A történet tavasszal indult. S. barátomnál állandó vendég a szalakóta. Minden évben elfoglalják a revírt és költenek a kihelyezett költőládában. Tavalyi évben meg is ejtettem egy fotózást, kaptam egy lehetőséget. Borult időben sikerült pár képet készíteni az etetés időszakából széklesből. S. valami féle fixlesen törte a fejét, de félt a madarak zavarásától, így hiába ajánlgattam a segítségem, abban az évben nem került sor az építkezésre.
Idén tavasszal sikerült összehozni a lest, nagynehezen sikerült rávennem S.-t, hogy vonjon be a munkálatokba, hogy egy kicsit közelebb érezzem magamhoz a készült képeket. A les jól sikerült, megemeltük, így a perspektíva és a háttér is megfelelő lett, már csak a madaraknak kellett megérkezni.
Pár hete jön a hír, itt vannak a lakók. Az addig seregélyeknek otthont adó odú ismét megteszett a szalakótáknak, így ki is rakták az albérlőket. S. pár élménydús reggelt el is töltött a lesbe, így elérkezett egy vasárnap hajnal, amikor én is próbát tettem.
3 órakor indulok éjszaka, nehogy lekéssek valamit! 4-kor már a lesben helyezkedek. Kezdenek kirajzolódni az alakok, ahogy világosodik. Előttem az odú a beszálló, de ajaj... ez túl közel lesz a 400asomnak. Hátracsúszoka lesben amennyire lehet, hátam a hátlapnak támasztva várom a reggelt. A mezei verebek, sordélyok már ébredeznek... szól az ének, tollászkodnak a beszállón majd olyan 4:40 körül meghallom a jellegzetes rekedt krákogást... itt van! És már huppan is a beszállóra. A nap még nincs fent, amikor az első expók elkészülnek.
Egyszemélyes habitusra tökéletes a táv, nincs szükség vágásra. Hihetetlen színei vannak ennek a madárnak, minden alkalommal elámulok mikor látom. Hosszú még a záridő, amikor párját hívja...
Beindul a jövés menés, megelevenedik a puszta. Fiatal őzbak kocog el mellettem...
Jön fel a nap, hihetetlen ahogy másodpercek alatt változnak a fények. Talán most a legszebbek a hajnali sugarak, csak most szálljanak be gondolom magamban és már landol is a madár előttem...
Üdvözlés... majd egy kis ücsörgés következik. Kedvenc habitusom is elkészül, hihetetlenek ezek a színek!
Vágok egy portrét is:
Ahogy melegedik az idő beindulnak a madarak, elkezdenek vadászi, tollászkodni. Érkezésükkor nem marad el az üdvözlés, az ég felé krákogás.
A habitusokra állóra fordítom a gépet, persze mindíg ilyenkor ékezik a 2 madár egyszerre... volt amikor azért fekvőben is sikerült elcsípnem az ajándékozást... így fértek bele, ehhez túl közel voltam..
Nyulak figyelik az eseményeket...
Néha átváltok 50mm-re csak a hangulat miatt, persze ilyenkor történnek a legjobb jelenetek...
Csóka csapat érkezik és zavarja meg szerelmeseket.. Éppen belefér a képbe!
A szalakóták egyből kihirdetik, hogy az odú az övék...
Közben a sordély folyamatosan dalol mellettem...
A kékségek némi tollászkodás után újra vadászni kezdenek, és átadnak egymásnak pár ajándékot is...
Megtörténik egy rövid párzás is, de sajna minden irányban kilógtak a madarak a képből :(
Erősödnek a fények. Fácántyúk ül fel a bála tetejére napozni, és sárga billegetől is kergetőznek előttem... a seregély is az odú közelébe kerül, bár egyből elzavarják az agressziv honfoglalók...
A pihenő csőrtörölgető madarak egyszer megriadnak, felnézek, atya ég mi ez a nehézbombázó?! Fehér gólya érkezik a les fölé...
Amíg a gólya tollászkodik, a szalakóták a távolabbi bálákról vadásznak.. minden madarat elkergetnek a közelből, nem kivétel ez alól a vörös vércse sem!
A csókák mégegyszer visszatérnek, nagyon érdekli őket az odú!
A nap utolsó képe a csókákat elkergető, kerregő kékcsókáról készül.
9:00 a fények erősek, miután látom a madarakat a fasor irányába távozni, követem a példájukat és én is tlelépek! De még visszatérek!!! :D
U.i.: hihetetlen milyen fajgazdagságban és madármozgásban lehet része a fotósnak, ha egyszerűen leül egy leszúrt bot mellé a pusztába!
