2015. április 21., kedd

Tavasz

Az igazi tavasz nekem az áprilisi őzbakszezon kezdete. Idén is megérkezett a külföldi csoport és lement a 4 napos maraton. Ilyenkor minden hajnalban, este a területen vagyok, mégsem jut sok idő a fotózásra. Azért amit lehet megteszem... pár képet mutatnék a múlt hétről.
A levegő már langyos, mértünk napközben 28 fokot is, volt zápor és szél is, szóval elég változatos volt a szeszélyes áprilisi időjárás. A nyulak mindenfelé szaladoznak, verekednek, fácánkakasok feszítenek a dűlőutak mentén, tyúkjaiknak pózolnak, és az őzbakok fejdíszei is kezdik elnyerni színüket, ugyan a téli bundájuk már igencsak kopott, hiányos...










Egy páros 8-as bak is a fényképező elé került:



Nagy élmény volt, amikor a kocsiból észrevettem, hogy 3 nyúl kergetőzve szalad felém a földúton. Lehúztam az autót az útról, és kicsúszva lefeküdtem a keréknyomba. A nyulak olyan lendülettel érkeztek, hogy szinte időm sem volt felkészülni. Amikor az egyik kicsit távolabb megállt, akkor készült ez a kép.. A többi szinte mind használhatatlan lett, ugyanis közelponton belülre szaladtak... egy méterre mentek el mellettem a másik keréknyomba, úgy, hogy tudomást sem vettek rólam! :)

Exif adatok: 400mm; iso500; f/5,6; 1/800s; Af; kézből


2015. április 14., kedd

Meseállatok nyomában III

Lehet, hogy már unod a fehér őzeket Kedves Olvasó, de folyamatosan ők izgatján a fantáziámat. Egész stabilan tartják a helyüket, ennek ellenére várom még a nagy durranást. Minden oldalról közbefotóztam már őket, de mindíg máshonnan bukkannak fel, mint ahogy én gondolom. Pár délutánt próbálok meg most összefoglalni:

1. Csepegő eső, irány a terület. Talán az eső megadja azt a pluszt, amire várok. Kiérek a dombtetőre, végig távcsövezek... vágják az egyik domboldalt. Nem látom az őzeket. Lemegyek az első garádig, majd onnan visszanézek az erdőfoltra. A gerinc közelében világít a 2 fehér a fák között... irány vissza.. Rájuk megyek 50 méterre. Alattuk egy erdei út.. meg is van a kép fejemben az úton a lucerna felé átváltó őzekről. Bevackolok alattuk, a szelem jó... egy kis várakoszás után felállnak, majd elindulnak, azonban ebben az időben nem a lucernát választják, hanem a sűrűt, így végig a feneküket mutatva távoznak...

2. S-el megyek ki, hátha szerencséje lesz. 2 évvel ezelőtt együtt kezdtük a projektet, szeretném ha lenne fehér őzes fotója. Érkezés a gerincre, végigtávcsövezem a völgyet... vágják a domboldalt... S elkettyen, amikor meglátom az első fasor mögött átsejlő fehér foltokat. Kint vannak a lucerna alatti legelőn. Rájuk megyünk, én a háttérbe húzódom, S átmegy csúszó mászóba...:) A story itt olvasható: http://jsndor.blogspot.hu/2015/04/2015-03-22.html



3. Délután korán a tett színhelyén vagyok. Gerinc..távcsövezés.. Szarvasrudli, őzek mindenfelé... Az első garád felső részét nézem ki leshelynek a lucerna mellett, miután sétálok egyet a völgyben. Ahogy elhelyezkedem, lassan szivárog ki az ismert rudli a lucernára. Egy werk kép a kilátásról 18mmel:


Majd jöttek az őzek, az ismert, immár lepucolt, magasan tűzött bakkal, aki a kisebbeket zavargálja.






Ahogy fogynak a fények, az őzek árnyékba kerültek, de a háttérben az erdőt még szinezte a lebukó nap fénye...




A fehérek nem jelentkeztek ezúttal... ilyen is van...

