2017. március 29., szerda

3M (Mátrai muflon móka)

A történet a szokásos módon kezdődött. Mint minden évben idén is barátom meghívásának eleget téve két napos kis összetartást rendeztünk a Mátra lábánál. Én ilyenkor mindig kihasználom a két hajnalt, és az ilyenkor zöldülő első fűszálakra érkező muflonok nyomába eredtem.

1 hajnal:

Borús az idő, lóg az eső lába. Már a mű útról látom hogy 9 kos legel a vetésen, és valami gyanús volt közelebb is látszik. Felhúzom a kabátot, hideg még a hajnal, az óra kismutatója éppen csak elhaladta az 5öt. Itt előző este is szakadt az eső a csizmám pedig szépen kikészítve a teraszomon pihen... Hamar elérem a parlag szélét, amin a muflonok reggeliznek, ők is folyamatos mozgásban vannak. A közelebbi gyanús folt is egy kos, de előttem halad. Éppen elérem mielőtt belépne az erdőbe...


Nagy ívű ígéretes kos, ritkán látni ilyet mostanában... Ahogy haladok feljebb a kinti kos nyáj is az erdőbe tart, egy pár kocka erejéig elérem őket is, de igazából csak dokumentálok.


Napkelte helyett elered az eső... hegynek fordulok. Kijönni legelni már nem fognak, hátha az erdőbe még találkozok velük. pár völgy és hegy után nagy szóróhoz érek, ami mögött mozgást látok az erdőbe. Gyorsan elhelyezkedem, de mindig van egy figyelő tekintet... azért egy kis ördög beáll a fák közé..


Táv kioldóval nem vesződtem, úgyhogy 2 másodperces időzítővel készült a kép.. :) Miután az óvoda is távozik, visszatérek a kocsihoz, az erdő szélén előttem sorjáz ki pár jerke bárányokkal, gondoltam ez könnyű cserkelés lesz, de persze megléptek érthetetlen módon. Ez a pár sor jó pár kilométert takar 5től-9 óráig. :) Őzek fekszenek a domboldalban, felettük ölyv pihen az esőbe... róluk és készül pár kocka.



Jó kis móka volt, hiányzott ez a tavaszi cserkelés még ha az eső kopogott is a kalapomon. Na majd holnap!

2. hajnal:

Az eső elállt, és mivel helyben voltam, kényelmesen indultam. Az előző esti ünneplés se gyötört meg, úgyhogy viszonylag fürgén indultam, főleg hogy már az útról láttam, hogy feketéllik a vetés és a parlag a kosoktól. Még nem kelt fel a nap, de nyüzsög a vetés. Hihetetlenek ezek a kosok, nem elég hogy a fenekükön is szemük van, de futva legelnek! Teljesen kiszámíthatatlanul nyargalnak hol közelebb hol távolabb száz métereket, majd legelnek újra.



Utóbbi négy képből készült panoráma. Sok a muflon, de ez adja most a nehézségét is a dolognak. A hömpölygő nyájat nagyon nehéz úgy fotózni hogy ne vágjak el kost. Közben érkeznek az első fények, én meg vonulok a muflonokkal az erdő felé...







Miután egy kos csapat beváltott az erdőbe, egy másik kivált a placcra...





Forgolódnak, a fények erősödnek, majd elnyeli őket a hegy. Irány utánuk. Az erdőben egyik nyáj után botlok a másikba, de valami hihetetlen érzék következtében még a háttal fekvő kosok is elugranak, pedig hangtalanul osonok a felázott avaron.


Bika keresztezi az utam, de sűrű az erdő azon a részen, nem készül kép. következő oldalban megint bárányos tarvad nyájba botlok. Csak a szemek villognak felém...



Ahogy megérkezek a tegnapi szóróhoz szarvasok tűnnek fel. Először pár darabos rudlinak gondolom, de közel 50en vannak és elfelé sétálnak (ez a szarvasnál a hosszú lábai miatt elég szapora, gyakorlatilag futva követem őket) Miután nem látok rá esélyt hogy megálljanak az utolsóra ráfütyülök, ez szokott működni... meg is állt egy fotóra sőt egy tar fejű társa is.




Visszafelé megint meglép az előttem legelő bárányos nyáj. Hihetetlen! Mozgalmas reggel volt, de nincs meg az áhított kép! Menni kell még! Rászánok még két hajnalt pár nappal később.

