A legutóbbi szarvasbőgéssel töltött nap feltöltött, de aztán jött a hiányérzet... az a fránya bika ott bőg a réten, én meg itthon örülök annak a kb két éles fotónak, amit sikerült elcsípnem. Ebben több van... Kitudja mikor lesz időm megint szarvasok után mászkálni? Kitudja lesz-e még bika a réten, ami ilyen jól tartja a helyét? Lesz-e szabad bejárásom a terület ezen részére? Ilyen kérdések között gyötrődve csak meggyőztem magam (és feleségemet) egy utolsó kimenetelre... majd mégegyre... :)
09.29 Hajnal
A hajnal mindíg jobb volt szarvasra, mint az este. Hajlamosak elfelejtkezni magukról a bőgés hevében, és előfordulhat, hogy kint ragadnak a nyílt részeken. Persze nagy szerencse kell, hogy a szemfüles fotós éppen ott legyen, és ki bírja várni az alkalmat! Arról nem is beszélve, hogy a család is jobban viseli, mivel mire felkelnek már egyébként sem vagyok otthon.
A menetrend a szokásos. Megállok az út szélén, még sötét van. Ahogy pakolászok egy bika ugrik ki mellettem a rétre, nem is értem... Gondoltam ez jól kezdődik! Hallom az első tetőn a szokásos bika bőgicsél.. a szél fúj.. lehült az idő. Felérek a gerincre, kint van egy rudli az első réten, de már bika nélkül. A bika már elhallgatott, de az erdőből hallottam utoljára. Könnyű helyzet lenne bevackolni az erdő szélére, úgyis ide váltanak vissza, de mivel nincs bika velük, beáldozom őket. Elindulok le a patakpartra, hogy azon átcsúszva kint érjem a villás koronás bikát, ami 3 másik társával harsog. Amikor kiérek a rét sarkára, már nem látok semmit, rét túlsó szélén már bentről hallom őket bőgni... a fene, lekéstem, fények még semmi, úgyhogy fotóra nem volt esély. Beülök a rét szélére, ha már itt vagyok. A réten húzódó gazcsíkból feláll egy bak a sutájával, lassan világosodik. Rájuk csúszom egy-két kép erejéig.
Órámra nézek, ideje indulni. Elindulok a patakon át. Csinálok egy képet seggre eséseim színteréről, csak hogy érezze az olvasó a mélységeket! :)
Felfelé sétálok a tetőre és magamban azon agyalok, hogy hiába a múltkori fellelkesedés, azért itt nepfényben bikát fotózni felér egy lottónyereménnyel, nem is eröltetem idén, feladom. Amikor a gerincre érek, visszanézek a rétre, és azthittem lehidalok. 5 tarvadat terelget kint egy bika... hihetetlen! Mindíg történik valami fricska, ami megadja a lökést a következő alkalomhoz! A kocsinál, teszek mégegy próbát a kikericcsel. Talán ez már jobban sikerült:
Következő nap, megint furdal a dolog... ott a bika.. még bőg... be van borulva... mi tévő legyek?! Természetesen úgy döntöttem a szobában még nem készült bikafotó, kimegyek! Ismét utoljára! :)
09.30 Este
Melóból egyenesen a területre indulok. A cél a szokásos, de most nem cserkelek végig az első gerincen, hanem a rét másik oldaláról érkezek. A szelem nem a legjobb, de ballagok lefelé a völgybe a rétre. Fiatal bakocska vakarózik előttem:
A rét is tele őzekkel, de a nyílt platzon hamar kiszúrnak. Nem baj, most nem ők a célpontok! Beülök a rét közepén a gazcsíkba. Csend van, fúj a szél, de legalább oszlanak a felhők. Várok egy negyed órát, majd úgy gondolom helyet változtatok, mert innen nem látok be a völgy végéig. Felemelkedek és egy tehenet látok kiváltani a rét eddig be nem látott részéről. Gondoltam valami bika úgyis mellé keveredik, így lementem a gazon a patakpartra, és a sűrű mellett a szarvas felé cserkelek. Recseg ropog a leszárzúzózott bozót, de nincs jobb ötletem. Végülis sikerül eljutnom egy karvastagságú fáig, annak a tövében helyezkedek el. Közben eltöltök vagy 5 percet féllábon, mert az egyik tehénnek lépés közben lettem gyanús! :) Szerencsére megnyugszik, így kirakom a háromlábút és elkezdem a fotózást. Szigorúan távkioldó és élőkép!
A tehenek legelésznek, de nem a legjobb fotóalanyok, mert folyamatosan lent a fejük. Ahogy nézegetem őket, újabb foltok jelennek meg a szemem sarkában. A mellékbika érkezik, és kezd heves udvarlásba, bőgésbe! Nem hiszek a szememnek! 17:23 és kint vannak!!!! Izgalmamban nem figyelek hogy a tehenek fotózgatása közben lerekeszeltem a gépet f/7,1-re, mivel nyugodtan legelésztek, de ezzel lecsökkentettem az amúgy is hosszú záridőimet, úgyhogy az akciókat buktam...:( Pedig lelkes a bika. Bőg, terelget, hajkurássza a tarvadakat.
Rábőgök párat én is. Válaszol is, sőt érkezik egy válasz mögülem. Fordulok és látom megérkezik a csapatbika is a rét másik végéből (onnan ahonnan legutóbb is érkezett). Ezaz!!!! Yeee!!! Húúúú!!! Wááá! :D Szépen félkörben végigsétál előttem. Jó távra, jó környezetben, és még csak fél6! Észreveszem a rekeszt és visszatekerem 5,6-ra. 1/125s záridő, nemsok, de jobb mint akármikor eddig! És akkor a képek:
Szépen beballag... bőg is, de elcsúszik a fókusz!!! :( Nem olyan lelkes már, hiába bőgetem, csak kétszer bőg, amég eljön előttem, inkább csak ácsingózik.
Vágok pár erősebbet is! Volt fény, elbírja! :)
A bika eléri a rudlit, elkergeti a mellékbikát és már melletük harsog. Előlép egy kölyökbika is, de csak messziről szemléli az eseményeket.
A rudli felvonul a domboldalba és elkezdenek egy nagy tölgy alatt makkozni. Közben bőgünk egymásnak, és néha közvetlenül mögülem is nyekeg valami kisbika, de nem mer kijönni.
Tehénhangot is adok néha, hátha kicsalom a legényt, de nem akar kijönni. Kiszalad viszont egy borjú, de nemnagyon érti mi történik.
Ahogy elvonul, úgy döntök én is indulok. A csapatbika velem párhuzamosan szépen kikisér a rét végéig. Elbőgicsélünk, nem ismer fel...
Amikor kiérek még visszanézek, és csinálok pár képet az 1,8/50essel meg a kitobival is, hogy az emlék megmaradjon. A nagytelével egy búcsúkép. A bika a réten bőg...
Majd a nagylátóval, jobb alsó sarokban a bika és a kalandom színtere a rét!
Ahogy csereberélem az obikat köhintésre figyelek fel. Két tarvad legelget tőlem nem messze. Észre se vettem őket. Kattintok párat az érdekesség kedvéért. Iso1600 és 2,5s záridő! :D
Ezzel a sorozattal felkerült a pont az I-re! Végre teljesült, amire nagyonrégen vágytam. Ezzel tényleg befejeztem a bőgést. Jövőre jöhetnek az akciók, borítások! :) Most az objektívem a dámok felé fordítom, de addig is pihenek egy kicsit! Folyt. köv...
