2016. augusztus 12., péntek

Hajnalok

2016.08.08

Az üzekedés megy... nekem maradnak a reggel munka előtti órás megállók... Az őzek násza a derekán jár, amikor ismét megállok a tarló szélén, és elkezdem rövidke reggeli hívással egybekötött sétám. Ahogy elindulok rögtön bak ugrik le sutával a platzról.. az ismerős öreg bak volt az, így nem is hívok itt. Elindulok megkerülni a táblát a másik szélére. Sietnem kell, mert a nap már kezd kikandikálni a horizonton, le ne maradjak a legszebb fényekről... Ahogy kibukkanok a garád mellől, bak áll a tarlón... leheletét szépen kirajzolja az ellenfény.


Egy kis bakot zavart el, majd visszatér  a napraforgóba..


Kint a nyílt tarlón egy magányos bakot látok legelni, de nem hallja a sípot a széltől. Elindulok rá, közben rá-rá hívok. 70 méterre beérek kb., amikor meghallja... jön is szépen...



Érdekes villás, nyársas agancs... komoly fegyver ha verekedésre kerül a sor a 20 centi körüli nyárs. Bejön mögém, háttérben előkerül a lakótelep! :)


Miközben a bakommal szórakozok,a  hívásra a másik irányból is bekocog egy gyerek bak...



A fények erősödnek, az időm elfogyott. Amikor a kocsihoz érek egy páros vágódik ki a tarlóra. Az öreg bak hajt bőszen. Közelükbe csúszok,d e hiába várom a borítást, visszaperdülnek a napraforgóba, pedig már nagyon helyben forogtak...


Irány a munkahely. Még az erdőben bejön a kis bak a kocsihoz, megnézni mi vagyok..


2016.08.10

Újabb próba a szokott helyen. A forgatókönyv a szokásos. Érkezésemre meglép az öreg bak, úgyhogy irány a tábla másik oldala. Amikor kiérek sutákat látok a hajlat mögött..


Amikor a közelükbe érek, bekocognak a garádba, de még 2 suta kijön az előttem lévő gödörből, és velük egy már ismerős legény... Éppen reggeliztek.. :)



Beballagnak ők is a másik kettő után, én pedig tovább haladok. Gyors elhelyezkedés, na most van jó magasságban a nap. Kezdem a hívást, jobbról perdül is a bak a takarásból...


Érdekes agancsú legény.. elindul oldalazva a "jó fényekbe". Sajnos közben távolodik...



Beér a felkelő nap sávjába de, szinte megismétlődik az előző napi fotó...




Közben szemből is érkezik egy kis bak, amit megkerget...


Sőt jobbról egy harmadik is beszáll a fogócskába...


Ez a reggel ennyit adott.. illetve a kocsihoz visszatérve megint kint hajt az öreg, de kiszúrja a mozgásom. Eljön ugyan megnézni mi vagyok, de nem merek exponálni, nincs jó pozícióba.

2016.08.11

Megnézek egy délutánt is. Szintén csak egy órát tervezek. Csepereg az eső, nagy fényekre nem kell számítani. Az öreg bak kint van a sutájával, de a gida is velük van. Ezek szerint a suta már nem ivarzik, elindulok feléjük a kukorica sorok között. Amikor jó távra érek, kicsúszok a tábla szélére. Bakomnak gyanús a kukorica susogás, mozgás, így eljön megnézni mi az... csak az utolsó métereken kell a síppal biztatni...


Sajnos a tarló egy részét betárcsázták, így az egész alakos képeket agyonvágja a környezet, de szerencsére bejön portréra...




Szép érett agancsú, jó korú bak...
Miután visszaballagott a takarásba átmentem a másik helyre. Csepeg az eső, de még egyet hívok azért. Fiatal bak perdül ki a platzra az első strófák után...



Nagyon kevés a fény sajna.. tisztán látszik mikor ér szél alá a bakocska.


Ez már sok neki... ennyire nem szerelmes.. :) Ezután még 2 bakot látok, de fény hiányában csak dokumentálom őket. Az egyik bejön pár métert, egy fiatal legény, illetve egy nagy hatos bak nem jön el a suta mellől... még lehet kinézek rájuk, de pár nap és itt a vége szerintem..

