Etetős kalandok

A nagyvadazás után egy kis szünet következett. Igazából az idő se kedvezett a fotózásnak, és elfoglaltság is akadt bőven. Beüzemeltem az erdei itatóm, etetőm. Kis átalakításokat végeztem, ugyanis valahogy nem tetszett a tálca. Valami erdei pocsolya hatást akartam elérni, nem a fatörzsekkel körberakott vízen akartam fotózni. Egy két rövid beülés alkalmával, új fajok is jelentkeztek, amiknek nagyon örültem, illetve a régi ismerősök is hamar odaszoktak. Íme az új terep ami a madarakat várja:

És jöjjön pár vendég:

Egyik vasárnap egy barátommal mentünk ki etetni a területére. Nem vittem a fényképező, gondoltam csak a sarat dagasztjuk... mondanom sem kell egy uráli bagoly kb öt méterre várt be, úgy szemeztem vele. Azt hittem megüt a guta... ilyen szerencsém van és nem vittem a gépet. Még másnap is ezen gondolkodtam, amikor vizet vittem az itatóba. Szajkók kiabálása ütötte meg a fülem, amikor kiszálltam a kocsiból. Nem szoktak ezek a madarak ok nélkül hangoskodni, ahogy kerestem a szememmel a hangok forrását, egy szürke buci fej nézett ki a fenyőből, kb. 30 méterre a lesemtől és 10 méterre egy épülettől :)

Nem akarok hinni a szememnek, házhoz jött egy uráli... egy  ideig fotózom aztán megunja a szajkók támadását és elsiklik az épület túloldalára. Örültem a szerencsémnek, megtöltöttem az etetőt, itatót, majd gondoltam távozok, de a kis ördög csak ott motoszkált bennem... hátha leült még valahol. Elindultam a kocsi felé, majd ahogy megkerültem az épületet felnéztem, és láss csodát ott ül a bagoly a kocsi fölött... helyezkedek ide oda, tiszta helyet keresek a lomb között.... ennyit sikerült kihoznom  helyzetből:

Sajnos eléggé meg kellett erőszakolni a képeket az utómunkával, de szerintem elfogadhatóak lettek. :)

Másnap ismét vittem vizet, már célirányosan kerestem a baglyot, de nincs minden nap gyerek nap... úgy látszik egyszer volt csoda... de mégsem.. harmadnap amikor vittem a vizet a ködben nagy alak suhant a fák között...

Itt volt, hátha megtetszett neki a hely... negyedik nap szemerkélő eső, már nagyképűen urálizni mentem :) A bagoly a szokott helyén, de az expó előtt átlibbent az épületek között. Utána settenkedtem és meg is találtam egy fenyőn. Addig helyezkedtem amíg sikerült tisztán lefotóznom. Vágatlan kocka:

Még vágással is elmegy, van megapixel :)

Már mindenféle terveket szőttem, hogy fogok egy szintbe kerülni a bagollyal, de sajnos ez volt az utolsó találkozásunk... valamerre tovább állt.

Közben egyre hűlt az idő, jöttek a fagyok, és egyre több madár látogatta az etetőt. Láttam fenyő pintyet és fenyves cinegét is, ami eddig nem jelentkezett. Sajnos csak dokumentálni tudtam őket. A fácánok is hamar felfedezték a helyet a tavaszi dürgés óta. Kilencet is számoltam rajta. Érdekes módon eltűntek a fekete rigók, de a léprigó rendszeres ivó a pocsolyán.

Másik jó kaland volt amikor a fiammal mentünk ki feltölteni az etetőt. Amíg én a magokat töltöttem ő a les felé kíváncsiskodott. Mondtam neki üljön be ha tetszik, majd megyek én is. Körülbelül 10 percet tölthettünk a lesben de folyamatosan volt madár előttünk. Cinkék, csuszkák, szajkó, fakopi. Örültem hogy élvezte! :)

Esett egy kis hó is, a forgalom egyre jobb, már folyamatos a látogatót jelenléte, de sokszor csak nézelődök...

