Banka projekt újratöltve

Tavalyi évben szerettem volna gépem elé csalni a bankát, mégpedig 2 odú és egy régi kaptár kihelyezésével a területre, ahol a banka pár minen évben jelen van. Akkor nem sikerült a terv, amadarak maradtak a régi jól bevált helyüknél, gondolom én, mivel az oduk üresen, azaz inkább banka nélkül maradtak. Az egyikben seregély a másikban rozsdás csuk költött.
Mivel a költőládák kint maradtak, idén is reménykedem hátha...

Pár napja elindultam megnézni mi a helyzet a revírben. Az egyik odú sajna eltűnt... na ez jól kezdődik. A másikból mezei veréb rebbent ki és tele van hordva fészek anyaggal... nem tudom a banka mennyire agresszív, kirakja-e a verebet?! Ha nem, akkor itt sincs keresnivalóm. Maradt a kaptár utolsó esélynek, egyenlőre üres. A madarakkal találkoztam, a helyüket tartják...

Eltelt pár nap, de nem hagyott nyugodni a dolog. Délutáni borús időben indultam el a családdal, hogy nézzük meg a bankákat... Gurulunk a földúton, fiam folyamatosan kérdez, bankáknak nyoma sincs... Hát ez nemsok így... Nyulak szaladgálnak előttünk az úton. Mondom a feleségemnek, hogy ezek ilyenkor annyira magukkal vannak elfoglalva, hogy sokszor a kocsi mellett egy méterrel is elszaladnak, úgyhogy kifekszem pár percre a kocsi mellé, hátha...

Kicsit messze kergetőznek a nyulak amikor a semmiből egyszer csak dünnyögés üti meg a fülem. Vállam a keréknek támasztva fordulok a kocsi elé figyelve amikor meglátom a kocogva közeledő vadmalacot! Azthiszem mind a ketten meglepődtünk, de azért 3 kockát sikerült exponálnom mielőtt beért a közelponton belülre!!! :)

A legjobb az egészben, hogy miután kopogtam az ajtón, a család is végignézte, ahogy a kismalac 3 méterről figyeli apát, amit hasal az úton! :) (érdekes lesz, mikor majd a gyerek elmeséli valahol ezt a sztorit)
Valószínűleg lemaradt a kondától, vagy éppen a közelben feküdtek, és mivel még embert nem látott, így eljött megnézni, mi a fenét csinál ez a fura lény?! Miután megnéztük egymást tovább kocogott, mi pedig vidáman indultunk tovább...

A tanulság, hogy ha az ember kint van a természetben, minden pillanatban történhet valami, és ez a legjobb az egészben!

Tavaszi bakok

Ez a (számomra) hosszú hétvége is véget ért. Négy nap a pusztán az őzek nyomában. Igazából mivel nem a fotó volt a cél, így nem is sokat kattintgattam, de azért pár képet megmutatok:

Azt hiszem érződik a hangulat... bár ahogy közeledik a nyár, egyre rövidül a fotózható időszak, hamar élesek a fények.

Még múlthéten kimentünk a fiammal "kavicsozni" a ház végében lévő bányatóra. Egy pár vöcsök olyan bizalmasan úszkált előttünk, hogy elhatároztam, csak nézek én valami fotózható helyet, mert a meredek szakadt partokon eddig nem találtam. Egy kis félszigetre sétáltam be a tavat megkerülve, pont ellenfényre találtam is egy alkalmasnak tűnő helyet. Még alakítok rajta, de pár tesztképet csináltam, csak úgy ledőlve a víz szélére...

Remélem lesz belőle valami...

Tekergések

Eljött az április is, egyik napról a másikra hirtelen nyár lett. Kizöldült a természet, beindultak a vízimadarak,a  fácánok dürgésbe kezdtek, az őzbakok szép barnára dörzsölték agancsaikat. Hirtelen sok téma lett, mindenfelöl különleges bakokról érkeztek hírek, a kosokat is megnézném egy szép zöld környezetben, a fehér őz is a helyén van... Kicsit kapuzárási pánikom  lett, mivel májusban új családtaggal, egy kislánnyal bővül a családom, ezért előre látom, hogy a fotózás egy időre háttérbe fog kerülni. Nyakamon az őzbakszezon is, a hétvégén már érkeznek norvég barátaim. Próbáltam minden belezsúfolni a napokba, de kicsit fejetlen kapkodás lett a dologból.

