2017. június 15., csütörtök

Másfél hónap

Eltelt a május és a június felénél járunk. Perzsel a nyár, de zivatarokban felhő szakadásokban sincs hiány. Fotózás terén, ha visszanézem a másfél hónapot az utolsó bejegyzésem óta igazából elég kesze kusza képeket találok. Sokfelé jártam, sok mindent próbáltam, de valahogy nem akartak összeállni a dolgok. Bakokat keresgéltem, találtam is pár érdekeset, de itt is sok volt az üres séta. Május elején még a fekvő bakokat le tudtam fényképezni a búzában, mostanra már a kalászt rágcsáló sutának is csak a feje látszik ki, azt hiszem üzekedésig nem is érdemes utánuk mászkálni. A repce virágzás a mumusom, idén sem sikerült a megálmodott képet elkészítenem, pedig a virágzás elején még csak térdig ért a növény, a vad is észrevehető volt benne. Jöjjön pár kép ebből az időszakból.


























Voltam a vizes lesemben, ahonnan a legemlékezetesebb pillanat az egy hétig megmaradó lila folt az oldalamon egy pióca csípésétől. Eltöltöttem pár reggelt, estét belvizes pocsolyákon, de az átütő siker itt is elmaradt.








Találtam egy izgalmasnak ígérkező témát, ami eddig soha nem mozgatott meg. Lakóhelyemtől pár percre népes partifecske kolónia éli mindennapjait. Eddig is tudtam róluk, de most szántam rájuk időt. Első körben nagy telével fotózgattam ezeket az olajozott villámokat.







A madarak volt amikor százával hömpölyögtek a part fal előtt, ezt a látványt szerettem volna visszaadni valahogy, de hamar rájöttem hogy ezt a 400-al nem tudom megvalósítani. Feltekertem az 50mmest majd egy 10-22-es obit és ezekkel próbálkoztam tovább, de az eredmény nem győzött meg. Egyik délután ki szerettem volna menni terepre, de nagy vihar kerekedett, így mérgembe kimentem a fecskékhez. Össze se raktam a rendszert csak kézből kezdtem fényképezni a madarakat. Gondoltam egyet és kinyitottam a beépített vakut...(soha nem használtam vakut, igazából nem is értek hozzá).





Az elkészült pár kép látványa tetszett. Jól mutatnak így a madarak, ezt a vonalat viszem tovább. Amenyire bosszankodtam a vihar miatt, ezután azt vártam, hogy mikor festi már valami drámaivá az égboltot. Persze ezután nem volt hasonló idő, azonban szép naplementék voltak a fal mellett... akkor próbáljuk ilyen háttérrel...



Több este próba után ez a kép lett ami a legjobban tetszik...


Sok kimenetel van a képekben, de még lenne ötletem, azonban úgy tűnik egyenlőre itt a pont a történet végén, a terület tulajdonosa ugyanis szólt, hogy nagy örömöt tudnék neki okozni, ha többet nem mennék fotózni a magán területére. Én meg ilyen jólelkű, szófogadó gyerek vagyok... :)

2017. április 26., szerda

Rapid kakukk őzekkel

Eltelt az április közepe is... lement a külföldi őz bakos csoport. Sokat vagyok kint ilyenkor. Igazából az állatok vedlenek, fotózásra nem a legjobb formájukat hozzák, de a langyosan lengedező tavaszi szellő, a hullámzó búza vetések, vagy a sárguló repcék kihúzzák a természet kedvelőt a négy fal közül. Pár expót elengedek azért néha, de sokszor fénykép nélkül értem haza...






A legutóbbi küllős magnózáson felbuzdulva, gondoltam kipróbálom kakukkon is. Az első próba helyszíne a süvis les. Kifelé menet ismerős bakocskával találkoztam...



Ismerős a helyzet, két hónapja ugyanitt állt :)


A lesben ücsörögve megérkeztek a kakas, citromsármányok, örvös és új fajként a balkáni gerle is. Távolról szól a jellegzetes kakukk-kakukk-kakukk...itt az idő indulhat a hívás... pár strófa után már a fejem fölött "brekeg"...


Működik a dolog! Hamar rájövök hogy a terep viszont nem alkalmas... magas fák alatt a les, van hova ülni, nem jön le a lomb koronából, csak elsuhan néha a hangszóró fölött. Új hely kell!

El is indulok a síkra, a sas lesem környékére. Velem tart HI, gondoltam dumálunk egyet, miközben felderítem a terepet. Párhuzamos fasorok, közötte legelő, egyik garád végében nagy kökény bokor... négy madarat látok bogarászni, ez az én pályám! Megvan a terv és a kép is fejemben! Ha már kint vagyunk sétálunk egyet. Bakocska alszik háttal nekünk a vetésen, előre engedem a vendéget, had szórakozzon! :)


Kicsit túltolta... :) irány a nádas széle. Nagy művelt tábla közepén a nádas, őzek fekszenek előttünk a nyílt terepen. Nincs más választás, irány rájuk, de már látjuk, hogy mögöttük fog lemenni a nap, erre gyúrunk... bevárnak, de van egy izgága suta a rudliban, aki mindig elviszi őket pár métert...



Alakulnak a fények, és pár őz megnyugodva legelészik. Méterről méterre lopjuk a távot, hol lehajolva, hol négykézláb, de az utolsó métereken már kúszva... A nap már a fák tetejéhez ér, amikor két suta érdeklődve felénk legel...




Szépen elballagnak a lemenő nap alatt. Kis barkás bak a harmadik a sorban, őt várom, de mire beérne a két suta megunja a dolgot...


Eredményes délután volt. Megvan a hely a kakukknak és még pár ráadás őzes fotót is adott a délután.

Másnap jöhet az éles bevetés. Borús az égbolt, amikor indulok, de eltántoríthatatlan vagyok! Megérkezek, látom a madarakat. Gyorsan leütöm a beszállót, elhelyezem a gépet az állványon a kökény bokorba, és eldugom az autót. Visszaérve a bokorhoz bemászok. Össze vissza szúr és csikar a tüske, de ilyenkor nem foglalkozok ezekkel a kicsinységekkel. Indulhat a móka! Eltelik 5 perc...válaszolgat, de nem jönnek közelebb. Látták ahogy bevackoltam, lehet ez zavarja őket?! Eltelik 10 perc majd brekegés a fejem fölül...itt van...és már látom is ahogy a nagy szélben billeg a beszállóra...



Pár expó és már hussan is tovább... de a szám már fülig ér! :) Mindig azon agyaltam gyurgyalagozás vagy más madarászás közben, hogy milyen jó lenne ha egyszer beszállna elém egy kakukk és most a kis hangszóró megadta nekem ezt! Sétáltam még egyet őzek után, de semmi említésre méltó nem sikerült már...de nem is baj! Ez a gyors eredmény is elég volt.

Posztom zárásaként mutatok még két képet. Egyik este egy lucerna tábla mellett üldögéltem, amikor suta csipegetett ki elém. Szinte sötét volt, de gondoltam kipróbálok valamit. Élesíteni már csak manuálisan tudtam, isot felnyomtam1600ra, ami valljuk be az 50Dnél túl van az élvezhető minőségen, záridő 0,8s. Nem akartam már a táv kioldóval zörögni így beállítottam 2 másodperces önkioldóra az állványon a gépet. Exponáltam egyet...kettőt... de ugye ilyenkor egy sárga segéd fény jelzi a visszaszámlálást, amit a suta egyből kiszúrt. Jól jött ez nekem, mert kimerevedett az érdekes látványtól...na így készült a két alábbi fotó! :)