés, azért itt nepfényben bikát fotózni felér egy lottónyereménnyel, nem is eröltetem idén, feladom. Amikor a gerincre érek, visszanézek a rétre, és azthittem lehidalok. 5 tarvadat terelget kint egy bika... hihetetlen! Mindíg történik valami fricska, ami megadja a lökést a következő alkalomhoz! A kocsinál, teszek mégegy próbát a kikericcsel. Talán ez már jobban sikerült:

Következő nap, megint furdal a dolog... ott a bika.. még bőg... be van borulva... mi tévő legyek?! Természetesen úgy döntöttem a szobában még nem készült bikafotó, kimegyek! Ismét utoljára! :)

09.30 Este

Melóból egyenesen a területre indulok. A cél a szokásos, de most nem cserkelek végig az első gerincen, hanem a rét másik oldaláról érkezek. A szelem nem a legjobb, de ballagok lefelé a völgybe a rétre. Fiatal bakocska vakarózik előttem:

A rét is tele őzekkel, de a nyílt platzon hamar kiszúrnak. Nem baj, most nem ők a célpontok! Beülök a rét közepén a gazcsíkba. Csend van, fúj a szél, de legalább oszlanak a felhők. Várok egy negyed órát, majd úgy gondolom helyet változtatok, mert innen nem látok be a völgy végéig. Felemelkedek és egy tehenet látok kiváltani a rét eddig be nem látott részéről. Gondoltam valami bika úgyis mellé keveredik, így lementem a gazon a patakpartra, és a sűrű mellett a szarvas felé cserkelek. Recseg ropog a leszárzúzózott bozót, de nincs jobb ötletem. Végülis sikerül eljutnom egy karvastagságú fáig, annak a tövében helyezkedek el. Közben eltöltök vagy 5 percet féllábon, mert az egyik tehénnek lépés közben lettem gyanús! :) Szerencsére megnyugszik, így kirakom a háromlábút és elkezdem a fotózást. Szigorúan távkioldó és élőkép!

A tehenek legelésznek, de nem a legjobb fotóalanyok, mert folyamatosan lent a fejük. Ahogy nézegetem őket, újabb foltok jelennek meg a szemem sarkában. A mellékbika érkezik, és kezd heves udvarlásba, bőgésbe! Nem hiszek a szememnek! 17:23 és kint vannak!!!! Izgalmamban nem figyelek hogy a tehenek fotózgatása közben lerekeszeltem a gépet f/7,1-re, mivel nyugodtan legelésztek, de ezzel lecsökkentettem az amúgy is hosszú záridőimet, úgyhogy az akciókat buktam...:( Pedig lelkes a bika. Bőg, terelget, hajkurássza a tarvadakat.

Rábőgök párat én is. Válaszol is, sőt érkezik egy válasz mögülem. Fordulok és látom megérkezik a csapatbika is a rét másik végéből (onnan ahonnan legutóbb is érkezett). Ezaz!!!! Yeee!!! Húúúú!!! Wááá! :D Szépen félkörben végigsétál előttem. Jó távra, jó környezetben, és még csak fél6! Észreveszem a rekeszt és visszatekerem 5,6-ra. 1/125s záridő, nemsok, de jobb mint akármikor eddig! És akkor a képek:

Szépen beballag... bőg is, de elcsúszik a fókusz!!! :( Nem olyan lelkes már, hiába bőgetem, csak kétszer bőg, amég eljön előttem, inkább csak ácsingózik.

Vágok pár erősebbet is! Volt fény, elbírja! :)

A bika eléri a rudlit, elkergeti a mellékbikát és már melletük harsog. Előlép egy kölyökbika is, de csak messziről szemléli az eseményeket.

A rudli felvonul a domboldalba és elkezdenek egy nagy tölgy alatt makkozni. Közben bőgünk egymásnak, és néha közvetlenül mögülem is nyekeg valami kisbika, de nem mer kijönni.

Tehénhangot is adok néha, hátha kicsalom a legényt, de nem akar kijönni. Kiszalad viszont egy borjú, de nemnagyon érti mi történik.

Ahogy elvonul, úgy döntök én is indulok. A csapatbika velem párhuzamosan szépen kikisér a rét végéig. Elbőgicsélünk, nem ismer fel...

Amikor kiérek még visszanézek, és csinálok pár képet az 1,8/50essel meg a kitobival is, hogy az emlék megmaradjon. A nagytelével egy búcsúkép. A bika a réten bőg...

