Addig üsd a vasat...

A tegnapi jégmadár kaland után, úgy döntöttem ma hajnalban is rápróbálok a vizes lesre. Abból kiindulva, hogy a 20 fős kócsag és fekete gólya csapatok egyik napról a másikra eltűntek, úgy voltam vele, kitudja a jégmadarak is meddig lesznek a morotván.
A forgatókönyv megegyezik az előző napival... a gyerek óránként kel, így nem probléma 3kor beleugranom a ruhába... fotós hátizsák a hátsóülésre, mellcsizma  a platóra és már robogok is a tett színhelyére. Befekszem a lesbe, világosodik. Tegnap az első expót 4:36-kor csináltam, most 4:40-kor jelenik meg a madár. Először a gyűrű nélküli, utána a gyűrűs. Nem bírok fotózni még párnáról sem, a záridő 1/4 ; 1/8
A 2 madár felválltva jön-megy, fürdenek, tollászkodnak, és nekem minden kép bemozdul a fényhiánytól pfff...
Egyszercsak csobbanás mellettem, majd a gyűrűs madár villan is az ágra egy kishallal a szájában..ezaz.. erre váram. Kattog a gép, na most hátha sikerül. Minden mozdulat megúszik a képeken, de talán egy sikerült...

Igen.. az áhított kép, igaz a fények még mindíg nem az igaziak, de ilyen közel még nem voltam hozzá. A gyűrűs madár elkezd nyújtózkodni, tollászkodni, sajnos nem tudom megörőkíteni, amikor a keresőben furcsállom, hogy miért vágja magát támadó pózba. Kinézek a gép mögül, és lám, mind a 2 madár a beszállón egymásnak fordulva, gyorsan visszahúzom a zoomot 500mm-ről de addigra verekedve elröppennek... oooh.. erről lemaradtam. Vissza se jöttek többet.

Most kicsit jobb volt a madármozgás, mint előző nap.

Új vendégem volt a bölömbika:

A kisvöcsök is jelentkezett anyányi fiókájával:

7 óra után már nagyon élesek voltak a fények, úgyhogy szedtem a sátorfámat... folyt. köv. (hogy mikor azt még nem tudom, mert úgy néz ki obi nélkül maradok egy időre)...

Saját les

Elérkezett a saját leshely kiválasztása, megépítése. Édesapám vadászterületén, a Hernád völgyében találtam egy megfelelő helyet. Kis nádfoltok az elárasztott búzatábla szélében. Időszakos víz, de nagygázlókat, cankókat, récéket rendszeresen láttam rajta. Úgyhogy a felderítés után el is készítettem a lest, hajnali ellenfényes, esti hátulról érkező napfényre.

A les...

Jöhetett az első tesztfotózás, amit alig vártam... 3 órakor kelés (1 éves kisfiam segített benne, nem kellett ébresztő :D) 4kor már a lesben hasaltam...

Az első fényeknél kisvöcsök bukkan fel... hoppá... nem is tudtam, hogy él itt...

 A Nap lassan emelkedik a fák között...

 A kisvöcskök továbbra is aktívak...

 Szürke gém érkezik...

 Halat is sikerült fognia...

 Majd hirtelen egy fej úszik el előttem... Kiskárókatona??? Na róla se tudtam...

 Első reggelre azthiszem nem volt rossz a felhozatal, délután újra kint vagyok. A hajnali lelkesedés után a délután egy kicsit visszahűtött. Gyenge mozgás volt, a madarak elkerültek. Az egyetlen beszállóra érkező bakcsó nyújtott kárpótlást...

Vizen vendégeskedtem

Visszanyúlnék egy kicsit az időben. Miután lementek a tavaszi őzbak vadászatok, igazából a nagyvadfotózásban egy kicsit holt idő következett. Sanyi barátom jobbnál jobb vizes fotói láttán kedvet kaptam, hogy kipróbáljam én is ezt a műfajt. El is látogattam 2 alkalommal egy kis vendégségbe. Az első délután 17 óra körül szálltunk ki az autóból a tetthely közelében. Mellcsizma, ásványvíz, fotós felszerelés és indulhat is a móka. Egy nádfal szélében áll a les, amibe beveszem magam és várok... nem kell sokat... a madarak beindulnak, elő-elő bújnak a nádrengetegből:

Először egy szárcsa csibe jelenik meg...

majd egy kócsag kezd halászni...

szárcsa anyuka is előkerül...

aztán egy tőkés család...

 kisvöcskök úszkálnak, már ők is fiókákat vezetnek...

majd a lemenő nap fényeinél megjelenik egy bakcsó és beül az előttem lévő ágra..

Nagy és új élményekkel értem haza, de úgy gondoltam még egy próbát szeretnék tenni, így egy héttel később megismételtem a kirándulást.

A történe hasonlóan zajlik. Fajbőség, jó mozgás ez jellemezte az élőhelyet. Sajnos ekkor a fények nem voltak a legszebbek, de szinte minden fotózott faj újdonság nekem.
Mielőtt elérnem a vizet őzbakocska áll velem szemben az úton...

a madármozgás jobb mint az első alkalommal... kisvöcskök...

 erdei cankók...

 szürkegém halászik... egészen közel kerül...

 feltámad a szél... a bakcsó igencsak billeg az ágon, de akkor is egylábon áll...

 a végére nyári lúd érkezik az optika elé, de olyan sebességgel, hogy nem tudom lekövetni a zoommal...

Ez a délután is szépen zárult. El is döntöttem, hogy keresek egy élőhelyet és saját leshelyet építek. A saját munkának mégiscsak édesebb a gyümölcse...