2022. február 27., vasárnap

Agancsos királyok

 Eljött a szeptember és vele együtt a fotós és vadász szíveket is megdobogtató esemény, a gímek násza, a szarvasbőgés. Most is mint mindig, a Dunántúl erdeiben indult hamarabb a nagyvad udvarlása. Itt még a zöld, buja, szinte nyári növényzetben zajlik a bőgés, ősznek nem sok jele van. Bemelegítésnek cserkeltem pár gyors kört, egy rövid kirándulással. Felüdülés a Dunának ezen az oldalán, hogy az ember még találkozhat vaddisznóval, felénk a pestis sajnos teljesen kitakarította őket, illetve muflonnal is, amivel a farkasok végeztek az észak-keleti hegységeinkben :( Szegény embert az ág is húzza... Na de vissza az erdőbe.. íme néhány kocka a kezdésről:






Igazából a "melléktermékek" jobban tetszenek idén. Egy bőgő bikára cserkeltem reggel, amikor kiértem egy nyiladékra. Mivel a bika is közeledett így lebújtam és vártam, mégse én mozogjak, inkább a vad. Feszülten figyeltem magam elé, amikor egyszer a hátam mögül zörrent az avar. Amikor megfordultam egy nappail vackára siető disznó nézett velem farkasszemet.


Másik alkalommal muflon kosok legeltek elém, miközben a bikákat hallgattam. Beengedtem őket ameddig csak lehetett és csak akkor kezdtem el exponálni.



A kirándulás után a hazai pályán folytattam, a Bükk lankáin. Itthon egy jó héttel később indult minden. Sok reggelt kint töltöttem a területen, az esték nagyon gyengén voltak. Mivel az itteni szarvasok elég kiszámíthatatlanul mozognak így a portrék helyett, idén megpróbáltam tájba komponálni őket a nehéz terepeken.

















2 hét után végre megmutatta magát a fenyves ura is, amikor háreme után végre kisétált a takarásból:




A későbbi kezdésnek megvan az az előnye, hogy mire itt csúcson van a bőgés, már szép színekben játszik az erdő, sőt akár októberi fagyokban, ritkán novemberi ködös hajnalokon is zajlik még némi utóbőgés.





Bőgés végeztével a bikák csapatokba állva kezdenek táplálkozni, bepótolni a majd 2 hónapos kihagyásukat.






Most mikor ezt a bejegyzést írom, már az agancsukat hullajtják... aztán indul elölről az egész körforgás, amit a fajfenntartás mozgat.




2021. november 24., szerda

A mezők hercegei

 Igazából idén kevesebb kedvem volt fotózni, mint szokott lenni, de a területen sokat voltam. Kezdődött tavasztól a bakok figyelésével, szépen sorra venni a területet foglalt daliákat, miután a rudlik felbomlottak. Ebben a szezonban kevesebb rendellenes bakot láttam, sok volt viszont a törött agancsú... gyenge volt az idei felrakás. A nyári melegben a langyos hajnalok, a szúnyogoktól zsongó esték sok élményt adtak... feszülten vártam az üzekedést.

















Nyár elején a gímek is építették már fejdíszüket... velük is összefutottam néha...



Aztán egy forró júliusi délutánon magányos gidába botlottam, ami szépen be is ugrált a síp hangjára, innentől már tudtam, hogy elkezdődött az őzek násza. Jöhettek az esték, reggelek... 4-5 bak rendre beugrott egy egy kimenetelre...




















Sok kimenetel... még több beugró bak.

Elértük augusztus közepét, az őzek násza véget ért... eltűntek a fáradt hercegek..

"És azután, ha az augusztus végi esték és hajnalok hűvösebbre váltanak, akkor valahol egy távoli erdőszélen megszólal az első" , de ők már a következő bejegyzés alanyai lesznek.. a gímszarvasok! :)