2018. június 1., péntek

Tavaszi bakok nyomában

Az egyik legkönnyebben elérhető nagyvad fotózás szempontjából az őz. Gyakorlatilag mindenhol megtalálhatóak... mindenhol is! :) Ha csak autózik az ember, vagy bármi más téma miatt elindul, mindig beleakad egy két példányba. Ez az egyik ok amiért szeretem fotózni őket. A másik, hogy nagyon változatos agancsot tudnak produkálni, és ha az ember még keresgél is, igazi különlegességekbe akadhat.

Mivel az időm egyre kevesebb, amit a természetbe tudok tölteni, ezért egyre közelebb próbálok témákat keresni. Gyakran lekorlátozódik a tevékenység a munkába menetelre és onnan haza. Ilyen rövid kirándulások alkalmával akadtam bele egy igen érdekes vén bakba. Már barkában is láttam egy nagy rudliban feküdni, amit egy havas posztomban be is mutattam. Titkon reméltem hogy összefutok vele, amikor elindultam szokásos órás sétámra. Egy garád mellett haladtam, és onnan figyeltem a másik oldalon elterülő nagy sík placcot. Nem sok vaddal találkoztam, és amiket láttam, azok is hamarabb kiszúrtak és rendre el is ugráltak. Gondoltam ez így nem sok semmi, de a fasor végéből őzet látok keresztbe előttem elindulni... akárhogy nézem bizony ennek töke van... de a feje meg üres.. hogy is van ez?! Hát ő az.. az ismerős öreg. Mese nincs, fedezék nélkül indulok utána, hátha nem figyel maga mögé, mivel kissé elfelé halad...


Néha rám néz, de nem ideges.. igazi kuriózum. Még csak április elejét írunk, de már letisztítva, bebarnított aganccsal. Félkörben megpróbál szél alá kerülni... nem győzöm csodálni..


Amikor szagot kap begyorsul, majd szinte elrepül...


Egy másik érdekesség egész közel lakik hozzám. Reggelente mikor a kontyosokat nézegettem, akkor futottam vele össze többször is. Már első pillantásra gyanús volt valami az aganccsal. Minél többször láttam annál inkább érett bennem a gondolat hogy rászánok pár kimenetelt a legényre.
Hajnalban combig harmatban gázolok a búzában... valahol itt lakik a bak, mindig ide vált vissza. Körbejárom a kis erdőt, de nem találom. Ilyen az én szerencsém, ha szeretném nem sikerül a találka... ilyen gondolatok között haladok vissza az autó felé amikor 2 agancs szár emelkedik előttem a búzába... hoppá... jön haza a revír ura, megkésett egy kicsit. Gyorsan akcióba lendülök és próbálok a művelő nyomokban elé keveredni... egy idő után kiszúr, de nem tud beazonosítani, így még közeledik is...


Jó korú, erős testű bak. Amikor már nagyon gyanús vagyok neki, riasztani kezd... gondoltam mit veszthetek, én is riasztásba kezdek... erre idegesen folyamatosan kiabálva jár körbe..







Miközben az érdekes őzeket kerestem, sok mással is találkoztam ám.. eleven a határ hajnalonta... hogy az éneklő nádirigónál álltam meg, hol más bakok késztettek exponálásra... felvillantanék most pár kockát ezekből a reggeli munkába menetelekből is.














Volt egy másik érdekesség is, amire véletlenül akadtam. Egy kis patak hídon vezet keresztül az utam, aminek a beton tuskóján füsti fecske napozott reggelente. Többször elautóztam mellette, amikor egyszer egy expó erejéig csak megálltam. Ekkor vettem észre hogy gyűrűs a madárka. Innentől már kihívás volt kideríteni, hogy mikor lett felékszerezve a kis tollas. Mit ne mondjak ráment pár expó, de nagy nehezen sikerül beazonosítani őkelmét...



És íme a mai napon érkezett levél részlete:

Gyűrűszám: Budapest [HGB] W255280


Gyűrűzési adatok:
Madárfaj: Füsti fecske (Hirundo rustica) [9920]
Kor: jelentett: 1+ [4]; Elfogadott: 1+ [4]
Ivar: jelentett: Hím [M]; Elfogadott: Hím [M]
Dátum: 2013.09.09.
Időpont: 06:30
Hely: Sumony (Madárvonulás-kutató Állomás), Baranya, Magyarország [HG30]
Koordináták: 45°58'10"É 17°53'59"K
Koordináták pontossága: Pontosan a megadott koordinátákon [0]
Státusz: Ismeretlen/Nem kódolt [U]
Gyűrűző: Gregorits János 245
Biometiai adatok: Tömeg (g): 24;
Elfogás módja: Függönyháló [M]
Csali használata: Nem volt csali [N]
Manipuláció: Nem történt (fogás helyén elengedve/szabadon hagyva) [N]

