Szeptember végével elcsendesedett az erdő. A gímek legjobbika otthagyja a teheneit és megpihen. Még egy gyenge utóbőgés, de már nem jelentős a dolog. Az erdő szépen kiszínesedik, de amilyen lendülettel jön a szín kavalkád, olyan lendülettel le is dobják a fák a lombot. Van pár esős nap is, ilyen is kell, ilyenkor a fotósnak se nagyon akaródzik kimozdulni. Minden olyan lassú, álmos. A dámok nászától a barcogástól hangosak ilyenkor az erdők, de idén nem zargattam őket, még a bőgésben készült tarvad fotó.
Őzekkel találkozok, a lapos sugarak megszínezik őket...
Van amikor gombákhoz hasalok le...
És a sárgában úszó őszi erdő...
Így telt el az október és folytatódik az ősz... Ma november másodikán napozó vadmacskába botlom, és az őzek is a napos oldalakban fekszenek... élvezik az utolsó melengető sugarakat...
2016. november 2., szerda
2016. október 2., vasárnap
Szeptember vége
Az előző bejegyzést azzal zártam, hogy a java bőgés most következik. Igazam is lett, a baj az, hogy én ezt otthon töltöttem. Lebetegedtek a gyerekek is és én is. Szomorúan vettem tudomásul, hogy idén nem sikerült bikát fotóznom a karszton. Szeptember utolsó napján, éppen a területre tartottam, mikor felhívtam a főbőgőhely gazdáját, hogy mi újság van?! "Jó bőgés van, még reggel-este" jött a válasz. "Ha fotózni akarsz menj nyugodtan"... na nekem se kellett több, már fordítottam is az autót a bérc felé, és pár perc múlva bőgések közepette öltöztem be. Telefonálás közben lesétálok az erdő és a rét sarkára, itt tervezek bevackolni és várni a szerelmeseket. Ahogy elhelyezkedem egy magasles alatt, látom hogy tarvadak legelnek a rét túlsó végén. A bikák bal kézről az öreg tölgyesből és patak partról bőgnek, onnan várom őket. A nap közelíti a horizontot, nem lesz ez így jó, nem fognak kiérni napsütésbe... gyorsítani kell őket. Számhoz emelem a csigámat és belebőgök három nyújtottat. Böffenés rá a válasz... talán a tehenek ijedtek meg. Megismétlem a bőgést, újra hangok, de közelről és jobb kézről egy pár száz négyzet méteres akác foltból, amit telefonálva megkerültem idejövet. A harmadik bőgésemre nagy csörtetéssel megindul egy test az erdő foltban és már ki is dugja a fejét a bika a betolakodót keresve...
Szépen süt a nap és nem kell vágni a képeket, de innen nem számítottam bikára. Kint forog előttem 60 méterre, de nem bírom megbőgetni, csak böfög a bőgéseimre. Jól szétnéz majd visszamegy...
Tetszik, ahogy kezd színesedni az erdő. Várok,de pár perc múlva egy tehenet követve a bikám lekocog a patak partra, ahol a bőgésre még visszanéz, majd elrejti a sűrű patak part.
Miután elfogytak a fények a bikák hangja egyre csak erősödött, én meg úgy döntöttem nem zavarom őket és csendben elosontam.
Feldobott a nem várt élmény, így egy gyors másnap reggeli ismétlésre is bekéredzkedtem.
Hajnal 4kor indulás a területre, majd gyors beöltözés a bércen és indulhat is a móka. A szarvasok bömbölnek a bérc mindkét oldalán. A tegnap esti legény is bőg a réten, arra veszem az irányt. Enyhe köd üli meg a tájat, de csak éppen térdig ér. Közeledek a réthez, már látom is a tehenet terelgető bikát. Fény még természetesen semmi, így fotózásról szó se lehet. Sajnos végignézem ahogy beváltanak a tölgyesbe, de úgy döntök megvárom a napkeltét és utána a bőgések irányába indulok. Tehén tűnik elő a ködből, szép komótosan lépdel felém, de 1/8ad záridőben minden úszik... Őzek bukkannak fel itt ott, róluk is készül kép...
Megy a ramazuri a mellettem lévő völgyben, oda indulok. Mire felérek csak a hült helyüket találom, illetve egyet látok még belépni az erdőbe, de nem enged fotót. 3-4 bika is bőgött itt.. ó ha pár percel hamarabb elindulok... na ezt nem lehet kiszámolni.
