Hó vége

Január végére nem lehet panaszom, bár pont a sasos lesemnél éppenhogy csak valami fehérlett, de azért jó minuszok voltak, és azért a havas táj az csak havas táj.
Próbát tettem a ragadozós lesbe, elkísért egy barátom is, ami a vesztemet is okozta. Jó hideg volt, metsző széllel, így fél 10 felé sajnos annyira fázott kísérőm, hogy ki kellett jönni. Pár ölyvfotón kívül nem is nagyon exponáltam, hagytam a vendégemet érvényesülni, neki nagy élmény volt a madarak közelsége...

Muflonos területről érkezett a hír, hogy a hegyben jó hó van és a mufik, a nagy mumusaim, is jól mozognak. Rászántunk egy reggelt S barátommal. Tényleg szép havas táj volt, és a mozgásra se volt panasz, de kicsit elkéstünk... a muflonok szarvasok már az etetőn voltak, így nem tudtunk pozicióba kerülni. Egy előttünk átvonuló jerkéről készült pár kép... Szép idő volt, de a fotóhoz nemsok szerencsével...

S. jobb híján nekem gyártja a werkfotókat! :)

Kinéztem a tavakra is a házam mögött. Ebben a nagy hidegben hóban a madarak összetömörültek a lihogókon! Kifeküdtem az egyik mellé, de nem jót választottam. Szárcsákkal vártam a naplementét.

Miután lebukott a nap elindultam a madárricsaj irányába, és botrányosan sok madárba futottam a következő, valószínűleg legnagyobb lihogón!

Inkább csak dokumentáltam.

Melegedett az idő, de még egy utolsó havazás után úgy gondoltam teszek mégegy próbát a saslesben. Megtörtént az ami még soha... szép havas idő, mondjuk hideg nem volt, friss kaja az etetőn, és egy darab madár sem jött, nemhogy sas! Egy szarkán és egy ölyvön kívül semmi nem jött le! Expo nélkül másztam ki délben. Mérgemben felmentem a nagyvadas területemre, de ott is nagy volt a csend! Az őzek szürkületben érkeztek, és hiába a szép havas környezet, csak ez a ravaszdi mutatta meg magát...

Gyengécske az eredmény.

A munkahelyemen a napi ellenőrzéseim során gyakran találkozok vadakkal, amik viszonylag állják is az autót, de a környezet mindíg rossz. Belóg valami, sűrű az erdő alja. Ma is beleakadtam egy rudliba a csepegő esőben, megmutatok két képet... hát ilyeneket lehet erdőben autóból fotózni:

Remélem februárban lesz még tél, bár rossz előérzetem van...

Gyors ismétlés

Ahogy leírtam az előző bejegyzés utolsó sorait, el is döntöttem, hogy másnap gyorsan ráismételek a havas lesezésre, kitudja meddig lesz hó?! Nem bizonyult rossz döntésnak a dolog. Hajnalban, sötétben kitotyogok a házból, esik az eső... na szép. Fogom hű csalinyulam, aki megint a házban töltötte az estét olvadással, és indulás a területre. Van még hó, a lesnél nem esik, de nincs hideg. Kiteszem a csalit, látom van rókanyom is bőven, hátha benéz a vörös frakkos is ma...

Elhelyezkedem, beállítom a gépet, elrendezem a felszerelést, a leszsákba be sem ülök, nem fázok. Egyszer valami mozgást észlelek a szemem sarkából, szinte sötét van. Róka? Nem! Ölyv huppant le elém. A gép be sincs kapcsolva olyan sötét van még, nem baj, gondoltam elbohockodom vele. Nagynehezen ráállok, manuálban élesség és távkioldóval exponálok. Hát ez nemsokat ér, minden kép egy nagy paca a mozgástól és a 2,5 másodperces záridőktől. Aztán egyszercsak hopp elugrik az ölyv a kajára, pont expó közben. Nézzük csak ez még érdekes lehet... és íme:

Iso500; f/5,6; 2,5s; MF; állvány + távkioldó

Megszületett A puszta szelleme című képem. Nem vagyok egy művész lélek, de ez tetszik.

Ezután az ölyvek folyamtosan a les előtt élték életük. Ettek, verekedtek, ücsörögtek. A sas is elrepült a les fölött a slepjével, de ismét nem nézett le...:( Helyette kárpótolt a jó egerész mozgás...

Még másfél hónappal ezelőtt leszúrtam egy körisgallyat terméssel a les elé. Szerettem volna régen süvöltőt fotózni és mindíg a les fölött, mögött hüppögnek a kőriseken. 10 óra magasságában egyre közelebbről jött a hüppögés, majd egyszercsak piros hímet vettem észre virítani a les fölött. Sajnos nem jött le, de két tojó társa úgy döntött megnézi, hátha ez a mag finomabb, mint ami a fa tetején van!

Nem maradtak sokáig, pár kocka és mentek is.

Az ölyvekből volt amikor 5-6 is a földön volt egyszerre, rendesen meggyepálták a nyulat, de amik sokkal vehemensebben tépték, azok a hollók voltak! Röpködtek előttem, de csak 10 után jöttek le. Hihetetlen ahogy beesnek 20 méter magasból, fűggőlegesen a dögre!

Dél után nem sokkal ki kellett jönnöm. A hó addigra szinte elfogyott, és az idő is felmelegedett. Nyulamat kinthagytam, a hollók nagyon meggyomrozták. Nem bántam meg hogy beültem, remélem lesz még tél, de szerintem ebből a négy havas napból kihoztam amit lehetett!

November rain

A november elég esősre, taknyosra, ködösre sikeredett. Ugyan megfogadtam, hogy idén kivárom a megfelelő időjárást a fotózásra, azonban az első beülés fellelkesített, így gyorsan rászántam két újabb alkalmat, hogy beüljek a ragadozós lesbe. Nem részletezem túlzottan a fotózásokat. Sajnos hamar rájöttem, hogy nem úgy van az a sasfotózás, ahogy én elképzeltem... Van mozgás a les előtt, de a sas nem jelentkezett. Szarkák, dolmányosok, ölyvek, hollók adják a fotózás gerincét, ők azonban szép számmal. Az időjárás sem volt kegyes egyik alkalommal sem. Sűrű köd ereszkedett a tájra, alig lehetett a beszállóig ellátni. Rá kellett jönnöm pár dologra az etetéssel kapcsolatban is. Jó ha sok kaja van a les előtt, de csak a szoktatás időszakában. Fotózáskor nagyon széthúzza a madarat. Ha mozgatni szeretnénk a fotóalanyokat, akkor le kell takarítani a platzot és csak kisebb darab kajákkal kell operálni. Rákaptak a rókák is az etetésre, keresztbe is tettek rögtön. Az előző nap szépen elrendezett kaja reggelre beterítette a rétet, ami nyilván csak világosban derült ki, úgyhogy a nagy számban érkező madarak szerte szét ücsörögtek, nem akartak a les elé keveredni. Azért készültek képek, amikből mutatok párat:

Exif: iso500, 1/2s !!!, f5,6, 400mm, Mf

Járnak a leshez cinkék, tengelicek is a sok mezei veréb mellett az etetésre. A karvaly is beült egy fél pillanatra, miközben az apróságokat hajkurászta, de az értékelhető kép elmaradt. Süvik füttyögnek a les fölötti fán, remélem egyszer ők is lenéznek mikor ott vagyok. A remények élnek, az időjárás alakul, remélem legközelebb már komolyabb fotókkal jelentkezem! :)

Sasles II.

Előző télen belevágtam egy projektbe. Sast szerettem volna fotózni önerőből, saját lesből, ezért végigetettem a telet, ennek ellenére a lesem sasmentes sasles maradt! Idén folytatom az elkezdett munkát, de új hely után néztem. Úgy láttam az előző helyem nagyon zavart volt, sok reggelemet elrontották a gombázók, így egy lakott területtől távolabbi részt néztem ki, amit még mindíg a parlagi pár revírjének gondolok. Pár nap gondolkodás után úgy döntöttem, hogy nem építek új lest, hanem áthelyezem a meglévőt. Kb két hete kinéztem a helyet, amit gondoltam. Nagyon igéretesnek tűnt. Vércsék,ölyvek ücsörögtek a fasoron, és sast is láttam. Rákövetkező napon egy barátom segítségével át is helyeztük a lest.

A les a helyén, jöhet a beszálló. Idén csak oszlopszerű rönköt tettem ki, hogy pontosan tudjam hova várjam a madarat. Amikor a terep nagyjából kialakult, egy birka maradványaival el is kezdtem az etetést. Két nap múlva újabb zsigerhez jutottam, és amikor kivittem a beszálló tele ürülékkel, az előző dög letakarítva, beindult az élet! Még egy dolgom volt, nagyon gazos a les előtti rész, úgyhogy egyik délután kiszaladtam lekaszálni a növényzetet. Ahogy gurultam a leshez a sas a les mellett ücsörgött a fán!!! Uhh! Jó jel, már lehet járt is lent?! Ez csak egyféleképpen derülhet ki, rá kell ülni! Közben megjavították a sikeresen leejtett objektívem is, úgyhogy immáron a saját felszerelésemmel vártam a hétvégét.

2015.11.07 sasles, hajnal, tesztfotózás

Mikor új üveget vágattam a lesbe, a tavalyitól egy kicsit nagyobbat, S-nek is levágattam ami az ő lesébe kell. Hétvégén megbeszéltük, hogy eljön érte, és ha már itt lesz beülünk a lesembe egy tesztfotózásra. Az esti beszélgetés után nagyon nehéz volt a reggeli kelés, de még sötétben odaértünk a leshez. Kitettük a friss zsigert a les elé plusz egy kis vödör kukorica-búza-napraforgó keveréket, letettem a kocsit és pár perc múlva már a lesben kuksoltunk várva a fényt és a főszereplőket, a madarakat. Sajnos akkora köd volt, hogy alig láttunk az orrunkig, de bizakodtunk. A les egy személynek még kényelmes, de kettőnek már igencsak szűkös volt. A műsor a tavalyihoz hasonlóan a szarkákkal indult.

Majd érkeztek a dolmányosok is. Nemsokára holló hangja üti meg a fülünket és pár perc múlva az egyik a fejünk fölött a fán, a másik előttünk landol.

Valami gyanús neki, nem eszik, hamar távoznak. Egyszercsak beindulnak a varjak és égtelen károgással elindulnak. Nagy ragadozó közeleg!!! És igen! Ő az! A sas! Két tiszteletkört tesz a dög fölött a sleppel a nyakán. Csak jöjjön le! Pár perc, nem látjuk, eltűnt a szemünk elöl, majd újra fölénk evez és lehuppan a földre! wáááá!!! Ezaz! Sas a les előtt rögtön első beülésre!

Hatalmas madár, el sem hiszem. Mozdulni se merek, csak pár expót lövök a fiatal királyról. Igazából nem az öreg parlagi pár, amire hajtok, de ennek a fiatal rétinek is nagyon örülök. Nem is láttam még soha a területen, most meg itt ül előttem.

Ült kicsit majd távozott. Evés nélkül. Kicsit messze volt, meg a köd se az igazi, de remélem ez csak a kezdet. Folyamatos volt a mozgás a les előtt, de a fények nem akartak javulni, a köd sem oszlott. Kb 15-20 szarka és 7-10 dolmányos varjú folyamatosan szórakoztatott minket.

Közben fenyőrigók, seregélyek röpködnek. Néha 1-1 széncinke és mezei verebek is beesnek a magokra. Érdekes vendég eszi előttünk a magot a gazról, egy nagy fakopi.

A verebeket egy karvaly kergeti meg, de nem ült le csak elviharzott 1 méterre a nézőablak előtt. :)

10 órakor úgy döntök menjünk. a mozgás is csendesedett, meg az ülés olyan rosszul sikerült a lesben, hogy nem is nagyon bírtunk volna tovább. Amikor kimászunk, látjuk hogy a sas ott ült a lestől 50 méterre! :( Remélem nem ijesztettük el!!! Kiteszek mégegy beszállót, majd jókedvűen távozunk! Azthiszem erősre sikerült az idény nyitány. Nagy terveim vannak ezzel a lessel! Jóhet a térdig hó a -10 fokkal! :)