Tomboló nyár

Tomboló nyár... az ember elolvad napközben az aszfalton és éjszaka sem megy 20 fok alá a hőmérséklet. Nem szívesen mozdulnak a vadak ilyen időben, a terv mégis egy kis erdei, mezei cserkelés. Elég volt a madarakból az utóbbi hónapokban, kell egy kis változatosság.
Régen tervezem már meglátogatni a fehér sutát. Mindíg tavasszal fotóztam, kíváncsi vagyok, hogy mutat egy nyári vadvirágos környezetben, ennek a reményében indulok el délután a területre. Hamar megérkezem még csak 16:30 -at mutat az óra. Komótosan átöltözök, de kicsit elszámolom magam. A hajnali hűvösebb vízparti reggelekhez szokva a bőrnadrágot dobtam az autóba polár polóverekkel. Ahogy elindulok pár méter után érzem, nem fogok fázni. Dombtetőn megállok, szétnézek felderíteni a területet. Az első amit kiszúrok a két fehér fül, amint hajtja a legyeket maga körül. Belövöm a  helyet a kidőlt les előtt és elindulok irányába, bár még nagyon vakít a nap. Fölé megyek a domboldalban, de nem látom... biztos lefeküdt... Traktor ketyeg el alatta az úton, de semmi nem mozdul... várok.. ledőlök a hátizsákra, lepkék röpködnek rajtam, tücsök ciripel, nyugalom üli meg a tájat... olyan másfél óra várakozás után fehér buksi bukkan ki a növényzetből...

A távolság nagy, de nem baj, majd feljön legelni, ahogy szokott. Gondoltam én, de nem... őzem elfelé kezd legelni, biztos megy a patakhoz szomját oltani. Úgy döntök rákúszok... a magas növényzetben hol négykézláb, hol hason haladok felé... szelem jó, nem érzi jelenlétemet. Csak a füle hegyét látom, az az iránymutató. Mikor úgy érzem, közelebb nem kellene menni, a suta kezd szél alá kerülni. Itt az idő, felemelkedek kicsit a gazból és exponálok...egyet...majd minden nézelődés nélkül azonnal perdül az őz a gép hangjára...

Túl közel mentem... nehéz eltalálni azt a távot, ami a legközelebbi, amikor még nem zavarja az expo hangja... Az erdő előtt megáll még, de közben elmegy az a felhő, ami az imént kicsit tompította a fényt..

18:00 óra. Más őzet még nem is láttam, de a fehér már meg is lépett. Elsétáltam a cuccomért, majd a beváltása helyére, és ledőltem ismét, hátha kijön még, mivel beazonosítani nem tudott. Itt hiába várok, semmi nem mozdul. Mivel javában zajlik a vadkárelhárító vadászat a környéken, és előttem 4 tábla zab terül el a völgyben, ezért úgy döntök nem várok tovább, még átkukkantok a patak másik oldalára a garádon egy kaszálóra, aztán megyek is...
A tervet tett követte és már bújok is ki a szúrós bokrok közül... Végignézem a kaszált rétet, de semmit nem látok..távol a zabba legel pár őz, de addig már nem merészkedek el. Éppen visszabújnék a patakpartra (ami egyébként csont száraz, úgyhogy a fehér nem inni jött) amikor a szemem sarkából valami mozgást látok a garád szélén.. mi lehet az? nyúl?... formája nem olyan... veszem a távcsövet... egy bak!

bágyadtan nézelődik, csak a feje van ki.. nagy variáció nincs, hang nélkül csak a kaszálón tudok rámenni. Elindulok, de ropog a száraz fű...ahogy közeledek egyszer kimerevedik a füle.. oóóó.. vágódok is hasra, de olyan jól sikerül, hogy szinte becsúszok a rend alá. A bak néz, majd lassan feltápászkodik...

Riasztani kezd, de nem tudja mire vélni a dolgot...

A szelem jó, hiába szűri a levegőt...

Szépen félkörben elkezd közeledni, ki akarja deríteni mi az a folt a kaszálón...

Kiér a garád árnyékából és a lemenő nap fényébe kerül.. Úgy tesz mintha legelne, de le nem veszi a szemét rólam, én meg szorgalmasan exponálok.

Eddig is 10-30% közötti vágások voltak a fotókon, de beér vágatlan közelségbe...

Majdnem mögém kerül, újra árnyékos részre, de még mindíg nem kap szagot... én közben már 180 fokot fordultam hason :)

Eddig jött, majd miután megunta a nézelődést elkocogott.. vágtam két portrét is...

Na ez jó volt! Teljesen olyan hangulatom van, mint amikor a sípra ugró bak bekocog.. A távolban egerésző sánta rókát veszek észre. Innen messze van, nem hallja a cincogásom. Nem baj, abba az irányba tudok egy átjárót a garádon, így elé megyek. Amikor kibukkanok még mindíg messze vagyok, de innen már hallja a hívást...

A sánta ravaszdi lába egy pillanat alatt meggyógyul és vágtatva jön a vélt egér hangjára...

