2017. szeptember 19., kedd

Szeptemberi gondolatok

Borsod

...Ülök a szobában, nyomkodom a tv távirányítóját.. menni kellene...ha elindulok még kiérek...jó időt mutatja  az időjós...talán ma, holnap már eső... menni kellene...az elmúlt napokban teljes eredménytelenség... saját terület nélkül csak ködbe vagdalózok... már augusztusban lebeszéltem barátokkal, ismerősökkel... ígéret sok van... mire bőgés, addigra vendégek is... menni kellene... hátha ma sikerülne egy jó bőgő bika!.. de tulajdonképpen miért is?... van már... ha tetszik pár embernek örülök...menni kellene... későn kezdenek, tegnap se értem oda... de talán ma... de hát ez borsod... tavaly volt két jó nap... idén talán ma lesz az a nap... menni kellene... itthon tuti harc lesz... lemaradok a fürdetésről, altatásról... már lengedez az avar szag az őszben... megcsillan a harmat a pókhálókon...zengenek a bükkösök a hegyen... csak menni kellene...

Halkan kattan az ajtó a hegyen, csend honol még az öreg erdőben. Rutinszerűen veszem a vállamra a fényképezőt, kezembe távcső, másikba triton csiga. Nyújtottam, álmosan bőgők bele a fülledt szeptemberi délutánba. Válasz érkezik előlem a töbör széléből, feleselve indulok felé, na most... válaszolgat a dalia, érzem ez lesz az én estém. Elindul a bika, de az ellenkező irányba, ajjaj... meg-meg állítom a csigával, de így is nagyon halad. Fenéken le a völgybe, négykézláb fel a tető felé. Fény már nem sok, de nincs mit tenni...ahogy a tetőbe érek meglátom a vörös foltot jó száz méterre előttem a bükkös szálasba, de már lép is és a következő bőgés a következő hegyoldalból jön... lehetetlen utolérni. Mire a többi legény megszólal elfogy a fényem, nem értem oda ma se... mint már annyi este, reggel ezen a  szeptemberen, és az elmúlt években. Elfáradva, leizzadva, zengő erdőben tartok vissza az autóhoz egy kalap gombával a hónom alatt Korom sötét lesz mire ereszkedem le a hegyről.

Hazaérek. Feleségem kérdezi: -Na megérte kimenni? -Igen! -Sikerült fotózni? -Nem! ...ezt talán soha nem fogja megérteni. Elhatározom magamban, hogy pihenek pár napot, nincs eredmény. Másnap csörög az óra hajnal 4-kor. Kérdi az asszony: Te meg mit csinálsz ilyenkor? - Menni kellene...

Az elmúlt két hét eredménye: 2 kocka



Dunántúl

Két napra idén is ellátogattam a Dunántúlra, csak hogy fotó is kerüljön a fotós blogba. :)
Kimentünk...fotóztam..bőgtek..tele a rét...sok a szarvas...fotózok..les alá ülök...cserkelek is...disznó is van...fotó...este koccintás...jót beszélgetünk...hajnalban eső csepeg... napfelkelte is lett...erdőben bőgnek...fotózok