Lassan ennek az évnek is vége. Remélem leesik egy tartósabb hó és újra  nagyvadak felé fordíthatom a lencsémet, addig is egy tavaly téli képpel szeretnék minden kedves olvasómnak boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánni!

Megérkezett a tavasz

Ahogy a naptár februárról márciusra billent át, körülbelül ilyen sebességgel érkezett meg a tavasz is és olvasztotta el az utolsó hó kupacokat is a hűvösebb hegy oldalakból. Egyik héten még 10 centi hóban cserkeltünk, ma pedig rövid ujjú pólóban, 18 fokban rendezgetem a süvöltős lesem.

Újra élesztettem az itatót, és ahogy várható volt, a süvöltők vissza is tértek a friss vízre. Minden beülésemnél megjelennek, de nem akarnak jó helyre ülni, úgy hogy rendezgetem még a terepet, megpróbálok túljárni az eszükön. Pár kocka az inni érkezőkről:

Vannak más látogatói is a lesemnek, a figyelmem most feléjük fordul. Ők pedig a fácánok:

Ők azok.. a kakasok.. hárman vannak, és néha a tyúkok is velük vannak. Róluk szeretnék majd pár dürögő pillanatot elcsípni, de bajba vagyok. Túl nagyok a 400as objektívnek az erdőbe, úgyhogy még egyenlőre folyik a rendezkedés. :) Találkozok a lesnél lévő bakocskával is, napról napra nő a kis barkás gomb a fején:

Ahogy elkezdődött a március a nemzeti park oldalán látok egy posztot hogy felébredtek a szalamandrák. Évek óta a karszton fotózok, ott volt a kerületem, de még soha nem jutott eszembe lefényképezni ezeket az érdekes sárkányokat idéző kis lényeket. Gondoltam itt az alkalom, és el is indultam, megnézni őket, de sikerrel nem jártam, sajnos szarvas hibát követtem el, aminek aksihoz és töltőhöz van köze... :) Szombaton fent volt dolgom, így úgy döntöttem adok magamnak még egy esélyt, így hamarabb indultam, hogy legyen rájuk 1-2 órám. Útközben bakot látok legelni egy réten, megállok egy pillanatra, ennyit megér bár még nem jött fel a nap... ahogy a közelükbe érek hárman lesznek...

Ahogy felérek a hegyek közé, elég hűvös a levegő, fagypont közelében van... keresgélek egy órát a friss levegőn, de nem találok szalamandrát... a fene... nem akarnak közreműködni, már hazafelé venném az utam amikor megpillantom a patakban mászó kétéltűt. Meg van mentve a reggel! Szóval pár kocka az "aggteleki sárkányról".

Ha a +20 fokok nem győznének meg valakit, a szalamandrák megjelenésében bízhatunk, hogy megérkezett a TAVASZ.

Az új les

Egy új lessel új projektet indítottam, ahogy erről az előzó posztban már beszámoltam. Van kint víz, háj, vegyes magvak, minden ami szem-csőrnek ingere, már csak a vendégek hiányoznak és én!

1-1 órás beülésekkel próbálkoztam kisebb nagyobb sikerekkel. Úgy veszem észre a madarak kezdik felfedezni a játszóteret és már célirányosan jönnek enni, inni. Mindíg jó móka egy új hely! Izgatottan várom, milyen fajok látogatnak meg, amikkel még nem hozott össze a szerencse. Sok olyan madár van, ami egyáltalán nem ritka, de hozzám még nem néztek be. Közéjük tartozott a süvöltő is, ami a fő célpontja a lesnek, de mondhatnám a meggyvágót, zöld küllőt, tengelicet, erdei pintyet, zöldikét. Két éve nem üzemeltettem énekes etetőt, és az előző szintén erdő mellett, de egy bokros részen épült lesemnél a fajok száma elég csekély volt. Valahogy az erdei fajok nem merészkedtek ki az etetőig. Úgy veszem észre hogy a víz ís sok fajjal ajándékoz meg, amiket etetéssel nem lehetett megmozgatni. Első beüléseim pár képe:

