2020. augusztus 2., vasárnap

Zöld és kék

Évek óta próbálok madarakat kihelyezett odúkba csalni. Természetes üreges fákból készítettem ezeket, hogy a madaraknak minél természetesebb legyen és elnyerje a tetszésüket.
El is foglalták egyiket másikat, de nem azok a fajok amiket vártam. A munkahelyem közelében is tettem ki a rönkökből búbos bankáknak, de a Bükk lábánál is találtam egy nagyon jó helyet, ahova a vadászokkal és később a természetvédelmi őrrel is kialakult kapcsolatom révén kiraktam egy odút szalakótának is. Azonban ezek a lakások első évben lakatlanok maradtak, illetve ez így nem teljesen igaz, mert a mezei verebek és seregélyek kedvükre költöttek bennük.

Egyik nap, miután már el voltam kettyenve, hogy a bankák idén is cserben hagytak, szól az egyik barátok, hogy a szőlőjébe zöld küllő fészkelhet, mert mindig látja egy öreg fára repülni. Gyorsan kimentem, és meg is találtam a frissen vájt odút. Még a forgács kupac világított a törzs alatt. Kicsit magasan volt a fészek, de legalább debütált a magaslesem, ami már egy éve várta az udvaromon, hogy be tudjam vetni.

Kiraktam a lest a lombok közé és vártam pár napot. A madarakat nem zavarta, élték a megszokott napirendüket.




Miután kikeltek a fiókák, a hím etetésbe kezdett, a tojó viszont egész nap az odú mellett őrködött. Érdekes tapasztalat volt ez nekem, még soha nem követhettem így ezeknek a félénk madaraknak az életét.

Eltöltöttem egy pár órát a lesben, vártam hogy a fiókák akkorára cseperedjenek hogy kinézzenek a nyíláson. Egyszer ez az idő is eljött, és egy kis "raptor" fej megjelent az odú szájában :)








Technikailag elég nehéz volt a feladat, mert a lombok között nagyon sötét volt még a déli napsütésben is, illetve ha beszűrődött egy egy fénysugár, az szétégette az egész képet. Pár elfogadható fotó azért sikerült.

A küllőzés a végéhez közeledett amikor néha ránéztem a szalakóta odúra is, de sajna semmi mozgás. Már kirepült a harkály fióka, amikor egyik körbejárásomnál egy kék madár ücsörgött a beszállón a gyepen. Hoppá! Lehet nézegetik a szalakóták?! Ezután gyakrabban néztem rá, és majdnem mindíg ott voltak a madarak...



Nagyon örültem hogy elfoglalják a helyet, de a les még a küllőnél volt. Vártam egy hetet, nem mertem kitenni a lesem, nehogy megzavarjam őket. Aztán csak elszántam magam, és egy délután gyorsan kitettem a lest is.

Alig vártam az első beülést... vajon bejön a madár? hol tarthatnak? észreveszi az objektívet? meghallja a zárhangot? Rengeteg kérdés volt bennem, nagy várakozással párosulva, ugyanis évek óta várt pillanat kapujában álltam. 

Eljött a nagy nap... hajnalban izgatottan keltem, még 4 óra sem volt. Siettem hogy még sötétben elfoglaljam a helyem, nehogy kiszúrjanak a madarak.. A lesben kényelmesen elfértem, bár elég puritánra sikerült. Nincs üveg, csak egy kis nyílás amin leskelődök. Csend volt, semmi nem mozdult... ahogy kezdtek kirajzolódni a tereptárgyak, próbáltam a kis réseken leskelődni, hátha meglátom valahol a madarat a fasorokon... sajnos felhők úsztak a felkelő nap elé, így már láttam, hogy a színes fények elmaradnak. Egyszer a szokásos kerregés üti meg a fülem, és hopp már landol is a szalakóta a beszállón! Szinte hihetetlen... az első "saját" szalakótám óvatosan exponálok egyet, csak meglegyen az éles fotó...


És igen... megvan!

Amennyire féltem az első expónál olyan mozgalmas lett a reggel. A hím bogarat hozott a tojónak, amit át is adott..


Majd a hátára ugrott és megvolt a párzás is... sajnos háttal, de videón megörökítettem:


Próbálgattam 300mm-en és 420-on a képkivágásokat... kísérleteztem a körítéssel is..




Az odúba ki be jártak, tetszik nekik a hely... végre!



Nagyszerű hajnal volt, ezekkel a csoda madarakkal! Sajnos a következő alkalommal rájöttem, hogy sokáig vártam az első fotózással... az utolsó párzós napot fogtam ki. Ezután a tojó beült, és csak reggelente egyszer cseréltek, hogy megmozgassa magát! Egy kései költésről van szó így is, mivel 06.15.-én ültem be először, és 06.17.-én már ült is a tojó, de ekkor már sok helyen etettek a madarak, nekem meg még most következett a 3 hetes kotlás.

Otthon a képeken észrevettem hogy a hím madár gyűrűs! Leolvasva a gyűrűjét kiderült, hogy 2 éves madárról van szó, amit 6 km-re gyűrűztek a mostani helyemtől. Érdekes tapasztalatok ezek, kíváncsi leszek látom-e jövőre?!

Ezután több reggel beültem, legalább a szép fényekben a cserélő madarakat elcsípni, mielőtt beindul az igazi dömping, az etetés...











Nem tudok betelni ezekkel a színekkel. Főleg a hajnali fényekben mesések, pedig nem húzgálom a csuszkákat a képkidolgozáskor.

Nagy várakozással figyeltem, mikor kezdenek etetni, azonban kicsit csalódás volt... Mikor a  madarak etetni kezdtek, megvárták még a rovarok beindulnak, így sajnos a legszebb fényekben a fasoron ücsörögtek... csináltam képeket, de az elképzelt zsákmánnyal és fényekben még álom maradt. Azért így is volt mit fotózni..














Az etetés időszakában estek be a több napos esők... nem tudom ennek az oka volt-e, de csak egy fiókát láttam kinézegetni. Zártak az odúim, nem lehet őket kinyitni, de miután tegnap reggel kimentem hozzájuk egyértelmű volt, hogy 1 fióka repült ki a rönkből, ami visszatért még egy búcsú fotóra...


Sikeres költés volt... remélem jövőre újra találkozunk!

A hajnalok, kijárások alatt készült pár más fajról is kép, hogy ne legyen egyhangú a móka :)






Na de megyek is... indulnak a bakok! :)

2020. június 21., vasárnap

Tavaszi bakozások

Amikor az elmaradt tél és a vízimadarazás is a vége felé közeledett, egyre inkább húzott a szívem a bakok felé. Idén nem volt tél, hamar felrakták az agancsokat a legények, jó gyenge is lett a csont. Mindenfelé törött és girbegurba bakokba botlani a határba. A tisztítást is elkezdték a legények, március elején már lehetett lepucolt agancsokkal találkozni.

Jópár délután végigsétáltam a tavalyi területen, de nem igazán úgy alakultak a körök ahogy szerettem volna. Csapadék híján a növényzet nagyon nem akart nőni, így a nagy pusztaságokban hamar kiszúrták a fotóst az éber szemek. Azért néha 1-1 rudli, vagy már magányos dalia csak besétált. Mint minden évben idén is a különleges agancsokat kerestem. Ha láttam egy ilyen bakot 4-5-6 alkalommal is rászántam a kimenetelt, hogy értékelhető képet tudjak róla készíteni. Két érdekesebb bakot kergettem, illetve hármat, de a harmadikról nem sikerült a jó kép.

Az első bak egy valószínűleg barkában sérült agancsú dalia. Tavaly egy dárdás öreg bak állt be ide, őt kerestem. Hiába tartotta a helyét a bak így is többször kimentem, mert valahogy mindig meglógott.
Immáron az új objektívvel, konverterezve 420mm + a váz cropja. Szép nagy darab lett, a súlya se kicsi, de azért elvonszolom valahogy. Előnye hogy azóta nem hordok állványt. Na következzenek a képek:







Volt amikor róka érkezett a művelőnyomba, gyors helyezkedés, majd fekve vártam hogy besétáljon... megtette..






Lakott még itt érdekes bak, és sok felejthető közepes hatos. Idény nagyon gyenge agancsokat raktak.



A második bak egy valószínűleg vegyszertől kibillenő, amolyan kafferbivalyos agancs. Róla sajnos csak barkás doku képem van. Egyik alkalommal őt követve kúsztam a vetésben... itt jegyezném meg hogy az aszály miatt olyan kemény volt a talaj, hogy a térdemen, könyökömön nem nagyon maradt bőr a bőrnadrág ellenére.. amikor egy kölyökbakokból, tarvadakból álló rudli legelt be közénk. Itt volt amelyik portréra jött az ellenfénybe... sajnos éppen vedlettek, úgyhogy kóbor kutyának is elmentek volna.





A harmadik delikvens szintén szerintem vegyszertől torzult bak. Ő egy nyílt placz közepén lakott, elég megközelíthetetlen helyen, így alkalmaztam a sokszor bevált legegyszerűbb módszert. A vetés közepén fekvő bakra egyenesen rásétáltam, majd másztam, majd kúsztam, majd mikor már nem mertem mozdulni, felállt és jött ő... az ellenfénybe... majd körbejárt ráeső fénybe is..







Kedvemre való cserkelés volt. :)

Találkoztam még sok helyen sok bakkal... szerencsétlenkedtem is eleget.. (lemerült akksik, kártya nélküli gépek) 










Ennél a  jelenetnél pl ezután az első expó után lemerült az akksim, pótakksi a kocsiban... a két kölyökbak meg csak úgy verte a port...


Lassan belecsúsztunk a nyárba is... volt amikor bak helyett kocákkal bújócskáztam egy fél órát...




Közben a kis rókák is előbújtak, ők is kaptak pár lehetőséget idén is...







De nem csak a négylábúakról szól az élet.. közben mindenféle színes madarak nézegetnek ki fákba vájt odúkból... a következő poszt róluk fog szólni.