Sajnos nem teljesen jól lőtte be a helyem és kicsit mellém jön... ennyit hoztam ki a helyzetből. Ezután már indulok a kocsi felé, elég volt mára... az autó mellett kölyökrókák verekedne, de mire beérek pont elzavarják egymást... hiába, minden nem jöhet össze. Ígyis jó szájízzel, vigyorogva távozok a völgyből. Remélem lesz még ilyen!

Melléktermékek

Eső, belvíz, áradt patakok, tocsogó hegyoldalak... körülbelül ez jellemezte eddig márciust. Ahogy egy egy délután kibukkan a nap a vadakkal együtt engem is kicsalogat egy kis sétára a friss levegőre. Célpont a fehér suta. Tartja a helyét, de soha nem onnan jön ki ahonnan várom. Idén még normális távról nem sikerült fotóznom sajna, de a sikertelen cserkelések, várakozások alkalmával, valami azért mégis mindíg kerül a kártyára.
Egyik délután, végre egy kis napsütés, neki is vágok a hegynek. Elülső oldalon nincs kint, másik oldalon a völgyben megtalálom egy garád szélén legelve. Ahogy közeledek belép a takarásba, nem baj, majd kijön még. Leülök egy magasles lábai közé és várok. Róka lép ki a bokrok közül, félkeresztben de közeledik, hátrafelé figyelgetve. Fotózgatom, de ahogy el akar fordulni, rá kell cincognom, erre mintha zsinóron húznám, bejön 3 méterig!

Miután elment két agancsozó jelent meg a szembe domboldalban, módszeresen végighajtva az erdőt, amjd rajtam is körbeautózva, így én is távoztam, lévén kiürült a játszótér...

Egy hét múlva megismételtem a kirándulást. Felső oldalban a kidült les előtt bak legelt, a fehéret nem látta. Odacsúsztam a bakhoz és vártam...

Egy nagy őrgébics vadászott mellettem, de nem enged soha közel magához...

Miután nem mozdul semmi gondoltam megnézem a völgyben a kint fekvő bakot a sutájával meg a gidával ott, ahol a rókát behívtam előző alkalommal.
Mire leérek átmennek a garád másik oldalára. Utánuk lopakodok, de látom vissza fognak jönni. Lefeküdtem, gondoltam elém jönnek... így is lett.

Egyszer valami belső sugallattól vezérelve oldalra nézek és már kezdek is számolni magamban...

... ahol előtte feküdtem, a kidőlt les mellett, ott vigyorog ráma  fehér suta... :)  A nyílt platzon fekszem, esélytelen innen a közelébe kerülni... na majd legközelebb.. ha kisüt a nap! :)

Szeszélyes évszak

Eltelt a február is. Eső, szürkeség, az embernek kimenni se sok kedve volt. Ültem egy üreset a ragadozós lesbe, de befejeztem a szezont. Inkább már a tavaszi terveket szövögettem. Kiraktam pár odut a vércséknek. A rengeteg víz feláztatott mindent. Ahol eddig a lesemhez bejártam, most 30 centis víz. Traktoros segítség is kellett az odukihelyezés végére. Majd meglátjuk milyen eredmény lesz. Lassan a bankaoduimat is rendbe rakom, hátha idén banka veszi birtokba valamelyiket...

Napközben kocsiból sokszor látok gímet, őzet, de igazából nem lehet normális fotót készíteni.

A fehér őzek közül a suta tartja a helyét így pár alkalommal kimentem megnézni. Egyik délután szép napsütésben kiszaladtam egy gyors sétára. A hegy tarvágás felöli oldaláról érkeztem, végig távcsöveztem az oldalt, de nem láttam a fehéret, úgyhogy irány a másik, védettebb oldal. Ahogy átértem őzek legelésznek, fekszenek a nyílt részeken, de a keresett nincs közöttük. Nem baj, rámegyek két fekvő őzre amég tudok, aztán várok egy kicsit. Nagyon süt még a nap amikor lehasalok a garádba.(többen kérdeztétek már tőlem mi az a "garád"?! Itt felénk a fákkal tűzdelt bokorsort hívjuk így) Tizenfok meleg, tavaszi hangulat, madárdal. Ahhoz képest, hogy a február még téli hónap, nyoma sincs a fagynak, hónak...sajnos. Alanyaim heverésznek, én is ezt teszem. Egyszercsak sötét felhők közelednek, a kis barkás bak feláll...

Ahogy nézegetem a keresőbe az őzet, valami kopog a hátanom. Nem hiszek a szememnek, az őzeket süti a nap, közben jeges havas eső kezd szakadni, na ebből még lehet valami...

Pár percig szakadt az égi áldás, majd ahogy jött, úgy vége is lett.

Az őzek elballagtak, így én is a kocsi felé vettem az irányt. Amikor visszanéztem a hegyre nem volt nehéz kiszúrni hófehérkét. Ma nem akarta elhagyni a sűrűt, de azért egy "keresd az őzet!" fotót kattintottam róla, szigorúen kezdőknek!

