Tekergések és gyurgyalagok

Eljött a május is. A fotózásra fordítható időm egyre kevesebb, közelgett az új jövevény, pontosabban a kislányom születésének dátuma. Az utolsó hetekben a fényképezés kimerült a kisfiammal való tekergésekben, hogy anyát egy kicsit tehermentesítsük. Odukat nézegettük, a földutak szélén feszítő kakasokat, egy-egy őzet figyeltünk, amik az erős napban ugyan fölösleges volt fotózni, azonban valami kellett... A lényeg inkább a levegőzésen volt...

Igazából nemsok minden, de hiánypótlónak jó volt, főleg hogy a fiam is velem volt.

Aztán eljött a nagy nap, péntek 13.-a! Megszületett a kislányom Milla!

Miután a kórházból hazajöttünk megint nem dúskáltam az időben. Maradtak a kirándulások a fiammal, de csak a ház körül. Tudtam már előző évben is egy kis partfalat, ahol pár gyurgyi költött, gondoltam megnézzük őket. Örömmel konstatáltam, hogy idén is megérkeztek, sőt már 6-8 pár is röpködött a területen, úgyhogy kedvet kaptam egy kis fotózásra. Leszúrtam egy beszállót egy alkalmasnak vélt helyre és a hazaútón talált szőnyegdarabból és pár fadarabból eszkábáltam egy kis bunker félét egy bokor alá, amin előszeretettel ücsörögtek a madarak. Még aznap délután ránéztem, használják-e a madarak az új ülőhelyet?!

Pár perccel érkezésem után már a boton hegyeltek jó gyurgyalagokhoz híven. Igazítottam még a távolságokon és a bunkeren, majd távoztam is. A legjobb a helyben, hogy 5 perc alatt ott vagyok a kapuból, ilyen ínséges időkben ez nagyon fontos!
Másnap megint adódott egy óra amikor mindkét gyerkőc elaludt. Kicsit még magasan volt a nap, de nem volt más választásom. Mondtam a páromnak, hogy ha valami van csörögjön, és 5 perc múlva már másztam be a kunyhóba. A madarak jöttek mentek, gondoltam hogy még az elején vagyunk a fészkelésnek, reménykedtem, hogy láthatok valami akciót... 1-1 beülő bámészkodó madár után megérkezett az első kajafutár...

Szokásos püfölés után, át is adta a választottjának...

Elröppentek egy körre, majd a következő beülésnél meg is történt aminek meg kellett...

Azthiszem több akciót nem is kívánhattam volna erre a szűk órácskára. Minden évben rájövök hogy szeretem ezeket a színes madárkákat! Szerintem meglátogatom még őket párszor... ha lesz egy szabad órám...

Banka projekt újratöltve

Tavalyi évben szerettem volna gépem elé csalni a bankát, mégpedig 2 odú és egy régi kaptár kihelyezésével a területre, ahol a banka pár minen évben jelen van. Akkor nem sikerült a terv, amadarak maradtak a régi jól bevált helyüknél, gondolom én, mivel az oduk üresen, azaz inkább banka nélkül maradtak. Az egyikben seregély a másikban rozsdás csuk költött.
Mivel a költőládák kint maradtak, idén is reménykedem hátha...

Pár napja elindultam megnézni mi a helyzet a revírben. Az egyik odú sajna eltűnt... na ez jól kezdődik. A másikból mezei veréb rebbent ki és tele van hordva fészek anyaggal... nem tudom a banka mennyire agresszív, kirakja-e a verebet?! Ha nem, akkor itt sincs keresnivalóm. Maradt a kaptár utolsó esélynek, egyenlőre üres. A madarakkal találkoztam, a helyüket tartják...

Eltelt pár nap, de nem hagyott nyugodni a dolog. Délutáni borús időben indultam el a családdal, hogy nézzük meg a bankákat... Gurulunk a földúton, fiam folyamatosan kérdez, bankáknak nyoma sincs... Hát ez nemsok így... Nyulak szaladgálnak előttünk az úton. Mondom a feleségemnek, hogy ezek ilyenkor annyira magukkal vannak elfoglalva, hogy sokszor a kocsi mellett egy méterrel is elszaladnak, úgyhogy kifekszem pár percre a kocsi mellé, hátha...

