2017. október 26., csütörtök

Ködös október

Lassan vége októbernek is. Köd borítja reggelente a völgyeket, van amikor egész nap kitart. Szépen kiszínesedett a táj, de amilyen gyorsan felölti tarka ruháját az erdő, olyan gyorsan le is dobja. A fáradt gím bikák élvezik az utolsó melengető napsugarakat. Hullanak a levelek és érdekes brekegő röfögő hangokkal telnek meg a domboldalak. Ez bizony a dámbikák szerelmes muzsikája, ők is elkezdték. A tavalyi évben kimaradt a dámok fotózása, de idén újra szerencsét próbálok.

Ahogy kel a nap kint talál a völgyben. Csend van még, nem hallani dámokat. Ahogy telik az idő, bika jelenik meg a domboldalban. Kiballag a rétre, majd lassan lefekszik, úgy melengeti magát. Később átvált még pár társa, majd ahogy jöttek, úgy nyeli el őket a tölgyes...







Délután egy másik terület rész a cél. Langy meleg van, tombol a vénasszonyok nyara. Már amikor a kocsiból kilépek hallom a jellegzetes hangot... igen.. ők azok, akik miatt jöttem. Gondosan kikapart teknőikben várakoznak, és amikor egy dám tehén a közelükbe ér azonnal megbolydul a méhkas és barcogásba kezdenek a daliák, hogy rájuk essen a hölgyek választása. Velem van a terület gazdája is, együtt csúszunk be a barcogó helyre. Bokrokkal benőtt fedett domboldalba vannak a bikák, ahova besüt a délutáni napfény. Az orrunk tele a penetráns bika szaggal, ügyelnek a fiúk a parfümre is. :) Jönnek mennek a legények, de nem találom a megfelelő helyet. 5-6 bika szól folyamatosan, de tiszta képet nehéz elcsípni. Ha kép nem is sok készül, az élmény mindent megér...




Csinálok egy 2 képes panorámát...nincsenek messze. :)


Ahogy sötétedik, elhagyjuk a terepet. Mire elfogy a fény, már mindenhol szólnak a bikák...

Nagy élményekkel feltöltődve érek haza. Ritka, mikor az ember a fő barcogásba kijuthat egy jó területre, még a huszonéves kiterjedt kapcsolat rendszer mellett is. Azonban ez az október máshogy alakult. Pár nappal a fotózás után jött egy üzenet, hogy tetőfokára hágott a nász, és adódik még egy lehetőség belesni a dámok rejtett életébe.

Hajnal van, még szinte sötétben indulok. Először a köd lepte rétekre lesek be, hátha kint ragadt valami. Dámok szólnak innen-onnan, de nagy nyüzsgés nincs. Gím bika ácsingózik az első völgyben... nem rossz látvány, de még elég mostohák a körülmények a fotós rendszeremnek...


Festői a látvány, de ahogy a bika, úgy én is haladok tovább. Átcsúszok egy erdő sávon, így a következő rétre alulról érkezem. Itt is kibontakozik két gím sziluettje. Javulnak a fény viszonyok, de itt a köd is sűrűbb, igaz csak derékig ér...




Nagy kedvencem lett a derékig ködben álló bika fotója! Miután itt a dámok nem mozgolódtak bevettem magam a barcogóhelyre...
Komoly tarvad rudli sétált a teknők között, így igazán élvezetes volt a látvány, telt is a kártya rendesen...





Most jól sikerült a helyezkedés. Igaz csap pár méterrel voltam a legutóbbi helyemtől, de innen mégis beláttam három tisztább nyiladékot is, amibe a sürgés forgás közepette mindig keveredett egy egy szerelmes legény. Csak kapkodtam a fejem, mikor agancs csattogás hangzik fel a közelemből. Fordítom az objektívet, de sajna a gazos részen ment a harc, tisztább képet a pózolásukról sikerült elcsípni.



Már elégedett voltam a nappal, tulajdonképpen a reggeli ködös gímnél is ezt éreztem, de mostanra egy kártya csere után már azt gondoltam ezt nem nagyon lehet fokozni. Ülök egy fa tövében és gyakorlatilag körbe masíroznak a barcogó dámok. Ahogy teltek a percek, órák, egyszer csak elkezdett a köd megérkezni. Nem írhatom hogy leszállt, mert tulajdonképpen fölfelé szállt, alólam a völgyből, hozzám a domboldalba. Hamisítatlan októberi hangulat kerekedett és több mint egy órán át ki is tartott. Most aztán kattogott a zár...










A szél megélénkül és ahogy érkezett, úgy távozik is a köd. A dámok kezdenek csendesedni, de ez csak addig tart, amíg egy újabb tarvad fel nem bukkan. Néha már fekve barcognak, de barcognak. Csak ülök a fa alatt, már vagy három órája, és nincs kedvem megmozdulni, élvezem a műsort...












Csináltam egy werket is a kit obival :)


Egyszer a gyerek napnak is vége. Gondoltam nem kisértem a szerencsét és elindulok a kocsihoz, de sok év szerencsétlenkedés után, ma szinte vonzottam a szarvasokat. Egy rét közepén sétálok, amikor egy dám tehén kis híján elgázol... az utolsó pillanatban a levegőben fordul el... vágatlan kockák.



Még két kis rudlival futok össze, mire a kocsihoz érek... ez a mai nap... nem semmi!


Búcsú kocka, majd indulás haza! Utólag is köszönöm a lehetőséget!

Azt hiszem idén ennyi volt a dámozás...bár...

2017. október 13., péntek

Szeptember végén

"Még nyilnak a völgyben a kerti virágok
  Még zöldel a nyárfa az ablak előtt..."

Petőfi sorai jutnak eszembe, ahogy véget ér a szeptember. Az erdő lassan elcsendesedik. Pár bika kiabál még, próbálnak a fiatalok is érvényesülni, de a korosabb daliák már fáradtan legelésznek...elég volt nekik a az elmúlt három hét szerelmes szaladgálása, feszültségei. Megvívták harcaikat, megtették amit a természet megkívánt tőlük a fajfenntartás érdekében. Az őz bakok előkerülnek, ők mostanra pihenték ki az augusztusi fáradalmakat, a többiek még előtte vannak..dámok, vaddisznók, muflonok.

Rászánok még pár alkalmat a gím bikákra itthon, és a Dunántúlon is. Szép lett a szeptember vége, langy meleg, őzek ácsingóznak a sárga jágerkenderben, róka sziesztázik a bokrok alatt. Fiatal bikák játszadoznak előttem egyik hajnalon, de itt még nem érezni az erőt, a dinamikát... minden lelassul, még a legyek is bágyadtan repülnek, közben az erdő szépen kiszínesedik. A disznók feketednek, már téli szőrben pompáznak, készülnek a hideg időkre... fiatal kan sétál előttem, mikor gyanús leszek neki szembefordul, majd ahogy jött úgy el is oldalog. Érdekes jelenetet csípek el egy másik hajnalon. Egy suta a gidájával legelészik, amikor a közelébe ér egy másik suta. A gidás nagy vehemenciával a testével nekiugorva űzi el az érkezőt. A kép nem lett valami jó minőségű, de a dokumentáció kedvéért megmutatom. Végezetül jöjjenek a képek, ha már fotós blog! :)