2016. szeptember 21., szerda

Bőgés vagy lebőgés?!

Újra itt a szeptember. Ködös hajnalok jönnek, egyre hamarabb sötétedik, és elkezdődik amit minden évbe várok, a szarvasok násza. Illetve kezdődne, de hiába várom, nem akar elkezdődni. Meleg van... 20 fokok este-reggel. Néhol megnyekken nagy keservesen egy egy bika, de szinte semmi, pedig telnek a hetek a szeptemberből. Mi lehet az oka? Nagy a zavarás? Vagy talán a farkas jelenléte? Vagy az állomány fiatalodott el nagyon. Ki tudja?! Azért teszek pár próbát... Elsején egy gyerek bikával kezdek...


Ezután sokáig csak tarvadakat látok bika nélkül...




Jóformán csak az őzekkel szórakozok, akik úja előkerülnek, lassan kipihenve az augusztust.



Évek óta játszok a gondolattal, hogy megnézek egy komolyabb dunántúli vad paradicsomot és mivel itthon idén nagyon gyenge volt a műsor, egy vadász barátom invitálására fel is kerekedtem. Két naposra terveztem a túrát, de a gyerekek lebetegedése miatt egy nap lett belőle. Hogy is jellemezzem azt a napot?! Úgy éreztem magam mint a kóbor kutya a pecsenye sütő előtt... Igaz a reggeli séta kísértetiesen emlékeztetett a hazai viszonyokra. Jól bőgött pár bika, de egy szőr szálat sem láttam belőlük. Délután azonban egy másik részre mentünk, ahol éppen nem volt vendég vadász. Furcsálltam a kora délutáni indulást, de ahogy kiszálltam a kocsiból, már értettem.. hát itt bőgnek nappal is?! Mindenfelé szarvasok akármerre mentem, nem győztem betelni az élménnyel, az érzéssel. Bőgtem, hívtam, fotóztam, cserkeltem, les alá húzódva ücsörögtem, erdőben, rét szélén, dagonya mellett... nem is részletezem, az látszott, hogy itt bizony komoly hangsúlyt helyeznek a vadgazdálkodásra. Íme képekben:









Nagy élmény volt. Más pálya mint a hazai, egyszer látnom kellett egy ilyet is! Azóta kicsit egyhangúan járom ismét a borsodi erdőket...gyártom a mellék termékeket, amikkel azért néha egész jól el lehet szórakozni! :) Bikák helyett:




21.-ét írunk, a java elvileg most következik, remélem lesz még mit megmutatnom!