A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szalakóta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szalakóta. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 2., vasárnap

Zöld és kék

Évek óta próbálok madarakat kihelyezett odúkba csalni. Természetes üreges fákból készítettem ezeket, hogy a madaraknak minél természetesebb legyen és elnyerje a tetszésüket.
El is foglalták egyiket másikat, de nem azok a fajok amiket vártam. A munkahelyem közelében is tettem ki a rönkökből búbos bankáknak, de a Bükk lábánál is találtam egy nagyon jó helyet, ahova a vadászokkal és később a természetvédelmi őrrel is kialakult kapcsolatom révén kiraktam egy odút szalakótának is. Azonban ezek a lakások első évben lakatlanok maradtak, illetve ez így nem teljesen igaz, mert a mezei verebek és seregélyek kedvükre költöttek bennük.

Egyik nap, miután már el voltam kettyenve, hogy a bankák idén is cserben hagytak, szól az egyik barátok, hogy a szőlőjébe zöld küllő fészkelhet, mert mindig látja egy öreg fára repülni. Gyorsan kimentem, és meg is találtam a frissen vájt odút. Még a forgács kupac világított a törzs alatt. Kicsit magasan volt a fészek, de legalább debütált a magaslesem, ami már egy éve várta az udvaromon, hogy be tudjam vetni.

Kiraktam a lest a lombok közé és vártam pár napot. A madarakat nem zavarta, élték a megszokott napirendüket.




Miután kikeltek a fiókák, a hím etetésbe kezdett, a tojó viszont egész nap az odú mellett őrködött. Érdekes tapasztalat volt ez nekem, még soha nem követhettem így ezeknek a félénk madaraknak az életét.

Eltöltöttem egy pár órát a lesben, vártam hogy a fiókák akkorára cseperedjenek hogy kinézzenek a nyíláson. Egyszer ez az idő is eljött, és egy kis "raptor" fej megjelent az odú szájában :)








Technikailag elég nehéz volt a feladat, mert a lombok között nagyon sötét volt még a déli napsütésben is, illetve ha beszűrődött egy egy fénysugár, az szétégette az egész képet. Pár elfogadható fotó azért sikerült.

A küllőzés a végéhez közeledett amikor néha ránéztem a szalakóta odúra is, de sajna semmi mozgás. Már kirepült a harkály fióka, amikor egyik körbejárásomnál egy kék madár ücsörgött a beszállón a gyepen. Hoppá! Lehet nézegetik a szalakóták?! Ezután gyakrabban néztem rá, és majdnem mindíg ott voltak a madarak...



Nagyon örültem hogy elfoglalják a helyet, de a les még a küllőnél volt. Vártam egy hetet, nem mertem kitenni a lesem, nehogy megzavarjam őket. Aztán csak elszántam magam, és egy délután gyorsan kitettem a lest is.

Alig vártam az első beülést... vajon bejön a madár? hol tarthatnak? észreveszi az objektívet? meghallja a zárhangot? Rengeteg kérdés volt bennem, nagy várakozással párosulva, ugyanis évek óta várt pillanat kapujában álltam. 

Eljött a nagy nap... hajnalban izgatottan keltem, még 4 óra sem volt. Siettem hogy még sötétben elfoglaljam a helyem, nehogy kiszúrjanak a madarak.. A lesben kényelmesen elfértem, bár elég puritánra sikerült. Nincs üveg, csak egy kis nyílás amin leskelődök. Csend volt, semmi nem mozdult... ahogy kezdtek kirajzolódni a tereptárgyak, próbáltam a kis réseken leskelődni, hátha meglátom valahol a madarat a fasorokon... sajnos felhők úsztak a felkelő nap elé, így már láttam, hogy a színes fények elmaradnak. Egyszer a szokásos kerregés üti meg a fülem, és hopp már landol is a szalakóta a beszállón! Szinte hihetetlen... az első "saját" szalakótám óvatosan exponálok egyet, csak meglegyen az éles fotó...


És igen... megvan!

Amennyire féltem az első expónál olyan mozgalmas lett a reggel. A hím bogarat hozott a tojónak, amit át is adott..


Majd a hátára ugrott és megvolt a párzás is... sajnos háttal, de videón megörökítettem:


Próbálgattam 300mm-en és 420-on a képkivágásokat... kísérleteztem a körítéssel is..




Az odúba ki be jártak, tetszik nekik a hely... végre!



Nagyszerű hajnal volt, ezekkel a csoda madarakkal! Sajnos a következő alkalommal rájöttem, hogy sokáig vártam az első fotózással... az utolsó párzós napot fogtam ki. Ezután a tojó beült, és csak reggelente egyszer cseréltek, hogy megmozgassa magát! Egy kései költésről van szó így is, mivel 06.15.-én ültem be először, és 06.17.-én már ült is a tojó, de ekkor már sok helyen etettek a madarak, nekem meg még most következett a 3 hetes kotlás.

