Tavaszi kercék

 Újra berobbant a tavasz, idén viszonylag korán... mondjuk tél se igazán volt.. na mindegy. Február közepén már tisztító őzbakokkal találkoztam, úgyhogy gondoltam itt az ideje kinézni a vízre is. Télen le volt engedve a tó, de mostanra jó magas vízállást találtam. A természetes kiülőm sajnos tavaly elúszott, úgyhogy új után kellett néznem. Találtam egy jó fatörzset a tó szélén lebegve, ezt horgonyoztam le egy lánccal, remélem a mozgó tutaj is fog tetszeni nekik. A lest a szokott állapotban bányásztam elő a nádból, szerencsére nagy amortizáció nem történt. Kapott a les is egy új horgonyt, hogy reggelente ne kelljen sokat keresnem :) Amikor a lessel bíbelődtem körülöttem tőkések, nyári ludak, és egy pár fekete fehér kacsa is úszkált a vízen. Itt az idő, nincs mire várni...

Március 5.-t írjuk. A hajnali keléstől kicsit elszoktam, és mivel közben influenzás lettem, így nem is akartam túl korán befeküdni, így nemsokkal napkelte előtt érkeztem. Illetve érkeztem volna, ha lett volna napkelte, de sajnos teljesen be volt borulva. Már amikor befelé gázoltam a mellig érő vízben, hallottam a kercék jellegzetes nászoló hangját... na ők már érzik a tavaszt. Nagy nehezen felmásztam a tutajra, és kezdődhetett a már oly sok éve átélt, de mindig várt leskelődés... Évekig vártam, hogy a kercék elém keveredjenek, de most szinte ott kezdték a napot. Először egy gácsér produkálta magát. Vicces ahogy kirúg hátra.. csak úgy fröcsög a víz...

Nem igazán akart közelebb jönni, de a szemem sarkából egy közeledő alakot véltem felfedezni. A kercék közé keveredett egy barátréce. Na ő nem szégyenlősködött, egyenesen a les elé úszott...

Szép madár ő is. A kercék egyre csak érkeztek, egyik csapat a másik után. Volt amikor 12 tarka kacsa forgott előttem, egymásnak udvarolva. Fény nem sok volt, de ezeknek a fekete fehér madaraknak jól állt ez a sötét háttér.

Miután kellőképpen kiszórakoztam magam kimásztam és haza indultam. Ez jó kis nyitány volt...

Az erős kezdés után totál nullázás következett. Az időjárás folyamatosan ellenem volt. Arra az évek alatt rájöttem, hogy ha fúj a szél, a fodrozódó vízen nem lehet szép fotót készíteni, úgyhogy a szeles, borús időben egyszerűen nem jutottam ki. Hétvégére mindig beborult, és viharos szél kerekedett. Egyszer kimentem hátha, de egy fél óra után kimásztam, miután semmi nem mozgott, csak a hullámok lökdöstek.

Egészen 18.-ig, azaz tegnapig kellett várni, hogy újra vízre szálljak. Most sem sikerült sötétben bemásznom, de szerencsém volt. Nem volt semmi a les előtt, így nem zavartam el semmit. A befekvés után nemsokkal azonban elkezdtek kacsák tottyanni a vízre előttem. Először pár tőkés jött... gondoltam majd velük elszórakozok. Alig exponáltam amikor egy böjti tűnt fel közöttük. Ők is megérkeztek... De alighogy ezt megállapítottam érkezett egy kerce gácsér és vadul elkezdte násztáncát, ami után sorra érkeztek fajtársai...

Közben felkelt a nap és szerencsére előttem maradtak a madarak. A böjti gácsér igen keresgélt, egyszer közelponton belülre úszott.. később lett pár társa, akkor már velük foglalkozott...

Kezdett színesedni a víz a nádfaltól, ahogy megsütötte a reggeli nap a háttérben. A madarak csendesedtek.. már csak unottan lebegtek, de a színek kárpótoltak. Zárás képpen felbukkant egy búbos vöcsi is... ők is megérkeztek a kistestvérükkel együtt. 

