Szalakóta

Úgy kezdődött, mint szerintem megannyi kezdő fotósnál. Ámulva néztem mások szines madarakat ábrázoló fotóit, és amikor én is madárfotózásra (is) adtam a fejem, szerettem volna én is ezeket a madarakat megörökíteni. A Top 3 madár nekem a gyurgyalag, jégmadár, szalakóta voltak. Az első kettő nem okozott gondot. Gyurgyalag telepet egész gyerekkoromban ismertem a barangolásaim miatt, el is készültek az első szedett vetett mobil lesemből a gyurgyalag fotók rögtön az első évben (szinte első értékelhető madárfotóim voltak ezek). A jégmadár már nehezebbnek bizonyult, mivel vizes élőhelyeken nemnagyon mozogtam és elég nagy feladatnak tartottam pl egy patakon megtalálni azt a kicsi madárkát. Tavalyi évben elkezdtem vizes élőhelyeket keresgélni, és itt is alkalmi és fix, de nagyon puritán, épphogy a célnak megfelelő leshelyekből vizimadarakat fotózni. Egyszer jágmadarat láttam villanni a víz felett, és pár nap múlva már fotóztam is a madárkákat a kihelyezett beszálló ágon. A harmadik madár, jelen bejegyzésem főszereplője a szalakóta, viszont sokkal keményebb diónak igérkezett, mivel a közelemben lévő területeken, nem fordul elő. Még nem is láttam csak fényképen, amikor pár évvel ezelőtt megláttam S barátom fényképein. Mivel érdekelt a téma és tudtam, hogy saját erőből nem fogom tudni fotózni, ezért megkértem S-t, hogy fotózhassan az általa megfigyelt madarakat. Nem utasította el a kérésem, azonban azt tanácsolta, hogy sokkal komolyabb madár ez annél, hogy szinte az elején lekattogtassam és leértékeljem magamba ezt a gyönyörű madarat. (vadász se bőgő bikát akarjon elejteni első vadjaként!) Megértettem és megfogadtam amit mondott és nem is eröltettem a dolgot. Következő év nyara elment a vizes élőhelyek feltérképezésével, fotózásával, de aztán eljött az idei nyár.

Tavasszal már nézegettük a madarak helyét, a kihelyezett odut, és vártunk. Egyik hétvégén eljött a nap amikor S-től jött a hír "megjöttek a madarak és már el is foglalták az odut". A remény újjá éledt. Pár nap/hét eltelte után a madarak stabilan etettek, használták a beszállót, és hosszas egyeztetés időpontkeresés után jött a meghívás, hogy akkor szombaton gyere el hajnalban és menj ki fotózni a szalakótát! :) Nem volt azonban ilyen egyszerű a dolog. Nagyot hibáztam. A több hetes alvás nélküli éjszakák után (azthiszem ezt kisgyerekes apukáknak nemnagyon kell magyaráznom) péntek este a barátok invitáltak egy esti leskelődésre, amire igent mondtam. Ugyan mondtam nekik, hogy hajnalban is megyek ki, nem maradok sokáig, mégis olyan eredményesre sikerült az esti zabörzés, hogy éjfél körül kerültem az ágyamba. A hajnal 3kori indulás helyett 10 órakor arra ébredtem, hogy S hív, na mi a helyzet? már haza is mentem? :) Hát nem, el sem indultam. Elszalasztottam az alkalmat. Mivel S-el elég jó barátságot ápolunk, ezért egész héten ehhez hasonló üzeneteket kaptam :D :

Meg persze az általa fényképezett szalakótákat! :)
Egy hét után végül bekéredzkedtem és kaptam is lehetőséget, hogy végre tényleg fotózhassam a kék madarat.

Hajnalban (ezúttal) még sötétben indultam a tett színhelyére, és háromnegyed 4kor már a széklesben ültem a beszálló előtt, várva A madarat. Ahogy világosodott be is indult a madár, elkezdte hordani a szöcskéket a kotló párjának. Egy bibi volt, mindíg az odura szállt. Egyszer egy pillanatra a beszállóra libbent, de úgy megilletődtem hogy nem fotóztam. Közben a puszta madarai meg meg pihentek a beszállón: mezei veréb, rozsdás csuk, sárga billegető:

De a szalakóta csak nem akart a megfelő helyre ülni, már kezdtem feladni, hogy soha nem lesz szalakóta fotóm. Mikor már kb 15-20adszor érkezett az odura úgy döntöttem csinálok róla képet ott, legalább dokumentáló céllal.

Ahogy elkezdtem exponálni a madár szerintem az expo hangjától megijedve leült előbb egy száraz gallyra...

