Süvis les újratöltve

Igazából a barcogás után kicsit uborka szezon következett. Ugyan szántam egy hajnalt az őzekre a felkelő nap alatt, de nem az igazi tarlón fotózni őket.

Egy régi ismerős is lencse végre került. Igen, Ő az! Az öreg gombnyársas bak.

A reggeli séta után, következett az építkezés. Hallottam ugyanis a süviket a parkban a fákon prüntyögni. Gondoltam jó móka lesz őket vízre csalni, így nekiálltam egy komolyabb itató építésének. Igazából nem tetszenek teljesen az egyhangú itatós fotók, de be kell látnom, hogy sok fajt így lehet fényképező elé csalni.

Pár werk kép az építkezésről:

Mikor kész lett a mű, beültem egy kicsit megpihenni és a látványt tesztelni...

Igen... jól látjátok :) Pár perc ücsörgés után süvik kezdtek potyogni elém.. még a pókhálót se szedtem le a lesről...

Innentől kezdődhetett a fotózás, és folyamatos itató alakítás. Sajnos a fényekkel elszámoltam magam. Délután van a legjobb mozgás, és sajna délelőtti fényekre tájoltam. Küzdök az obi 3,5 méteres közel pontjával is, mivel közel ponton is elég kicsik a madarak a full frame vázon.

Fajokban nincs panaszom. A körülbelül 2 hete üzemelő itatón megfordult eddig (azokban a 30-40 percekben amikor ránéztem):

- szén cinege
- kék cinege
- barát cinege
- süvöltő
- meggyvágó
- erdei pinty
- tengelic
- fenyőpinty
- csíz
- ökörszem
- csuszka
- fekete rigó
- nagy fakopáncs
- közép fakopáncs
- zöld küllő
- fácán
- szajkó

Jöjjön néhány fotó is, ha már fotós blog:

Csináltam egy kis videót is a piros madárkákról: videó

A legérdekesebb látogatóm eddig egy leucisztikus meggyvágó volt. Mikor leesett a süvik közé először alig hittem a szememnek, de közel ponton belül volt, így expó nélkül távozott. Reménykedtem, hogy még egyszer visszatér, és szerencsém volt! Íme:

Most, amikor ezt a bejegyzést írom a díszlet már szét van bontva az itatón. Megpróbálok egy kicsit másabb képi világot megjeleníteni. A folytatásban láthatjátok majd...

Etetős kalandok

A nagyvadazás után egy kis szünet következett. Igazából az idő se kedvezett a fotózásnak, és elfoglaltság is akadt bőven. Beüzemeltem az erdei itatóm, etetőm. Kis átalakításokat végeztem, ugyanis valahogy nem tetszett a tálca. Valami erdei pocsolya hatást akartam elérni, nem a fatörzsekkel körberakott vízen akartam fotózni. Egy két rövid beülés alkalmával, új fajok is jelentkeztek, amiknek nagyon örültem, illetve a régi ismerősök is hamar odaszoktak. Íme az új terep ami a madarakat várja:

És jöjjön pár vendég:

Egyik vasárnap egy barátommal mentünk ki etetni a területére. Nem vittem a fényképező, gondoltam csak a sarat dagasztjuk... mondanom sem kell egy uráli bagoly kb öt méterre várt be, úgy szemeztem vele. Azt hittem megüt a guta... ilyen szerencsém van és nem vittem a gépet. Még másnap is ezen gondolkodtam, amikor vizet vittem az itatóba. Szajkók kiabálása ütötte meg a fülem, amikor kiszálltam a kocsiból. Nem szoktak ezek a madarak ok nélkül hangoskodni, ahogy kerestem a szememmel a hangok forrását, egy szürke buci fej nézett ki a fenyőből, kb. 30 méterre a lesemtől és 10 méterre egy épülettől :)

Nem akarok hinni a szememnek, házhoz jött egy uráli... egy  ideig fotózom aztán megunja a szajkók támadását és elsiklik az épület túloldalára. Örültem a szerencsémnek, megtöltöttem az etetőt, itatót, majd gondoltam távozok, de a kis ördög csak ott motoszkált bennem... hátha leült még valahol. Elindultam a kocsi felé, majd ahogy megkerültem az épületet felnéztem, és láss csodát ott ül a bagoly a kocsi fölött... helyezkedek ide oda, tiszta helyet keresek a lomb között.... ennyit sikerült kihoznom  helyzetből:

Sajnos eléggé meg kellett erőszakolni a képeket az utómunkával, de szerintem elfogadhatóak lettek. :)

Másnap ismét vittem vizet, már célirányosan kerestem a baglyot, de nincs minden nap gyerek nap... úgy látszik egyszer volt csoda... de mégsem.. harmadnap amikor vittem a vizet a ködben nagy alak suhant a fák között...

Itt volt, hátha megtetszett neki a hely... negyedik nap szemerkélő eső, már nagyképűen urálizni mentem :) A bagoly a szokott helyén, de az expó előtt átlibbent az épületek között. Utána settenkedtem és meg is találtam egy fenyőn. Addig helyezkedtem amíg sikerült tisztán lefotóznom. Vágatlan kocka:

Még vágással is elmegy, van megapixel :)

Már mindenféle terveket szőttem, hogy fogok egy szintbe kerülni a bagollyal, de sajnos ez volt az utolsó találkozásunk... valamerre tovább állt.

Közben egyre hűlt az idő, jöttek a fagyok, és egyre több madár látogatta az etetőt. Láttam fenyő pintyet és fenyves cinegét is, ami eddig nem jelentkezett. Sajnos csak dokumentálni tudtam őket. A fácánok is hamar felfedezték a helyet a tavaszi dürgés óta. Kilencet is számoltam rajta. Érdekes módon eltűntek a fekete rigók, de a léprigó rendszeres ivó a pocsolyán.

Másik jó kaland volt amikor a fiammal mentünk ki feltölteni az etetőt. Amíg én a magokat töltöttem ő a les felé kíváncsiskodott. Mondtam neki üljön be ha tetszik, majd megyek én is. Körülbelül 10 percet tölthettünk a lesben de folyamatosan volt madár előttünk. Cinkék, csuszkák, szajkó, fakopi. Örültem hogy élvezte! :)

Esett egy kis hó is, a forgalom egyre jobb, már folyamatos a látogatót jelenléte, de sokszor csak nézelődök...

Lassan ennek az évnek is vége. Remélem leesik egy tartósabb hó és újra  nagyvadak felé fordíthatom a lencsémet, addig is egy tavaly téli képpel szeretnék minden kedves olvasómnak boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánni!