A nagyvadazás után egy kis szünet következett. Igazából az idő se kedvezett a fotózásnak, és elfoglaltság is akadt bőven. Beüzemeltem az erdei itatóm, etetőm. Kis átalakításokat végeztem, ugyanis valahogy nem tetszett a tálca. Valami erdei pocsolya hatást akartam elérni, nem a fatörzsekkel körberakott vízen akartam fotózni. Egy két rövid beülés alkalmával, új fajok is jelentkeztek, amiknek nagyon örültem, illetve a régi ismerősök is hamar odaszoktak. Íme az új terep ami a madarakat várja:
És jöjjön pár vendég:
Egyik vasárnap egy barátommal mentünk ki etetni a területére. Nem vittem a fényképező, gondoltam csak a sarat dagasztjuk... mondanom sem kell egy uráli bagoly kb öt méterre várt be, úgy szemeztem vele. Azt hittem megüt a guta... ilyen szerencsém van és nem vittem a gépet. Még másnap is ezen gondolkodtam, amikor vizet vittem az itatóba. Szajkók kiabálása ütötte meg a fülem, amikor kiszálltam a kocsiból. Nem szoktak ezek a madarak ok nélkül hangoskodni, ahogy kerestem a szememmel a hangok forrását, egy szürke buci fej nézett ki a fenyőből, kb. 30 méterre a lesemtől és 10 méterre egy épülettől :)
Nem akarok hinni a szememnek, házhoz jött egy uráli... egy ideig fotózom aztán megunja a szajkók támadását és elsiklik az épület túloldalára. Örültem a szerencsémnek, megtöltöttem az etetőt, itatót, majd gondoltam távozok, de a kis ördög csak ott motoszkált bennem... hátha leült még valahol. Elindultam a kocsi felé, majd ahogy megkerültem az épületet felnéztem, és láss csodát ott ül a bagoly a kocsi fölött... helyezkedek ide oda, tiszta helyet keresek a lomb között.... ennyit sikerült kihoznom helyzetből:
Sajnos eléggé meg kellett erőszakolni a képeket az utómunkával, de szerintem elfogadhatóak lettek. :)
Másnap ismét vittem vizet, már célirányosan kerestem a baglyot, de nincs minden nap gyerek nap... úgy látszik egyszer volt csoda... de mégsem.. harmadnap amikor vittem a vizet a ködben nagy alak suhant a fák között...
Itt volt, hátha megtetszett neki a hely... negyedik nap szemerkélő eső, már nagyképűen urálizni mentem :) A bagoly a szokott helyén, de az expó előtt átlibbent az épületek között. Utána settenkedtem és meg is találtam egy fenyőn. Addig helyezkedtem amíg sikerült tisztán lefotóznom. Vágatlan kocka:
Még vágással is elmegy, van megapixel :)
Már mindenféle terveket szőttem, hogy fogok egy szintbe kerülni a bagollyal, de sajnos ez volt az utolsó találkozásunk... valamerre tovább állt.
Közben egyre hűlt az idő, jöttek a fagyok, és egyre több madár látogatta az etetőt. Láttam fenyő pintyet és fenyves cinegét is, ami eddig nem jelentkezett. Sajnos csak dokumentálni tudtam őket. A fácánok is hamar felfedezték a helyet a tavaszi dürgés óta. Kilencet is számoltam rajta. Érdekes módon eltűntek a fekete rigók, de a léprigó rendszeres ivó a pocsolyán.
Másik jó kaland volt amikor a fiammal mentünk ki feltölteni az etetőt. Amíg én a magokat töltöttem ő a les felé kíváncsiskodott. Mondtam neki üljön be ha tetszik, majd megyek én is. Körülbelül 10 percet tölthettünk a lesben de folyamatosan volt madár előttünk. Cinkék, csuszkák, szajkó, fakopi. Örültem hogy élvezte! :)
Esett egy kis hó is, a forgalom egyre jobb, már folyamatos a látogatót jelenléte, de sokszor csak nézelődök...
Lassan ennek az évnek is vége. Remélem leesik egy tartósabb hó és újra nagyvadak felé fordíthatom a lencsémet, addig is egy tavaly téli képpel szeretnék minden kedves olvasómnak boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánni!
