2014. július 22., kedd

Még mindíg jégmadár...

Nem bírok leszakadni a témáról. Annyira tetszenek a kis madárkák, amikor  a lesem előtt halásznak, és annyi fotó születik a fejemben a témáról, hogy ma reggel is kiugrottam a meló előtt egy órácskára.
A forgatókönyv a szokásos, de most borús az ég.. nem akar világosodni. A két jégmadár összesen négyszer ült be egy óra alatt, ebből háromszor hallal. Úgy látom fiókákat etethetnek, mert a halat csak fához csapkodják, aztán elviszik a zsákmányt. Állítottam egy kicsit a beszállón, így a háttér homogénebb lett, és egy vékonyabb gallyat is feltettem.
Nagy volt a fényhiány, a képeim nagyrésze kb. így festett:


Az utolsó 10 percben tudtam pár éles képet készíteni:

Exif adatok: iso500; f/8; 1/30s; 417mm




2014. július 20., vasárnap

Addig üsd a vasat...

A tegnapi jégmadár kaland után, úgy döntöttem ma hajnalban is rápróbálok a vizes lesre. Abból kiindulva, hogy a 20 fős kócsag és fekete gólya csapatok egyik napról a másikra eltűntek, úgy voltam vele, kitudja a jégmadarak is meddig lesznek a morotván.
A forgatókönyv megegyezik az előző napival... a gyerek óránként kel, így nem probléma 3kor beleugranom a ruhába... fotós hátizsák a hátsóülésre, mellcsizma  a platóra és már robogok is a tett színhelyére. Befekszem a lesbe, világosodik. Tegnap az első expót 4:36-kor csináltam, most 4:40-kor jelenik meg a madár. Először a gyűrű nélküli, utána a gyűrűs. Nem bírok fotózni még párnáról sem, a záridő 1/4 ; 1/8
A 2 madár felválltva jön-megy, fürdenek, tollászkodnak, és nekem minden kép bemozdul a fényhiánytól pfff...
Egyszercsak csobbanás mellettem, majd a gyűrűs madár villan is az ágra egy kishallal a szájában..ezaz.. erre váram. Kattog a gép, na most hátha sikerül. Minden mozdulat megúszik a képeken, de talán egy sikerült...


Igen.. az áhított kép, igaz a fények még mindíg nem az igaziak, de ilyen közel még nem voltam hozzá. A gyűrűs madár elkezd nyújtózkodni, tollászkodni, sajnos nem tudom megörőkíteni, amikor a keresőben furcsállom, hogy miért vágja magát támadó pózba. Kinézek a gép mögül, és lám, mind a 2 madár a beszállón egymásnak fordulva, gyorsan visszahúzom a zoomot 500mm-ről de addigra verekedve elröppennek... oooh.. erről lemaradtam. Vissza se jöttek többet.




Most kicsit jobb volt a madármozgás, mint előző nap.

Új vendégem volt a bölömbika:


A kisvöcsök is jelentkezett anyányi fiókájával:





7 óra után már nagyon élesek voltak a fények, úgyhogy szedtem a sátorfámat... folyt. köv. (hogy mikor azt még nem tudom, mert úgy néz ki obi nélkül maradok egy időre)...

2014. július 19., szombat

Egy kis erdő, egy kis mocsár...

A héten ismét meglátogattam a szarvasokat. Egyre érik a fejemben a les, már megvannak az elképzelt fotók, csak egy utolsó engedélyre várok, és a szeptemberre! Ezúttal Sanyi barátom is elkísért, kíváncsi voltam a véleményére a helyről, a leendő les helyzetéről. A völgy aljából indultunk hajnalban, 1,5 óra alvás után, kissé fáradtan, de izgatottan. Egy kilométer cserkelés után még nem láttunk vadat.. ajjaj.. aztán a vadföldre vezető nyiladékon borjú ácsorog.. na csak látunk valamit. Kiérünk a kaszált rétre, itt egy kis rudli legelészik... közelebb kúszunk, de valahogy nem vagyok elégedett a készült képekkel.








A kép minőség nem az igazi, pedig végigcipeltem a 3 lábú állványom + távkioldót is használtam. Ahogy azt már megfigyeltük a völgy mindig párás, ködös, talán ez zavar be a képeknél. A kis rudli tovább áll, és mi haladunk előre a völgy vége felé. A szembe domboldalban fiatal bikákat fedezünk fel... indul is a hadművelet, de mielőtt átmennénk a garádon, még benézünk az előttünk lévő hajlatba, amit valamiért nagyon szeret a szarvas. A látvány magáért beszél...






