2017. április 18., kedd

Koca, Bak, Küllő

Történt egyszer, hogy észrevettem a reggeli körutamon, hogy egy koca lefialt a úttól nem messze. Készült is pár kép róla, amit itt közzé is tettem:
http://lesig.blogspot.hu/2016/03/az-idei-elso-malacok.html

Történt még egyszer... azaz megismétlődött a tavalyi kaland. Már áprilist írtuk, a java kocák már malacaikat vezették, amikor megint megjelent a koca a keddi körutamon, méterre ugyanott, ahol előző évben malacozott. Gyanúsan nem akart elugrani, sejtettem, hogy a vackot béleli. Szerdán nem jelentkezett, csütörtökön viszont, amikor megálltam az autóval és benéztem a szederbe, már 2 malac mozgolódott a koca mellett. Éppen fialt, de mivel sűrűben volt és nem akartam zavarni, tovább álltam. Délután visszanéztem, a koca a helyén, de már 4 kis csíkos hátút láttam. "De jó lenne egy kocán ugráló malac fotó" álmodoztam, de sajnos ilyenkor nem szeretnek nyílt részen mutatkozni. Másnap ismét benéztem a szederbe, de üres a vacok... na mondom elvitte őket, de ahogy tovább gurultam, húsz méterrel odébb egy nagy tölgy alatt ott feküdt a kis család:



Megörültem neki, hogy ilyen "tiszta" helyre kifeküdtek, úgyhogy visszatértem még, ki akartam hozni valamit a helyzetből, de megzavarni semmiképpen nem akartam őket.


Ahányszor rájuk néztem, annyi féle helyzetben feküdt a koca... élvezte a melengető napsugarakat. Ahogy nézegettem őket, egyszer az egyik kis csíkos hátú felkerekedett és átbaktatott anyja hátán.:)


Következő nap már nem láttam őket, idén is ennyit engedtek betekinteni a magánéletükbe. Mutatok egy werket a fotózásról, csak hogy el lehessen képzelni a helyzetet. :)



Egyik nap hazafelé gondoltam sétálok egy órácskát, megnézem az őzeket az út mellett. Üres volt a vetés mikor elindultam, gondoltam végig sétálok a garád mellett, majd mozdul valami... Első bokornál gyerek bak ugrik ki előlem, de nem tudja mi lehet miután hasra vágtam magam, így kíváncsian felém lépdel...      



Tovább indulok, egy kisebb rudli meg is indult előttem a vetés közepére... nem bajlódok velük, agancsost nem láttam közöttük. Van egy torz bak ezen a részen, láttam már egyszer, őt lenne jó megtalálni. Testesebb bak indul a garádból egy sutával, de több száz méterre... gondolok egyet, utánuk megyek a nyílt placcon, nincs jobb ötletem. Ahogy haladok, az őzek szépen átsorjáznak a szomszéd vetésre, ahol egy másik rudlival összekeverednek. Jó messze vannak, nem lesz ebből semmi, gondoltam, amikor látom hogy 2 bak összefordul, na most nincs idő gondolkodni, futás rájuk, amíg egymással vannak elfoglalva. Szalad a sok őz is, meg én is, de a két bak marad. Közeledek hozzájuk,  de nem merem feszíteni a húrt, így hasra vágom magam egy nagyobb fű csomónál, sajnos vágni kell a képeket, de a jó jelenetek most vannak...





Közelebb nem merek menni, egy idő után ahogy alábbhagy a feszültség ki is szúrnak.. az egyik a különleges amit kerestem...



Miután elfutottak, én is felálltam és az LCDt nézegetve baktattam a kocsi felé. Egyszer felnézek, és látom hogy a két bak előttem van... megkerültek. Igaz futnak, nem is nagyon foglalkoztam velük, de egyszer csak az egyik felém fordul és vágtázik, ami a csövön kifér... csattog az 50D, mint a géppuska...




Jó kis móka volt, megérte megállni...

A fácán projekt nem halad. Kaptam kölcsön egy 70-200as obit, amivel talán jobban boldogulnék az erdőben. Felszerelkeztem hangszóróval, kakas dürgő hanggal, de azóta nem akar a közelembe jönni... mialatt a hosszú farkút vártam próbaképpen küllő hangot játszottam a hangszórón, mivel rá is utazok, de soha nem akarnak lejönni, pedig a les körül röpködnek. Elkezdtem játszani a hangot, pár percig semmi, de aztán hallom a jellegzetes hangját a repülő küllőnek, majd a rikácsolását... hatással van rá a hang. Következő alkalommal megint megpróbáltam, de csak nem akart megérkezni, illetve mozgott de csak a fák koronájában. Már majdnem feladtam amikor berren a szárny, és behuppan elém, nem az itatóra hanem a mellette kiálló fa csonkra.


3-4 expó portréra a 400assal aztán röppen is tovább. Egy villanás volt az egész, de erre a villanásra vártam novembertől! Nagyon örültem neki! Utána is próbálkoztam még egy alkalommal a hang lejátszásával, de már ilyen közel nem jött, csak egész alakosra, amikor a fények nem voltak a legjobbak...



Nagyon szép madár, remélem lesz még hozzá szerencsém. Fácános fotó is készült pár, de még magnózás előtt :)





Érdekes jelenet szemtanúja voltam, valószínűleg meggyvágó udvarlást láttam, amikor a hím sípoló hang mellett szárnyát verdesve pózolt a tojó előtt.


A végére még mutatok egy vedlő szarvast, velük is összefutok néha :)


2 megjegyzés: