2014. december 27., szombat

Az ajándék

Szóval miután 24.-én a kisfiammal feltöltöttük az etetőt, kitettem a vadkamerámat is, gondoltam most megnézem, mi hordja el a húst a ragadozómadarak mellett?! Másnap reggel, ha már a kamerát úgyis be akartam hozni, összekötöttem egy fotózással. Már sötétben megérkeztem. +6 fokot mutatott az autó, nem sok jóra számítottam.... Ahogy jött fel a nap, beindult az élet az etetőn. Szokásos fajok: cinegék, verebek, szajkók hada érkezett. Vijjogást hallok a távoli erdő felett, felébredt az ölyv is. Hollók is klongattak, de nem jöttek le, csak végigrepültek a völgy fölött.






Ahogy az énekesekkel szórakozom, beszáll egy középfakopáncs is a ragadozó beszállóra.


Nem eszik, jön-megy. Szajkókat próbálok röpképezni, de nemnagyon megy. Egyszer csak ölyv huppan az ágra. Pont nem fér bele a fix 400-ba. Ezen is változtatnom kell majd...



Nem jön le enni, valami gyanús neki. Miután elrepült még szajkózok egy kicsit. Mindíg elcsodálkozom rajta, hogy ugyanaz a háttér mennyire más színekben pompázik, a különböző időpontokban.


Hazaérve, megnéztem a kamerát. Két róka hordta el a húst az éjszaka közepén. Majd jönnek még világosban is, ha éhesebbek lesznek! :) Ami viszont érdekes volt, hogy az etetés után egy órával, már 2 ölyv is ült a dögön, szóval nem voltak valami szégyenlősek.

Másnap, 26.-án reggel úgy gondoltam csak beülök megint, megnézem az ölyveket, pedig a sasles is vonz, de azt meghagyom a havas napokra, ha lesznek. Nem indulok olyan korán, csak 7-re vagyok a lesben, viszont -4 fokot mutat a hőmérő... ígéretesebb a helyzet... Szép napfelkelte után érkeznek a szokásos apróságok...




Itt is ugynaz a háttér, csak a felkelő nap színe változtatja  a színeket. Ezután következett az "ajándékom".
Ölyv landol a szemközti erdő egyik fáján. Na ebből még lehet valami, ha idejön, talán tudom követni röptében (ez itt a terepviszonyok miatt nagyon nehézkes). Rövid várakozás után elrúgja magát, és jön is. Kattoga a zár, de lemaradok a fókusszal. Egy talán elfogadható kép születik.


Egyből a földre ül kajálni, de olyan közel van, hogy csak portrézni tudok, illetve túl zsúfolt a színpad, újabb dolog amin változtatni kell. Itt még a nap csak a hátteret világította meg.



Gondol egyet elrepül, de csak egy közeli fára. Ezaz... újra próbálkozhatok a beszállással. Jó 20 percig feszülten figyelek, nem mozdul... kinézek oldalra, mire visszafordulok már a levegőben van... na bakker, lemaradtam. Újra lejön és eszik. Már fényárban úszik, 9:45, ide elég későn süt be a nap a földre. Mennek a portrék, próbálom az egész madarat beszorítani, de túl közel van. Miután evett, mégközelebb jön, és kiül egy földtúrásra napozni...



Egy vágatlan állókép:

Gondoltam ebből ennyit lehet kihozni, amikor a pihenni próbáló ölyv körül elkezdenek a szajkók ugrálni, hordani a kukoricát az etetőből. Na erre a madaramnak se kellett több, elkezdett rájuk tátogni, illetve néha vakarózott is egyet egyet.






Nem győztem exponálni. Csak úgy kattogott a gép, és nem izgatta, pedig nem üveges a les. Még a telefonom is kidugtam videózni, semmi nem érdekelte. Nagyon szórakoztatott a dolog, úgy éreztem ez a kárpótlás a tavalyi télért, amikor 1-2 habitusnál többre nem futotta. Néha mintha direkt nekem produkálta volna magát. Itt például fogalmam sincs mit csinált :)...