Ahogy írtam már a teszt alkalmával lenézett pár süvi, de aztán nem futottam össze velük. Hamar alap fajok lettek a cinegék, szajkó, csuszka. Újdonság nekem a léprigó, ami nagyon óvatosnak bizonyul, minden kis neszre elrepül (üveg alatt fotózok). Közép fakopáncsot, nagy fakopáncsot is látok rendszeresen, valamint pár fácánkakas is ólálkodik a les körül, de még nem jöttek ki nyíltabb részre.

Mai napon beültem egy pár órára a -9 fokban. Amikor megérkeztem a fácánok már elkotortak, de a süvik a közelben pittyegtek. Forróvíz az itatóba, megigazítottam a beszállókat és indulhat is a móka. Szürkén indult a reggel, az alap fajok jelentkeztek először. Belibbent a léprigó is, inni szeretett volna, de egy expót se engedett. Kb 10 óráig árnyékos az itató, csak a hátteret festi meg a napfény, igazából amikor a les helyét kinéztem hetekig nem láttam a napot, úgyhogy ezt nem jól lőttem be. :) Első "új" látogatóm a vörösbegy. Sajnos nem jó helyen iszik, de dokumentálom. Ő egyébként az előző lesemet is látogatta.

Ezután szintén új faj jelenik meg. Őt szintén fotóztam már, de értékelhető kép nemnagyon sikerült: erdei pinty.

A szajkók, cinegék folyamatosan bohóckodnak.

Egy újabb olyan madár érkezik, amit ugyan már fotóztam, de lesből még soha, ő a fekete rigó:

A nagy fakopi is tiszteletét teszi. A beszállón kalapál, de a távokat még nem teljesen jól lőttem be, mivel a süvin kívül nem tudtam mire számítsak. Láttam már a lesből, de most exponáltam először.

Ahogy szórakozok az alap fajokkal egyszer meggyvágókat veszek észre a háttérbe, volt már lent, de túl közel volt az itató, ezután húztam hátrébb a lest. Lássuk most jó-e a táv?!

Jó! Ő is egy vágyott fotótémám volt eddig, az előző lesemhez nem sikerült becsalnom, a víz őt is meghozta lencsém elé. Ahogy nyomom az expókat egyszercsak piros folt villan...

...és megérkezik a főszereplő a süvi! Rögtön vagy 5db landol, és meggyvágóból is 3 iszik, amikor nem sül a gép... mi lehet?!!! Card full... nem hiszem el! Gyors keresgélés, új kártya be, de ezen se sok hely van pfff... mire lesz hely, lemerül az akksim... hát ezt nem hiszem el. Mire feláll a rendszer a sokadalom véget ér... pár kocka akadt, de ez még nem az igazi.

Erősek már a fények, úgyhogy indulok haza. Benne van a jó kép a helybe, de még mindíg állítgatom a környezetet, távokat. Egy egerész ölyv is bejár a hájra. Mikor ott vagyok pár méterre jön le, de gyanítom, ha nem vagyok ott, járt lent többször, mert a harkályos beszállót kismadár nem dönti fel :)

Az alábbi fajok jöttek eddig, amiket dokumentáltam:

1. szén cinege

2. kék cinege

3. csuszka

4. szajkó

5. feketerigó

6. léprigó (új faj nekem)

7. közép fakopáncs

8. süvöltő

9. erdei pinty

10. vörösbegy

11. meggyvágó (új faj nekem)

12. fácán

13. egerész ölyv

14. nagy fakopáncs

Pár madárnak van még meghívója! :)

Mutatok két telefonos werket a lesből:

Ezzel zárom az évet. Remélem tetszettek a fotók és jól szórakoztál a blog olvasásakor kedves olvasó!! Boldog új évet kívánok! Jövőre jelentkezem! :)