2017. december 22., péntek

Etetős kalandok

A nagyvadazás után egy kis szünet következett. Igazából az idő se kedvezett a fotózásnak, és elfoglaltság is akadt bőven. Beüzemeltem az erdei itatóm, etetőm. Kis átalakításokat végeztem, ugyanis valahogy nem tetszett a tálca. Valami erdei pocsolya hatást akartam elérni, nem a fatörzsekkel körberakott vízen akartam fotózni. Egy két rövid beülés alkalmával, új fajok is jelentkeztek, amiknek nagyon örültem, illetve a régi ismerősök is hamar odaszoktak. Íme az új terep ami a madarakat várja:


És jöjjön pár vendég:




Egyik vasárnap egy barátommal mentünk ki etetni a területére. Nem vittem a fényképező, gondoltam csak a sarat dagasztjuk... mondanom sem kell egy uráli bagoly kb öt méterre várt be, úgy szemeztem vele. Azt hittem megüt a guta... ilyen szerencsém van és nem vittem a gépet. Még másnap is ezen gondolkodtam, amikor vizet vittem az itatóba. Szajkók kiabálása ütötte meg a fülem, amikor kiszálltam a kocsiból. Nem szoktak ezek a madarak ok nélkül hangoskodni, ahogy kerestem a szememmel a hangok forrását, egy szürke buci fej nézett ki a fenyőből, kb. 30 méterre a lesemtől és 10 méterre egy épülettől :)


Nem akarok hinni a szememnek, házhoz jött egy uráli... egy  ideig fotózom aztán megunja a szajkók támadását és elsiklik az épület túloldalára. Örültem a szerencsémnek, megtöltöttem az etetőt, itatót, majd gondoltam távozok, de a kis ördög csak ott motoszkált bennem... hátha leült még valahol. Elindultam a kocsi felé, majd ahogy megkerültem az épületet felnéztem, és láss csodát ott ül a bagoly a kocsi fölött... helyezkedek ide oda, tiszta helyet keresek a lomb között.... ennyit sikerült kihoznom  helyzetből:



Sajnos eléggé meg kellett erőszakolni a képeket az utómunkával, de szerintem elfogadhatóak lettek. :)

Másnap ismét vittem vizet, már célirányosan kerestem a baglyot, de nincs minden nap gyerek nap... úgy látszik egyszer volt csoda... de mégsem.. harmadnap amikor vittem a vizet a ködben nagy alak suhant a fák között...


Itt volt, hátha megtetszett neki a hely... negyedik nap szemerkélő eső, már nagyképűen urálizni mentem :) A bagoly a szokott helyén, de az expó előtt átlibbent az épületek között. Utána settenkedtem és meg is találtam egy fenyőn. Addig helyezkedtem amíg sikerült tisztán lefotóznom. Vágatlan kocka:


Még vágással is elmegy, van megapixel :)


Már mindenféle terveket szőttem, hogy fogok egy szintbe kerülni a bagollyal, de sajnos ez volt az utolsó találkozásunk... valamerre tovább állt.

Közben egyre hűlt az idő, jöttek a fagyok, és egyre több madár látogatta az etetőt. Láttam fenyő pintyet és fenyves cinegét is, ami eddig nem jelentkezett. Sajnos csak dokumentálni tudtam őket. A fácánok is hamar felfedezték a helyet a tavaszi dürgés óta. Kilencet is számoltam rajta. Érdekes módon eltűntek a fekete rigók, de a léprigó rendszeres ivó a pocsolyán.







Másik jó kaland volt amikor a fiammal mentünk ki feltölteni az etetőt. Amíg én a magokat töltöttem ő a les felé kíváncsiskodott. Mondtam neki üljön be ha tetszik, majd megyek én is. Körülbelül 10 percet tölthettünk a lesben de folyamatosan volt madár előttünk. Cinkék, csuszkák, szajkó, fakopi. Örültem hogy élvezte! :)

Esett egy kis hó is, a forgalom egyre jobb, már folyamatos a látogatót jelenléte, de sokszor csak nézelődök...









Lassan ennek az évnek is vége. Remélem leesik egy tartósabb hó és újra  nagyvadak felé fordíthatom a lencsémet, addig is egy tavaly téli képpel szeretnék minden kedves olvasómnak boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánni!



2017. október 26., csütörtök

Ködös október

Lassan vége októbernek is. Köd borítja reggelente a völgyeket, van amikor egész nap kitart. Szépen kiszínesedett a táj, de amilyen gyorsan felölti tarka ruháját az erdő, olyan gyorsan le is dobja. A fáradt gím bikák élvezik az utolsó melengető napsugarakat. Hullanak a levelek és érdekes brekegő röfögő hangokkal telnek meg a domboldalak. Ez bizony a dámbikák szerelmes muzsikája, ők is elkezdték. A tavalyi évben kimaradt a dámok fotózása, de idén újra szerencsét próbálok.

