Ahogy minden évben, úgy idén sem bírtam kihagyni a tavaszi muflon mókát. Valahogy különösen kedvelem ezeket a kiszámíthatatlan birkákat. Amikor elolvad a hó és az első zöld fűszálak kibújnak a jég alól, a hegy lakói mintha mágnes húzná őket, úgy indulnak el a vetések, legelők felé.
1. Első alkalommal délután néztünk ki a táblákra barátommal, csak úgy körbe távcsövezni. Kisebb muflon csapat legelt a legközelebbi vetésen. Bár nem volt szándékom fotózni, de nem bírtam kihagyni. Gyorsan gépet, állványt a kézbe, és már indultam is feléjük, amit a vendéglátóm a kocsitól távcsövön át mozizott végig.
Idáig jutottam egy rapid 10 perces fotózás végére. :)
Hajnalban már rákészülve a fotózásra érkeztem meg a szokásosnak mondható megállómba és távcsöveztem végig a táblát. Megint az alsó tábla bizonyult nyerőnek. 23 kos legelészte a zöldülő vetést. Sajnos a napfény ezen a reggelen sem kényeztetett, de pár kocka készült, meg egy kis videó (élvezem a 70D adta új lehetőségeket, amiről el is felejtettem beszámolni :) )
Videó:
Kosok a vetésen
Elnézést a gyenge videóért, még tanulom a dolgot.
2. Második alkalommal H.I. kísért el a túrára, mivel még nem fotózott muflonokat, gondoltam mutatok neki. Ilyenkor mindig félve nézek végig a táblákon, hogy van e kint valami, mert betliztem már, mikor vendégnek szerettem volna csigásat mutatni. :) Szerencsére most is észrevettem pár kost, ezuttal a felső táblán. Fél 6-ot mutatott az óra mikor indultunk, és 11 óráig gyakorlatilag folyamatosan volt előttünk vad. Fel a táblára, le az alsó vetésre, megkerülve őket, megint vissza... leírni is fárasztó lenne mennyit gyalogoltunk, de azért született pár fotó. Sajnos szinte már szokásos, hogy amikor én megjelenek a nap is elbújik. Ma se volt fény egész délelőtt.
Az előző napokban esett friss hó nagy reményekkel kecsegtetett, de mire felértünk sajnos elkopott a hó lepel. Utolsó akció képpen egy idei bárányos juhra cserkeltünk rá, amit a végén megfejelt anyuka azzal, hogy felénk legeltek, szedegettek.
Jó kis móka volt ez is, és sikerült Pistinek is muflont rajzolni a memória kártyára.
3. Utolsó nekifutásra B.G. jött velem. Vele már egyszer árnyékra vetődtünk. Mire összejött akkor a túra, addigra kizöldült az erdő, és az összes bégető eltűnt. Ilyen előzmények után különös izgalommal emeltem szememhez a távcsövet, de megnyugodva láttam, hogy a felső táblán két helyen is apró fekete pöttyök feketéllenek. A terv összeállt, kezdődhet a cserkelés. A táblák között cserkelne nézegetünk ki a vetésre, már rutinszerűen megyek az átjárókhoz. Sikerül is az akció, de a fránya fények csak nem akarnak erősödni. Van egy kis vadföld a sűrű között, ahol sárga fű adja az előteret, ezen a részen is láttunk kosokat, ez lenne az elsődleges cél. Mire odaérünk sajnos kijöttek a vetésre. Taktikát váltunk és megkerülve a sűrűt felülről ereszkedünk rájuk. Minden az elképzelések szerint alakul, utolsó ötven méteren hason kúszva elfoglaljuk a helyünket ahol beváltani szoktak. Nem tudom mennyit vártunk, de a mufik szépen felénk legeltek.
Ugyan be van borulva, de talán végre egyszer összejön a terv. Még tíz méter is kiérnek az élre, szép erdei háttér elé.... egyszercsak a kosok felkapják a fejüket és oldalra néznek... mi a fene?! szelünk jó, nem minket néznek... lassan oldalra fordulok, mikor le is dermedek.. "Gabi!!! Jobbról bika!" ő is lassan fordul, és már exponáljuk is a sűrűből felénk lépdelő barkás bikát...
Gyanús a fiúnak a kattogás, de nem ugrik el, csap szépen ívben megkerül minket, majd a muflonok között távozik...
Gabi izgul, hogy elviszi a kosokat, de megnyugtatom, hogy nem ijedtek meg tőle... legelnek is tovább talán még jobb helyen mint az előbb. Na majd most! De mi történik??? Minden kos feje fent... ismét az előző irányba néznek..
Egy expó és már perdül is az összes a sűrűbe.. oldalra nézek, és látom, hogy a bika nyomán kilép egy agancsozó a sűrűből.... inkább nem írom le az akkor elhangzottakat...
Na mindegy, ezzel már nem lehet mit kezdeni, az agancsozó visszalép és mi is újra megkerüljük a sűrűt, mivel a sárga füves rész felé láttam elszaladni őket.
Amikor kinézek a kis tisztásra, látom hogy szerencsénk van. A kosok egy része megállt és elkezdett legelni. Tökéletes távolság és jó fedezékben vagyunk... de állj!... egy kis kos minket néz... ez nem lehet igaz. Azt tudni kell a muflonról, hogy nem igazán szokott megnyugodni. Általában addig nézi az embert amíg el nem ugrik. Most sem volt ez másképp, pár kocka készült, de nem voltam elégedett!
Cserkelgetünk még, hátha kilép valami, a muflon ugyanis ilyenkor egész nap mozog. Készül pár fotó menet közben is...
Menetközben észreveszek az alsó tábla alján egy kisebb nyájat. Úgy látom vegyes nyáj, jerkék juhok is vannak benne. Ismét kerülünk egy nagyot, hogy alulról az erdőből kibukkanva megtaláljuk őket. Az elképzelés megint jó volt, a vezér juh előttünk vezeti el őket. Néha legelnek, meg meg szaladnak... olyan igazi muflonosan, érthetetlenül. Sajnos hátteret nem tudtam a képekre varázsolni, de ez is jó élmény volt.
Miután elvonultak a kocsi felé vesszük az irányt. A patak túlsó oldalában letisztított bakot fotózok... idén az első!
Van még potenciál a helyben, de úgy döntöttem idén tavasszal elég volt ennyi... Ettől többet csak nagy szerencsével tudnék kihozni a dologból, vagy ha ott laknék, és minden reggel kint hasalnék :) Elég volt ez így, jókat cserkeltem a jó levegőn, hegyen völgyön... kis bemelegítés az őz bak szezon előtt!