Majd a nagylátóval, jobb alsó sarokban a bika és a kalandom színtere a rét!

Ahogy csereberélem az obikat köhintésre figyelek fel. Két tarvad legelget tőlem nem messze. Észre se vettem őket. Kattintok párat az érdekesség kedvéért. Iso1600 és 2,5s záridő! :D

Ezzel a sorozattal felkerült a pont az I-re! Végre teljesült, amire nagyonrégen vágytam. Ezzel tényleg befejeztem a bőgést. Jövőre jöhetnek az akciók, borítások! :) Most az objektívem a dámok felé fordítom, de addig is pihenek egy kicsit! Folyt. köv...

Főbőgés

Beindult a bőgés, közeledünk a csúcshoz itt a borsodi hegyek között. A legutóbbi esti fotózás után, már alig várom a nap végét, hogy újra a harsogó daliák között legyek. Az időjósok esőt jósolnak, és bevált amit a tévé, rádió harsogott. Péntek hajnalben kinézek az égre, de csak a vihar és a zuhogó eső veri az ablakot. Lógó orral visszafekszem, ilyen időben fölösleges kimenni. Este ugyanez a helyzet, sőt szombaton is. Gondoltam a természet kitol velem, hiába szeretem. A bőgés csúcsán a legjobb napokat veri el az eső... :(

09.26 Este

Szombat este már nem bírok magammal. Kimegyek ha esik, ha fúj. Csöpögő esőben vágok neki a gerincnek, reményem szerint kiderül, mire a kiszemelt rétre érek. Jó osonni az erdőben a nedves talajon, csak éppen fény nincs. Nem is eröltetem, inkább irány a rét. 2-3 bika jelentkezik a fák között lent a patakparton. A patak másik oldala már szomszéd kerület, oda ma nem megyek be. A geincen nem szólal meg a bika így inkább a rét alsó, patakpart felöli oldalára helyezkedek. Beindul a bőgés zeng az erdő körülöttem, de egy szarvas se akar kilépni a takarásból. Megszólal a 12-es a gerincről és kifelé tart. Gyorsan én is elindulok elé, bár nagyon sötétedik. Nem érem el a kiszemelt helyet, amikor hallom már kint bőg... Egy spíszer jön elöl...

Maga mögé nézeget, és a bőgés is erősödik. Aztán megjelenik az ismert bika a horizonton...

Nem értem oda hozzá, és egy fránya villanydrót is a háttérben volt. Ez van. A kocsihoz a bika mellett vezet az utam, 50 méterre megközelítem. Telefonnal próbáltam felvenni legalább a hangot, csak a feeling miatt...

https://www.youtube.com/watch?v=GLfZlfXzXY8&feature=youtu.be


09.27 reggel

Hajnalban ismét a területen vagyok. A terv ugyanaz, mint az előző nap este. Először a gerinc a cél, majd onnan belesek a rétre. A tegnapi rudli bikája már az erdőben bőg, pedig még csak fél 6, a tarvadak előttem váltanak be. A rét üres, megint lent a patakparton megy a műsor. Összeszaladt vagy 4 bika, azok bőgetik egymást. Kint a patak túloldalán is kint van a nagy rudli a bikával, amit a legutóbbi posztom végén mutattam. Mivel a patakparton bőgő bikák már befelé vonulnak az erdőbe, megpróbálom kint érni a villást a réten. A harsogó bikák mellett osonok az erdőben át a patakon. Meg se kísérlem megnézni őket, a zárt lombkorona alatt semmi fény a fotóhoz. Ahogy kiérek a rét szélére nem látok semmit kint, de a rét alsó szélét nem látom be egy kiszögelléstől. Bőgök egyet, meghallgatom hol vannak a szarvasok... jön a válasz, még a rétről... ezaz. Elkezdem bőgetni a bikát és közben elcsúszok a kiszögellésig... már majdnem 7 óra, de be van borulva, nem baj lesz ami lesz. Ahogy csúszok előre, agancs emelkedik a hajlatól, jön a bika megnézni a vetélytársat... végre, erre várok 3 éve... Kattog a gép, záporoznak az expók, a bika bőg, forog előttem, de nincs záridő wáááá!!! Egy kép sikerül a sorozatból:

Iso500-on 1/30s záridő, csoda hogy nem úszott meg mint a többi... 3lábú állvány + távkioldó + élőkép... mindent bedobtam. A bika jön, megy, néha eltűnik a hajlatokban...