Ahogy kel a nap kint talál a völgyben. Csend van még, nem hallani dámokat. Ahogy telik az idő, bika jelenik meg a domboldalban. Kiballag a rétre, majd lassan lefekszik, úgy melengeti magát. Később átvált még pár társa, majd ahogy jöttek, úgy nyeli el őket a tölgyes...







Délután egy másik terület rész a cél. Langy meleg van, tombol a vénasszonyok nyara. Már amikor a kocsiból kilépek hallom a jellegzetes hangot... igen.. ők azok, akik miatt jöttem. Gondosan kikapart teknőikben várakoznak, és amikor egy dám tehén a közelükbe ér azonnal megbolydul a méhkas és barcogásba kezdenek a daliák, hogy rájuk essen a hölgyek választása. Velem van a terület gazdája is, együtt csúszunk be a barcogó helyre. Bokrokkal benőtt fedett domboldalba vannak a bikák, ahova besüt a délutáni napfény. Az orrunk tele a penetráns bika szaggal, ügyelnek a fiúk a parfümre is. :) Jönnek mennek a legények, de nem találom a megfelelő helyet. 5-6 bika szól folyamatosan, de tiszta képet nehéz elcsípni. Ha kép nem is sok készül, az élmény mindent megér...




Csinálok egy 2 képes panorámát...nincsenek messze. :)


Ahogy sötétedik, elhagyjuk a terepet. Mire elfogy a fény, már mindenhol szólnak a bikák...

Nagy élményekkel feltöltődve érek haza. Ritka, mikor az ember a fő barcogásba kijuthat egy jó területre, még a huszonéves kiterjedt kapcsolat rendszer mellett is. Azonban ez az október máshogy alakult. Pár nappal a fotózás után jött egy üzenet, hogy tetőfokára hágott a nász, és adódik még egy lehetőség belesni a dámok rejtett életébe.

Hajnal van, még szinte sötétben indulok. Először a köd lepte rétekre lesek be, hátha kint ragadt valami. Dámok szólnak innen-onnan, de nagy nyüzsgés nincs. Gím bika ácsingózik az első völgyben... nem rossz látvány, de még elég mostohák a körülmények a fotós rendszeremnek...


Festői a látvány, de ahogy a bika, úgy én is haladok tovább. Átcsúszok egy erdő sávon, így a következő rétre alulról érkezem. Itt is kibontakozik két gím sziluettje. Javulnak a fény viszonyok, de itt a köd is sűrűbb, igaz csak derékig ér...




Nagy kedvencem lett a derékig ködben álló bika fotója! Miután itt a dámok nem mozgolódtak bevettem magam a barcogóhelyre...
Komoly tarvad rudli sétált a teknők között, így igazán élvezetes volt a látvány, telt is a kártya rendesen...





Most jól sikerült a helyezkedés. Igaz csap pár méterrel voltam a legutóbbi helyemtől, de innen mégis beláttam három tisztább nyiladékot is, amibe a sürgés forgás közepette mindig keveredett egy egy szerelmes legény. Csak kapkodtam a fejem, mikor agancs csattogás hangzik fel a közelemből. Fordítom az objektívet, de sajna a gazos részen ment a harc, tisztább képet a pózolásukról sikerült elcsípni.



Már elégedett voltam a nappal, tulajdonképpen a reggeli ködös gímnél is ezt éreztem, de mostanra egy kártya csere után már azt gondoltam ezt nem nagyon lehet fokozni. Ülök egy fa tövében és gyakorlatilag körbe masíroznak a barcogó dámok. Ahogy teltek a percek, órák, egyszer csak elkezdett a köd megérkezni. Nem írhatom hogy leszállt, mert tulajdonképpen fölfelé szállt, alólam a völgyből, hozzám a domboldalba. Hamisítatlan októberi hangulat kerekedett és több mint egy órán át ki is tartott. Most aztán kattogott a zár...










A szél megélénkül és ahogy érkezett, úgy távozik is a köd. A dámok kezdenek csendesedni, de ez csak addig tart, amíg egy újabb tarvad fel nem bukkan. Néha már fekve barcognak, de barcognak. Csak ülök a fa alatt, már vagy három órája, és nincs kedvem megmozdulni, élvezem a műsort...












Csináltam egy werket is a kit obival :)


Egyszer a gyerek napnak is vége. Gondoltam nem kisértem a szerencsét és elindulok a kocsihoz, de sok év szerencsétlenkedés után, ma szinte vonzottam a szarvasokat. Egy rét közepén sétálok, amikor egy dám tehén kis híján elgázol... az utolsó pillanatban a levegőben fordul el... vágatlan kockák.



Még két kis rudlival futok össze, mire a kocsihoz érek... ez a mai nap... nem semmi!


Búcsú kocka, majd indulás haza! Utólag is köszönöm a lehetőséget!

Azt hiszem idén ennyi volt a dámozás...bár...