3. hajnal:

Már menetrend szerint teszem le az autót a mű úton. A széltől nem alvó gyermekeim segítenek az ébredésben így megint kényelmesen érkeztem. A parlagon "csak" három kost látok, őket is a túlsó végében. Na mindegy ha ennyi, akkor ennyi. Indulás. Elmegyek a garád mögött amíg takarásom van, de aztán nincs tovább. Viszonylag nyugodtan egy helyből legelnek, pár perc és kel a nap. Gondolok egyet, úgyis mindig elugranak, rájuk megyek takarás nélkül a nyílt terepen, lesz ami lesz... Egy darabig hajlatban vagyok, csak hátakat látok. Ahogy közeledek úgy tűnnek elő, háttal legelnek...menjünk még. Fiatal kosok, de nem baj, ennek is örülök... egyik emeli a fejét, rám néz... kész.. a muflonról tudni kell hogy addig nézi az embert még el nem ugrik, szinte soha nem nyugszanak meg! Most mégis, visszateszi a fejét és legel, na még egy kicsit... leteszem az állványt és már törnek is elő az első sugarak megsimogatva birkáimat, amik már egész jól kitöltik a képet. Az egyiknek gyanús leszek, a többihez lépdel...


Felém fordul a középső is... ez egész jól néz ki fiatal kora ellenére...


A gyanakvó mögé sétál és elkészül a kép, amit évek óta várok, legalábbis nagyon közel van hozzá...jó távra, a legszebb fényekbe, jó környezetben álló muflon kos(ok).


Csodák csodájára a nézelődés után sem ugranak, hanem esznek tovább... ma nagyon velem vannak.



Nagyon egy irányba néznek, aminek meglátom az okát. Kis társuk érkezik balról, őt kiszúrják kétszáz méterről, engem nem figyelnek ötvenre. :)


Elindulnak felé, majd együtt leszaladnak a tábla közepére...majd eltűnnek az erdőbe.




Vigyorogva egyenesedek fel az LCDt visszanézve, amikkor csigák csattogása üti meg a fülem. Jobbról három kos közeledik de balról csattognak, feléjük indulok inkább,de nem megyek le az erdő szélre, maradok a nyílt placc közepén. Amikor kiemelkedek a dombtetőn alattam a hajlatba 35 kos legelészik!!! Elhelyezkedem és várok, majdcsak elém legelnek...









50mm-el készül egy werk is...


Szokás szerint teljesen összevissza legelnek, hol erre hol arra iramodnak meg.


Aztán gondolnak egyet és elvonulnak a falu felé??!! :) Érthetetlen.
Miután eltűnnek, gondoltam megnézem az erdő szélén a bárányos nyájat ami már kétszer meglépett. Ahogy bandukolok még mindig a nyílt parlagon egy kost szúrok ki. Ha már itt van indulás rá egyenes vonalban. Ez a kos is meghazudtolja óvatosságukat. Többször rám néz, akkor megállok, de mindig leteszi a fejét, így a közelébe érek. Szerencsére a napfényt egy fátyolfelhő tompítja.





Érdekesen tartja a lábát, valószínűleg megsérült a télen, de mikor megunja a bámészkodót mint a villám elseper. :) Ennyi élmény elég volt mára, a nyájat már nem várom meg, hazafelé indulok.

4. hajnal:

Nem hagyott a kis ördög és a stabil vad bőség, úgyhogy negyedszer is nyakamba vettem a Mátra lábát. Érkezésemkor kint van egy nagy nyáj, úgy látom vegyesen az eddig külön látott kisebbek. Könnyen a közelükbe kerülök, de sajnos rossz helyen vannak. Egy csík szántás éktelenkedik a háttérbe. Azért megpróbálok pár kockát kihozni a helyzetből...









Újra érthetetlen módon indulnak meg a felém legelésből. Szelem jó, bent fekszem a garádban, de mégis... Később az oldalba még látom őket, de aztán elnyeli őket a rengeteg. Bemegyek az erdőbe, de most csend van.. egy barkás bakkal találkozok csak, róla készül az utolsó kép.



Itthon a képek értékelése, belenagyítások után több dolog feltűnt. Egyrészt szinte ugyanazokat a kosokat fotózgattam minden reggel, mégis más és más összetételű nyájakba. Pl.: a 3. hajnalon fotózott kost a 4. hajnalban készült képeken is megtaláltam.


De ami még ennél is érdekesebb az első reggelen külön, majd a többi reggelen a nagy nyájban látott nagyívű kos, a tavaly is fotózott "főnök" volt!



Pár centit nőtt egy év alatt. Mindig nagy élmény nekem ugyanazt az egyedet több éven át megtalálni és fényképezni, főleg hogy vadon élő állományról van szó! Jövőre remélem ugyanitt találkozunk!