Otthon a képeken észrevettem hogy a hím madár gyűrűs! Leolvasva a gyűrűjét kiderült, hogy 2 éves madárról van szó, amit 6 km-re gyűrűztek a mostani helyemtől. Érdekes tapasztalatok ezek, kíváncsi leszek látom-e jövőre?!

Ezután több reggel beültem, legalább a szép fényekben a cserélő madarakat elcsípni, mielőtt beindul az igazi dömping, az etetés...











Nem tudok betelni ezekkel a színekkel. Főleg a hajnali fényekben mesések, pedig nem húzgálom a csuszkákat a képkidolgozáskor.

Nagy várakozással figyeltem, mikor kezdenek etetni, azonban kicsit csalódás volt... Mikor a  madarak etetni kezdtek, megvárták még a rovarok beindulnak, így sajnos a legszebb fényekben a fasoron ücsörögtek... csináltam képeket, de az elképzelt zsákmánnyal és fényekben még álom maradt. Azért így is volt mit fotózni..














Az etetés időszakában estek be a több napos esők... nem tudom ennek az oka volt-e, de csak egy fiókát láttam kinézegetni. Zártak az odúim, nem lehet őket kinyitni, de miután tegnap reggel kimentem hozzájuk egyértelmű volt, hogy 1 fióka repült ki a rönkből, ami visszatért még egy búcsú fotóra...


Sikeres költés volt... remélem jövőre újra találkozunk!

A hajnalok, kijárások alatt készült pár más fajról is kép, hogy ne legyen egyhangú a móka :)






Na de megyek is... indulnak a bakok! :)

2017. augusztus 14., hétfő

Főszerepben a síp

Augusztus van, fülledtek az esték, sőt ebben a kánikulában a hajnalok is. Az őzek nászának ideje ez, de olyan perzselő nappalok követik egymást, hogy csak találgatjuk hol járhat a pár választás...Vajon már vége is? Vagy még el sem kezdődött? Több részén is nézelődök a megyének az északi határtól a borsodi mezőségig, de nagyon vegyes a tapasztalat. Volt amikor csak szinte sötétben a teliholdban ugrott be bak, ott ahol előtte délután kihalt volt a táj. Csak  zavarja őket a hőség. Volt aztán pár nap lehűlés, ami lendített a dolgon. Sokat voltam kint, pár kimenetelt megosztok most.

2017.08.06 Borsodi mezőség

Vendéggel megyek ki, 25 fok hajnalban is. Több bakot látunk, de a sípra nem nagyon mozgolódnak. Látunk párost is, de nem ütik el az embert. Minden olyan lagymatag. Egyik lucernában öreg, fél szemére vak harcos csipeget, róla készül pár kocka, a többi fotó csak dokumentáló.



Mielőtt befejeznénk a sétát, egy pusztai életkép még készül:


2017.08.07 este

Egyik legkedvesebb momentuma az üzekedésnek, pedig értékelhető kép nem készült. Otthon voltam a gyerekekkel délután, amikor fél7 körül gondoltam egyet, és megkérdeztem a 4 éves fiam Donit, hogy kimenjünk-e sípolni egyet? Igen! Akkor hajrá! Kinéztem egy helyet reggelente munkába menet, mondom oda autózunk, egy gyors sípolás, és jövünk is haza, ennyit talán még nem un meg a gyerek. Odaérünk, besétálunk pár métert, majd mondom Doninak hogy ide elbújunk és innen sípolunk, erre megfújja a sípot, amire egy páros perdül ki a bokorból... ejjj... jól helyezkedtünk, de sajnos így csak futó őzeket látott. Nem baj, mondom beljebb megyünk még egy kicsit... következő fa alá lebújunk és biztatásomra a kis segítségem elkezdi fújni a sípot.



Jól szórakozunk, amikor pár strófa után vörös folt villanna  gazba...jön a bak Doni!!.. jobban izgulok mint a gyerek, hogy sikere van. Forgolódik a gazba, de nem akar közelebb jönni. Kézen fogom a kis őz hívót és közelebb cserkelünk. Addig meddig ingereljük a bakot amíg meg nem mutatja magát. Sajnos lányos zavaromba és a fény hiányban nem bírom megfogni a gépet, bemozdulnak a képek.



Gyönyörű páratlan tízes agancsú bak! Ez aztán a kezdés! Miután a bak megunta a dolgot és tovább állt, mi is haza indulunk. Elég volt ennyi kezdésnek, örülök a sikernek, és az első közös őz hívásnak!