Erősödnek a fények, úgy döntök irány az autó, ez sajnos ennyi volt. Hiába 5-6 bika is bőgött még, nem sikerült fotózni. Majdnem az autóhoz érek mikor bika bődül... de honnan?? a faluból? Neeem.. újabb bőgések, ez bizony a völgyből a nyarasból jön. Keskeny csík erdő, a másik oldalán már a háztetőket látom,de ha itt bőg nincs mit tenni. Megyek haza, nem bajlódok vele gondoltam, de amikor újra megszólal csak győz a kisördög...ha már itt vagyok. Nézem az órát, 8:00. Lecserkelek egy benőtt legelőn keresztül a nyarashoz. Szép kis rétre érek.. alacsony fű réti virágokkal, szinesedő erdő, és pár körbála. Elkezdem idegesíteni az alanyomat. Minden bőgésre idegesen jön a válasz, de nem indul el...köelebb kell menni... na még egy bálát... onnan is visszaordít, de nem akarja kidugni az orrát. Lecsúszok felé ameddig csak tudok, de beszűkül a kis rét. Egy bokor van a szélén, de nem guggolok az alá, onnan túl közel lenne, ha kijönne. Inkább mögöttem az erdőcsíkba állok be két fa közé. Szinte beszorulok, de nem baj, stabilabb leszek. Nem veszem le a gépet az állványról, inkább a combommal a fának szorítom, ha leülnék nem látom be a rétet. Bőgő a kezembe és megy az ordibálás. Bikám nem mozdul, csak válaszol. Elkezdem verni a gallyakat, recsegni ropogni, valamivel akkor is kicsalom... és igen... közeledik a hang... még egy bőgés és kidugja a fejét...
Nem rá számítottam, pedig ő bőgött...hangja alapján combosabbnak tűnt...de bika, és előttem van, jó fényekben. 20 centi széles fa mögött vagyok, épphogy a csigát takarja. Bőgök..jön! Egy foltba süt be a nap a rétre, belesétál...
Nem merek mozdulni, mellkasommal a fának szorítom a csigát, és csak lehajolok, mikor bőgni kell, közben a kezemmel a gépet állítom és exponálok. Szépen besétál, de nem akar bőgni.
Már kilóg a fekvő képekből, óvatosan kitekerem az állványgyűrűt és állóba fordítom a gépet.. közben a bika beér az egyetlen bokor mögé...bőgök és nem hiszem el... elbőgi magát... az egyetlen takarásban...
Direkt szabotálnak még ezek a kölyökbikák is. A táv már csak 20 méter, de még mindíg jön. Exponálom a sorozatokat, de már csak a középső fókuszpontot látom, nem tudok a keresőbe nézni. Utólag nagy hiba volt. Készült kb 30 vágatlan portré a bikáról, és mindegyiken kilóg az agancs hegye... hát ilyen nincs.. de várjunk csak.. van itt egy, amin fordítja a fejét...
Olyan 15 méterre lehet mikor megelégeli a dolgot. Nézzük egymást, pár búcsú kép, aztán visszaballag.
Brutális részletek, őszi háttér, etttől többet kívánni se lehet (na jó azért tudnék)...
A fiatal bika megmentette a reggelt. Vidáman indulok körbenézni az etetőket. Szép az erdő ilyenkor, ahogy a zárt lombok között azért utat törnek a napsugarak.
Hazafelé csinálok egy búcsúképet.. lesz-e még vajon bőgés fotózás erre?!
Szépen süt a nap és nem kell vágni a képeket, de innen nem számítottam bikára. Kint forog előttem 60 méterre, de nem bírom megbőgetni, csak böfög a bőgéseimre. Jól szétnéz majd visszamegy...
Tetszik, ahogy kezd színesedni az erdő. Várok,de pár perc múlva egy tehenet követve a bikám lekocog a patak partra, ahol a bőgésre még visszanéz, majd elrejti a sűrű patak part.
Miután elfogytak a fények a bikák hangja egyre csak erősödött, én meg úgy döntöttem nem zavarom őket és csendben elosontam.
Feldobott a nem várt élmény, így egy gyors másnap reggeli ismétlésre is bekéredzkedtem.