A hó végével a vadásszezonnak is vége, úgyhogy jön egy kis nyugalom az őzek életében. Alkalomadtán megpróbálok majd a közelükbe kerülni.

Idén rohamléptekben tavaszodik! Már vettem fel hullajtott gím agancsot, és az erdei szalonkák is nászrepülésüket lejtik. Kíváncsian várom, mit hoz március...

Meseállatok nyomában III

Lehet, hogy már unod a fehér őzeket Kedves Olvasó, de folyamatosan ők izgatján a fantáziámat. Egész stabilan tartják a helyüket, ennek ellenére várom még a nagy durranást. Minden oldalról közbefotóztam már őket, de mindíg máshonnan bukkannak fel, mint ahogy én gondolom. Pár délutánt próbálok meg most összefoglalni:

1. Csepegő eső, irány a terület. Talán az eső megadja azt a pluszt, amire várok. Kiérek a dombtetőre, végig távcsövezek... vágják az egyik domboldalt. Nem látom az őzeket. Lemegyek az első garádig, majd onnan visszanézek az erdőfoltra. A gerinc közelében világít a 2 fehér a fák között... irány vissza.. Rájuk megyek 50 méterre. Alattuk egy erdei út.. meg is van a kép fejemben az úton a lucerna felé átváltó őzekről. Bevackolok alattuk, a szelem jó... egy kis várakoszás után felállnak, majd elindulnak, azonban ebben az időben nem a lucernát választják, hanem a sűrűt, így végig a feneküket mutatva távoznak...

2. S-el megyek ki, hátha szerencséje lesz. 2 évvel ezelőtt együtt kezdtük a projektet, szeretném ha lenne fehér őzes fotója. Érkezés a gerincre, végigtávcsövezem a völgyet... vágják a domboldalt... S elkettyen, amikor meglátom az első fasor mögött átsejlő fehér foltokat. Kint vannak a lucerna alatti legelőn. Rájuk megyünk, én a háttérbe húzódom, S átmegy csúszó mászóba...:) A story itt olvasható: http://jsndor.blogspot.hu/2015/04/2015-03-22.html

3. Délután korán a tett színhelyén vagyok. Gerinc..távcsövezés.. Szarvasrudli, őzek mindenfelé... Az első garád felső részét nézem ki leshelynek a lucerna mellett, miután sétálok egyet a völgyben. Ahogy elhelyezkedem, lassan szivárog ki az ismert rudli a lucernára. Egy werk kép a kilátásról 18mmel:

Majd jöttek az őzek, az ismert, immár lepucolt, magasan tűzött bakkal, aki a kisebbeket zavargálja.

Ahogy fogynak a fények, az őzek árnyékba kerültek, de a háttérben az erdőt még szinezte a lebukó nap fénye...

A fehérek nem jelentkeztek ezúttal... ilyen is van...

4. Ismét egy őzezős délután. A forgatókönyv a szokásos. Most a lucerna túloldalán az eldőlt lest választom ki magamnak bevackolni. Jó korán helymen vagyok, magasan van még a nap. Épp hogy lefekszem a garádból, ami mellett az imént elsétáltam, kijön egy bak és elkezd legelni. Messze van, csak dokufotó készül a vadőr barátomnak. Valamivel honorálni kell ezt a sok lehetőséget, amit kaptam tőle az elmúlt időben. Ahogy nézelődök, nem várt irányból, a nyilt platz felöl egy bak érkezik kocogva. Szelem jó, látni nem lát, abba az irányba viszont elég magas a gaz előttem... mindegy, bevárom amég lehet, aztán exponálok...

Az LCD-n látom hogy az ismert magasan tűzött bak az.. Így vedlésben inkább hasonlít egy kóbor ebhez, mint a terület urához. :)
A bak bevállt mögém egy sűrűbe. A másik bak hol kijön legelni, hol bevállt a garádba, de közeledni nem akar. Egyszer a szemem sarkából valami mozgást észlelek. A fehérek anyjukkal kiszaladnak a garádból, majd azzal a lendülettel, be is mennek a mögöttem lévő sűrűbe, ami felvezet az erdőfoltig. Várok.. de hiába... a nap lebukik, az őzek nem jönnek. Elindulok haza, de felfelé felkanyarodva az erdőfolt felé, hátha.. Ahogy elérem az erdőfoltot, látom az egyik fehér csusszan ki az erdőből. Hasra vágom magam és kúszás közben mennek az expók...

Fotózgatom, de elégedett nem vagyok... nem az igazi a helyzet. Gondol egyet, majd a sűrű másik oldalán kiszalad a lucernára. Visszamegyek az előző helyemre a les alá... kint van már mind a kettő.. csinálok egy dokuképet kitobival, majd eljövök...

Előző alkalommal pont ott feködtem ahol a bal oldali fehér legel! :) 10 méterre bejött volna. Ilyen a fotós szerencse...