A libák még nem keveredtek elém, szerintem nem használják a kiülőt. Várom az újabb fajokat és a jó időt! Remélem mindkettő lesz még! :)

Újra tavasz, újra a vízen

 Ahogy tavaszodik, az ember fia egyre jobban vágyik ki a meleg szobából. Jól esik a frissítő hajnali levegőben leskelődni az ébredező természetet. Idén néha túl frissre is sikerültek a hajnalok, nem egyszer mínusz 7-8 fok sem volt ritka. Nemhogy a combommal törtem a jeget a lesig, de volt amikor a les előtt még 15 méter szélesen jégpáncél következett. Na nem baj, ilyenkor vonulnak a tarka kacsák, ilyenkor kell menni. Az északi récék egész hamar nászolni kezdenek, ilyenkor pezseg a víz a különböző sípoló, fröcskölő, hápogó madaraktól. Első kimenetelnél a tőkések jeleskedtek. A kiülő még mindig működik, a les is jó állapotban lebegett a nádban.

Következő alkalommal nagyon hideg volt. Nem baj, gondoltam, majd kiülnek a jégre. Azt ugyan nem tették meg, de így sem volt rossz a jég előtér. Most a hattyúk és a nyári ludak parádéztak. Érdekes, hogy mindig más faj viszi a prímet.

Egy gyengébb reggel is becsúszott, amikor szárcsa bohóckodott a kiülőn:

Megnéztem egy estét is, de nem az igazi, úgyhogy hanyagolom. A következő hajnalom megütöttem a jack potot. Előző nap már láttam kercét a tavon, nagy vágyam lencsevégre kapni őket. Sikerült már, de csak átszíneződő, fiatal gácsért. Most azonban bejött a dolog. Először a vöcskök produkálták magukat. Ment az ajándékozás és udvarlás:

Néha kisebb rokonuk is benézett a les elé. Olyan közel tudnak felbukkanni, hogy néha várnom kell, hogy távolodjanak el a közelponton belülről. :) 

Tulajdonképpen már ez is elvitte volna a reggelt, de ekkor jött a meglepi. Balról récék közelednek... hoppá fekete fehér is van köztük... 3 tojó és 2 gácsér kerceréce közeledik... csak gyertek... gyertek!!! el ne kanyarodjatok! És jönnek mintha zsinóron húznám őket. Közben udvarolnak, szedegetnek, lebuknak... a gép pedig elkezd zakatolni, amikor jónak ítélem a távot. 

Ez az a sorozat az, amire vágytam. Megérte a korai kelés, a fagyoskodás reggeleken át.

Legközelebb ismét nagy reményekkel gázoltam a vízbe, de a kerce csapat már tovább állt :( Ez a csoda egy napig tartott. Tudom van ahol nem nagy szám ez, teljesen mindennapi faj, de mindenhol az a kuriózum, ami ott ritkán fordul elő. Ismerőd kerregés üti meg a fülem, nyomulnak a böjtik.

Persze a kis vöcsik és a ludak sem maradnak el.

Ahogy megyünk bele a tavaszba, úgy jelennek meg a nagy gázlók is a kiülőn.

Egyik reggel egy csapat csörgő is tiszteletét teszi. A lesből kipergett rovarokat szedegetik a vízről, pár méterrel előttem... nem rossz élmény figyelni.

A barna rétihéják is megjelennek vijjogva a tó felett.

Az utolsó két reggelre megjelentek a kormoránok is. Nagy lendülettel kezdtek előttem halászni, azonban olyan gyorsan elnyelték a felbukkanó madarak a halat, hogy mire odakaptam a lencsét már lemaradtam a jelenetekről...:(

Ezután megtörtént az, amire gondolni se mertem. Egyik reggelre eltűnt a kiülőm... :( Ez egy természetesen bedőlt fa volt, amit 2 évig megmozdítani sem bírtam, de úgy látszik az idő vas foga és a víz megtette a hatását, és elkorhadva elúszott. Megtört a lendületem és fel is adtam erre a tavaszra a vizes lest. Úgyis jönnek a bakok, kakukkok. Azóta pótoltam a kiülőt, de ilyenkor már nem pezseg úgy az élet a vízen. A kislibákhoz mondjuk még lehet visszanézek :)