Hajnal 4kor indulás a területre, majd gyors beöltözés a bércen és indulhat is a móka. A szarvasok bömbölnek a bérc mindkét oldalán. A tegnap esti legény is bőg a réten, arra veszem az irányt. Enyhe köd üli meg a tájat, de csak éppen térdig ér. Közeledek a réthez, már látom is a tehenet terelgető bikát. Fény még természetesen semmi, így fotózásról szó se lehet. Sajnos végignézem ahogy beváltanak a tölgyesbe, de úgy döntök megvárom a napkeltét és utána a bőgések irányába indulok. Tehén tűnik elő a ködből, szép komótosan lépdel felém, de 1/8ad záridőben minden úszik... Őzek bukkannak fel itt ott, róluk is készül kép...
Megy a ramazuri a mellettem lévő völgyben, oda indulok. Mire felérek csak a hült helyüket találom, illetve egyet látok még belépni az erdőbe, de nem enged fotót. 3-4 bika is bőgött itt.. ó ha pár percel hamarabb elindulok... na ezt nem lehet kiszámolni.
Erősödnek a fények, úgy döntök irány az autó, ez sajnos ennyi volt. Hiába 5-6 bika is bőgött még, nem sikerült fotózni. Majdnem az autóhoz érek mikor bika bődül... de honnan?? a faluból? Neeem.. újabb bőgések, ez bizony a völgyből a nyarasból jön. Keskeny csík erdő, a másik oldalán már a háztetőket látom,de ha itt bőg nincs mit tenni. Megyek haza, nem bajlódok vele gondoltam, de amikor újra megszólal csak győz a kisördög...ha már itt vagyok. Nézem az órát, 8:00. Lecserkelek egy benőtt legelőn keresztül a nyarashoz. Szép kis rétre érek.. alacsony fű réti virágokkal, szinesedő erdő, és pár körbála. Elkezdem idegesíteni az alanyomat. Minden bőgésre idegesen jön a válasz, de nem indul el...köelebb kell menni... na még egy bálát... onnan is visszaordít, de nem akarja kidugni az orrát. Lecsúszok felé ameddig csak tudok, de beszűkül a kis rét. Egy bokor van a szélén, de nem guggolok az alá, onnan túl közel lenne, ha kijönne. Inkább mögöttem az erdőcsíkba állok be két fa közé. Szinte beszorulok, de nem baj, stabilabb leszek. Nem veszem le a gépet az állványról, inkább a combommal a fának szorítom, ha leülnék nem látom be a rétet. Bőgő a kezembe és megy az ordibálás. Bikám nem mozdul, csak válaszol. Elkezdem verni a gallyakat, recsegni ropogni, valamivel akkor is kicsalom... és igen... közeledik a hang... még egy bőgés és kidugja a fejét...
Nem rá számítottam, pedig ő bőgött...hangja alapján combosabbnak tűnt...de bika, és előttem van, jó fényekben. 20 centi széles fa mögött vagyok, épphogy a csigát takarja. Bőgök..jön! Egy foltba süt be a nap a rétre, belesétál...
Nem merek mozdulni, mellkasommal a fának szorítom a csigát, és csak lehajolok, mikor bőgni kell, közben a kezemmel a gépet állítom és exponálok. Szépen besétál, de nem akar bőgni.
Agancsával kapálja a földet, szaglászik, keresi a hang forrását.
Már kilóg a fekvő képekből, óvatosan kitekerem az állványgyűrűt és állóba fordítom a gépet.. közben a bika beér az egyetlen bokor mögé...bőgök és nem hiszem el... elbőgi magát... az egyetlen takarásban...
Direkt szabotálnak még ezek a kölyökbikák is. A táv már csak 20 méter, de még mindíg jön. Exponálom a sorozatokat, de már csak a középső fókuszpontot látom, nem tudok a keresőbe nézni. Utólag nagy hiba volt. Készült kb 30 vágatlan portré a bikáról, és mindegyiken kilóg az agancs hegye... hát ilyen nincs.. de várjunk csak.. van itt egy, amin fordítja a fejét...
Olyan 15 méterre lehet mikor megelégeli a dolgot. Nézzük egymást, pár búcsú kép, aztán visszaballag.
Brutális részletek, őszi háttér, etttől többet kívánni se lehet (na jó azért tudnék)...
A fiatal bika megmentette a reggelt. Vidáman indulok körbenézni az etetőket. Szép az erdő ilyenkor, ahogy a zárt lombok között azért utat törnek a napsugarak.
Hazafelé csinálok egy búcsúképet.. lesz-e még vajon bőgés fotózás erre?!