Közel 40-es rudli legel a hajlatban... kattognak a gépek...közben az imént látott bikák is csatlakoznak a rudlihoz, kisebb tarvad csapatokkal együtt.. így már 60 körüli a létszám. Lassan legelve bevonulnak az erdőbe... a bikákról csinálok pár dokumentáló fotót, csak hogy a vadőr barátom is megnézhesse az agancsosokat...





Miután a rudli elvonult, nagy kerülővel visszasétáltunk a kocsihoz, és irány a munkahely...azt hiszem egy esti-reggeli vadászat-fotózás után nem esett túl jól a munka, de hát így jár, aki nem bír a fenekén maradni.

.................................................................................................................................................................

Előző hét végén elhatároztam, hogy a vizes lesem lebontom, vagy áthelyezem, mert nem sok esélyt láttam valamire való képet készíteni belőle a környezet miatt. Az előző 2 napi eső feltöltötte vízzel a morotvát és a tocsogókat, mondanom se kell, hogy nyakig sáros lettem mire kiértem. Nekiláttam a les szétszedésének. A hullámpalát úgy döntöttem nem használom fel legközelebb, nagyon tájképromboló. Miután szétkaptam a lest, mellcsizmában nekivágtam a víznek megnézni, hogy esetleg át tudom-e helyezni valami jó helyre. Ahogy megkerülöm a nádfoltot jégmadár repül el előlem... hohóó... akkor meg is van az új/régi célpont. Mióta laikusként fotózásba kezdtem, azóta a madarak közül álmom volt jégmadarat és gyurgyalagot fotózni. Később, ahogy belemerültem a témába, rájöttem, hogy igazából egész könnyen fotózható madarak... ha van madár! Ugyanis eddig nem találtam sehol stabilan mozgó jégmadarat. A lesnek kinéztem egy megfelelőnek vélt helyet, reggeli fényekre tájolva, gyorsan összekalapáltam, elé a beszállót. Mivel nádszövetet találtam ki rá, így másnap vissza kellett jönnöm befejezni. Íme a végeredmény...



Ma reggel gondoltam itt az idő kipróbálni a lest. A vízszint éppen a padló alatt van, de azért mellcsizmát veszek. Ahogy befekszek, éppen elhelyezkedek, a gépet a párnára teszem, amikor berrenés, sípolás, és a jeges a beszállón landol... ezaz.. az óra azonban még csak 4:38-at mutat, záridőm iso 800-on sincs, úgyhogy normális kép nem készül. Meg kellett várnom a harmadik beszállást, mire éleset tudtam exponálni, pedig a második beszállásnál halat is fogott előttem. Az első két beszállásnál egy gyűrűzött példány jött, később a párja ült a gallyra, de ő már nem volt felékszerezve. Szép reggeli fényekben sikerül pár habitus kép. Megvan amire több mint egy éve pályázok!






Nem volt nagy madár mozgás egyébként, egy pár tőkés mozgott a nád szélén még szürkületben, később pedig egy szürke gém csapat húzott át a fejem fölött, de nem szálltak le. A jégmadarak ötször szálltak be a beszállóra, plusz egyszer a lesem tetejére. Nagy élmény volt, hogy harminc centivel a fejem fölött napozott a madár. Remélem lesz még folytatás...

2014. július 10., csütörtök

Júliusi szeptember

A vizes leskelődések után ideje volt már az erdő felé vennem az irányt. Pár esős nap után, reggelre újra napsütést ígért a meterológia, gondoltam körülnézek az egyik barátom területén. Engedélyt kaptam egy fix fotós les letelepítésére, mivel a saját területemen ugyan van szarvasbőgés, de kiszímáthatatlan, és annyira fedett a terep, hogy jó fotót készíteni bőgő bikáról szinte lehetetlen. Már előző évben is segédkeztem Pisti barátomnak bikákat figyelni a vendégvadásztatás előtt, úgyhogy láttam, jó szarvas mozgás van ezen a területen.
Mikor megérkezem a területre már világosodik.. az autót a gerincen hagyom, onnan ereszkedem le a völgybe cserkelni. Sűrű ködbe burkolózik a táj, hiába halad az idő, nem akar világosodni, teljesen szeptemberi hangulat. Őzek, szarvasok ugrálnak el előlem, esélytelen még a fotó. Elérem a helyet ahova a lest gondolom építeni...


Sajnos a hajnali fényeket, háttereket nem tudom megnézni a köd miatt. Na majd legközelebb, segítséggel. Őzek, szarvasok szállingóznak az erdőszélen, de érdemi fotó nem készül.