Kicsit messze kergetőznek a nyulak amikor a semmiből egyszer csak dünnyögés üti meg a fülem. Vállam a keréknek támasztva fordulok a kocsi elé figyelve amikor meglátom a kocogva közeledő vadmalacot! Azthiszem mind a ketten meglepődtünk, de azért 3 kockát sikerült exponálnom mielőtt beért a közelponton belülre!!! :)

A legjobb az egészben, hogy miután kopogtam az ajtón, a család is végignézte, ahogy a kismalac 3 méterről figyeli apát, amit hasal az úton! :) (érdekes lesz, mikor majd a gyerek elmeséli valahol ezt a sztorit)
Valószínűleg lemaradt a kondától, vagy éppen a közelben feküdtek, és mivel még embert nem látott, így eljött megnézni, mi a fenét csinál ez a fura lény?! Miután megnéztük egymást tovább kocogott, mi pedig vidáman indultunk tovább...

A tanulság, hogy ha az ember kint van a természetben, minden pillanatban történhet valami, és ez a legjobb az egészben!

Ez meg az, és egy kis víz

Az áprilisi őzbak szezonnyitó után egy kis pihenés következett. Nem is volt kedvem kimenni a területre. A banka odukat ellenőriztem, de az egyikben valami más lakó lesz, a másik kettőt pedig áthelyeztem. Bankával találkoztam azért, jelen vannak.

Szépen virágzanak a repcék, és mivel az aszály miatt nem nőttek túl magasra, így ideális az őzbak fotózásra. Régi tervem már ez, azonban idő hiányában, eddig egy gyenge kísérletre futotta, amiből csak hangulatképek lettek a nagytelével.

Kinéztem a nagyvadas területre is, de nagyon gyenge mozgást tapasztaltam. Egy érdekes eset volt, amikor a szombati koraesti csepegős esőben, egy uráli bagoly szállt a közeli fára, a többi madár támadása közepette. Én kimásztam a magasles tetejére, amin leskelődtem, hogy a gallyak tengerében, valami látszódjon a madárból.

Exif: iso1600, f/5,6; 1/125s; 400mm, Af, hátizsákról

2015.05.03 vizes leskelődés, hajnal

Vasárnap reggel S. barátomhoz látogattam egy kis vizes leskelődésre. Mivel a vizimadarak fotózását tavaly nyáron kezdtem, még sok új fajjal találkozom, ami mindíg izgalmassá teszi ezeket az alkalmakat. Hajnal 3-kor csörög az ébresztő, pakolás, indulás. Fél 5 körül már mellcsizmában bohóckodom az úszó les bejáratánál, hogy valahogy bejussal a felszerelés megúsztatása nélkül. Elhelyezkedek, kezd világosodni, beindulnak a madarak is. Ludakat, récéket várok elsősorban.
Elő is bújik az első nyári lúd család a nád szélében, azonban még nagy a pára a víz felett és a fények is gyengék nekem.

Eltűnnek a nádban, nem baj, majd kijönnek még (nem tették). Cigányrécék úszkálnak a távolban, és sok kisvöcsök, szárcsa járja a nádszegélyt. Kócsag landol, még mindíg a túloldalon.

Egyszercsak sápogással egy eltévedt kisliba közeledik. A fények már alakulnak, lassan beér jó távba. Ekkor veszem észre, hogy a fúkusz korlátozó benyomva maradt...pfff.. 8 méterről indult az Af, így madárkám azon belülérve haladt el mellettem...

Nagy kárókatonák ússzák az öblöt oda vissza, de nem bírom elcsípni őket. Hiába előttem bukkannak fel, csak a hátukat csípem már el, amikor ismét lebuknak.

A cigányrécék is inkább hangulatképre jók a távolság miatt.

A kisvöcsik szépen beúszkálnak. Néha szerintem a les alatt is átúsznak. :)

Egyszercsak megélénkülnek, és nagy csipogás közepette egymásnak rontanak előttem.

Végre valami akció! Ez el is vitte a napot, már megérte kijönni! :) Ahogy megnyugszanak, szétoszlanak, egy kis tollászkodás következik az árnyékos nádszélben.

Egész közelpontra beúszik! (sokszor sokkal közelebb is, de ezt valahol a határon csíptem el)

Közben a cigányrécék is közelebb kerülnek, de egy agresszív, fészkét védő szárcsa visszakergeti őket a víz közepére.

Egy vizityúk is átsiklik a vizen-

Közben végig a nádi rigók énekelnek a fejem felett.

Miutána  fények romlanak, kijövünk. Átnézünk a szomszédos vízre, ott milyen madarak mozognak. Libák úszkálnak a nád szélében, csak elém nem akarnak keveredni! :)

Ahogy nézelődünk őzbakot veszek észre a falu szélén, hiába, a nagyvad az én világom! :)

Hazafelé az autóból egy rozsdás csukról készítek pár kockát. Nagyon szép madár, egyszer megpróbálom közelebbről megfotózni...

Köszönöm a délelőttöt S-nek! Folyt. köv...