Építettem egy vizes úszólest, amit valószínűleg nem fogok egyenlőre használni, úgyanis a víz is szárad rohamosan, és időm se engedi. Talán nyáron a fekete gólyákra jó lesz, ha lesznek...

Szintén LBP les (Low Budget Photography) :)

A nagyvadas területen is jártam, ott még nem igazán zöldült a környezet. Beültem a magaslesem alá, de igazán nagy mozgás nem mutatkozott...

Pár üres őzezős kör után a hétvégén a kosok következtek...volna... ha láttam volna egyet is. Sajnos ahogy kizöldül minden és szép lesz a környezet, ezzel egyidőben a muflonok az erdőben is megtalálják a táplálékukat, így nagyon hektikusan járnak ki a rétekre. Szerencsétlenség, hogy most tartott velem egy fotós társam is BG, akinek így nem tudtam mufit mutatni. Maradtak az őzek. Körbecserkeltük a vetést, kúsztunk másztunk egy kicsit, és pár kép került a memória kártyákra is.

Ezek a képek egyben az "új" vázam egy 50D tesztképei. Lecseréltem a jóöreg 40D-t, kellett egy kis plusz pixel, remélem hasonló jó élményeim lesznek vele, mint az elődjével.

Hazafelé menet megálltam S-nél. Egy kis barkácsolás volt a cél, de megtoldottuk egy cserkeléssel is, amit erő hiányában hamar abbahagytunk (Kicsit korai volt a hajnali kelés úgy látszik :)).
Kifelé menet a kocsi előtt egy kakas sétálgatott három tyúkjával. Nem igazán szokott a fácán, mint fotós téma megmozgatni, miután töltöttem el pár hetet fácánnevelő telepen, ahol bottal terelgettük őket :), de most gondoltam teszek egy próbát. Pár méterre megálltam a kocsival a kakastól, kicsúsztam, lehasaltam, erre a kakas dürgött egyet!

Na ez jól sikerült. :)

A munka után az őzezésnél nemsok sikerrel jártam. Repcében szerettem volna bakot fotózni, de nem akart összejönni. Vagy belépett egy másik őz is a képbe, vagy elugrottak, de valami mindíg közbejött. Egy sutát sikerült tetten érnem egy permetezőnyomba.

Sárgálló repcés kép is csak sutával jött össze:

Visszafelé gurulva két bak ácsingózott a réten és nézte végig ahogy melléjük érünk... valahogy a kocsitól most semmi nem félt... Ismét kicsúztam egy fotóra:

Még egy fekvő nyúllal találkoztam hazafelé, amire megpróbáltam rácsúszni a háta mögül.

Még egy métert akartam közelebb kúszni, amikor hirtelen a nyúlból kettő lett és már ugrottak is, majd gyanakodva visszakémleltek...

A következő posztban őzbakok jönnek... remélem... következik 4 nap a pusztán!

Az idei első malacok

Mint már többször írtam, a munkám során szinte minden nap végig járok egy utat, aminek egy szakasza az erdőben kanyarog. Többször látok vadat, azonban autóból minden terv nélkül fotózni eléggé csak dokumentáló jellegű. Néha azonban összejöhet a dolog, illetve találkozhat az ember érdekes helyzetekkel.

A minap délelőtti körutamon voltam, amikor lenézve a domboldalból, egy disznó füleit veszem észre a szederben. Hohó alszik a röfi. Az autót leteszem a gerincen és jó széllel megpróbálom fényképezőmmel megközelíteni. Oda is érek 25 méterre, elhelyezkedek, majd elkezdek köhögni, füttyögni, de a röfi nem reagál. Úgy döntök egy röggel csapok zajt, arra hátha olyan irányba indul el a gazból, hogy tudom fotózni. A tervem bevállt a disznó nagy mérgesen kimegy a szederből majd morogva pár lépést jön felém, de csak figyel...

Amikor megunja a szemezést, elkocog.
Örültem a képeknek, végre jó fényben, jó távra találkoztama röfivel, igaz egy picit korrigálni kellett az indákon.

Másnap mikor a körutamon járok, azon gondolkodok, hogy azért minden évben találkozok így röfivel, de milyen szerencsém volt.. ekkor lenézek, és a tegnapi disznó ugyanott fekszik... hmm. Gyanús a dolog, de megnézem megint. Az események a tegnapihoz hasonlóan zajlanak. Amikor elhelyezkedek, látom, hogy a disznó engem néz... itt valami nem kerek!

