2019. november 2., szombat

Egy nap barcogás

A barcogás azért kicsit tovább tart egy napnál, azonban idén nekem ennyi jutott belőle. Ez év októberében is lehetőséget kaptam egy jó dámos területen tölteni egy napot, még a vadász vendégek megérkezése előtt. A tavalyihoz képest egy héttel korábban érkeztem, így a díszlet színei most inkább a sárga és zöld volt a tavalyi pirossal barnával szemben.
Még sötétben megérkeztünk, és a röfögéstől hangos domboldalak között baktattunk a már ismert fő barcogó hely felé. -1 fokot mutatott az autó hőmérője, fehér dér borított mindent. Már szinte láttam magam előtt a párát röfögő bikákat a hajnali fényekben. Nem tévedtem sokat, ez a látvány fogadott ahogy beértünk a teknőkhöz. Egy valami hiányzott azonban... a mindent kirajzoló ellenfény. Helyezkedni nem tudtam, mivel a szél kitakarította volna a placcot. A fedett terepen megkerestem 1-1 már ismert nyiladékot, és ezeken próbáltam elcsípni a lovagokat.






Mikor sötét háttér elé értek azért volt némi pára...


 Amikor túl közel értek egymáshoz, egyből összefordultak, és csak úgy csattogtak a lapátok... persze mindezt gondosan takarásban csinálták. Ahogy múlt az idő a bikák lanyhultak, a fények viszont egyre szikrázóbbak voltak...





Ez a szín világ sem volt ellenemre. Csatolok egy videót is a hangulat kedvéért: videó

Köszönöm az idei lehetőséget és remélem ez a hagyomány jövőre is folytatódik! :)

2019. szeptember 30., hétfő

Szeptemberi kirándulások

A cím sokat elárul, lehetne szarvasbőgés is, de most az erdőzúgás volt a több...sokkal több.

Nagy reményekkel indultam a hónapnak. Egy pihentetett terület, kaszálók, tölgy telepítések, jágerkender, öregerdő vágással... minden adott volt. Már első kimenetel alkalmával egy jó tizennégyes bikával találkoztam.


Hordtunk ki a rétre répát, almát, ami szépen fogyott is, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez Borsod, mindegy mit csinál az ember. Teltek múltak a hajnalok, de pár rövid videón kívül nem akartak jönni a képek. A hangulat varázslatos, a bőgés megy, de a bikákból csak villanásokra részletek kerültek szem elé.




Amikor benyekegtem valami fiatalt, akkor sem volt még elegendő fény egy szép képhez.


Közben találkoztam disznókkal, őzekkel, volt köd, pára...








Egyik reggel megtörni látszott a rossz széria, ugyanis egy kisebb bőgő gócban sikerült annyira ingerelnem a nagyhangút, hogy kilépett elém az útra egy expóra. Még jó hogy hátráltam kicsit, így belefért a jó tizenhatos bika.


Fellelkesedve az alkalmon sikerült megint mennem pár nulla expós kört :)
Aztán jött egy eredményes reggel. Szürkületben még egész jó bőgés volt, de már csak az erdőből. A répáról már megindultak a hegy felé, így én is arra tartottam. Amikor bőgve sétáltam egyszer válasz érkezett a telepítésből. Lehúzódtam de már láttam is a közeledő agancsárt. Mivel nagyon közel jött volna abbahagytam a bőgést...pár másodperc fülelés majd kicsit távolodva haladt a legény egyenesen az útra. Amikor kiért ráböffentve szépen befordult pár kocka erejéig, majd tovább ballagott vetélytársat nem látva.



Ezután felmentem a vágásba a bika után, ahol ő bőszen bőgni kezdett (előttem bezzeg nem!). Nekiálltam én is ingerelni. Ugyan a fotózott bika nem mutatta már magát, de egy csapos gyerek előóvatoskodott.


A kicsit is becsülni kell na! :) Már jó fél órája vitatkoztam a bikákkal szarvas nyelven, néha tehén hangokkal fűszerezve...gallyat verve (eljátszottam egy komplett tarvad rudlit csapatbikástól mellékbikástól), de a nagyhangúak csak nem akartak lejönni. Utánuk menni esélytelen lett volna a sűrű terep miatt. A nap már szépen besütött a vágásba amikor recsegés ropogás, na végre érkezik valami... hát nem a nagyhangú...



Egy második agancsú ifjonc... de legalább portréra jön... Miután gyanús neki a helyzet de beazonosítani nem tud eliramodik, de újabb hangokra újra újra beforog...




Semmi komoly szarvas, de legalább bikák, és volt mit exponálni. Na ezután ismét erős visszaesés következett... fotó nélküli kirándulások... Volt amikor egy bakra sikerült rámenni, de a nagy hajlongásba úgy maradtam :) azt hittem a kocsiig se bírok elmenni.