Egy konda disznó vonul nagy hanggal mellettem az erdőben, de egy szőrszálat sem látok belőlük. Még csinálok 2-3 fotót a helyszínről, perspektívákról aztán a völgy elején lévő vadföld felé veszem az irányt. Kikukkantok a rétre, mielőtt visszaindulok az autóhoz... nem látok semmit... elkönyvelem a mai nem volt egy sikertörténet, amikor egyszercsak valami gyanúsat fedezek fel a vadföld felső sarkán...távcső..egy bika... indulás is közelebb hozzá...


Mintha a köd itt nem lenne olyan sűrű... nem látom a bikát, egy hajlatban van, ahogy haladok előre a mellig érő növényzetbe. Épphogy végigfut az agyamon, hogy már valahol itt kell lennie előttem, amikor megltom a barna foltot. A bika feje lent van, legel. Gyerünk még közelebb.. de jajj.. még egy barna folt.. és még egy az erdő szélén is, de ott már egy figyelő szempár figyel rám...ajaj...


Egy ötös rudli van előttem, de csak a bika agancsa látszódott ki mikor elindultam. A tehén folyamatosan figyel, ennél közelebb nem juthatok. 500mm-en a bika kitölti a keresőt, de nem bírom kitartani. Mindent elkövetek, hogy egy kis záridőt nyerjek...
Exif adatok: iso640; f/8; 1/200s expo -2/3, 363mm-re visszahúzva.



A tehén megunja, riaszt aztán távoznak... fiatal, reményteljes, mindkét oldalon koronás bika, egy pár év múlva komoly dalia lehet belőle.


Vissza sétálok a kocsihoz aztán irány haza. Alig megyek pár métert suta ballag előttem, mögötte bak. Megállok még egy képre, de a köd semmit nem oszlott, amióta reggel elindultam...



Érdekes volt a reggelben, hogy a látott bakok (5-6 db) szinte mindegyike sutával volt, gidát pedig egyet sem láttam. Lehet közel az üzekedés???

2014. július 3., csütörtök

Újra a tocsogón


Úgy tűnik tényleg belenyúltam a tesztfotózáson. Ma is kilátogattam a tocsogóra, nem bírok a fenekemen maradni, de sajnos a nagy madártömeg elmaradt. A kócsagok, fekete gólyák, kanalasok, szürke gémek ma is más tocsogót választottak, csak a hazafelé úton láttam őket egy út széli 20 négyzetméteres kis vízfolton tolongani. Cankók szórakoztattak, illetve 2 fiatal barázda billegető találta jó játszótérnek a lesem. Folyamatosan a tetején ugráltak. Remélem eljön még az én időm... vasárnapig pihentetem, remélem addigra a kisebb vizek kiszáradnak, és újra a lesem elé jönnek a madarak. Ha nem, akkor új les után nézek. Becuccolok a mocsárba. :)






Üdvözöllek Kedves Olvasó!

Üdvözöllek Kedves Olvasó!

Leskó Gábornak hívnak és Borsodban vadászom. Mindíg is szerettem a természetet és úgy gondoltam, hogy szeretném az ott szerzett élményeket fotó formájában is megörökíteni. 2012-ben vásároltam egy Nikon D3100-as gépet egy Tamron 70-300-as obival, amivel elkezdtem a fényképezést. Hamar rájöttem, hogy közel sem olyan egyszerű amit elképzeltem, így elkezdődött egy tanulási folyamat melyben nagy segítségemre van Jakab Sanyi barátom.
2013-ban lecseréltem a felszerelésem egy Canon 40D vázra és egy Sigma 50-500-as bigmával folytattam a fotózást. Ezzel az aparáttal már sikerült saját magamnak is tetsző képeket készítenem.
Aggtelek környékén és a Tisza parton, Tiszakarád környékén is van területes tagságom, és a közel 20 éves vadászpályafutásom során szerzett ismeretségem próbálom felhasználni a fotózáshoz kisebb, nagyobb sikerekkel.
2013 év végén építettem egy lest a Bükk lábánál, ahol ragadozó madarakat, rókákat, illetve énekeseket etettem. Itt kezdett elválni a fotózás számomra a vadászattól, amikor már nem a vadászat közben, vagy vendégvadász kísérése közben készültek a képek, hanem kifejezetten fotózni jártam ki a természetbe. Jelenleg a vizes élőhelyek madárvilágával ismerkedem, saját készítésű lesek használatával. Kedvenc témáim az őzbak és a gímszarvas.
Remélem lesz aki kíváncsi lesz a képeimre, és még akár tetszeni is fognak! :) Ime pár kép az elmúlt 2 évből! Üdv: Lesi