Ahogy nézem a disznót, mozgást látok a hasánál... szóval ezért nem szaladt világgá tegnap! Egy kocával van dolgom ami a vackon fekszik! Így nem volt nagy kedvem ijesztgetni, de azért pár röffenés után csak kimászik a szederből, és hívjaa is a malacait, akik szépen utána sorjáznak...

Harmadik nap ismét a vackán volt a koca, és bár zavarni már nem zavartam, mégis odébbállt mikor valami gyanúsat észlelt. A malacok a vacokban pihiztek a meleg "fészekben".

Idén ők voltak az első malackák akikkel összefutottam. Remélem látom még őket!

Kosok földjén

Eljött a március, megint eltelt egy év. Elérkeztünk szokásos baráti hétvégénk dátumához. Ilyenkor öten-hatan barátok, akiket összeköt a közös szenvedély, ellátogatunk egyikünk vadászterületének közepén található pinceházukba, ahol eltöltünk egy szolid hétvégét. Az poénkodások, főzőcskézések és poharazgatások mellett mindíg sor kerül egy kis levegőzésre is, amit én minden évben megpróbálok kihasználni fotózás ügyben. Ilyenkor tavasszal nagyvad fronton eléggé uborkaszezon van, a bakok még most pucolnak, minden vad vedlik, a bikák már barkás gombokkal a fejükön járják az erdőt, és hát valljuk be a táj se igazán fotózni való, bár a szürkeségbe itt ott már üde zöld színek kezdenek bekúszni. Aki ismer az tudja, hogy valami furcsa oknál fogva mindíg felvillanyozódom, ha muflonnal való találkozás kerül a játékba, így uborkaszezon ide vagy oda, én mégiscsak nekivágtam két hajnalban is a kishegyet övező vetéseknek, gyepeknek. A környezet itt sem az igazi, nincs színes őszi erdő, vagy havas táj, de azt tudni kell a muflonról hogy a "zöld" megbabonázza, legyen az szőlőlevél vagy jelen esetben frissen sarjadó gyep vagy vetés. Ilyenkor az erdő melletti táblák, mint a mágnes vonzák le a kosokat a hegyről.
A fotózásnak egy héttel korábbi előzménye is van, amikor S-el közösen egy hajnalt a csigásokra szántunk, de akkor valami érthetetlen hatodik érzék elvitte a kosokat, de terepfelmérésnek, és a következő cserkelés taktikájának kiötléséhez jó volt.

Kosok voltak, fény nemsok, ennyire futotta akkor.

1. hajnal

Eljött a szombat hajnal, illetve még éjszaka. Fél 4-kor kelek, csillagos az ég mikor az autóba pakolok, de ahogy közeledem a hegy lábához, úgy borul be. Na mindegy, meglátjuk...
Negyed 6-kor a két tábla alsó, falu felöli végén ülök az autóba, előttem egy sziklás árok, annak a másik oldalán már a friss vetés. Végig távcsövezet, de az egész vetést nem látni be a hegyig a sok hajlat miatt. A legközelebbi részen egy 20-25ös koscsapat legel, és feljebb is mindenfelé muflonok. A terv a következő, lemegyek a sziklás hajlatba és onnan végigcserkelek a tábla alatt húzódó erdei úton, ki-ki nézegetve a garádon. A gondolatot tett követte, és már csúszok is kifelé az első "ablakon" a vetés szélére. A kosok futva legelésznek... szokásukhoz híven...

Háromlábú állványon a gép, semmi fény még, a távkioldót is be kell vetni. A következő ablaknál már közelebb kerülök hozzájuk. Közben az egyik kos kiszúr, és megugranak, de 150 méter után már újra a füvet  nyírják...

A mufik velem párhuzamosan haladnak a hegy felé, kísérem őket. Közben az úton disznó ugrik át előttem, és két komoly kos is keresztezi az utam, de róluk nem sikerült értékelhető fotót készíteni. A társaság egyre közelebb kerül a garádhoz..

Közben néha átsejlik egy is napfény a felhőkön megszinezve néhány képkockát. Kimászok az utolsó előtti ablaknál, mielőtt elérem az erdőt. Valamelyiknek mindíg gyanús vagyok, de nem tudnak hovatenni...