2017.08.08. hajnal, Borsodi mezőség

4 órakor indulok, de meleg van... hihetetlen! Amikor a területre érek jó mozgás fogad. Őzek mindenfelé, kergetőző párok, és egyedül keresgélő bakok is. Egy távolban a gyepen kóborló bakra indulok el. Előtte egy már érkezett a sípra, de hamar kiszúrt és nem jött be. Ahogyan közeledek a bak egy suta közelébe keveredik, és indul is a vágta. Sajnos nem volt még elegendő fényem így a sorozatból csak egy kép lett éles...


Ahogy kergetőznek, kiérnek a ráeső fényes oldalra, de a nap még a horizont alatt van...



A sutának sikerül lerázni a bakot, amit aztán hívni kezdek. Jól reagál a sípra, és a több száz méteres táv ellenére, szépen oldalazva érkezik. Ekkor bukkannak elő az első sugarak. Tökéletesek a fények!




A legjobb fények ilyenkor nem tartanak sokáig, úgyhogy mire átsétálok egy lucernáig, amin páros kergetőzik, addigra az érdekes árnyalat eltűnik. Itt is hívok, egy kis bak elő is ugrik, de a vizuális  hatás erősebb és elszalad a táblán lévő pároshoz. Ezt kihasználva elindulok feléjük, de nem jutok messzire, ugyanis a páros a kis bakkal elkergetőzik, viszont feláll előttem egy másik bak...


Miután megforgattam a síppal tovább megyek. Következő lucernán is hívok, de mögülem a gyepről dugja ki a fejét egy komoly legény...


Nem jó a szelem, így nem is jön közelebb...

A következő táblához menet napozó szalakótákat veszek észre a napraforgó szélébe. Nagyon örülök a róluk készült képnek. Sokkal életszagúbb mint a beszállón gubbasztó madarak, még ha ez távolabb is van!


Megérkezem a következő lucernához, mellette napraforgó. Egy suta kint legel, elkezdek hívni... egy bak kirongyol a napraforgóból, de valami nem stimmel vele. Egy szár az agancsára akadt, egy komplett napraforgó! Ilyet még nem láttam. Kihasználva amíg a bak az agancsával van elfoglalva, közelebb osonok...


A síp hangjára szépen körbejár...közben elhagyja a fejdíszt is...









Amint távozott, gyors öltözködés és irány a munka.

2017.08.09. hajnal, Borsodi mezőség

Előző naphoz hasonlóan indulok, a terv is ugyanaz, a helyszínek is. Már a területre tartva csipegető bakot fotózok a tarlón, szinte sötétben! 1/8s zár idő...


Sok őzet látok, a bakok majdnem mind párban vannak, megy a kergetőzés. Sajnos a legszebb fényekben a gyepen most semmi nem ugrott be. A lucernákon folytatom. Első helyen kis gombos bakot látok vonulni, ráhívok...



Félkörben közeledik is a mini agancsú... de nem ő az egyetlen érdeklődő... oldalról másik bak is érkezik...


Itthon a fotón veszem észre a háttérben a fasor mellett álló párost, amit utána az öreg félszeműnek azonosítottam be. Erősödnek a fények és az időm is fogy, úgyhogy a kocsi felé haladva egy következő táblára sétálok. Suta csipeget kint a gidájával, feléjük cserkelek, de egy másik suta lép ki elém...


Nem kell vágni a képeket. Gyanús vagyok neki, rám is kiabál...


A hangzavarra feláll a táblában egy nagyobb hatos bak, a terület ura, majd el is viszi a társaságot. Átsétálok a csapat után egy napraforgó csíkon, és megpróbálom visszahívni őket, ami elsőre is reménytelennek tűnik...természetesen nem is sikerül... de mégis csak volt eredménye ugyanis egy kölyök bak megérkezik a hívásra...



Egészen kikerekedett ez a reggel is... irány a meló!

2017.08.10 hajnal-este

Próbálom előkeríteni a gyerekkel behívott bakot, nem sok sikerrel. Többször látom és kerülök a közelébe is, de nem sikerül az áhított portré egyenlőre, pedig jó lenne valami közelebbi...



Mellék termékek készülnek közben. A megérkezett lehűlés következtében ködös reggelen, fiatal párost találok az egyik tarlón.. a nap éppen kibukik a horizonton...




Este már kifelé menet egy bakot látok egy repce tarlón ballagni. Gyorsan elé megyek egy kukoricásba és onnan hívom. Elszámolom magam, pont az ellenfényes oldalról kerül meg, de besétál 20 méterre... fáradt már...





Később egy ligetbe kis bak ugrik a sípra...



Ezzel be is fejezem az üzekedés fotózását. Sokkal többször voltam kint, ez csak pár alkalom összefoglalója volt. Nagyon hektikus volt ez az idei szezon. Igazából egy bak sem akart elütni, nem voltak heves beugrások, de azért élményben így se volt hiány! Egy kis pihi a puszta után, aztán jöhetnek az erdő koronás királyai!