Majd gondol egyet és elballag a rét, be nem látható, távolabbi részére. Nem érhet itt véget a dolog, még látok 1-2 hátat a réten. Lecsúszok egy mélyedésbe, hogy közelebb kerüljek, de pár méter után egy közeledő szarvas bukkan fel a horizonton. Egy spíszer kocog egyenesen felém. Ha már bejön megpróbálom fotózni, de alig fér a képkockába...

Gyanús vagyok neki, fordulna is vissza, de látom az agancspárt emelkedni mögötte. Szóval ezért jön felém, a nagy kergeti. A kicsi zavarában forog oda vissza, majd kikocog a képből. Bőgök párat, a csapatbika mindíg válaszol. Kiáll az élre és kihúzza magát. Nyomok 2 expót, most talán nem mozdult be... és igen! Megvan a fotó amire vártam, vagy legalábbis ahhoz közel! Jó bika, szép környezetben, és az Északi-középhegységben, nem a dunántúli túltartott szarvasparadicsomok egyikében!

Exif: iso400, f/5,6; 1/30s; 400mm; állvány + távkioldó + élőkép; Mf

Ezután a bika bevonult a nappali beálló helyére, én pedig a föld felett 30 centivel lépkedve elindultam haza. A pataknál szó szerint, ugyanis jót zakóztam egy vízmosásba lefelé, de már ez sem érdekelt! :)

09.27 Este

S. barátomat rábeszéltem, hogy jöjjön el estére, próbáljuk meg a bikákat. Mondtam neki, hogy 2 stabil bika is van, amit minden kimenetelnél látok, csak a fények a kérdés. Ez nagyon ritka nálam. Eljött. Már jó korán délután elindultunk. Eddig valahogy észre se vettem, mennyi őszi kikerics virít a réten, szinte terítve van. Megálltunk pár fotóra. Nem az én világom, nem is értek hozzá, de egy képet megmutatok. Majd csiszolom még... :)

Miután befejeztük a virágozást, irány a gerinc. A 12-es már bőg, de még az erdő közepéről. A szelünk nem a legjobb ide, így úgy döntünk megnézzük a másikat. Átmegyünk a réten le a patakpartra. Ahogy osonunk át a patakon, ránkbőg egy bika közvetlen közelről... afene.. gyorsan lépjünk innen, biztos a hangokat hallotta. Visszabőgök neki, hogy lefedjük a zajokat, majd ellépünk onnan. Elérjük a rétet, pár őz fekszik kint. Van még időnk, megnézzük őket.

Miután az őzek odébbálltak, befészkeltük magunkat a kiszögellésbe. A rét végét figyeltük, mivel már háromszor ott láttam a rudlit. Várunk egy órát beálcázva, de semmi. Megunom a várakozást, gondoltam megszólítom a bikát. Bőgök egyet, jön is a válasz... itt van a fiú... S mögülünk hallja, de mondom neki hogy az lehetetlen onnan jöttünk és arra fúj a szél. Bőgök mégegyet a válasz nagyonközelröl jön... hátranézek és bakker a bika kint áll a nyílt réten, mögöttünk 30 méterre, mi meg háttal ülünk neki, beálcázva az ellenkező oldalról! Na most mi legyen?! Ha bőgök válaszol, de jön is, érdekli a betolakodó kiléte, de olyan közel van, nem is értem, hogy nem kapott szagot eddig. A lényeg nagynehezen készült pár kép, de ezt majd S. leírja, én nem mozdultam mindenesetre. Mikor a bika visszament, elindultunk, hátha elérjük a 12-est. Megint perecelek egyet a vízmosásban... kicsit oldva az elkeseredettséget, ami az előző melléfogásom miatt volt! A 12es már kint van, de megpróbálunk elé menni. Mikor a gerincre érünk a tarvadaknak gyanús valami, visszalépnek az erdőbe, majd egy nagy bokor túloldalán kimennek megint a rétre. Csak a bőgésből hallom hol vannak. Mire megkerüljük a bokrot a fény elfogy, hiába ott forog a 4 tarvad 2 mellékbikával meg a 12essel. Közben átnézek az előző rétre a szembe domboldalba, ott is zajlik az élet, 2 rudli is kint van, az erdőben pedig nyomja a reggeli 4es fogat. Az élmény felbecsülhetetlen, de ezúttal szarvast nem fotóztam. Hiába na, nincs minden alkalommal gyereknap! :) Azért a villást megnézem még, ha van lehetőség!