Kedvenc képem, a "karácsonyi ajándék" a Torokvizsgálat címet kapta:

Exif adatok: iso500; 1/4000s; f/5,6; 400mm; Af + állvány+ távkioldó

Napozás után, újra enni kezdett, nekem pedig indulnom kellett haza, mégiscsak Karácsony van. Sikerül úgy lelépnem, hogy nem zavartam el, hihetetlen! Amennyire óvatos és félénk volt eddig, most annyira nem. Talán őt is megszállta a béke és a nyugalom...

2014. december 24., szerda

Boldog Karácsonyt!

Érdekesen alakul az év vége... a várt fagy, hó nem akar megérkezni. Sajnos nagyon érezni ezt az erdőn mezőn, mármint őnző módon nekünk fotósoknak nehéz így, a vadaknak könnyebb! A vaddisznók még gilisztáznak, a szarvasok se járják az etetőket. Ragadozók egerésznek, langy meleg lengedez napközben. Kiugrottam egy hajnalban a sasleshez, hátha... hát nem...
Egy kékes rétihéja vitorlázott át előttem, illetve a szarkák röpködtek be, de ők is csak ímmel ámmal.






A végére egy szarka minimál:


Nem is eröltettem a dolgot. Majd ha megjön az igazi tél!

Ma délelőtt gondoltam, ha másért nem is, de legalább az etető feltöltése miatt kiszaladok az erdőbe. Gyönyörű napsütésben öröm volt kint lenni. Volt segítségem is, vittem az utánpótlást! :)





Még a lesbe is beültünk, hátha sikerül jó korán beoltanom!


A cinkék verebek folyamatosan érkeztek, de pár percnél tovább nem köti még le. :)



Talán érkezik már a tél. Az este a családé az ünneplésé, de holnap reggel... kitudja?... :)

Boldog Karácsont kívánok Nektek!


2014. december 13., szombat

Délutáni fények

Mostanában nem túl kedvező az idő a fotósoknak. Szürke napot még szürkébb napok követnek. Vadászni kell a napsütéses órákat. Az évszakhoz képest meleg idő miatt az etetők forgalma gyér. A síkvidéki "sasles"-nél még pockoznak a ragadozók, csak elvétve néznek az etetésre. Az erdő ilyen szempontból jobb. Ott nincs annyi pocok, jobban érdekli a hús a dögevőket. Megy az énekes etető is, bár itt is a már megszokott alap fajok, szajkók, cinegék, csuszkák a látogatók. Egy-egy délután kiültem a két lesbe megnézni a délutánt, a lemenő nap fényeit. Először a "sasles" volt terítéken:

2014.12.05 "sasles", délután

13 óra körül keveredtem a leshez. Szarkákat riasztottam el érkezésemmel. Miután elfoglaltam a helyem, egy órás várakozás következett. Gondoltam, miután a madarak látták érkezésem, így marad a fények tanulmányozása. Tévedtem. Egy óra elteltével elkezdtek visszaszivárogni a szarkák. Igaz más vendégem nem volt, de velük el lehetett szórakozni. Rá kellett jönnöm, a les tájolását, a hetekig tartó tervezés ellenére, teljesen elrontottam. A lemenő nap fényeinél a les fölötti bokor leárnyékolja a beszállót, illetve az etetést. Pár kép azért készült.




2014.12.12 Etetős les, délután

Kimaradt egy etető feltöltés, így etetés volt a fő cél, de gondoltam, ha már kimegyek, akkor beülök egy-két órára a lesbe. Minden mag elfogyott, pótoltam. Került némi hús is a ragadozóknak, akik egyébként egy óra múlva már fölötte köröztek, de nem jöttek le. Két nagy vödör vegyes mag került az önenetetőbe, illetve köré. Kitart egy hétig. Szép délutáni fények voltak, azonban egyenlőre a fajszegénység a jellemző.






A kedvenc ez az érdeklődő szajkó lett:

Exif adatok: 400mm; f/5,6; iso500; 1/1250s; -1 exp; állvány


Jöhetne már egy kis hó!

2014. december 4., csütörtök

Dögevők dögivel

Három reggel lesezését osztanám most meg. Miután a szürke napok, az erdőben még szürkébbek, így a nagyvadak fotózása helyett a leseimet vettem elő, egy kis hajnali leskelődésre.