4. Ismét egy őzezős délután. A forgatókönyv a szokásos. Most a lucerna túloldalán az eldőlt lest választom ki magamnak bevackolni. Jó korán helymen vagyok, magasan van még a nap. Épp hogy lefekszem a garádból, ami mellett az imént elsétáltam, kijön egy bak és elkezd legelni. Messze van, csak dokufotó készül a vadőr barátomnak. Valamivel honorálni kell ezt a sok lehetőséget, amit kaptam tőle az elmúlt időben. Ahogy nézelődök, nem várt irányból, a nyilt platz felöl egy bak érkezik kocogva. Szelem jó, látni nem lát, abba az irányba viszont elég magas a gaz előttem... mindegy, bevárom amég lehet, aztán exponálok...






Az LCD-n látom hogy az ismert magasan tűzött bak az.. Így vedlésben inkább hasonlít egy kóbor ebhez, mint a terület urához. :)
A bak bevállt mögém egy sűrűbe. A másik bak hol kijön legelni, hol bevállt a garádba, de közeledni nem akar. Egyszer a szemem sarkából valami mozgást észlelek. A fehérek anyjukkal kiszaladnak a garádból, majd azzal a lendülettel, be is mennek a mögöttem lévő sűrűbe, ami felvezet az erdőfoltig. Várok.. de hiába... a nap lebukik, az őzek nem jönnek. Elindulok haza, de felfelé felkanyarodva az erdőfolt felé, hátha.. Ahogy elérem az erdőfoltot, látom az egyik fehér csusszan ki az erdőből. Hasra vágom magam és kúszás közben mennek az expók...







Fotózgatom, de elégedett nem vagyok... nem az igazi a helyzet. Gondol egyet, majd a sűrű másik oldalán kiszalad a lucernára. Visszamegyek az előző helyemre a les alá... kint van már mind a kettő.. csinálok egy dokuképet kitobival, majd eljövök...


Előző alkalommal pont ott feködtem ahol a bal oldali fehér legel! :) 10 méterre bejött volna. Ilyen a fotós szerencse...

2015. április 2., csütörtök

Tavaszi projekt indító

Már tavaly nyár végén elhatároztam, hogy ebben az évben a búbos banka (idén az év madara) és a vörös vércse lesz az a két faj, amit megpróbálok lencsevégre kapni. Költőoduk kihelyezése volt a terv mind a két faj esetében. Az oduk elkészültek, a garázsomba várták a kihelyezést, amikor kaptam egy telefont a vadőr barátomtól, hogy egy banka szedeget a kocsija előtt miközben beszélünk (március 24.)! Egyből a fejemhez kaptam "atya ég, már itt vannak", az oduk pedig még nincsenek kihelyezve. Érdeklődve pár barátomtól, illetve a szakirodalmakat kutatva úgy gondoltam van még pár napom, hetem. Mostmár nincs időm késlekedni gondoltam. Délutánra S-t vártam egy kis cserkelésre, de így első megállóként a vadőr álltal megadott helyre mentünk, odukkal felszerelve. Ideális terep tárult elénk (eredetileg nem teljesen ide szántam az odukat, de oda kell menni, ahol a madár van). Amikor a barátom a hátsó ülésről mutogatni kezdte, hogy itt volt az úton, már meg is láttam az ugyanott szedegető madarat. Poros földút a vasutat szegélyező garádsor mellett, mellette elterül a nagy legelő, benne egy keskeny fasorral, és a fasor és a garád találkozásánál a legelő sarkában egy nagy trágyacsomó. Madarunk itt bogarászott és nagyon bizalmasan viselkedett. Nem akart elreppenni a kocsi elöl, csak amikor pár méterre beértük. Ekkor jött a kérdés: nem fotózod le?! És tényleg. Miért is ne?! Kicsúsztam a kocsiból, de addigra mindíg elballagott, többszöri próba után se sikerült. Egyszer gondolt egyet és felröppent egy oszlopra, pont amikor megfordult a fejemben, hogy ott lenne jó helyen! Íme az első fotóm a fajról:

Exif adatok: iso500; f/5,6; 1/1250s; 400mm; Af; exp -1


Nem az a szokványos banka fotó a környezet miatt, de később megtetszett, ezért osztom meg itt is. :)

Később helyére került az odu a fasorban, és a garádba is kikerült egy kaptár, hátha valamelyik megtetszik neki. A les már készen áll a garázsomban, kihelyezésre vár. Igaz azóta nem láttuk a madarat, de remélem lesznek lakóim! :)