Bőgés vagy lebőgés?!

Újra itt a szeptember. Ködös hajnalok jönnek, egyre hamarabb sötétedik, és elkezdődik amit minden évbe várok, a szarvasok násza. Illetve kezdődne, de hiába várom, nem akar elkezdődni. Meleg van... 20 fokok este-reggel. Néhol megnyekken nagy keservesen egy egy bika, de szinte semmi, pedig telnek a hetek a szeptemberből. Mi lehet az oka? Nagy a zavarás? Vagy talán a farkas jelenléte? Vagy az állomány fiatalodott el nagyon. Ki tudja?! Azért teszek pár próbát... Elsején egy gyerek bikával kezdek...

Ezután sokáig csak tarvadakat látok bika nélkül...

Jóformán csak az őzekkel szórakozok, akik úja előkerülnek, lassan kipihenve az augusztust.

Évek óta játszok a gondolattal, hogy megnézek egy komolyabb dunántúli vad paradicsomot és mivel itthon idén nagyon gyenge volt a műsor, egy vadász barátom invitálására fel is kerekedtem. Két naposra terveztem a túrát, de a gyerekek lebetegedése miatt egy nap lett belőle. Hogy is jellemezzem azt a napot?! Úgy éreztem magam mint a kóbor kutya a pecsenye sütő előtt... Igaz a reggeli séta kísértetiesen emlékeztetett a hazai viszonyokra. Jól bőgött pár bika, de egy szőr szálat sem láttam belőlük. Délután azonban egy másik részre mentünk, ahol éppen nem volt vendég vadász. Furcsálltam a kora délutáni indulást, de ahogy kiszálltam a kocsiból, már értettem.. hát itt bőgnek nappal is?! Mindenfelé szarvasok akármerre mentem, nem győztem betelni az élménnyel, az érzéssel. Bőgtem, hívtam, fotóztam, cserkeltem, les alá húzódva ücsörögtem, erdőben, rét szélén, dagonya mellett... nem is részletezem, az látszott, hogy itt bizony komoly hangsúlyt helyeznek a vadgazdálkodásra. Íme képekben:

Nagy élmény volt. Más pálya mint a hazai, egyszer látnom kellett egy ilyet is! Azóta kicsit egyhangúan járom ismét a borsodi erdőket...gyártom a mellék termékeket, amikkel azért néha egész jól el lehet szórakozni! :) Bikák helyett:

21.-ét írunk, a java elvileg most következik, remélem lesz még mit megmutatnom!

Hajnalok

2016.08.08

Az üzekedés megy... nekem maradnak a reggel munka előtti órás megállók... Az őzek násza a derekán jár, amikor ismét megállok a tarló szélén, és elkezdem rövidke reggeli hívással egybekötött sétám. Ahogy elindulok rögtön bak ugrik le sutával a platzról.. az ismerős öreg bak volt az, így nem is hívok itt. Elindulok megkerülni a táblát a másik szélére. Sietnem kell, mert a nap már kezd kikandikálni a horizonton, le ne maradjak a legszebb fényekről... Ahogy kibukkanok a garád mellől, bak áll a tarlón... leheletét szépen kirajzolja az ellenfény.

Egy kis bakot zavart el, majd visszatér  a napraforgóba..

Kint a nyílt tarlón egy magányos bakot látok legelni, de nem hallja a sípot a széltől. Elindulok rá, közben rá-rá hívok. 70 méterre beérek kb., amikor meghallja... jön is szépen...

Érdekes villás, nyársas agancs... komoly fegyver ha verekedésre kerül a sor a 20 centi körüli nyárs. Bejön mögém, háttérben előkerül a lakótelep! :)

Miközben a bakommal szórakozok,a  hívásra a másik irányból is bekocog egy gyerek bak...

A fények erősödnek, az időm elfogyott. Amikor a kocsihoz érek egy páros vágódik ki a tarlóra. Az öreg bak hajt bőszen. Közelükbe csúszok,d e hiába várom a borítást, visszaperdülnek a napraforgóba, pedig már nagyon helyben forogtak...

Irány a munkahely. Még az erdőben bejön a kis bak a kocsihoz, megnézni mi vagyok..

2016.08.10

Újabb próba a szokott helyen. A forgatókönyv a szokásos. Érkezésemre meglép az öreg bak, úgyhogy irány a tábla másik oldala. Amikor kiérek sutákat látok a hajlat mögött..

Amikor a közelükbe érek, bekocognak a garádba, de még 2 suta kijön az előttem lévő gödörből, és velük egy már ismerős legény... Éppen reggeliztek.. :)

Beballagnak ők is a másik kettő után, én pedig tovább haladok. Gyors elhelyezkedés, na most van jó magasságban a nap. Kezdem a hívást, jobbról perdül is a bak a takarásból...

Érdekes agancsú legény.. elindul oldalazva a "jó fényekbe". Sajnos közben távolodik...

Beér a felkelő nap sávjába de, szinte megismétlődik az előző napi fotó...

Közben szemből is érkezik egy kis bak, amit megkerget...

Sőt jobbról egy harmadik is beszáll a fogócskába...

Ez a reggel ennyit adott.. illetve a kocsihoz visszatérve megint kint hajt az öreg, de kiszúrja a mozgásom. Eljön ugyan megnézni mi vagyok, de nem merek exponálni, nincs jó pozícióba.

2016.08.11

Megnézek egy délutánt is. Szintén csak egy órát tervezek. Csepereg az eső, nagy fényekre nem kell számítani. Az öreg bak kint van a sutájával, de a gida is velük van. Ezek szerint a suta már nem ivarzik, elindulok feléjük a kukorica sorok között. Amikor jó távra érek, kicsúszok a tábla szélére. Bakomnak gyanús a kukorica susogás, mozgás, így eljön megnézni mi az... csak az utolsó métereken kell a síppal biztatni...

Sajnos a tarló egy részét betárcsázták, így az egész alakos képeket agyonvágja a környezet, de szerencsére bejön portréra...

Szép érett agancsú, jó korú bak...
Miután visszaballagott a takarásba átmentem a másik helyre. Csepeg az eső, de még egyet hívok azért. Fiatal bak perdül ki a platzra az első strófák után...

Nagyon kevés a fény sajna.. tisztán látszik mikor ér szél alá a bakocska.

Ez már sok neki... ennyire nem szerelmes.. :) Ezután még 2 bakot látok, de fény hiányában csak dokumentálom őket. Az egyik bejön pár métert, egy fiatal legény, illetve egy nagy hatos bak nem jön el a suta mellől... még lehet kinézek rájuk, de pár nap és itt a vége szerintem..

Mivel ugyanarra a helyre jutottam ki jórészt, ezért az öreg bakot teljesen nyomon tudtam követni az üzekedésbe:

2016.07.28 - egyedül van a tarlón, de a síp még nem érdekli

2016.08.03 - keres a tarlón, a sípra kétszer eljön, de keresztezi a nyomomat így szagot kap

2016.08.08 - sutát hajt a tarlón, nem érdekli a síp

2016.08.10 - sutát hajt, nem érdekli a síp, de nem készül kép

2016.08.11 - suta mellett keresgél, ismét ugrik a sípra

A tanulság: jókor kell hívni! :)

Egy reggel, két bak

....másnap reggel a tegnapi jó mozgáson felbuzdulva megálltam munkába menet egy kis fotózásra. A legutóbbi helyre mentem, de mielőtt elhelyezkedtem volna, mintha valami leugrott volna a tarlóról. Nem baj, megvártam a napkeltét és a legszebb fényekbe kezdtem hívni a szerelemtől elvakult bakokat. Csak hívtam és hívtam... de semmi nem érkezett. Nincs mit tenni, tovább kell állni. A garád mellett elsétáltam egy darabon, majd miután a bokorsor a nap felé fordult bekukkantottam az eddig nem belátható részbe... kereső bak a napfelkeltébe... gyors elhelyezkedés és kezdődhet a móka..

... első strófa után a bak felkapja a fejét és mint egy vizsla fut befelé. Amikor olyan  40 méter körül lehet, beugrik a garádba.. de pár másodperc múlva ki is ugrik onnan egy sutát kergetve... Azt hittem elviszi a suta, de egy félkör után egyenesen felém veszik az irányt. Szépen lehet fotózni, bár az ellenfényből egy kicsit kikeverednek...

Van előttem egy hajlat a tarlóba, repül bele a bak. Amikor a felém eső oldalán előbukkan, már csak vágatlanul tudom fotózni, amíg ki nem lóg...

Szépen körbejön rajtam, beér ráeső fénybe is...

Gyanús neki a dolog, rámriaszt, majd hagyom visszasétálni...

Ahogy a fotó alanyom távolodik, egy másikat veszek észre a tarlón, aki szintén a hívásra figyelt fel. Hiába hívom, nem jön. Nincs veszteni valóm, úgyis mennem kell dolgozni így elindulok rá...közben néha megfújom a sípot így teljesen elbizonytalanítom. Amikor beérek negyven méter körül, Ő is elindul felém...

Nem tud hova tenni így körbefut...

Miután visszaért a kiindulási helyére megint megállt...valami nem kerek. Egyszer csak suta emelkedik ki mellőle a parlagfűből. Szóval ezért nem akartál te eljönni onnan!