Ahogy haladnak összecsúszik két nyáj. A háttérben egy vegyes csapat tagjai tűnnek fel, akiket már az elején láttam, de itt a tábla háromszög alakban összeszűkül, így torlódnak az állatok is.
Az utolsó kijáratnál az erdei út ráfordul a táblára. A felénél járhatok közben a szempárok rám szegeződnek, de nem ismerik fel bennem a legnagyobb ellenségüket, az embert. Csigák villannak az út végén, beértek elém... hasravágom magam egy traktor keréknyomba, ki sem látszódom, csak az obit dugom ki...

Kattog a gép. Kimelegedve már a szememtől bepárásodik a kereső, a képek nagyrészénél csak a homályos foltokra nyomom a fókuszt, és a kártya is megtelik. A hátizsák előttem, de a kosok figyelnek így nem merek kártyát cserélni. Előttem kb 50-60 muflon én meg az LCDn pörgetem a képeket, hogy egy kis helyet csináljak. :) Közben a csapat mozgásban van, de 5-6 mindíg figyel, a többi legelgeti a sarjadó füvet...

Nagyon nehéz úgy komponálni, hogy ne vágjak el vadat, sokszor nem is sikerül. Egy igéretes kos megindul felém, és talán összeáll a kép...

Egyik kedvenc fotóm lett, bár egy kis fény elfért volna rá, de ne legyünk telhetetlenek, ígyis szerintem eddigi legjobb fotóm a fajról... A nyáj mozog, lassan elhaladnak előttem...

Ahogy eltűnnek utánuk mászok... a keréknyom kikanyarodik a táblába, így abban tovább tudok kúszni, azthiszem azt nem kell ecsetelnem hogy nézek ki... Amikor kibukkanok ismét kedvemrevaló jelenetet látok. Az előttem, egy hajlatba került muflonok felém indulva emelkednek ki a horizonton...

És az utolsó kép erről a reggelről... csak a látvány miatt...

És egy panoráma 2 kockából:

Olyan érzésem támadt, mintha egy gnúcsapatot figyelnék a szavannán a vadmennyiség miatt...
Ezután szépen besorjáztak az erdőbe, ők felfelé, és lefelé vettem az irányt...

2. hajnal

Úgy voltam vele, hogy oké oké lettek képek, de ha már itt vagyok, miért ne próbálnám meg mégegyszer... aludni máskor is lehet.
Felmegyek az előző reggeli indulásom helyére... távcsövezek, de most a felső táblán látok mufikat. Éppen pakolok a kocsiban amikor alattam a sziklán kövek gördülnek, és kopogó patákat hallok. Egy 15-20as csapat mufi érkezik közvetlenl alám a hasadékba. A kinyitott ajtót nem merem mozdítani, így mögötte rakom össze gyorsan a gépet, állványt, majd csinálok pár expót. 0,6s záridő, de még jó is lenne, de itthon láttam, hogy egy fránya gally, pont a kép közepén zavar be...

Ezután a kosok felmentek a táblára, mégis úgy döntök átvágok az alsó táblán, és a két vetés közötti garáddal szegélyezett úton megyek fel, hátha valami más perspektívából serül fotóznom mint előző reggel. Ma derült a reggel, várom is az aranyló sugarakat, de kicsit elszámoltam magam. Mire felérek a kiszemelt helyre már kibukkant a nap, közben mufik jelennek meg mindenfelöl, előttem az úton is...

Általában túl közel kerülök hozzájuk és hiába látom őket a sűrű garádon keresztül, hang nélkül lehetetlen kikúszni, így maradnak az ablakok, ott meg vagy jó éppen a perspektíva vagy nem.. Alsó táblára kukkantok ki...

Jönnek, mennek, legelésznek, de mindíg egyben mozognak... Úgy döntök hiába az alsó tábla lett tele mufival mégis inkább a felső végébe legelésző két kölyökkost nézem meg. Talán jobb a környezet meg a fény iránya... Amég tudok felfelé haladok, majd az utolsó lehetőségnél kimászok... a két kölyök a helyén, legelésznek...

Kiszórakozom magam velük, bár bánom, hogy nem értem hamarabb ide, már erősen élesek a fények. Igazából jó fotóra már nem is számítok, de azért lefotózok még pár kost, csak a dokumentálás kedvéért... csak hogy miket hagytam az alsó táblán...

Elérünk a tábla végéhez, közösen a kosokkal, majd libasorban beváltanak ma is..

A kocsihoz visszaindulva még látok egy csapatot a domboldalban...

Nem tudom ennyi muft láttam e már egy egy reggeli cserkelés alkalmával. Nagy élmény volt! Köszönöma  lehetőséget vendéglátó barátomnak! Remélem jövőre megint találkozunk! :)