2014.11.29 "sas"les, hajnal

Igazából kicsit elhamarkodott dolog volt "sas"lesnek neveznem a lest, ugyanis azt egyenlőre a dögevők látogatják előszeretettel. A két hete lezajlott disznóhajtás után bőrőkkel, fejekkel megrakottan érkeztem a leshez. Kissé furán néztek rám a terítéknél, amikor a sok önjelölt hentes között, én a beleket, fejeket gyüjtöttem.:) Eltelt egy hét az etetés óta, így gondoltam beülök, megnézem, mi látogatja az erősen fogyó etető anyagot. Sötétben érkezem, bevackolás, elhelyezkedés, és indulhat a mozi. Szokás szerint szarkák csapata érkezik... 15-20 darabból álló csapat kezdi itt minden napját, ahogy az első fények megjelennek. Egy-két kocka készül róluk, de inkább csak a hangulat és a dokumentáció végett...




A szarkák után megérkezik két dolmányos is nagy károgással. Ők is falatoznak, majd egy kis kiabálás után továbbállnak.


Új fajként megjelent két vetési varjú. Nem egy kuriózum faj, miután akármelyik parkban, akár bérház ablakából megfotózható, de mégis egy strigula  afajok listáján az etetésen.


A nézelődésemnek, legnagyobb meglepetésemre, két gombázó vet véget... nem akarom elhinni, hogy még mindíg gombáznak?!! A hó alatt is gombát fognak kereni??!!

2014.11.30 Etetős les, hegyoldalban, hajnal

A vasárnap hajnalt a frissen beindított hegyvidéki lesemben töltöttem. Ez volt az első lesem, előző évben építettem S. segítségével. Előző héten ide is került egy kis hús, bőr, fej, ami két nap alatt eltűnt. Az énekeseknek gyártott etetőmből is szépen elfogyott egy hét alatt a magkeverék (kukoricát, napraforgót és búzát keverek egyenlő arányban).
Sötétben érkezem, beülök a lesbe és várom az első fényeket. Teljesen más környezet, mint a saslesnél. Egy meredek domboldalban épült a les, erdő háttérrel. Az érkező madarakat szinte csak az utolsó pillanatban látom meg, mivel itt még nem használtam néző üveget, csak az objektív mellett kukucskálok. Ahogy ébred a természet ölyv villyog, és köröz fölöttem, de nem jön le. Pár perc múlva hollók teszik meg a tiszteletköröket, de ők sem mernek leszállni. Pár perc csend következik, majd beindulnak az énekesek. Szén, kék, barátcinege, csuszka a fajlista, illetve egy nagyobb 7-8 db-ból álló szajkó csapat randalírozik az etetőn...




Az énekesekre jó a táv, de a tavalyi zoomos bigmával még fotózható szajkók, ezen a távon már túl nagynak bizonyultak a fix400-nak, így maradtak a portrék. A nap legjobban tetsző képe is egy ilyen portré lett, bár egész nap fényhiány uralkodott...

Exif adatok: 400mm; f/5,6; iso500; 1/125s; állvány+távkioldó



2014.12.04 "sas"les, hajnal

Mára napos időt jósoltak végre, így hajnalban megpróbálkoztam a saslessel, bár a hőmérséklet nem akar minuszba csúszni. Hajnalban felkeltem, kinézek az ablakon, csillagos az ég.. ezaz! Már repülök is lefelé az emeletről öltözködni, és irány a terület. Sötétben megérkezem, beülök, letörölgetem az ablakot, amit aztán egész reggel törölgettem a párától, de szerencsére vittem magammal egy autós ablakmosót amivel egyszerűen orvosolható volt a probléma. Menetrend szerint megérkeztek a szarkák.. majd hollók egy csapata szállt le a rétre. 13 darabot számoltam. Fel fel röppensve szépen közeledtek, de a dögig nem mertek bejönni, hiába a sok lakmározó szarka...



Egy telefonos video, csak úgy:



Egyszercsak gondoltak egyet és odébbálltak. Szarkák jöttek mentek, majd egy ölyv repült fölém. Ezután csend következett. Megettem a két szendvicsem, gondolván, lehet ennyi jutott mára, amikor ölyv landol előttem közvetlenül. Valószínűleg a fejem fölött gubbasztott, ezidáig. Pár portré és doku kép után továbbsuhant, pedig vártam hogy beszállón törölgeti le a csőrét, de nem. A környezet a dög látványától értékelhetetlen, de örülök a képeknek, mert idén először evett ragadozó a les előtt!