2019. június 20., csütörtök

Róka móka

Kölyök rókák... jó fotós téma. Aranyos kis állítok, embert még nem igen láttak, érdeklődőek mindenre. A dolog nehézségét a megfelelő terep adja, mert általában a kotorékokat fedett terepre ássák a szülők, ezért nem is foglalkoztatott eddig a téma.

Májust írunk mikor csörög a telefonom... egy vadőr ismerős szólal meg a vonal végén... van egy jó kotorék, akarsz kis rókát fotózni? Persze!
Délután már a terepen is voltam, mivel gyorsan ki kell használni az adódó lehetőségeket. Az utóbbi időben a hatóságok komoly róka mennyiség kilövését irányozták elő a társaságoknak, így a nyílt helyen lévő kotorék kitudja meddig lesz lakott?!

Jó a pálya! Egy napraforgó vetés közepén van a lyuk... környéke kijátszva. Ugyan domboldalban van, de egy erdő foltot kihasználva némi zöld hátteret is tudok komponálni. Nagy tervet nem szőttem, leszúrtam pár gallyat a nyílt placcon és befeküdtem mögé. Csupán 2 órát kellett mozdulatlanul feküdnöm, miközben a hangyák játszótérnek használtak és már meg is láttam az első füleket előbukkanni a föld alól...
Nagyon megörültem az első fotóknak... 7 kölyök van, néha hatalmas játékot lecsaptak előttem. Voltam este, reggel... a habitus és játékos fotók után próbáltam valamivel feldobni a témát, és kivittem pár szarkát nekik. Első próbálkozásnál egy kölyök becserkelte a szarkát, majd futás be a kotorékba a zsákmánnyal... ejj nem lesz ez így jó... de a harmadik próbálkozásra egy kölyök kint kezdett játszani a madárral. Dobálta a levegőbe, ugrált utána, mint ahogy a macska játszik az egérrel, minden 10 méterre az orrom előtt. Ezeket a kölyköket nagyon könnyű kézhez szoktatni, de ezt semmiképpen nem akartam. Alakuljon csak ki a félelem az embertől, így lehet esélyük a túlélésre... mert azért valljuk be hiányozna a vörös frakkos látványa a téli havas tájból :) És hogy ne csak szövegeljek, jöjjön pár kép is:








































UI: 4 kimenetel után jött egy esős hét, majd miután újra kinéztem hozzájuk már átköltöztek a szomszédos kotorékba... fedett terepre... :)

2019. április 16., kedd

Tavaszi hangulatok

Vége a fagyos napoknak, megérkezett a tavasz. Zöldül a táj, kezdenek a szürke, barna árnyalatok eltűnni. Főleg tekergéssel, terület felderítésekkel, odúk gyártásával telik ez az időszak.
Egy új területen barangolok, őzeket, nyulakat fotózok, nyárra érkező madaraink lehetséges helyeit keresgélem.







Fácánoknak is etetek egy helyet. Munkába menet útba esik a rét, így többször beülök a napfelkeltére. Készülnek képek, de a megálmodott helyen még nem dürrögte el magát az alanyom.








Beindult az élet a vizes fronton is. Hihetetlen a hely... a hajnali párából feltűnő árnyak... a vízimadarak hihetetlen hangjai, ahogy ébred a nádas... nehéz szavakba önteni, át kell élni. Ugyan kell érte szenvedni, de az életben semmi nincs ingyen. Van amikor töröm a jeget a combommal olyan hideg van még, a pár óra raklapon lebegés se olyan kényelmes az alkalmi ladikokon, de valamiért mégis minden évben újra elindulok...





















Megtaláltam tavaly is fotózott bakokat... áprilist írunk már... jól esik a langy melegben a vetésekben csúszni mászni, hiányzott már ez a fajta cserkelés. Bár a bakok csuhája elég molyrágta ilyenkor, az agancsok is fakók, de azért mégis elindul a fotós.











Újra találkoztam ürgékkel. Ismertem ezt az élő helyet, de az utóbbi két évben nem volt már ürge. Idén a fiammal kimentünk meglátogatni őket. A helyzet iróniája hogy rá pár nappal véletlenül beleakadtam egy akkora ürge telepbe, hogy csak úgy spriccelnek szét a kocsi előtt amikor arra járok :D




Az itatónál lévő lest felraktam egy emelvényre. Hátha idén is valami elfoglalja az odút. Úgy látom seregély lesz a lakó... bankát várok, de ha marad a seregély az se baj. Bankára még van pár odúm kirakva :)



Van téma bőven, csak a szabadidő kevés hozzá...