Megfigyelési adatok:
Verifikáció: Ellenőrizve van [1]
Madárfaj: Füsti fecske (Hirundo rustica) [9920]
Kor: jelentett: F [2]; Elfogadott: 2+ [6]
Ivar: jelentett: Ismeretlen [U]; Elfogadott: Ismeretlen [U]
Állapot: Egészséges (szabadon hagyva vagy engedve) [7]
Körülmények: a fémgyűrű számát a madár befogása nélkül olvasták le [28]
Dátum: 2018.05.31.
Dátum pontossága: A megadott napon [0]
Időpont:
Hely: Mályi (patakhíd), Borsod-Abaúj-Zemplén, Magyarország [HG42]
Koordináták: 48°1'20"É 20°51'28"K
Koordináták pontossága: Pontosan a megadott koordinátákon [0]
Státusz: Ismeretlen/Nem kódolt [U]
Megtaláló: Leskó Gábor
Távolság: 320 km; 43 fok
Eltelt idő: 4 év 8 hónap 22 nap [1 725]
Hivatkozás: 2018/1470

2018. május 8., kedd

Egy bak története

A történet 2016-ra nyúlik vissza. Süvöltők vertek tanyát minden évben a munka helyemen egy használaton kívüli épület mögött. Akkor építettem egy kis itatós etetős lest, amiből fotóztam őket. Már az első pár alkalommal mikor a leshez mentem feltűnt, hogy egy két őz bejárkál a leshez. Egy ilyen etető feltöltésnél érdekes kis bakocskát fotóztam.


Tavaszi időben még megfordultam ott, ilyenkor készült pár kép a bakról amikor összefutottunk. Miután gyakran bejárt az épületek közé, így nem volt túl ideges ha mozgást látott.





 Nyári időben nem jártam arra, így az őzekkel se foglalkoztam. Következő évben megint folytattam a madarak etetését így ismét gyakrabban megfordultam azon a területen. Néha készült pár kocka, de a hitvány bakocska nem mozgatott meg túlságosan. Télen az agancs is lepergett, és eljött a tavasz, amikor elkezdte a kis bak felrakni harmadik agancsát. Egyik márciusi fotózás alkalmával egész közel kerültem a bakhoz, amihez közben egy suta a gidájával is csatlakozott.


Az elkészült kocka után elkezdtem gondolkodni, hogy milyen jó lenne dokumentálni egy agancs felrakást, illetve ha nem tűnik el a bak, akkor a harmadik letisztított agancsával is meglenne egy sorozat. Ezután elkezdődött a tudatos őz fotózás. Minden reggel munka kezdés előtt 1-1,5 órával bementem figyelni a bakot, ami a dolgozók érkezésével egyidőben szépen visszaváltott az erdőbe. Sok érdekes fotó készült a gyakran urbánus környezetben mozgó őzekről, illetve visszanézve az előző hónapok doku képeit találtam fotókat az előző évi agancsáról is és tar fejjel is. A sorozat elejét össze tudtam rakni.




















Telt az idő és egyre jobban izgultam, hogy bak eltűnik vagy úgy pucol le hogy nem látom. Már húsvétkor vártam a tisztítást, minden nap bent voltam hétvégén is hogy le ne maradjak, de csak nem akarta lekaparni a barkát. Közben meg is fososodott a tavaszi zsenge hajtásoktól, úgyhogy csak az izgalom fokozódott. Április 21. én reggel láttam a bakot, de megugrott, még teljesen barkába. 22.-én nem találtam, hiába kerestem. 23.-án reggel pedig végre letisztított fejdísszel állt előttem. Hatalmas megkönnyebbülés a sok hajnal után. Teljes a sorozat!



A három évben, főleg idén tavasszal, több száz expó készült a bakról. Volt hó, napsütés, kemény fagy, köd, szakadó eső, minden amit az időjárás tartogathat. A fenti pár kép csak egy kis ízelítő, a 21 napos sorozatba is a jobb képeket válogattam be, egyébként több napról van fotóm, de próbáltam a minőségre is figyelni.


A bak teljesen vad és szabad, agancsa alapján egy gyenge közepes nagyon rövid szem ágakkal, úgyhogy lőhető kategória, ettől függetlenül remélem megússza az idei szezont is, és a következő agancsát is tudom majd dokumentálni, egy hasonló sorozattal. Nem kis munka, de megéri!

2018. április 24., kedd

Kontyik

Volt egyszer hol nem volt.. illetve nem egyszer volt... de jobbára nem volt...

Minden év tavaszán megjelenik pár kontyos réce a bányatavakon a lakóhelyem környékén. Mindig csodálva nézegettem ezeket a szép madarakat, és áhítoztam egy jó fotóról. Ezek az álmok pár perc alatt foszlottak szét minden évben, ugyanis a több hektáros tavak közepén ringatózó récék esélytelenek voltak. Nem is próbálkoztam velük.

Idén is, ahogy eddig minden évben, egy délután hazafelé autózva tettem egy kört a tavak körül. Inkább az őz bakokat figyeltem, de ha már ott voltam rálestem a mindig üres bánya tóra is. Meg is lepődtem meg nem is. Kontyos récék úszkáltak a tavon, egész közel a parthoz. Rájuk cserkeltem, illetve próbáltam, de dokufotón kívül másra nem is lehetett számítani. Hogy emiatt az élmény, vagy a madarak közelsége miatt, de másnap rászántam egy hajnalt. Ugyan volt még két futó projektem párhuzamosan, amiktől sajnáltam az alkalmat, de valami belső hang a tó felé irányított. Nem tudtam mennyire óvatosak a kacsát, ilyen elérhetetlen misztikus vándorokra még nem "vadásztam", ezért megvártam az estét, és az éj leple alatt felállítottam a les sátram  a tóparton, ami pár centi vízben terült el, de nem baj, egyrészt más lehetőség úgysincs a meredek szegélyeken, másrészt így lesz az igazi a perspektíva. 4 órakor terveztem felkelni, de a gyerek áthúzta a számításom, mert 3 órakor ébresztőt fújt. Miután vissza altattam, el is indultam, így fél 4-kor már a sátorban vártam a napfelkeltét. Csend volt a vizen... a récéken kívül pár búbos vöcsök uralja a területet, igazán másra nem is számítottam. Amikor kezdett világosodni üres volt a látóterem... mit is vártam?! Csodát?! De péntek 13 van... mikor ha most nem?! Ahogy ezen merengek csobogás, berregés üti meg a fülem, és a horizonton feltűnnek a pocsoló, úszkáló kontyosok... sötét van még a fotóhoz.. egy videóval próbálkozok Kontyik napkelte előtt

A minőség nem az igazi, de az érzést átadja. Lassan közelednek... közben a parton fácán kakatol... a kacsák meg meg szaladnak, de nincs elég fényem az akciókhoz.



Néha egy egy felém veszi az irányt... óóó csak keljen már a nap! :) Nem bírom ki, ami beúszik, magas ISO-val elkezdem fotózni..


Ezaz! Megvan a kontyi, jó távra, és kezdenek melegedni a fények... micsoda madár, ahogy világít a kis sárga gomb szeme.. bámulatos, és itt van a memória kártyámon. Közben a madarak táplálkoznak, és mintha nászolnának is... megy a kergetőzés. Alakulnak a fények, na most kellene beúszni valamelyik gácsérnak... és tárááá...





A legszebb reggeli fényekben beúszott a nád fal elé egy selymes narancssárga sávba, ahol a víz a háttérrel eggyé vált! Igen! Ezaz! Ezért jöttem, illetve ilyenről álmodni sem mertem! Körülbelül 5 percig tartott a varázslat és utána olyan kemények lettek a fények, hogy el is csomagoltam a sátrat, és indultam dolgozni. Már az autóból elküldtem az LCD fotót a cimboráknak, akkora adrenalin volt bennem. Úgy tűnik nekem ezek a rapid projektek jönnek be, amit évek óta csinálok abba nincs eredmény :D

A pénteki fotókon felbuzdulva gyorsan építettem egy fix lest. Szokásos kis költségvetésű kunyhó, ami a célnak megfelel.





Jöhetett az éles bevetés, a "kontyis" lesből. (Nagyképűen így neveztem el :D). Párszor befeküdtem, de gondolom nem kell ecsetelnem, hogy egyszer volt Budán kutya vásár... a récék ugyan többször ott voltak, de a sátras képeket nem tudtam felülmúlni. Egy kis videó a táplálkozásról: kontyik a lesem előtt

Volt azonban más alany. Mint az elején írtam búbos vöcsik vannak még a tavon. Minden hajnalba láttam őket, de jó fényekben nem kerültek elém, így nem exponálgattam. Egyik hajnalon nekik is sikerült abba a 10 percbe érkezni amikor a szép fények becsúsztak a vízre...








Igazából semmi akció, de még ez a faj is hiányzott a galériámból. Jó kis mókák voltak, elégedett vagyok a képekkel. Itt vannak még a récék (Nem is értem, hogy miért nem mentek még tovább?!), lehet megpróbálom még... csak jó lenne valami akció is! ;)