2016. szeptember 21., szerda
Bőgés vagy lebőgés?!
Újra itt a szeptember. Ködös hajnalok jönnek, egyre hamarabb sötétedik, és elkezdődik amit minden évbe várok, a szarvasok násza. Illetve kezdődne, de hiába várom, nem akar elkezdődni. Meleg van... 20 fokok este-reggel. Néhol megnyekken nagy keservesen egy egy bika, de szinte semmi, pedig telnek a hetek a szeptemberből. Mi lehet az oka? Nagy a zavarás? Vagy talán a farkas jelenléte? Vagy az állomány fiatalodott el nagyon. Ki tudja?! Azért teszek pár próbát... Elsején egy gyerek bikával kezdek...
Ezután sokáig csak tarvadakat látok bika nélkül...
Jóformán csak az őzekkel szórakozok, akik úja előkerülnek, lassan kipihenve az augusztust.
Évek óta játszok a gondolattal, hogy megnézek egy komolyabb dunántúli vad paradicsomot és mivel itthon idén nagyon gyenge volt a műsor, egy vadász barátom invitálására fel is kerekedtem. Két naposra terveztem a túrát, de a gyerekek lebetegedése miatt egy nap lett belőle. Hogy is jellemezzem azt a napot?! Úgy éreztem magam mint a kóbor kutya a pecsenye sütő előtt... Igaz a reggeli séta kísértetiesen emlékeztetett a hazai viszonyokra. Jól bőgött pár bika, de egy szőr szálat sem láttam belőlük. Délután azonban egy másik részre mentünk, ahol éppen nem volt vendég vadász. Furcsálltam a kora délutáni indulást, de ahogy kiszálltam a kocsiból, már értettem.. hát itt bőgnek nappal is?! Mindenfelé szarvasok akármerre mentem, nem győztem betelni az élménnyel, az érzéssel. Bőgtem, hívtam, fotóztam, cserkeltem, les alá húzódva ücsörögtem, erdőben, rét szélén, dagonya mellett... nem is részletezem, az látszott, hogy itt bizony komoly hangsúlyt helyeznek a vadgazdálkodásra. Íme képekben:
Nagy élmény volt. Más pálya mint a hazai, egyszer látnom kellett egy ilyet is! Azóta kicsit egyhangúan járom ismét a borsodi erdőket...gyártom a mellék termékeket, amikkel azért néha egész jól el lehet szórakozni! :) Bikák helyett:
21.-ét írunk, a java elvileg most következik, remélem lesz még mit megmutatnom!
Ezután sokáig csak tarvadakat látok bika nélkül...
Jóformán csak az őzekkel szórakozok, akik úja előkerülnek, lassan kipihenve az augusztust.
Évek óta játszok a gondolattal, hogy megnézek egy komolyabb dunántúli vad paradicsomot és mivel itthon idén nagyon gyenge volt a műsor, egy vadász barátom invitálására fel is kerekedtem. Két naposra terveztem a túrát, de a gyerekek lebetegedése miatt egy nap lett belőle. Hogy is jellemezzem azt a napot?! Úgy éreztem magam mint a kóbor kutya a pecsenye sütő előtt... Igaz a reggeli séta kísértetiesen emlékeztetett a hazai viszonyokra. Jól bőgött pár bika, de egy szőr szálat sem láttam belőlük. Délután azonban egy másik részre mentünk, ahol éppen nem volt vendég vadász. Furcsálltam a kora délutáni indulást, de ahogy kiszálltam a kocsiból, már értettem.. hát itt bőgnek nappal is?! Mindenfelé szarvasok akármerre mentem, nem győztem betelni az élménnyel, az érzéssel. Bőgtem, hívtam, fotóztam, cserkeltem, les alá húzódva ücsörögtem, erdőben, rét szélén, dagonya mellett... nem is részletezem, az látszott, hogy itt bizony komoly hangsúlyt helyeznek a vadgazdálkodásra. Íme képekben:
Nagy élmény volt. Más pálya mint a hazai, egyszer látnom kellett egy ilyet is! Azóta kicsit egyhangúan járom ismét a borsodi erdőket...gyártom a mellék termékeket, amikkel azért néha egész jól el lehet szórakozni! :) Bikák helyett:
21.-ét írunk, a java elvileg most következik, remélem lesz még mit megmutatnom!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




















