Mivel ugyanarra a helyre jutottam ki jórészt, ezért az öreg bakot teljesen nyomon tudtam követni az üzekedésbe:

2016.07.28 - egyedül van a tarlón, de a síp még nem érdekli


2016.08.03 - keres a tarlón, a sípra kétszer eljön, de keresztezi a nyomomat így szagot kap

2016.08.08 - sutát hajt a tarlón, nem érdekli a síp


2016.08.10 - sutát hajt, nem érdekli a síp, de nem készül kép

2016.08.11 - suta mellett keresgél, ismét ugrik a sípra


A tanulság: jókor kell hívni! :)

2016. augusztus 7., vasárnap

Egy reggel, két bak

....másnap reggel a tegnapi jó mozgáson felbuzdulva megálltam munkába menet egy kis fotózásra. A legutóbbi helyre mentem, de mielőtt elhelyezkedtem volna, mintha valami leugrott volna a tarlóról. Nem baj, megvártam a napkeltét és a legszebb fényekbe kezdtem hívni a szerelemtől elvakult bakokat. Csak hívtam és hívtam... de semmi nem érkezett. Nincs mit tenni, tovább kell állni. A garád mellett elsétáltam egy darabon, majd miután a bokorsor a nap felé fordult bekukkantottam az eddig nem belátható részbe... kereső bak a napfelkeltébe... gyors elhelyezkedés és kezdődhet a móka..


... első strófa után a bak felkapja a fejét és mint egy vizsla fut befelé. Amikor olyan  40 méter körül lehet, beugrik a garádba.. de pár másodperc múlva ki is ugrik onnan egy sutát kergetve... Azt hittem elviszi a suta, de egy félkör után egyenesen felém veszik az irányt. Szépen lehet fotózni, bár az ellenfényből egy kicsit kikeverednek...


Van előttem egy hajlat a tarlóba, repül bele a bak. Amikor a felém eső oldalán előbukkan, már csak vágatlanul tudom fotózni, amíg ki nem lóg...





Szépen körbejön rajtam, beér ráeső fénybe is...





Gyanús neki a dolog, rámriaszt, majd hagyom visszasétálni...




Ahogy a fotó alanyom távolodik, egy másikat veszek észre a tarlón, aki szintén a hívásra figyelt fel. Hiába hívom, nem jön. Nincs veszteni valóm, úgyis mennem kell dolgozni így elindulok rá...közben néha megfújom a sípot így teljesen elbizonytalanítom. Amikor beérek negyven méter körül, Ő is elindul felém...


Nem tud hova tenni így körbefut...




Miután visszaért a kiindulási helyére megint megállt...valami nem kerek. Egyszer csak suta emelkedik ki mellőle a parlagfűből. Szóval ezért nem akartál te eljönni onnan!



2016. augusztus 3., szerda

Őznász késői kezdéssel

A perzselő nyári napok után a fotós és erdőt mezőt járó ember már az őzek nászát, az üzekedést várja. Így volt ez idén is! Reggel munkába menet a tarlókat lestem, van e már valami jele az őzek szerelmi játékának. Mindenki azt várta, hogy ebben a forróságban, idén hamar beindulnak a bakok, de a viharokkal, frontokkal tarkított időjárás miatt, nem így alakult. Július közepén már kijárogattam a területre nézelődni, de semmi, nem hogy üzekedésre utaló jelet, de még őzet se láttam sokszor. Nagy volt a vihar előtti csend. Nem is igazán készült értékelhető kép, egy-két mellékterméken kívül...




Az úton átszaladó őz fotó 4 kockából álló panoráma. Jobbára útközben kocsiból fotózgattam, de azt tudjuk, hogy ennek eredménye álltalában nincs.

Ahogy közeledett a hó vége, már megpróbáltam sípolni, de az eredmény nulla. A Mátra lábánál vendégeskedtem, de semmi nem mozdult ott sem a sípra, hiába láttam őzeket.




Munkahelyemre menet két tarló mellett vezet az utam, egyit reggel itt szántam egy órát a mindíg kint látott őzeket elcsábítani. 28.-át írunk, de az eredmény még mindíg siralmas. Bakok, suták egyedül, a hívás eredménytelen.







Eljött az augusztus. Nincs mese, mostmár valaminek történnie kell. 2.-án elindultam felderíteni a fehér suta helyét, hátha síppal a közelembe tudom hívni. Mikor megérkezek bárányfelhők tompítják a napsütést, aminek örülök, mivel még kora délután van. Ahogy közeledek a kiszemelt helyem felé birka kolompolás hangja erősödik mögülem...csak nem...de! Jön utánam a nyáj, és elkezdenek legelni a kiszemelt helyemen... na ez jól indul. Akkor újratervezés... irány a patakpart. Első helyen meglátom a legutóbbi posztban szereplő bakot, szinte méterre ugyanott, ahol akkor láttam. Elkezdem hívni, de azonkívül hogy megnéz magának semmi nem történik...