Majd a következő beszálláskor a kiszemelt helyre libbent és elkészülhetett az első terv szerinti szalakóta kép, majd azt követően még sok:

Gyönyörű madár! Ámulok azóta is! Egyenlőre lombszöcskéket hordanak, majd később jönnek a nagyobb falatok, ha a fiókák nagyobbak lesznek. A felhős időben nem szikráztak a fények, de így hosszabb idő adódott a fotózásra, nem vágták agyon az éles sugarak a képeket. Egy csapat tengelic is beesett a bogáncsot csipkedni, róluk is készült kép:

Ezután a szalakóták többször is a beszállóra ültek, és készült pár habitus köztük a kedvenc képem:

Exif adatok: iso500, f/7,1, 1/125s, 400mm, Mf, állvány + távkioldó

Készült kép zsákmánnyal, anélkül, és vágtam egy erőset portréra is (ebbe a méretbe még elmegy)

8 órakor megérkezett a gulya és velük távoztam én is. Jó móka volt! Még hogy az ajándék fotózásért nem kell szenvedni! :) Teljes a Top 3-am! Köszönet érte S.-nek! Következő bejegyzésben hazai vizekre evezek, egy új projekttel!

Ez meg az, és egy kis víz

Az áprilisi őzbak szezonnyitó után egy kis pihenés következett. Nem is volt kedvem kimenni a területre. A banka odukat ellenőriztem, de az egyikben valami más lakó lesz, a másik kettőt pedig áthelyeztem. Bankával találkoztam azért, jelen vannak.

Szépen virágzanak a repcék, és mivel az aszály miatt nem nőttek túl magasra, így ideális az őzbak fotózásra. Régi tervem már ez, azonban idő hiányában, eddig egy gyenge kísérletre futotta, amiből csak hangulatképek lettek a nagytelével.

Kinéztem a nagyvadas területre is, de nagyon gyenge mozgást tapasztaltam. Egy érdekes eset volt, amikor a szombati koraesti csepegős esőben, egy uráli bagoly szállt a közeli fára, a többi madár támadása közepette. Én kimásztam a magasles tetejére, amin leskelődtem, hogy a gallyak tengerében, valami látszódjon a madárból.

Exif: iso1600, f/5,6; 1/125s; 400mm, Af, hátizsákról

2015.05.03 vizes leskelődés, hajnal

Vasárnap reggel S. barátomhoz látogattam egy kis vizes leskelődésre. Mivel a vizimadarak fotózását tavaly nyáron kezdtem, még sok új fajjal találkozom, ami mindíg izgalmassá teszi ezeket az alkalmakat. Hajnal 3-kor csörög az ébresztő, pakolás, indulás. Fél 5 körül már mellcsizmában bohóckodom az úszó les bejáratánál, hogy valahogy bejussal a felszerelés megúsztatása nélkül. Elhelyezkedek, kezd világosodni, beindulnak a madarak is. Ludakat, récéket várok elsősorban.
Elő is bújik az első nyári lúd család a nád szélében, azonban még nagy a pára a víz felett és a fények is gyengék nekem.

Eltűnnek a nádban, nem baj, majd kijönnek még (nem tették). Cigányrécék úszkálnak a távolban, és sok kisvöcsök, szárcsa járja a nádszegélyt. Kócsag landol, még mindíg a túloldalon.

Egyszercsak sápogással egy eltévedt kisliba közeledik. A fények már alakulnak, lassan beér jó távba. Ekkor veszem észre, hogy a fúkusz korlátozó benyomva maradt...pfff.. 8 méterről indult az Af, így madárkám azon belülérve haladt el mellettem...

Nagy kárókatonák ússzák az öblöt oda vissza, de nem bírom elcsípni őket. Hiába előttem bukkannak fel, csak a hátukat csípem már el, amikor ismét lebuknak.

A cigányrécék is inkább hangulatképre jók a távolság miatt.

A kisvöcsik szépen beúszkálnak. Néha szerintem a les alatt is átúsznak. :)

Egyszercsak megélénkülnek, és nagy csipogás közepette egymásnak rontanak előttem.

Végre valami akció! Ez el is vitte a napot, már megérte kijönni! :) Ahogy megnyugszanak, szétoszlanak, egy kis tollászkodás következik az árnyékos nádszélben.

Egész közelpontra beúszik! (sokszor sokkal közelebb is, de ezt valahol a határon csíptem el)

Közben a cigányrécék is közelebb kerülnek, de egy agresszív, fészkét védő szárcsa visszakergeti őket a víz közepére.

Egy vizityúk is átsiklik a vizen-

Közben végig a nádi rigók énekelnek a fejem felett.

Miutána  fények romlanak, kijövünk. Átnézünk a szomszédos vízre, ott milyen madarak mozognak. Libák úszkálnak a nád szélében, csak elém nem akarnak keveredni! :)

Ahogy nézelődünk őzbakot veszek észre a falu szélén, hiába, a nagyvad az én világom! :)

Hazafelé az autóból egy rozsdás csukról készítek pár kockát. Nagyon szép madár, egyszer megpróbálom közelebbről megfotózni...

Köszönöm a délelőttöt S-nek! Folyt. köv...