Egyik este dagonyáról induló bikára mentem rá bőgve, de a sötét erdőben ő is csak egy expót engedett az úton... hiába bőgött ott mellettem fotózhatatlan volt...


Múlt hét második felében egy nagy zápor közepette elkészült az utolsó bika fotóm is ebben a szezonban egy dárdás hatosról, ami megint nem törné össze a mérleget.



Ezután egyik napról a másikra teljesen megállt a bőgés. Még háromszor kimentem, de már egy nyekkenést sem hallani, a tarvadak egyedül legelnek, néma az erdő... egy évig megint...

2019. augusztus 20., kedd

Őzek

Ez a nyár kicsit eltért az előzőektől. Na nem abban hogy nem jártam a perzselő estéken az őz bakok nyomában, hanem egy új területet fedeztem fel magamnak, illetve fedeztem fel annak őz állományát.
A terület nagy része kultúra nád csíkokkal, benőtt szőlőkkel szabdalva, közepén egy nagy parlagon hagyott földdel. Na ez az igazi őz mágnes a maga sokszínű növény felhozatalával. Sok bakot láttam a területen minden kimenetelnél, lassan feltérképeztem őket, melyik egyednek meddig tart a revírje, nagy segítség ez üzekedés idején. Az új területen való kalandozáshoz egy új társ is csatlakozott hozzám, egy Canon 1D mark IV.




Sok dokumentáló kép készült, de ide azokat válogatom amik fotóként is megállhatják a helyüket.
Egyik reggel szokásos módon a parlag szélén cserkeltem. Egy bak legelészett előttem. Jó szelem volt, így könnyedén a közelébe értem. Néha rám nézett de szinte hihetetlen módon nem nagyon vett tudomást rólam.





Egyszer oldalra kapta a fejét, amire én is odanéztem... egy barkás bika igyekezett vissza a nappali pihenőhelyére...




Miután a bika visszaváltott, tovább közeledtem a bakhoz... már vágatlan portré távról csettegett az új váz...



Teljesen körbelegelt.... a széllel mit sem törődve...



Miután beváltott tovább haladtam. Újabb vörös hát emelkedett előttem a gazban... őt sem volt nehéz belopni... fiatal bakocska gondoltam...


... csak miután mellém ért akkor láttam, hogy bizony hasas sutával van dolgom. A csattogásra felállt mellettem a bak is....




Majd velük együtt én is hazafelé indultam...


Ahogy telt az idő egyre több bakról sikerült portrét készítenem. A cserkelt területet mindig növeltem.










Sok kis bakkal találkoztam, szarvasokkal is gyakran összefutottam és július 17.-én egy repce tarlón rásípoltam az első bakra... eljött :)


Mivel ezt még csak gyenge próbának tartottam, a lemenő nap fényeire inkább megpróbáltam bikával összefutni. Sikerült jó helyre hasalnom az erdő szélén... szépen ki is állt egy fiatal gím.



Ezután beindult az üzekedés. 21.-én két helyen hívtam és 6 bak ugrott be a hívásra. Első helyen egy fiatal legény legelgetett... gondoltam ez jó lehetőség megnézni a reakciót. Rákúsztam amíg lehetett, majd hívtam... felkapta a fejét és már jött is...



... miután előttem forgott, igencsak oldalra nézegetett... pár pillanat múlva meg is tudtam az okát...




...igen... ő az... anno az agancsos suta mellől felállt bak jött be és zavarta el fiatal vetélytársát. Ezután biztos voltam benne, hogy beindult a bál. Átmentem a placc másik végére a naplementébe hívni valamit. Itt újabb 4 legény szaladt be, de mindegyikről nem lett értékelhető kép.



Káprázatos fényekben úszott a Bükk hegység. 

Ezután az este után minden alkalommal beugrott 2-3 bak megpróbáltam megkeresni ismerős bakokat és újakat is felderíteni...




















Az volt a tapasztalatom, hogy a területen több a bak, mint a suta, így nagyon jól reagáltak a sípra... egy érdekes hívás volt például, amikor 3 bak volt kint előttem a placcon. Elkezdtem hívni... érdekelte őket, de nem indult el egyik sem. Amikor oldalra néztem egy fiatal 4. állt mellettem, majd ahogy hátra fordultam az 5. is érkezett mögülem a napraforgóból...




5 bak körülöttem... nem volt rossz... miután a mögülem érkező elszivárgott eleredt egy nyári zápor, de elindult az egyik előttem lévő, és ő is szépen megnézte mi adja a suta hangot...




Jó kis mókák voltak... utolsó két nap még 13 bak ugrott be, majd mintha elvágták volna, úgy véget ért...
Összefoglalásként: 17.-én hívtam be az első bakot, 8.-án az utolsót. Összesen 35 bak ugrott be.


Jöhetnek a bikák! :)