Indulás tovább. Patakparton megyek kétszáz métert majd újra próbálkozok. A második strófa után bak repül a szemben lévő erdőből, és futva közeledik...na végre... az idei első... Bejön 70-80 méterig majd megáll, elkezd legelni.. kiérti ezt?!


Mikor visszafordul az erdő felé úgy döntök a felszerelést hátrahagyva rácsúszok. Ez sikerül is, és onnan újra hívva megint elindul.



Körbeszalad rajtam, amikor kiszúr... sajnos a magas gaz mindíg belóg a gépem elé, felemelkedni pedig nem merek.


Amikor visszaszökken az erdőbe és megfordulok, gyorsan vissza is lapulok. Mögülem másik bak is érkezett a hívásra, ami már gyanúsan figyel.


Fiatalos legény, a hívásra elhozza a kíváncsisága...



Sajnos bejött mögém a nyomomra és ott szagot kapott. Na. Ez már végre valami üzekedésre emlékeztető dolog.
Továbbsétálok és a patak másik oldalán ismét őzeket veszek észre. Bak egyedül, és egy suta a gidájával. Nem reagálnak a sípra. Továbbcserkelve belebotlok a második beugró bakba egy tarlón, de már nem tudom becsapni. Ezután megint üres hívás következik. Visszafordulok a kiindulási pontom felé, de mivel szerencsére a bárányok hallgatnak, legalábbis hazamentek, így a patak túloldalán lévő domboldalba jövök vissza, ami az eredetileg kinézett helyem volt. A kidőlt les alá érek amikor bak lép ki a garádból alattam. Ráhívok...



Megnéz, lép kettőt majd visszamegy... hmm.. nem az igazi még ez.. A garádból sípolom a következőt, hátha közelebbről hallva a hangot, jobban reagál. A kinézett bak nem érkezik, azonban a szembe domboldalból hosszúszárú koros bak úszik a levegőben. Nagy a fű előttem és egy hajlat is van köztünk, de nem baj, amikor ott kibukkan pont jó távra lesz... ha kibukkanna... de nem bukkan. Valamiért ő is megáll nézelődni, gyorsan emelkedek kicsit és a füvön keresztül fotózok egyet, majd a visszaballagó bakról még párat.



Utolsó helyen tölgycsemetés mellett sípolok egyet. Érkezik is egy bak, de hiába a vehemens beugrás nem sikerül meglátnom, csak mikor már visszaperdül. Az autónál sutát látok, gyorsan ráhívok még, de semmire nem reagál. Rámegyek. Lábam alól ugrik ki, mikor meglátom, hogy nagyon gyenge tavalyi bakocska volt előttem, ezért nem reagált a gidahangra.


Fellelkesedve az estén úgy döntök, másnap reggel is rászánok egy órát az útmenti tarlókra. Napkelte előtt pár perccel érkezem, élvezem, hogy nem kell korán kelni. Keresőbak szaladozik előttem, rá is hívok gyorsan, de mintha nem hallaná... csak szalad, mint egy vizsla legyező alakban...


Tipikus keresőbak. Miután beugrott a napraforgóba, bemegyek a tarlóra és elhelyezkedek egy parlagfű foltba. Éppen felállítom az állványt, amikor a bak újra kilép. Mostmár reagál a sípra...


Sajnos beszalad a nyomomra ahonnan meg is lép. Szép a napkelte, pech, hogy ebben az időben nincs előttem vad...


Gondoltam itt már nincs keresnivalóm, gyorsan átugrok a másik tarlóra. Kocsit leteszem, nem rejtegetem, gyorsan elkezdem fújni a sípot. Szemem sarkából mozgást látok a nyílt platzról... mi lehet az? biztos nyúl... de nem.. a sípra mozdul...


Bak feje emelkedik ki a tarlóból, majd feláll és elindul előttem keresztbe a napraforgó felé.




Nem értem miért nem jött közelebb, aztán rájövök hogy abból az irányból pont látszott az autó mögöttem... no sebaj, majd legközelebb. Reggeli körutamon is megállok egy helyen és megfújom párszor a sípot, csak olyan hányaveti módon a kocsiból...Nem mozdul semmi, mehetek tovább, amikor a visszapillantóba nézve bak jön felém... gyorsan kihajolok hátrafelé a kocsiból és exponálok..



Bamba fiatal bak, meg lehet forgatni az autóból is... :) Egyébént az úton átszaladó panorámaképes bakocska az...





Amikor elsétál én is indulok. Ha később is mint szokott, de csak beindult az üzekedés itt Borsodban is. A következő hétben megpróbálok még pár órára kijutni, remélem el tudom készíteni az elképzelt fotókat!